9P113TELw/9M21 Rocket of 9K52 Luna-M

1:72, Trumpeter No.TRU07179

Pintér György - Múzeumi krimik Ha a makettezőknek volna Murphy-törvénykönyve, ez az alapigazság benne lehetne:
"Ha nagy gonddal, sok munkával megépítettél egy ritkaságot, akkor a következő héten megjelenik olcsóbban, egyszerűbben, szebben építhető formában."
Nos, hát itt van. Korábban írtam a magyar szolgálatban állt föld-föld rakétáról, aminek egy magyar gyártó elkészítette a műgyanta készletét. Most pedig itt van, párezer forinttal olcsóbban, műanyagból a Trumpi készlete. Mondjam azt, hogy ég és föld?

Meg is érkezett. Már a csomagolás sem volt akármi! Minden öntőkeret külön fóliazacsiban. Az átlátszót még egy külön szivacs-hüvely is védte. A nyolc kerék gumija gumi, vagy valami ilyesmi. A szürke alkatrészeket négy öntőkeretre osztották el. A felületek rendben vannak. Az összeállítási útmutató így ránézésre rendben van. A festéshez több terepszínű és szovjet, csehszlovák, NDK-beli, észak-koreai és iraki mintát kapunk 6 különböző festékkódban megadva. Lehet válogatni! Így, első blikkre örömmakettezés lesz. Meglátjuk!

Először összeraktam az alvázat. Érdekes volt, hogy a két kikönnyítés nem illeszkedett. De ez csak szépséghiba. Majd elkészítettem a tulajdonképpeni rakétát. Összesen két alkatrészből, a rakéta testéből, a stabilizátorokból és féklapokból komponált alkatrészből lehet összerakni. (A korábban összerakott műgyanta készletben ez hat fémmaratás alkatrész felhasználásával volt lehetséges, a némileg vetemedett műgyanta testre.) Persze előzőleg a leválasztott testet alaposan megvizsgáltam. Eléggé kiábrándító egy hosszanti öntésnyom, illetve öntőkeretcsonk látványa. Itt ugyan nem kellett nagykést és csiszolókorongot használni a leheletnyi sorja eltüntetésére, de jobban szeretem, ha nincs. Így némi reszelgetés-csiszolás kezdődött. Lévén, hogy maga a rakéta fehér színt fog kapni, mindenképpen indokolt ez a munka.

Ezt követően megkapták a zöld színüket a kerékagyak. Enélkül, meg a sárvédők és az alváz festése nélkül nem lehet továbbhaladni. A következő lépés a felnik és a gumik "összeházasítása", persze ügyelve a megfelelő irányokra.

A munka közben egyre inkább azt vettem észre, hogy ez akár afféle összepattintható makettként is megállná a helyét. Masszív illesztőtüskék, nekik megfelelő nyílások, pontos illeszkedés.
Az egyetlen átlátszó alkatrészt kimaszkoltam, hiszen a szélvédőt alkotó három lap között két merevítő is van. Azokat pedig nem illik úgy hagyni.

Ezt követően megkapták a zöld színüket a kerékagyak. Enélkül, meg a sárvédők és az alváz festése nélkül nem lehet továbbhaladni. A következő lépés a felnik és a gumik "összeházasítása", persze ügyelve a megfelelő irányokra.
Az egyetlen átlátszó alkatrészt kimaszkoltam, hiszen a szélvédőt alkotó három lap között két merevítő is van. Azokat pedig nem illik úgy hagyni.
Nekifogtam a vezetőfülke összerakásának. Hála a modulrendszerű bontásnak, amíg a kabin száradt, lehetett dolgozni a másik három részleten, hiszen a hordozójárművet, hiszen a ZiL-135 felépítményének makettje négy egymáshoz okosan illeszkedő blokkra van bontva.
Külön műsorszám a töltést végző daru és az indítóállvány, ami mozgathatóra elkészíthető. Közben ki kellet találnom a festést. Úgy döntöttem, hogy a dobozgrafikán láthatóhoz hasonlót készítek. Ez egy zöld, homoksárga és fekete(?) kombináció.

Végül helyére kerültek azok az apróságok, amik élethűbbé tehetik a makettet, úgy mint visszapillantó tükrök, keresőreflektorok, emelőhorog, tengelyek és kerekek, amikkel emelhető az indítóállvány.

Még hátra van egy kis koszolás, no meg a rakéta.
A rakéta megkívánta a törődést, bár összesen két alkatészből állt, beleértve a fékezőlapokat is. (Itt figyelni kell arra, ha nem egy kiállításon szereplő darabról van szó, akkor nagyon nem kellene koszolni, pláne koptatni!) Annál több apró üzemeltetési felirat szerepelt a mellékelt matricalapon. Ezek elhelyezéséhez a kapott rajz igazít el.

Végül előszedtem egy "ünneplős" alapot - Vadász Pista alkotását - és elkészítettem a megfelelőnek gondolt környezetet. Ezzel be is fejeztem az újabb "kisrakétát".