JAS-39 Gripen - C és D

JAS-39 Gripen

1:72, Revell
Ez alkalommal egyszerre két makettel állok elő: svéd hazám Saab JAS-39 Gripen harci gépeivel. Az egyik az egyszemélyes C-változat, a másik pedig a D-változat, a kétüléses tréner. A C változat svéd-, a D pedig magyar felségjelzéssel van ellátva.

A Gripen név, mint biztosan mindenki már tudja, "a griff", tehát a mesebeli szárnyas, sasfejű oroszlán. A "gripen" szóban az -en toldalék a határozott formát jelenti, ugyanúgy mint "Viggen" (a villám), "Draken" (a sárkány) vagy "Lansen" (a lándzsa), amik egyébként mind szintén svéd harcirepülőgépek nevei. A helyes kiejtés egyébként "grípen", tehát hosszú í-vel, és semmiképpen nem "grippen".

A két makett nagy részben ugyanaz: Revell tervezői ügyesek voltak a kidolgozásban, a két változat közötti különbség egyetlen egy kis öntőkereten található - és hát az átlátszó kabintető is más.

Ez a megoldás persze nincs teljesen hátrány nélkül. A fő nehézséget az okozza, hogy a törzs ezáltal fel van negyedelve: az első rész két darabból, és a hátsó rész szintén két darabból áll. A két változat közti fő különbségek az első részen találhatók - a törzs hátsó része ugyanaz mind a két változaton. Ez magában még nem volna probléma, de az első és a hátsó fél összeillesztési vonala sajnos nem tökéletes. Ha nem vagyunk eléggé előrelátók, ezért könnyen egy lépcsős átmenet alakul ki, amit később majdnem lehetetlen lesz szépen helyrehozni, legalábbis nem anélkül, hogy megsemmisülnének az oldal jellegzetes panelvonalai.

Az törzsfelek összeillesztéssel kapcsolatos utasítást én a magam részéről ezért nem is követtem, hanem inkább rögtön összeragasztottam az első és hátsó darabokat, mivelhogy az ezáltal kialakult szokásos bal- és jobb féltörzseket könnyebben tudtam kezelni. A függőleges illesztési vonalat is egyszerűbb volt így kijavítani. Sajnos ide kellett egy kis tömítés, mert mint ahogy már írtam, a két fél nem illeszkedik hibátlanul és a panelvonalak sem találkoznak tökéletesen.

A hézagok javítására egy nekem új módszert használtam amit egy itteni makettező barátomtól tanultam el: folyékony Tamiya Extra Thin ragasztóban feloldottam fél centiméteres darabkákra vágott öntőkereteket. Ez a keverék egy nap alatt egy förtelmes, krémszerű kotyvalékká válik, ami a felvivés és egy-két napos száradás után teljesen egyöntetű lesz a makett műanyagjával, és nem lesz se keményebb (mint a cianoakrilát ragasztó) vagy puhább (mint például a Tamiya vagy Milliput tömítőpaszták). Tökéletesen lehet csiszolni vagy panelvonalakat karcolni bele anélkül hogy megrepedne, morzsálódna vagy törne.

A beszívócsatornák belső feleit is rögtön a helyükre ragasztottam, mivelhogy úgy ítéltem, hogy különben esetleg nehéz lett volna később a törzshöz illeszteni. A kabin belsejét NATO Black szürkésfeketére festettem, és nekiálltam a kabint kidolgozni.

Mivelhogy nyitott állapotban akartam a kabintetőt felrakni, megvettem Eduard réz maratott, festett kiegészítőkészletét, ami szokatlanul szépen kihangsúlyozza a katapultüléseket, a műszerfalakat és még az oldalkonzolokat is. Az utasítás sajnos néha kicsit hiányos, és ide mindenképpen fényképek kellenek. Némely részlet egyszerre több irányú hajlításához acéldrótidegzetet kell; például igen sokáig kínlódtam a hevederekkel mielőtt végül megelégedtem az eredménnyel, habár a vállpántok nem a fejtámla oldalán lévő tokokba lettek felfüggesztve, mint ahogy kellene - képtelen voltam a hevedereket ilyen módon meghajlítani. Nem is sikerült minden egyes kis hevederdarabkát felhasználni, egész egyszerűen nem fértek be.

Az egyszemélyes C-változat fémalkatrészei nagy részben öntapadósak, ami sajnos több problémát okozott mint megoldott, főleg az alkatrészek levágásánál és sorjázásánál. A ragasztó ráadásul nem is volt elég erős az alkatrészek szilárd rögzítésére, ezért itt is inkább cianoakrilát ragasztót kellett használnom.

A kabin beszerelése után összeragasztottam a jobb és bal törzsfeleket, felragasztottam az orrkúpot, amibe előtte horgászboltból vásárolt ólomsúlyokat ragasztottam. Amíg a ragasztó száradt, nekiálltam a szárnyaknak. A futóműaknák külön darabok, amiket belülről a megfelelő nyílásokba kell beleilleszteni. Igazán szép és részletdús darabok, amiket szinte alig kell tovább részletezni, de persze az Eduard kiegészítőkészlet még tovább javított rajtuk. A szárnyak alsó része egy önálló darab, ami viszont gondos csiszolást, farigcsálást és szárazillesztgetést igényelt, amig a törzzsel teljesen egy síkba, nagyjából lépcső nélkül sikerült felragasztani. Mindenképpen érdemes erre időt áldozni mert a szárnyak felső része utána jóformán hézagmentesen illeszkedik a törzshöz.

Sajnos Revell tévedésből néhány részletet hibás oldalra rakott fel a gép hasán, tehát jobb oldal helyett bal oldalra és fordítva, de őszintén szólva nem nagyon törődtem ezzel; a kijavítása valószínüleg több kárt okozott volna a maketten.

A fék- és csűrőlapok egy kombinált darabként vannak öntve, pedig az erdeti gépen parkolt állapotban, kieresztett futóműveknél a féklapok mindig ki vannak eresztve, a csűrőlapok pedig egymástól függetlenül, vízszintesen, felfelé vagy lefelé állhatnak (nincsenek keményen összekötve, tehát állhatnak akárhogy). Mindenesetre, ha a makettet így akarjuk megépíteni, egy kis átalakítást kell elvégeznünk. Szerencsére, Revell majdnem mindent megtett, hogy a makettező túl sok nehézség nélkül meg tudja ezt oldani. Szét kell választani a csűrőt és a féklapot, le kell vágni a rögzítő peckeket a féklapokról, át kell csiszolni a lapok hátulsó oldalát és meg kell toldani a féklap szervómotorja burkolatát egy kis darab műanyaggal. Ez így leírva nem tűnik könnyűnek, de a valóságban az egész művelet nem tartott tovább mint egy fél óra, és szerintem érdemes megtenni, mert sokkal élethűbb lesz tőle a makett. Ismerve magamat, a féklapok felragasztását meghagytam későbbre, nehogy véletlenül leverjem a további munka alatt.

A szívócsatornák belsejét alumíniumszínűre festettem, és felragasztottam a külső oldalfalakat. Itt is elég sok tömítésre és csiszolásra volt szükség, de a függőleges illesztési vonal szerencsére egy panelvonal mentén húzódik, és ezért nem kellett tökéletesen eltüntetnem.

A légi utántöltésre való fogadócsövet nem akartam felrakni mert nem voltam biztos abban, hogy nem fog-e ütközni a nyitott kabintetővel. Ezért inkább lehagytam, és csukott állapotban tettem fel a fedelét. Ez a darab kissé hézagosan illeszkedik és könnyen belesüllyed az alatta lévő nyílásba, de egy negyedórás tömítés és csiszolás sikeresen egy vonalba hozta. A fedél körvonalait utána újrakarcoltam.

A törzs légfékjeit szintén bezárt állapotban akartam feltenni, mivelhogy ezek a valóságban soha nincsenek nyitva hagyva, hacsak nem javítás alatt. A becsukott féklapok sajnos egy kicsit keskenyebbeknek bizonyultak mint maguk az aknák, ezért sztirol csíkokkal kellett kipárnáznom a peremeket, hogy hézagmentesen záruljanak. Igen sokáig tartott amig tűrhető lett az eredmény, és a második makettnél már el is ment a kedvem az egész keserves művelet megismételésétől, ezért azon mégis inkább nyitott állapotban raktam fel a féklapokat.

Gondolkoztam, hogy megpróbáljam-e kinyitni a törzs bal hátsó részen lévő segédhajtómű (APU) kivezető és beszívó nyílásait is, mivel ezek elég jellegzetesen tárva tátognak amikor a gép parkolva áll, de nem bíztam az ügyességemben ilyen kis apró négyszögletes nyílások szép és szabályos kivágásában (pedig mint ahogy később kipróbáltam egy selejt darabon, nem is lett volna olyan nehéz). De most inkább elhatároztam, hogy megelégszem ha a nyitott fedeleket kivágott fémlapokból rakom fel, a belső szerkezetet pedig csak festéssel jelképezem.

A függőleges vezérsíkkal szintén meg kellett birkóznom, mert egyrészt valamivel vastagabb mint a törzs és a vezérsík átmenete, másrészt mert egy darabka, ami a pitotcsövet tartalmazza, külön darabként van öntve, amit a makettezőnek kell beilleszteni a megfelelő nyílásba. Hogy pontosan mire gondolt Revell amikor ezt így megtervezte, nem igazán értem, hisz ezzel csak egy rakás fölösleges munkát okoz a makettezőnek. A kis darabka nem is teljesen illik be a nyílásba mivelhogy valamivel vastagabb mint kellene, és ezért elég sok csiszolásra, tömítésre és a panelvonalak újrakarcolásra került sor. A pitotcső ráadásul így is, úgy is, túl vastag, és inkább fémtűvel vagy gyertya fölött húzott műanyagszállal érdemes pótolni.

A vezérsík és a törzs átmeneténél kialakult hézagot Tamiya White Putty-val tömítettem. Egy nap száradás után átcsiszoltam és újrakarcoltam a csiszolás által megsérült panelvonalakat. Őszintén szólva, mindent összerakva, jóval több időt töltöttem tömítéssel és csiszolással mint valaha gondoltam volna.

Az öntőkereteken két változatú fúvóka található: egy összecsukott, és egy tárva nyitott szirmokkal. Az utóbbi kizárólag járó hajtóművel lehetséges, szóval ha nem teszünk egy pilótafigurát a kabinba, akkor nem lesz valószerű a makett. Én mindenesetre az összecsukott változatot használtam. Érdekes módon az eredeti gép fúvókája belül halovány magnóliaszínű, amit magam kevertem ki fehér és rózsaszín Tamiya festékekből mielőtt maszkológyurmával ideiglenesen lezártam a fúvóka belsejét.

Feltettem a futóműveket amikre előtte rézdrótból alakítottam fékkábeleket (az Eduard készlet kifejezetten hajszálvékony kábeljai szép hajlítása és felrakása a képességemet messze túllépte). Utána a szárnyak fék- és csűrőlapjait és a szárnyak alatti indítósineket is felraktam. Egyébként mind a NATO-változatú és a svéd változatú pilonok megtalálhatók az öntőkereteken, habár a leírás nem mondja el mikor kell melyiket használni. Nos, ezzel tulajdonképpen be is fejeződött a fő építés. Persze ezután jön még egy rakás alkatrész, mint például antennák serege, de ezeket csak a festés után akartam felrakni, hogy ne akadályozzák a további munkát. Az kacsaszárnyakat szintén csak utoljára akartam felrakni, hisz az alatta lévő, a beszippantás veszélyére figyelmeztető "Danger" feliratú matricákat egyébként nehéz lett volna fekrakni - főleg mivelhogy a kacsaszárnyakat, mint ahogy szokás, egy kicsit megdöntve akartam feltenni.

A kabintetőket akrilragasztóval ideiglenesen felraktam, miután gondosan lemaszkoltam a kereteket. No, elő a festékszóróval! Vagy várjunk csak, még nem is. Először lemostam a maketteket IPA alkohollal, nehogy ujjlenyomatok maradjanak a felületeken, amik később megakadályoznák a festék tapadását. De ezután elő a festékszóróval!

Befújtam a maketteket szürke UMP Ultimate Primer-rel. Nem kellett javítani sehol, ami, legalábbis nekem, szokatlan volt. Egy nap száradás után befestettem a felső felületeket egy Tamiya akril festékekből magam által kikevert "páncélszürke" árnyalattal, ami szerintem legjobban megfelelt a fényképeknek. Ugyanazt az árnyalatot használtam mint a korábban épített Zlin 242-es makettemre. Egyébként igen sokat kisérleteztem a szürke árnyalatokkal kiselejtezett makettdarabokon amig az eredmény nekem megfelelő lett - az eredeti, jóval sötétebb színárnyalatok, mint amiket például Mr Paint gyárt, egyáltalán nem tűntek a valóságnak megfelelőnek a maketten; továbbá a sötétszürke matricák teljesen láthatatlanná váltak volna rajta.

A makett orrát Tamiya szalaggal lemaszkoltam, és utana befújtam az alsó felületeket egy világosabb árnyalatú "galambszürke" keverékkel. A felső és az alsó szín átmenetét szabad kézzel óvatosan átfújtam egy igen felhigított szürkével (a két szürke árnyalat ötven százalékos keverékével), ami sikeresen meglágyította a túlságosan éles átmenetet. Sajnos képtelen vagyok gyurmacsíkokkal lemaszkolt átszórt színátmeneteket előállítani, pedig igazán az lett volna a legjobb.

Most egy csepp fehért kevertem bele a páncélszürkébe, erősen felhigítottam, és a panelek közepét óvatosan befújtam ezzel a világosabb árnyalattal, hogy a panelvonalak ezáltal kissé sötétebbnek tűnjenek. Nekem ez a utólagos módszer jobban bevállik, mint az előárnyalás, amikor a panelvonalak festés előtt feketével lesznek bevonva. Ugyanazt tettem az alsó felületeken is.

Egy pár nap száradás után, ecsettel bevontam a maketteket AK Gauzy Intermediate csillogó lakkal, és nekiálltam a matricákat felrakni. A magyar gépre a HAD Models Tiger Meet "Puma" készletét használtam fel, a svédre pedig a makett saját, egyébként kitűnő matricáit. Elég gyorsan ment az egész, egy óra alatt el is készültem vele.

Különböző színű Abteilung 502 olajfestékkel, Tamiya pigmensekkel és AKI bemosókkal most bekoszoltam a maketteket. Elég sokat tanulmányoztam képeket a valódi gépekről, amik, mi tagadás, sokszor meghökkentően piszkosak és kopottak voltak, és ezt próbáltam utánozni - hát amennyire csak képes voltam.

Sokat töprengtem, hogy milyen fegyverzetet rakjak fel a gépekre anélkül, hogy túlságosan fantáziadús Harci Marcinak tűnjenek. Végül is elhatároztam, hogy a magyar gépre egy ACMI adatrögzítő konténert teszek fel, amit magam alakítottam ki egy Sidewinder törzséből. (Tévedés, amit én ACMI-konténernek hittem, a valóságban egy AIM-9L gyakorlórakéta). A szárnyak alá egy-egy póttartályt biggyesztettem és a törzs jobb oldala alatti függesztőpontra egy Eduard műgyanta Litening lézeres célmegjelölő konténert. Ez így nem is teljesen valószínűtlen.

A svéd gépre a makett saját RB-15F földi célok elleni rakétáit raktam fel, egy középső póttartályt, és a szárnyvégi pilonokra pedig egy-egy Iris-T rakétát. Ez így talán lehet, hogy egy kicsit "karácsonyfa" jellegű lett, de azért mégsem teljesen kizárt. Az RB-15-ösöket egyébként kissé át kellett alakítanom, mert túl hegyesek voltak, a valódiak orra sokkal tompább és kerekítettebbek. A barnásvörös sávok amik a matricaíven találhatók, szintén hibásak; a svéd gyakorlórakéták zöld, az élesek pedig sárga sávokkal vannak ellétva. Miveklhogy a matricaív többi felirata gyakorlóraketákra utal, a zöld sávokat saját nyomtatású matricákkal pótoltam.

Felraktam még utoljára a kabintetőket, ezáltal nyitott állapotban, tükrökkel ellátva, és összeállítottam a svéd Maestro Models fém beszállólétráit is. Ezekkel különben igen sokat kínlódtam, mert mint észrevettem, a darabjai igen könnyen törnek hajlításkor, ami sok bosszankodást okozott.

Egy pár apróság még utoljára felkerült, mint például fémtűkből levágott pitot-csövek, antennák és a helyzetjelző- és leszállólámpák. Az állásszögadó mikroszkopikus lapátjait, mint most vettem észre, teljesen elfelejtettem feltenni.

Ezáltal el is készült a két makett! Sokáig tartott, de sikerült befejeznem!
Kész 1
Kész 1
Dobozok
Dobozok
Törzsek
Törzsek
Pilótafülkék és ülések a dobozból
Pilótafülkék és…
Fülke és ülések
Fülke és ülések
Törzsek összeragasztása
Törzsek ö…
Új féklapok
Új féklapok
Kieresztett féklapok
Kieresztett fé…
Függőleges vezérsík
Függőleges vezérs…
Fémrészletek
Fémrészletek
Kinyitott APU
Kinyitott APU
Kabintető lemaszkolva
Kabintető…
Futóművek
Futóművek
Tisztítás alkohollal
Tisztítás…
Festés
Festés
Orr befestve és panelek világosítva
Orr befestve és…
Csillogó lakk
Csillogó lakk
Matricázás
Matricázás
Koptatás
Koptatás
RB-15 "vak" gyakorlórakéták
RB-15 "vak" gyakorl…
Saját gyártmányú ACMI konténer a szárny végén (tévedés, ez egy AIM-9 gyakorlórakéta)
Saját gyártmány…
Kész
Kész
Kész 2
Kész 2
Kész 5
Kész 5
Kész 3
Kész 3
Kész 4
Kész 4
Kész
Kész
Kész
Kész
Kész
Kész
Kész 7
Kész 7
Kész
Kész
Kész 6
Kész 6
2020.01.20.
Utolsó módosítás: 2020.03.04.
mimoid, Göteborg
Értékeld a cikket! ?
A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció
pmheros
2020.01.30. 09:36:44
Üdv!

Jól sikerültek, nagyon mutatósak lettek!
Az Eduard maratása is igen jól áll a gépnek.
Külön tetszenek a színezett helyzetjelzőid, bár a hozzánk került gépeken már színtelen átlátszó volt a búra, és a lámpa maga adta a színes fényt. Ettől persze még nagyon jó az összhatás.

Ahogy olvasom a leírásodat, a makettel kapcsolatban kb ugyanazokkal a hibákkal szembesültél mint én, és ahogy látom jól megoldottad őket.
Az átmenetet a színek közt is egészen jóra kihoztad.
A kiejtés kifejtése is jól jött, mert én legalább három "P"-vel ejtettem ezidáig.
A Mr.Paint színei azért sötétebbek, hogy a makettező minden méretarányhoz és használtsági fokhoz hozzá igazíthassa egy kis fehérrel. (Nem védeni akarom a gyártót, mert egyik másik színe szerintem el van tévedve.)

A ragasztóban oldott öntőkeret érdekes találmány. Kíváncsi lennék hogy az ebből készült javítást egy-két nap után ha szintbe csiszolod, mondjuk fél év után mekkora beszívódásként jelentkezik, mikorra végre a teljes ragasztómennyiség kipárolog belőle, és észlelhető térfogatcsökkenést szenved.

Egy vadászbombázó esetében szerintem nem kell attól tartani, hogy túlságosan harcias lesz-e. Ez számít harciasnak: https://i11.servimg.com/u/f11/20/09/08/61/83696810.jpg :)

Üdv.: pmheros
mimoid
2020.02.01. 13:21:24
Köszönöm a dicséretet! Nem tudtam, hogy a magyar gépek átlátszó búrájú helyzetjelzőkkel vannak felszerelve, nem kellett volna annyit babrálnom a színes lámpákkal! A ragasztós tömítőre én is kíváncsi vagyok, tényleg, hogy nem fog-e besüllyedni, de az itteni barátom már régóta használja, és állítja, hogy nem repedezik, vagy szívódik be. De viszont kicsit nehézkés, hogy olyan sokáig szárad; legalább három-négy napig nem is érdemes megpróbálni csiszolni.
Sennás
2020.03.03. 18:09:34
Tisztelet Kolléga!Nagyon szépre sikeredtek a gépek. Köszönet hogy közzé tetted.
Weizi
2020.03.04. 14:07:31
Szia!
Pár építőjellegű észrevételt tennék a makettekhez! Látszik hogy sok képet megnéztél a típusról, és sok esetben pontosan el is kaptad a lényeget!
Egy pár antenna hiányzik a gép gerincéről és a hasáról, bár gondolom ezek is ugyan azon, a cikkben leírt okból nem kerültek fel a makettre mint a csúszás és állásszögadók a gép orrára.
A géptörzs két oldalán elhelyezkedő navigációs fények búrái valóban nem színezettek a C/D modelleken, ez inkább az A/B modellekre volt jellemző! A maketten egyébként a jobb oldali fényt én kéknek látom! Elképzelhető hogy nem jól látom, de ha az kék, akkor nem pontos, mert a jobb oldali zöld színű, a bal oldali pedig piros.
A Gripen nem rendelkezik hagyományos értelemben vett csűrővel és fékszárnyakkal, ehelyett elevonos kormányzása van! Ezt úgy kell elképzelni mintha a csűrő és a magassági kormány tulajdonságait eggyesítenék eggyetlen kormányfelületben! A Gripen esetében 4 kormányfelületben. Van két külső és két belső elevonja. Mindegyiket külön-külön hidraulikus munkahengerek működtetik, de működés közben oldalanként egyszerre, együtt mozognak. Abban az esetben amikor a gép rendszerei ki vannak kapcsolva a belső elevonok lefele térnek ki (saját súlyuknál fogva), a külsők pedig számtalan állapotban állhatnak meg, de a legjellemzőbb helyzetük, amikor a bal oldali külső elevon teljesen felfele, a jobb oldali pedig közel vízszintes helyzetben áll meg.
A magyar gépek nem hordoznak ACMI podokat! Helyette, amit ügyesen meg is valósítottál, az AIM-9L rakéta gyakorló változatát használják a kiképzési repülések keretében, és ezeket is leszerelt irányító és stabilizáló felületekkel! Ez a gyakorló rakéta nem gyűjt adatokat mint az ACMI pod, ezekkel csupán célbefogásokat és imitált rakétaindításokat lehet végrehajtani.
Az LDP nagyon jól mutat a gépen, de kamerákkal "befordított" (alaphelyzete) állapotban élethűbb lenne! Csupán két esetben fordul ki a fej láthatóvá téve a kamerákat, amelyből az egyik az amikor a levegőben a pilóta használja, a másik a földön szervizelés végrehajtása miatt! Illetve lehet egy harmadik eset is, amikor a levegőben megáll a fej mozgása valamilyen műszaki meghibásodás következtében, de ilyennel én még nem találkoztam!:-) Minden más esetben a kamerák védelme miatt a fej befordul, elrejtve a kamerákat.
Végezetül az APU szívó és fúvónyílásai között levő rácsos kőr alakú "izé" az mi lenne, mert az igazi gépeken ott nincsen semmi!? Elképzelhető hogy a maratás útmutatója helyezteti oda az emberrel, de ez esetben hibás az útmutató!
Összességében egyébként nekem is nagyon tetszik a munkád, különösen jól eltaláltnak tartom a színeket, és a létrák is nagyon jól festenek a gépeken! Gratulálok!:-)

Üdvözlettel:
Weizi
Weizi
2020.03.04. 14:14:16
Gyors írásnak híg a leve!:-) Visszaolvasva lett is helyesírási hibám rendesen, ezért bocsánatot kérek!:-)
mimoid
2020.03.04. 14:22:00
Tyű, te aztán értesz ezekhez a gépekhez! :-O Kár, hogy nem tudtam ezeket a tényeket mielőtt befejeztem a maketteket! Köszönöm a hozzászólásodat!
Propellerfanatic
2020.03.04. 21:45:18
Respect és Tisztelet!
Írjál még cikket!
Zoli
2020.03.05. 11:57:55
Szia,

Jár az elismerés, gratula a cikkhez, illetve a makettekhez! Nekem külön öröm, ha egy ennyire részletes leírás is társul a makettekhez, nemcsak pár hitvány odavetett sor. Ráadásul elég választékosan is fogalmazol, gondolom a fordító segítségével, de ez nem baj. Van ugyan néhány fura kifejezés, de azok meg nem hagyják lankadni a figyelmet, legalább nem siklunk át a fontos részleteken! Szóval ne hagyd abba!
A makettekhez nem tudok sokat hozzáfűzni, nagyon szépek, de még nem nagyon ismerem a típust, így a makettek hibáit sem. Mindössze egy kérdésem lenne, mégpedig az, hogy konkrétan milyen színekből, milyen aránnyal keverted ki a szürkék akárhányadik árnyalatát? Ne értsd félre, nagyon tetszik a festés, csak a képeken is eltérők a színek, az egy képen lévő két gép színe se egyforma az eltérő fényviszonyok miatt. Nekem is megvan a páros és az Eduard maratások hozzájuk, szeretném majd valami hasonló színekre festeni a makettek, mint Te.
Köszönöm a leírást és bemutatást, várom a folytatást!
Ja és Weizi Neked is nagyon kösz a részletes ismertetést! Asszem megint lesz pár kérdésem...………………..
z
BBandika
2020.03.07. 21:43:13
Szia!

Nagyon impozáns lett a "géppár";remek építés és leírás!
Szívesen látnék még Tőled hasonlóan magas minőségű építést és leírást!:))
Szólj hozzá! ?
Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció