Viszonylag újdonságnak számított a készlet, amikor sikerült beszerezzem. Valahol itt kezdődhetett a gyűjtögetős korszakom, mert nem tudtam, hogy mit is akarok belőle, de egy ALBATROSZ?! Persze, hogy kell! Kettő is, mert futja rá. Aztán jó ideig várt is dobozban, mígnem a szíriai "polgár"háború képeit, videóit nézve megszállt az ihlet. A leírásokból, beszámolókból egyébként azt vettem ki, hogy kedvelt eszköze volt a csapatok közvetlen támogatásának, lévén egy kis magasságon is jól kezelhető gép, és egészen jó belőle a kilátás is. Igaz minden önvédelmi felszerelése a visszapillantóra akasztott imafüzér...
Sikerült felkutassak olyan képsorozatokat, amin ugyan az a szír L-39 látható, többféle függesztménnyel, minden oldalról.
Az építést a hagyományos módon kezdtem, mindössze a katapultüléseket cseréltem gyantára. Itt kicsit fűrészelni is kellett.
Szintén helyszíni képek tanúsága szerint készült a kabin festése is. Nem is volt nehéz aktuális képeket találni, a háború azon szakaszában tényleg mindenki dokumentált mindent, azt is, ami meg sem történt.
A kabin elkészítését követte egy sor szárazpróba a törzsfelekkel és a szárnnyal, valamint a beömlőnyílásokkal. Valami azt súgta nekem, hogy a beömlőket minél előbb a helyükre kell építsem, és utólag jó döntésnek bizonyult ez. Kicsit olyan Italerisek voltak az illesztések. Az igazi kiszúrást szerintem a szárny felsőrésze tartogatta. A törzzsel nem csak él mentén, hanem egy egész nagy felületen érintkezik. Valamit elszabhattak a formáknál, a szárny legalább egy teljes mm-el kijjebb állt a has síkjából.
A törzsfelek összeillesztése sem ment olyan simán sajnos.
A kabin hátfala és törzs belső oldala között bizony volt egy jó mm-es hézag. Most már persze nem tömítőpasztával bohóckodnék, hanem hozzáadnék egy-egy sztirol csíkot két oldalt, de ez hat éve volt, szóval...
Volt más is, kellett az orrsnál és a hasnál is lakatolni. Talán ezt is másképp csinálnám ma már, de akkoriban a húzott szálakkal kísérleteztem.
Több fordulónyi tömítés, csiszolás, ellenőrzés után jöhetett a festés.
Először a sárga jött, majd a világos kék a teljes hasra. Utána az előárnyékolás és a gépágyúkonténernek egy új árnyalat. Noha kissé lestrapáltak voltak ezek a gépek, azért látszott rajtuk a törődés, és nem is voltak olyan nagyon koszosak, mint ahogy azt gondolná az ember, több évnyi háború fényében, így lemondtam a mesefilmes túlkoszoláson, és követtem a fényképeket.
Szorítkozva a referenciákra, a felső a homok barnát és a zöldet is szemmértékkel kevertem, többnyire Humbrol enamelekből. Lakkozás Gunze Akrillal, aztán Jöhettek a matricák. A lajstromszám kézzel készült. Nem tökéletes, de úgy gondolom, háborús festésnek megteszi.
A matricákkal kissé meggyűlt a bajom, bár ez leginkább annak volt köszönhető, hogy annak idején anyám virág helyett a szekrény tetejét locsolta meg... Tehát kaptak a Gunze matricás löttyeiből gazdagon, hogy viselkedjenek valahogy. Végülis is egész szépen beidomultak.
A legvégére tartogattam egy kis befolyatást, Humbrol 67-el.
Külön szólnék az apróságokról. A fékvezetékeket, az antennákat és a sztatikus kisütőket rézdrótból pótoltam, a pitotokat injekciós tűkre cseréltem. A futóművek szárait és a felniket szintén képek alapján, ránézésre kevert festékkel (talán arany meg ezüst?) festettem. Az UB blokkok egy KoPro készletből vannak, a kerekeket pedig a Revell antracit színére festettem, majd finoman koszoltam, utalva a sivatag porára.
