Mikojan-Gurjevics MiG-23MF Flogger
1:72, Zvezda
Pintér György - Múzeumi krimik
Az '56-ot követő megtorpanás és visszaesés után egyre inkább napirendre került a Magyar Néphadsereg technikai korszerűsítése. A Honi Légvédelemnél is új, korszerűbb típusok váltották fel a MIG-15, MIG-17PF típusokat. Szolgálatba álltak a MIG-21 különböző modifikácói is. A '70-es években napirendre került a MIG-23 rendszeresítése. A típus a Pápán állomásozó, akkor első lépcsős alakulatként kezelt MN 47. Honi Vadászrepülő Ezred állományába került. Eredetileg az egész ezrednek ezzel a típussal történő átfegyverzéséről voltak elgondolások, de anyagi okok miatt csak az első századhoz került 12 harci és 3 (+1) kétüléses gyakorló gép. Érdekesség, hogy az akkori szovjet katonai vezetés a MIG-25 típus rendszeresítését is erőltette a Magyar Néphadseregben, de erre végül nem került sor. Személyes megjegyzés: A '80-as évek elején a szovjet honi légvédelmi összfegyvernemi parancsnoki akadémián nekünk tanították a MIG-25 típust is.
A MIG-23MF makett precíz megépítése már régóta foglalkoztatta a fantáziámat, de a piacon lévő makettek (Hasegawa, Academy, Heller) nem nyerték el a tetszésemet.
A Zvezda MIG-23MLD makettje már jó alapnak tűnt. A formája jó (kivéve a függőleges vezérsíkot) Megjegyzés: A Bílek később kiadta a Zvezda féle makettet, egy mellékelt, nem túl szépen öntött vezérsíkkal.
A méretek elfogadhatóak a törzshossz kivételével (3 mm-rel rövidebb).
Első lépésként a referenciaanyagokat gyűjtöttem össze (saját fotók és az internet segítségével). Műhelyrajzként a +4 MIG-23 típusfüzet rajzait használtam.
A kiegészítők kínálata ehhez a típushoz elég szűkös. Én a Precíz Stúdió KM-1 katapultját, a Pavla műgyantáját és az Extratech maratását (ez utóbbiból két példányt) szereztem be.
Első lépésként valamennyi fődarabon a pozítív panelvonalakat finom csiszolópapírral lecsiszoltam, kivágtam és pontos méretre csiszoltam a csűrők, az oldalkormány, a fő futóaknák és a törzsféklapok helyét. A szárnyakon kimartam az interceptorok fészkét. Ekkor elkövettem egy "hibát", amely a továbbiakban eggyel csökkentette az alkalmazható magyar oldalszámokat. Ugyanis a törzs alsó-hátsó felén található két "puklit", ami az MF változaton nincs, szintén lecsiszoltam. Aztán a magyar vonatkozású fotók alapján rájöttem, hogy a gyári nagyjavításra a Szovjetunióba kivitt és "eltűnt" 11-es MF helyett kapott és jelenleg is meglévő 11-esen ott vannak a puklik.
A törzs, a szárnyak és a függőleges vezérsík szétcincálása után nekiláttam a függőleges vezérsík kiegészítésének a műhelyrajz alapján. Magyarán a makett adta MLD vezérsíkot kipótoltam az MF-re (is) jellemző bevezető résszel.
Ezt követte a panelezés és a szegecselés hosszadalmas munkája. A panelezés az ismert és főleg börzén kapható véső eszközzel, a szegecselés varrótűből kialakított célszerszámmal történt. Ugyanakkor a fotók alapján egyértelmű, hogy a törzs hátsó részén és a pót üzemanyag tartályon a lemezek csatlakoztatása heggesztéssel történt. Ezt dekorációs boltban vásárolt hajszál vékony drót felragasztásával utánoztam. A felesleges pillanatragasztót száradás után Oolfa késsel eltávolítottam. A különböző szerelő nyílások véséséhez vékony fémlemezből sablonokat készítettem.
A fő futóaknák belső felületét a fotók alapján sörösdoboz lemezéből alakítottam ki fél hengerpalástot képezve. A megerősítéseket és a turbina ellenőrző nyílás fedelét is ebből az anyaból készítettem. Az aknák festése után helyükre kerültek a különböző csövek és vezetékek drótokból kialakítva és a szükséges színre festve. (Hadd ne mondjam, van belőlük bőven, de nagyon feldobják az aknákat.)
Az orrfutó aknája hasonlóan készült.
Következett a kabin kidolgozása. Először műanyag és fém lemezekből kialakítottam a kabin alsó, oldalsó és hátsó lemezeit. A fotókon látható megerősítéseket a lemez hátlapján vonalzó mellett zsákvarró tű segítségével alakítottam ki. A tűt erősen a lemezre nyomva mutatós domborítás (mélyítés) érhető el. A műszerfal az Extratech maratás felhasználásával, majd az oldalsó kezelő panelek szintén ebből kerültek ki. A két példány maratásra azért volt szükség, mert a kezelő panelek nincseenek egy síkban, így a maratást szétvágva az előzőleg kialakított műanyag alaplapokra ragasztottam azokat. A paneleket "valkid" zöldre festettem. Kb. egy hetes száradás után a kapcsolók és egyéb "kütyük" helyére a szükséges fehér, fekete illetve vörös színt vittem fel, majd visszamostam. Így csak a maratáson kialakított kis vájatokban maradt meg a szükséges festés. Ezután "valkid" zölddel az egészet száraz ecseteltem.
A katapult a Precíz Stúdió (kár, hogy eltűnt) terméke. A festése követel türelmet, de az eredmény a fotókkal összevetve tökéletes.
A következő "agyrém" a hajtómű kiömlő kidolgozása volt. A kiömlő hengerpalást (égéstér), a turbina lapátsor és a sugárszűkítő sörösdobozból, a lángosztó az Extra Tech maratás felhasználásával készült. A sugárszűkítő lemezeit fotók alapján külön-külön szabtam ki és ragasztottam a hengerpalástra. A mozgató mechanizmus gyűrűjét drótból formáltam.
A hajtóműbeömlők belső felületén található légáramterelőket kimartam, a pompázsgátlók nyílásait kireszeltem. A légáramterelőket lemezdarabokból újraépítettem, figyelembe véve azok helyes alakját, profilját és felerősítését is.
A törzsféklapok fészkei az előzőekben leírt "dombornyomás" technológiával készültek.
A kabinbelső, a hajtóműkiőmlő és az orrfutó-akna beragasztása után következett a törzsfelek egyesítése. Mivel a makett külön adja a törzselső- és -hátsórészt, lehetőség volt a hiányzó 3 mm kipótlására. Helyükre ragasztottam a beömlőket is, majd a szükséges tömítések és csiszolások után kijavítottam a közben sérült paneleket, illetve szegecselést.
Következett az élvezetek élvezete, a fő futóműelkészítése. Szerintem konstruktőrt még nem emlegettek annyit, mint én a szovjet mérnöknőt.
A futószárak műanyag hengerekből esztergálással készültek, az egyes részek külön-külön. Hasonlóan a különféle hidraulika-munkahengerek is. A futóborító, a futószárhoz erősített lemezét szintén külön készítettem el a felerősítő öntvényekkel együtt. Mindezt összeépítve és fémszínre festve egészen mutatós futóművet kaptam. Az abroncsok és a kerékagyak az Elf remekművei.
Hasonlóan újragyártottam az orrfutóművet a fotók alapján.
Nézegetve a GS-23 gépágyú műanyag öntvényét, gyorsan eldönttem, hogy ezt is újraépítem. A csövek injekciós tűből, a lángrejtő vékony műanyag lapból készült, melybe tűvel kis lyukakat fúrtam. Az áramvonalazó borítást az eredeti műanyag öntvény formaként való felhasználásával sörösdoboz gázláng fölött kilágyított anyagából domborítottam. Már csak a szellőző nyílásokat és a hüvelykivetőket kellett kialakítani és kész is lett a gépágyú.
A többi alkatrész, illetve részegység az előzőekben leírtakhoz hasonló technológiával készült, ezért ezeket nem részletezem.
A "fekete levest" a kabintető húzása jelentette. Bár ennek technológiája régóta ismert, a többszöri próbálkozás sem adott teljesen víztiszta tetőt. Így aztán a legjobbnak tűnőt felhasználva és azt a szükséges módon lemezcsíkokkal keretezve készült el a szélvédő és a nyitott rész. A Pavla gyantáját és némi drótot felhasználva alakítottam ki a szélvédő alatti részeket.
Hátra volt a matricakészítés. Azt már az elején eldöntöttem, hogy megpróbálom a műhelyfeliratokat is a lehető legnagyobb pontossággal megszerkeszteni, ráadásul oldalszámból és felségjelből sem találtam "gyári" megfelelőt. Matrica-alapként a direkt erre a célra készült Aircolor Technik Act decal filmet használtam. Külön kapható tintasugaras és külön lézer nyomtatóhoz. Mindkét fajtából van átlátszó és fehér alapú. Méretük A/4.
A felségjeleket, az oldalszámokat és a stencileket oly módon készítettem, hogy a repülőgép oldal-, felül- és alulnézeti rajzait nagy felbontással beszkenneltem, majd ellenőriztem a rajzok 1/72-es mérethelyességét. A Photoshop program segítségével végrehajtottam a szükséges átméretezést, majd ugyanezen program segítségével megszerkesztettem és kifestettem a felségjeleket, oldalszámokat. Itt kellett egy kicsit trükközni, mivel ezek fehér szegéllyel rendelkeznek, amit a nyomtató nem tud. A számítógépen "kikevertem" azt a színt, amelyre felhelyezésre kerül a matrica és ezzel a színnel vékony szegélyt rajzoltam a számítógépen a jelzés körül. Ez jó vezetőként szolgált a trimmelésnél.
A jelzéseket a szerkesztéshez kényelmes méretben szerkesztettem, majd az "alakítás" menű segítségével méreteztem, a méretarányos rajz megfelelő helyére helyezve, majd onnan a nyomtatandó lapra másolva.
A stencilek hasonlóan, csak átlátszó lapra nyomtatva készültek.
Végül is összeállt a matrica rajzos és szöveges anyaga. Már csak a nyomtatás és a fedőlakk felvitele volt hátra. Fedőlakként a Gunze Mr. Metal Primer-t ajánlja az Act. Ez kiválóan működik, de csak szórópisztollyal szabad felvinni, mert különben a matrica rajzolata elkenődik. Száradás után a matrica úgy müködik, mint bármelyik kereskedelemben kapható vizes matrica, csak a trimmelést nem lehet megspórolni és a matricalágyítóval óvatosan kell bánni.
A makett festése, a matricázás és az apró alkatrészek helyreragasztása a mindenki által ismert módon történt, így ezt nem részletezem. A végeredményt jónak ítéltem meg, így érdemesnek tartottam arra, hogy versenyen is próbálkozzam vele.
Amikor a magyar MIG-23MF elkészült makettjét betettem a vitrinbe, egy éves építés állt mögöttem, de a Mosonmagyaróváron F3 kategóriában elért II. helyezés azt mondatta velem, hogy megérte.
A MIG-23MF makett precíz megépítése már régóta foglalkoztatta a fantáziámat, de a piacon lévő makettek (Hasegawa, Academy, Heller) nem nyerték el a tetszésemet.
A Zvezda MIG-23MLD makettje már jó alapnak tűnt. A formája jó (kivéve a függőleges vezérsíkot) Megjegyzés: A Bílek később kiadta a Zvezda féle makettet, egy mellékelt, nem túl szépen öntött vezérsíkkal.
A méretek elfogadhatóak a törzshossz kivételével (3 mm-rel rövidebb).
Első lépésként a referenciaanyagokat gyűjtöttem össze (saját fotók és az internet segítségével). Műhelyrajzként a +4 MIG-23 típusfüzet rajzait használtam.
A kiegészítők kínálata ehhez a típushoz elég szűkös. Én a Precíz Stúdió KM-1 katapultját, a Pavla műgyantáját és az Extratech maratását (ez utóbbiból két példányt) szereztem be.
Első lépésként valamennyi fődarabon a pozítív panelvonalakat finom csiszolópapírral lecsiszoltam, kivágtam és pontos méretre csiszoltam a csűrők, az oldalkormány, a fő futóaknák és a törzsféklapok helyét. A szárnyakon kimartam az interceptorok fészkét. Ekkor elkövettem egy "hibát", amely a továbbiakban eggyel csökkentette az alkalmazható magyar oldalszámokat. Ugyanis a törzs alsó-hátsó felén található két "puklit", ami az MF változaton nincs, szintén lecsiszoltam. Aztán a magyar vonatkozású fotók alapján rájöttem, hogy a gyári nagyjavításra a Szovjetunióba kivitt és "eltűnt" 11-es MF helyett kapott és jelenleg is meglévő 11-esen ott vannak a puklik.
A törzs, a szárnyak és a függőleges vezérsík szétcincálása után nekiláttam a függőleges vezérsík kiegészítésének a műhelyrajz alapján. Magyarán a makett adta MLD vezérsíkot kipótoltam az MF-re (is) jellemző bevezető résszel.
Ezt követte a panelezés és a szegecselés hosszadalmas munkája. A panelezés az ismert és főleg börzén kapható véső eszközzel, a szegecselés varrótűből kialakított célszerszámmal történt. Ugyanakkor a fotók alapján egyértelmű, hogy a törzs hátsó részén és a pót üzemanyag tartályon a lemezek csatlakoztatása heggesztéssel történt. Ezt dekorációs boltban vásárolt hajszál vékony drót felragasztásával utánoztam. A felesleges pillanatragasztót száradás után Oolfa késsel eltávolítottam. A különböző szerelő nyílások véséséhez vékony fémlemezből sablonokat készítettem.
A fő futóaknák belső felületét a fotók alapján sörösdoboz lemezéből alakítottam ki fél hengerpalástot képezve. A megerősítéseket és a turbina ellenőrző nyílás fedelét is ebből az anyaból készítettem. Az aknák festése után helyükre kerültek a különböző csövek és vezetékek drótokból kialakítva és a szükséges színre festve. (Hadd ne mondjam, van belőlük bőven, de nagyon feldobják az aknákat.)
Az orrfutó aknája hasonlóan készült.
Következett a kabin kidolgozása. Először műanyag és fém lemezekből kialakítottam a kabin alsó, oldalsó és hátsó lemezeit. A fotókon látható megerősítéseket a lemez hátlapján vonalzó mellett zsákvarró tű segítségével alakítottam ki. A tűt erősen a lemezre nyomva mutatós domborítás (mélyítés) érhető el. A műszerfal az Extratech maratás felhasználásával, majd az oldalsó kezelő panelek szintén ebből kerültek ki. A két példány maratásra azért volt szükség, mert a kezelő panelek nincseenek egy síkban, így a maratást szétvágva az előzőleg kialakított műanyag alaplapokra ragasztottam azokat. A paneleket "valkid" zöldre festettem. Kb. egy hetes száradás után a kapcsolók és egyéb "kütyük" helyére a szükséges fehér, fekete illetve vörös színt vittem fel, majd visszamostam. Így csak a maratáson kialakított kis vájatokban maradt meg a szükséges festés. Ezután "valkid" zölddel az egészet száraz ecseteltem.
A katapult a Precíz Stúdió (kár, hogy eltűnt) terméke. A festése követel türelmet, de az eredmény a fotókkal összevetve tökéletes.
A következő "agyrém" a hajtómű kiömlő kidolgozása volt. A kiömlő hengerpalást (égéstér), a turbina lapátsor és a sugárszűkítő sörösdobozból, a lángosztó az Extra Tech maratás felhasználásával készült. A sugárszűkítő lemezeit fotók alapján külön-külön szabtam ki és ragasztottam a hengerpalástra. A mozgató mechanizmus gyűrűjét drótból formáltam.
A hajtóműbeömlők belső felületén található légáramterelőket kimartam, a pompázsgátlók nyílásait kireszeltem. A légáramterelőket lemezdarabokból újraépítettem, figyelembe véve azok helyes alakját, profilját és felerősítését is.
A törzsféklapok fészkei az előzőekben leírt "dombornyomás" technológiával készültek.
A kabinbelső, a hajtóműkiőmlő és az orrfutó-akna beragasztása után következett a törzsfelek egyesítése. Mivel a makett külön adja a törzselső- és -hátsórészt, lehetőség volt a hiányzó 3 mm kipótlására. Helyükre ragasztottam a beömlőket is, majd a szükséges tömítések és csiszolások után kijavítottam a közben sérült paneleket, illetve szegecselést.
Következett az élvezetek élvezete, a fő futóműelkészítése. Szerintem konstruktőrt még nem emlegettek annyit, mint én a szovjet mérnöknőt.
A futószárak műanyag hengerekből esztergálással készültek, az egyes részek külön-külön. Hasonlóan a különféle hidraulika-munkahengerek is. A futóborító, a futószárhoz erősített lemezét szintén külön készítettem el a felerősítő öntvényekkel együtt. Mindezt összeépítve és fémszínre festve egészen mutatós futóművet kaptam. Az abroncsok és a kerékagyak az Elf remekművei.
Hasonlóan újragyártottam az orrfutóművet a fotók alapján.
Nézegetve a GS-23 gépágyú műanyag öntvényét, gyorsan eldönttem, hogy ezt is újraépítem. A csövek injekciós tűből, a lángrejtő vékony műanyag lapból készült, melybe tűvel kis lyukakat fúrtam. Az áramvonalazó borítást az eredeti műanyag öntvény formaként való felhasználásával sörösdoboz gázláng fölött kilágyított anyagából domborítottam. Már csak a szellőző nyílásokat és a hüvelykivetőket kellett kialakítani és kész is lett a gépágyú.
A többi alkatrész, illetve részegység az előzőekben leírtakhoz hasonló technológiával készült, ezért ezeket nem részletezem.
A "fekete levest" a kabintető húzása jelentette. Bár ennek technológiája régóta ismert, a többszöri próbálkozás sem adott teljesen víztiszta tetőt. Így aztán a legjobbnak tűnőt felhasználva és azt a szükséges módon lemezcsíkokkal keretezve készült el a szélvédő és a nyitott rész. A Pavla gyantáját és némi drótot felhasználva alakítottam ki a szélvédő alatti részeket.
Hátra volt a matricakészítés. Azt már az elején eldöntöttem, hogy megpróbálom a műhelyfeliratokat is a lehető legnagyobb pontossággal megszerkeszteni, ráadásul oldalszámból és felségjelből sem találtam "gyári" megfelelőt. Matrica-alapként a direkt erre a célra készült Aircolor Technik Act decal filmet használtam. Külön kapható tintasugaras és külön lézer nyomtatóhoz. Mindkét fajtából van átlátszó és fehér alapú. Méretük A/4.
A felségjeleket, az oldalszámokat és a stencileket oly módon készítettem, hogy a repülőgép oldal-, felül- és alulnézeti rajzait nagy felbontással beszkenneltem, majd ellenőriztem a rajzok 1/72-es mérethelyességét. A Photoshop program segítségével végrehajtottam a szükséges átméretezést, majd ugyanezen program segítségével megszerkesztettem és kifestettem a felségjeleket, oldalszámokat. Itt kellett egy kicsit trükközni, mivel ezek fehér szegéllyel rendelkeznek, amit a nyomtató nem tud. A számítógépen "kikevertem" azt a színt, amelyre felhelyezésre kerül a matrica és ezzel a színnel vékony szegélyt rajzoltam a számítógépen a jelzés körül. Ez jó vezetőként szolgált a trimmelésnél.
A jelzéseket a szerkesztéshez kényelmes méretben szerkesztettem, majd az "alakítás" menű segítségével méreteztem, a méretarányos rajz megfelelő helyére helyezve, majd onnan a nyomtatandó lapra másolva.
A stencilek hasonlóan, csak átlátszó lapra nyomtatva készültek.
Végül is összeállt a matrica rajzos és szöveges anyaga. Már csak a nyomtatás és a fedőlakk felvitele volt hátra. Fedőlakként a Gunze Mr. Metal Primer-t ajánlja az Act. Ez kiválóan működik, de csak szórópisztollyal szabad felvinni, mert különben a matrica rajzolata elkenődik. Száradás után a matrica úgy müködik, mint bármelyik kereskedelemben kapható vizes matrica, csak a trimmelést nem lehet megspórolni és a matricalágyítóval óvatosan kell bánni.
A makett festése, a matricázás és az apró alkatrészek helyreragasztása a mindenki által ismert módon történt, így ezt nem részletezem. A végeredményt jónak ítéltem meg, így érdemesnek tartottam arra, hogy versenyen is próbálkozzam vele.
Amikor a magyar MIG-23MF elkészült makettjét betettem a vitrinbe, egy éves építés állt mögöttem, de a Mosonmagyaróváron F3 kategóriában elért II. helyezés azt mondatta velem, hogy megérte.
|
| MIG-23MF |
|
| MIG-23MF |
|
| MIG-23MF hajtómű… |
|
| MIG-23MF |
|
| MIG-23MF |
|
| MIG-23MF |
2008.11.02.