Pintér György - Múzeumi krimik
A repülőgép makettek (egyik) legsérülékenyebb és leggyengébb része a kabintető, illetve az átlátszó alkatrészek. Ezek sokszor rendkívül vastagok, torzítanak és homályosak, más esetekben pedig a védőcsomagolás hiánya miatt sérült, karcos. A sérülések többsége javítható különböző praktikákkal, de sok esetben csak az újragyártás marad. Ezt nevezzük a kabintető „húzásának”, mivel egy meglágyított műanyag lapot húzunk rá az eredeti alkatrészről másolt munkadarabra. A művelet történhet kézi eljárással, illetve vákuum segítségével.
Mindenekelőtt az eredeti alkatrészről kell valahogyan egy másolatot készíteni. Akinek nagy a kézügyessége és a fafaragás területén is otthon van, megpróbálhatja fából kifaragni a mintadarabot. Ekkor viszont figyeljen arra, hogy a végeredmény tökéletesen sima felületű legyen, ugyanis a húzásnál a lágy műanyag a legkisebb felületi hibát is előhozza! A fát ezért ajánlott előzetesen több rétegben lakkozni és csiszolni.
Fa helyett alkalmazhatunk levegőn száradó gyurmát vagy Milliputot is. Ezzel két módszerrel vehetjük le a tető formáját. Ha az alkatrész viszonylag jó kivitelezésű, csak sérült akkor a gyurmát nyomjuk a tető belsejébe, hogy teljesen kitöltse a formát. Várjuk meg, amíg a gyurma kikeményedik majd vegyük ki a tetőből és ellenőrizzük, mennyire illeszkedik a helyére, szükség esetén csiszoljuk össze a törzzsel. Ha nem akarjuk az alkatrészt használni forma gyanánt, akkor a kabinba nyomjuk a gyurmát (lehetőleg ne akkor, amikor már telejsen készen van) és a tető alapján szobrászkodjuk ki a megfelelő alakot. Ezt főleg olyan kabintetők esetében alkalmazhatjuk, ahol a törzsgerinc a tető folytatása (pl.: me-109, Corsair, stb.).
Ha kiemelkedő tetőkereteket szeretnénk, akkor az elkészült mintadarabra maszkolószalagból elkészíthetjük a mintázatot. Húzásnál itt ki fog majd domborodni a felületből a műanyag.
Kézi módszernél az így elkészített formába fúrjunk egy lyukat, hogy valamilyen rúdszerű anyagot tudjunk hozzáerősíteni (pl.: öntőkeret darabot). Alapnak keressünk olyan tárgyat, amihez stabilan hozzá tudjuk erősíteni a rúd másik végét. Ehhez egy joghurtos pohárba keverhetünk némi gipszet, amibe beleszúrjuk.
További lehetőségként alkalmazható az eredeti alkatrész is (végszükség esetén), erre is húzhatjuk a kilágyított lapot.
Miután elkészítettük a húzóformát, tulajdonképpen a munka nehezebbik részén túl is vagyunk. Már csak el kell készíteni az utángyártott alkatrészt. Alapanyagként talán az írásvetítő fólia a leginkább ajánlott (papírboltokban ez is beszerezhető). Könnyű belőle darabokat vágni, nem kell egyengetni és nem sárgul meg idővel. A tejfölös pohár fedele, illetve a PET palackok anyaga ugyanis egyesek szerint idővel hajlamos erre.
Kezdjünk tehát a húzás műveletéhez, még pedig kézi módszerrel először. Első lépésként kivágunk egy akkora darab átlátszó lapot a fóliából, ami bőven befedi a kabintetőt. Ezt a darab lapot gyertya felett melegítjük óvatosan, míg láthatóan meg nem lágyul (ilyenkor szokott kiderülni, hogy kicsire vágtuk a lapot és megég a kezünk...:D), majd gyorsan a mintára húzzuk és megvárjuk, amíg kihűl. Ezért is szükséges egy rúdra tenni a mintát, hogy kezünk szabadon mozoghasson függőleges irányban.
VIGYÁZAT! A lapot ne tartsuk túl közel lánghoz, mert megég és elszíneződik, illetve meggyullad!! Továbbá a kezünk is megperzselődhet!
Kihűlés után már csak körbe kell vágni az új tetőt a minta alja mentén és máris kész. Elsőre nagy valószínűséggel nem fog sikerülni, de ne adjuk fel. Kis gyakorlás után biztosan elérjük a kívánt eredményt.
Ha már unjuk a kézi módszert (vagy hogy mindig megég a kezünk :D), akkor egy segédeszközzel vákuummal is készíthetünk másolatot. A segédeszköz tulajdonképpen egy doboz és egy rá illő keret. A doboz felső része furatokkal rendelkezik és egy cső áll ki az oldalából. Legyen teljesen résmentes, tehát csak a lyukakon és a csövön keresztül áramolhasson a levegő. A furatolt részre helyezzük az elkészített munkadarabot (ebben az esetben nem kell felerősíteni semmire), a felesleges lyukakat festőszalaggal ragasszuk le. Az oldalsó csőre kössük rá a porszívót. A melegítendő lapot fogjuk a keretbe, hogy minden oldalát egyformán meg tudjuk tartani. Innentől kezdve az eljárás ugyanaz, mint a kézi módszer esetében, csak a kezünk mozgását a porszívó szívó hatása helyettesíti. A felmelegített lapot a kerettel ráhelyezzük a mintadarabra, a bekapcsolt porszívó pedig rászívja az anyagot a mintára, miközben egy pillanat alatt ki is hűti. Körbevágás után ez is készen van.
A módszerrel nemcsak kabintetőket, hanem szárnyvégi helyzetjelzők, illetve leszálló lámpák búráját is elkészíthetjük, ha a szárny megfelelő részére feszítjük a meglágyított lapot.
Sok sikert a kísérletezéshez! :)