Két variáció egy temára

Bell UH-1B Iroquois

1:72, Italeri No.040
Az UH-1 egykoron az USA és szövetségesei haderőijeinek igáslova volt, ám idővel sok helyen az UH-60 család váltotta fel.

A doboz tartalma első ránézésre nagyon tetszett, aztán rájöttem, hogy lesznek gondok, főleg a hajtóművel, mert az nincs benne. Ezt később orvosoltam. A dobozban egyébként a japán nemzet, Ausztrália és az USA szolgálatában állt gépekhez való matricák vannak.
Két makettet is készítettem, egy JDF-est és egy RAAF-ost, az építésben csak ott volt eltérés, ahol azt megemlítem.

Szokásomhoz híven a belső tér kidolgozásával kezdtem az összeállítást. Először mindent lefújtam az alapszínre és csak ez után álltam neki az ecsetelésnek, száraz ecsetelésnek. Visszafogottan ugyan, de koptattam koszoltam. Meglepően gyorsan ment az építés ezen szakasza, stimmelt minden, zárt ajtókhoz a részletezettség elég is, bár a második gépen a padot rézlemezből, injekciós tűkből, a biztonsági öveket pedig maszkolószalagból és sztiroldarabokból készítettem el. Sokkal élethűbb, mint az Italeri féle

A két törzsfelet összeragasztottam, majd nekiálltam Tamiya tömítővel végiglocsolni a két fél illesztését, mert ez elég KP-sra sikeredett. Tehát tömítés, 600-as vízpapír, anyázás, megint csiszolás, Gunze 1200-as surfacerrel szépen lealapoztam, hogy lássam a maradék hibát, aztán megint kitartó csiszolás végig az egész gépen. A kiálló panelvonalak el is tűntek, csak az illesztés nem. Még ment bele ez-az és néhány munkaóra, mire egyrészt sima lett, másrészt mivel eléggé egyenetlen volt a felület, szép melír futott végig szürke, zöld és fehér csíkokból. Ezt gyorsan el is tüntetettem surfacerrel.

Ezek után az ajtókba, az elülső szélvédőkbe sulifixszel beragasztottam az átlátszó alkatrészeket. Igen sulifixszel, talán a legjobb ehhez a művelethez. Olcsó, nem hagy nyomot, jó indulatú. Az átlátszó alkatrészek is hiba nélkül illettek a helyükre. A sík ablakokat Tamiya maszkolószalaggal letakartam, az elülső két domborút viszont Tóth Zolitól (Z63) beszerzett maszkoló folyadékkal fedtem el. Az első maketten a napfénytetőket Revell 48-as zöld és fényes lakk keverékével lefújtam, de nem kellett volna, mert teljesen összemarta a felületet. Mit lehet ilyenkor tenni? Vettem Gunze akril áttetsző zöldet, hőre száradó gyurmát, és két ív írásvetítófóliát. Először is megcsináltam a húzóformát, majd sütőben kicsit rásegítettem a száradásra. Nagy nehezen sikerült is két elfogadható ablakot húznom, ezeket gyorsan a helyükre is ragasztottam( a Revell ragasztó nem bántotta az anyagát), majd átfestettem a neki megfelelő színre. A másodikon eleve gunze festékkel kezdtem, és sokkal jobban ment minden.

A tető is a helyére került, itt is rengeteget kellett tömíteni, csiszolni. Ezek után jött a kiálló panelvonalak pótlása. Szintén Z63 -féle szerszámot fogtam. Panelvonalkarcolóval bekarcoltam a paneleket, majd pillanatragasztóval megkent, vékony húzottszálat fektettem a mélyedésekbe, szerintem nagyon jó eredménnyel. Ekkor a hajtóművet pótoltam szívószál és teamécses alu tokjából a be és a kiömlőket is pótoltam. Gunmetalhoz adtam valamennyi feketét és ezzel lefújtam az egészet, miután a „tokjába” ragasztottam. Az előzetes száraz próbák során kiderült, hogy a hajtóműgondola mindent fog, csak illeszkedni nem. Nem estem kétségbe, szép réteg tömítőt rákentem, majd a helyére nyomtam. Vártam egy, talán több napot, majd itt is nekiálltam a szobrászkodásnak. A szokásos módon putty csiszolgatás stb.

Nagy nehezen eljutott abba az állapotba az irokéz, hogy festhető legyen. Úgy döntöttem, hogy az első gép japán lesz, már eleve úgy láttam neki az építésnek. A farok-és törzsgyűrűkkel kezdtem, először a citrom majd a narancssárga következett. Ezeket fakítottam is, majd 0,4 mm-es maszkolószalaggal és maszkolófolyadékkal letakartam a felületeket. Az utastér mögött, kívül vannak a gépen sárga jelölő csíkok. Ezek helyét is lefújtam sárgára, majd a szükséges helyen maszkoltam. Talán a helikopter tetejére való feljutás útját jelölik. Beragasztottam a szárnyakat is a törzsbe. Ezek után jött két réteg Humbrol 155-ös, majd ennek is fakítása, panelek kiemelése. Ezt úgy oldottam meg, hogy az alapszínhez világoszöldet kevertem, hogy fakóbb legyen. A panelek közepét ezzel fújtam át. Néhol csak kicsit, másutt erősen. Ez így szörnyen nézett ki, de így is kellett történnie. Másnap az egészet újra átködöltem az alapszínnel. Újabb nap pihi, aztán megint vékony ködölés és megfelelő lett az összhatás, látszott a leharcoltság, a fakulás a festésen. Ezeket követte az, hogy kitakartam az orrot, és feketével lefújtam egy rétegben. Elég is volt, szépen terült, jól fedett a Revell.

Újra ecsethez nyúltam, és Revell 36-ossal a törzsön lévő fellépők kereteit megjelöltem vele. Ehhez volt matrica is, de szerintem jobb festve. A gyűrőkről, és a többi lakkozandó felületről lekapartam a maszkolást, és fényes akril lakkal gondosan lefújtam a szerkezetet. Ezt követte a matricázás. A matricákat Dr Mark Softerrel átecseteltem, így nagyon szépen hozzáidomultak a felülethez. Öröm volt a díszítés. Száradás után következett még egy réteg fényes lakkréteg, amit egy matt követett, igaz csak vékonyan. A végső fényesség beállításához még jött egy kis matt lakk a gép tetejére. Végezetül a többi alkatrész is a helyére került, melyek már készek voltak. A légcsavarok, antennák, leszállótalp. A légcsavarok díszítéséhez volt ugyan matrica, de mivel csak csíkokat kellett felrakni, megoldottam inkább festéssel. A lapátok egyébként feketék lettek, kivéve a mozgató szerkezetet és a „tokját” a rotornak. Ezek gunmetal színt kaptak. A leszállótalpat is Humbrol 155-re festettem, grafitceruzával koptattam ott, ahol a ki és beszállások miatt lekophatott a festék. A jelzőfényeket először ezüst színűre, később áttetsző piros és áttetsző kékre festettem. Kék helyett zöldet kellett volna használnom, csak hát hittem az Italerinek.

A másodikat már rutinból festettem, átfújtam az egészet 1200-as surfacerrel, majd a száradás után revell 371-essel a tetejét is átfújtam úgy, hogy szép egyenletes legyen a szín mindenhol, valamint ott is ilyen alapot kapott, ahova később a sárga jött. Ez egy tört fehér szín, enyhén szürkés beütéssel. Azért ezt választottam, mert egy kissé megfakult példányt akartam. Pár nap száradás után Tamiya szalaggal kimaszkoltam és jött a citromsárga. Jót tett neki, hogy először oda is a revell 371-et fújtam, a második réteg már szépen takart. Száradás után a vezérsíkokat egyszerűen maszkolószalaggal lefedtem, a farokgyűrűnél ugyanazt az eljárást alkalmaztam, mint az elsőnél is. Miután megszáradt a maszkolófolyadék újra jött a Humbrol 155 majd a lemezek közepét Humbrol 120-assal fújtam le, aztán párszor átködöltem újra az alapszín 155-tel úgy, hogy a 120-as világoszöldet sejteni lehessen. Itt már egy hete festhettem, előtt az idő hogy az orrát befeketítsem, de előtte maszkoltam egy picit a változatosság kedvéért. Felfújtam a feketét, majd az összes maszkolót leszedtem, a szánkótalpat felragasztottam.

Egy jó hétnyi állás után újramaszkoltam az ablakokat, és adtam az egésznek két réteg fényes lakkot. Ezek után jöhetett a matricázás. Tóth Péter (Petibá) javaslatára matricák alá is tettem a matricalágyítóból, aztán tettem fel a matricákat, amiket újra lekentem felhelyezés után. Eközben igyekeztem úgy tartani a makettet, hogy az aktuális felület lehetőleg vízszintes legyen. Ez annyira nem volt nehéz, lévén, hogy a helikopter két oldalát díszítettem, csak oldalára kellett fordítsam. Az italeri matricái egyébként kifejezetten szarok voltak, ami itt azt jelenti, hogy egyrészt nem akartak leázni a lapról, összetekeredtek, vastagok is voltak, és ragadni sem nagyon akartak. Miután a matricakérdéssel megbirkóztam jött pár réteg matt lakk és közben sorra kerültek a rotorok, amik ugyanúgy készültek, mint az előzőeknél, csak nem feketék, hanem antracit színűek lettek.

Koszoltam a makettet grafitceruzával és híg fekete befolyatásával, aztán a helyükre kerültek az antennák is. Ez a RAAF-os orra való antennákkal is rendelkezik, azokat is felraktam. Majdnem kész volt, amikor is a helyzetjelzőket is felfestettem, ezúttal korrektül. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve a tetején lévő szegecssorokat grafitceruzával kiemeltem, csakhogy pár nem odavaló csík is maradt a tetőn. Módfelett örültem neki, hogy elrontottam a kész festést. Először radírral próbálkoztam, de nem nagyon segített aztán úgy-ahogy enyhén hígítós ecsettel sikerült eltüntessem. Örültem neki, a helyére raktam a rotorokat és késznek nyilvánítottam ezt is.

Utóbb, a képeken észrevettem pár hibát, de azok már így maradnak.
DSC00728
DSC00728
DSC00729
DSC00729
DSC00730
DSC00730
DSC00731
DSC00731
DSC00732
DSC00732
DSC00733
DSC00733
DSC00734
DSC00734
DSC00735
DSC00735
DSC00736
DSC00736
DSC00737
DSC00737
DSC00738
DSC00738
DSC00739
DSC00739
DSC00740
DSC00740
DSC00741
DSC00741
DSC00742
DSC00742
DSC00744
DSC00744
DSC00745
DSC00745
DSC00747
DSC00747
DSC00749
DSC00749
DSC00750
DSC00750
DSC00748
DSC00748
DSC00751
DSC00751
DSC00752
DSC00752
DSC00753
DSC00753
DSC00754
DSC00754
DSC00755
DSC00755
DSC00756
DSC00756
DSC00757
DSC00757
DSC00758
DSC00758
DSC00759
DSC00759
DSC00760
DSC00760
DSC00761
DSC00761
DSC00762
DSC00762
DSC00763
DSC00763
2008.07.20.
borisz
Makettinfo Online Klub
Értékeld a cikket! ?
A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció
Szólj hozzá! ?
Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció