MIG-21F-13, avagy néhány ötlet az idegbaj kialakításához

MIG-21F-13 Fishbed

1:72, Revell
Régi kedvenceim a MIG-ek és ezek közül is a 21F-13.
Jó másfél éve került a kezembe a Haditechnika egyik száma, melyben a szerző a Revell MIG-21F-13 makettjét dícséri. Nos nekem kissé más a véleményem. Miért? Remélem a következő kis írásból kiderül.

A makettet a boltban kézbe véve a benyomások kedvezőek. Szép felületi gravírozás, a kabinbelső kidolgozott, a makett megfelelően részletezett. Nos ezek az első benyomások csak addig maradtak pozítívak, amíg el nem merültem a részletekben. Márpedig a mondás szerint "az ördög a részletekben rejtőzik". A makett vásárlásához a "szerencsétlen" makettező ritkán visz tolómérőt és részletrajzokat, így aztán odahaza eldöntheti, érdemes volt-e mélyen a zsebébe nyúlni?
35 éves makettező múltam megtanított arra, hogy mindent kritikusan vizsgáljak és csak a referencia anyagoknak higgyek. Ma az internet és a digitális fényképezőgép korában a megfelelő, minimum háromnézeti műhely rajz és a lehető legtöbb részlet fotó begyűjtése szerintem szinte elengedhetetlen a precíz makett készítéséhez. Nos ezek birtokában kezdtem az építést.

Első lépésként mindig a rendelkezésemre álló rajzot egyeztetem a részlet fotókkal és ha szükséges javítom a rajzot. Ezt a játékot ma már számítógépen játszom az Adobe Photoshop program segítségével. A másik, általam fontosnak tartott tényező, hogy már az építés kezdetén célszerű eldönteni, hogy melyik oldalszámú gépet akarom megépíteni, mert a különböző gyári szériák között gyakran találni kisebb-nagyobb eltéréseket. Ez így van a 21F-13 esetében is. Ezt bizonyítjék a Szolnokon és Kecskeméten lévő 21F-13-sokról készült részlet fotók is.

Ezt követte a kiegészítők beszerzési lehetőségeinek felmérése a neten. A piacon ehhez a típushoz több minden hozzáférhető. Én mindegyiket beszereztem. A későbbiekben kitérek ezek használati értékére.

Nos a Revell makettje kb. eddig tetszett felhőtlenül.

Először a pontosított, 1/72 méretarányú oldalnézeti rajzra ráhelyeztem a makett fél törzsét és kezdett a tekintetem sötétté válni. A makett törzse 2 mm-rel hosszabb a kelleténél, A hajtómű beömlő nyílás a kúppal "böszme". A főfutó akna 1,4 mm-rel szélesebb, a melső pompázsgátló helyzete, az alsó törzs féklap helyzete és mérete is rossz. A rádiótér borítása sem egyezik a rajzzal. Ezek után kezdtek a panelek is gyanússá válni. Had ne mondjam. Ekkor már tudtam, hogy töménytelen Ferro Bondra és polírpapírra lesz szükségem.

Nem riadok vissza az újra "panelezéstől", de nem is rajongok érte, mivel elég időt rabló. Ugyanakkor a precizitás híve vagyok, mert 1/72 méretarányban már 1 mm eltérést is soknak tartok. Tudniillik, ez a valóságban már 72 mm. Nem cifrázom tovább. A panelvonalak és a szegecselés kb. 60%-át tömíteni, csiszolni és újra gravírozni kellett. A törzsön a különböző levegő beömlőket le kellett cserélni, mert nagyon ortopédra sikerültek.

A melső pompázs gátlókat kitömítettem, majd políroztam. A rajz szerinti helyen kivágtam a pompázs gátlók új helyét. A fedő lemezeket a Part maratásból vettem. Itt vigyázni kell, mert a maratást fordítva, a hátlapjával kifelé kell a helyére ragasztani, ráadásul rendkívül vékonyak és sérülékenyek.

Mivel a törzs melső féklapokat nyitva akartam beépíteni, így az NR-30 gépágyút injekciós tűk és némi drót felhasználásával elkészítettem. (A féklap nyitásakor a gépágyú egyes részletei látszanak). A törzsön a gépágyú és a féklapok helyét kivágtam, a törzs ezen részeit kivékonyítottam. Az aknák belső borítását a rendelkezésemre álló néhány fotó alapján lemez darabkákból alakítottam ki. A hidraulikák "természetesen" esztergált műanyagból és 0,5 mm átmérőjű injekciós tűből készültek. A féklapokat a Part maratásból vettem. Ezek jobbak az Eduardtól, de a hajtogatás eléggé megizasztott és a megváltót is sűrűn emlegettem.

Egy kis kitérő. A fröccsöntési (nem a kocsmai) technológia visszatérő gondja, hogy "igazi" hengert nem igazán lehet vele készíteni, ezért én szinte kivétel nélkül minden ilyen alkatrészt újra készítek marokfuró segítségével, műanyag rúdból "esztergálva", vagy injekciós tűt felhasználva. Ez a módszer lehetőséget ad a megerősítések és vájatok kialakítására is a henger felületén, valamint az idegbaj kialakítására, vagy elmélyítésére. Murphy alapján szabadon: amelyik apró, éppen kész alkatrész elrepülhet a szobában, az el is repül és kezdődhet a "kutató-mentő" akció, vagy az újra gyártás.
Ezzel a módszerrel készültek a munkahengerek, futómű szárak, különböző rendeltetésű henger, vagy gömb alakú szerkentyűk.

A főfutó aknát vizsgálva a mekett részleteiben jobb, mint a Pavla által adott. A baj csak a méretével van. Ebben az esetben a +1,4 mm eltérés nagyon sok. Ezen annyiban tudtam segíteni, hogy a törzsön az akna nyílását négyszögletesre csiszoltam és a helyes méretre szabott sörös doboz lemezzel az aknát leszűkítettem. Ez a megoldás is közelíti a makettet a valósághoz, mert a fotókon jól látszik, hogy az aknáknak van egy pereme. Természetesen az aknában található különböző rendeltetésű és színű vezetékeket vékony ólom drótokból alakítottam ki.

Az alsó-hátsó törzs féklapot sokáig nézegettem. Az eltérés a referencia anyagokhoz képest nagyon sok, mintegy 2 mm. A két törzs felet ideiglenesen összefogva lecsiszoltam a féklap áramvonalazó részeit a törzs henger szintjére, a felületet újra gravíroztam, majd az első és hátsó áramvonalazó részt, valamint magát a féklapot is sörös doboz anyagából vágtam ki. A féklap belső erősítését műanyag lapból formáztam. Ezzel a megoldással valósághű lett az egész, mert a fotókon jól láthatóak az eredeti gépen a törzsre erősített áramvonalazó lemezek.

A Revell féle hajtómű kiömlő kidobásra került. Az Eduard maratás felhasználásával újat készítettem. Sörös doboz anyagából elkészítettem a turbina lapátokat (kettő sort), amiket az előzőleg esztergált agyba ragasztottam. A lángosztó az Extra Tech MIG-23MF maratásból megmaradt lángosztó átalakításával készült. A sugár szűkítő koszorú 18 elemét műanyag U profilból alakítottam ki külön-külön.

Itt szeretnék egy megjegyzést tenni: tudatosan nem írok azon alapvető makettező fogásokról, amelyek úgy gondolom, a teljesen kezdő makettező társak kivételével, mindenkinek ismertek. Így természetesen az egyes rész alkatrészeket az összeépítés előtt, az építés adta sorrendben festettem le.

Következett a rádiótér kialakítása. A netről sikerült letöltenem 8-10 csodás fotót a nyitott rádiótérről és annak gyakorlatilag minden fontos részletéről, így nem hagyhattam ki a ziccert. Jöhetett a nálam jól bevált "sörös doboz" technika. (Ez már kész alkoholizmus, bár van alkoholmentes is.) A rádiótér burkolatot sörös doboz anyagából, a belső erősítést vékony sztirol lemezből, a különböző rendeltetésű berendezéseket lemezből, a fedélzeti adatrögzítőt (vagy giroszkópot?) műanyagból formáztam. Már csak a makett falát kellett elvékonyítani. A kábeleket 0,2 és 0,3 mm átmérőjű ólom drótokból készítettem. Mondanom sem kell, az ólom drót csodásan alakítható a kellő formára, így a végeredmény elég pofás lett.

Nem igazán értem, hogy a jó nevű és nagy múlttal rendelkező makettgyártó cég miért nem használja ki a mai, korszerű gyártási technológia adta lehetőségeket, de ha megnézzük a Revell által adott orrfutót és az aknáját, azonnal megérthető, miért dobtam ki azokat. Így aztán ezek is házilag készültek.

Az orrfutó építésénél a Revelltől csak a keréktartó villás himbát használtam fel, illetve a Part maratásból a 38-as alkatrészt és az Elf orr kerekét, a többi alkatrészt magam gyártottam le. Ólom drótokkal növeltem a valóságszerűséget.
Az orrfutóakna alját a Pavla-tól vettem, letakarítva róla minden felesleget. Az oldalfalak és a megerősítések lemezből, a különböző "kütyük" rúdból esztergálva készültek. Hajszálvékony drótból rugót formáltam, illetve ólom drótokkal imitáltam a különböző vezetékeket, emelve az orrfutó akna valósághűségét. Az akna tetők a Part maratásai, amelyek jól utánozzák az eredetit.

Sokat "filóztam" a kabin belsőn. A problémát az okozta, hogy az Eduard színes maratás (amely pontos és csodásan részletes) az oldal és vizszintes kezelő pultokat "valkid" zöld színban adja, ugyanakkor a rendelkezésemre álló magyar fotókon egyértelműen különböző szürke árnyalatokban pompáznak. Ez nem is okozott volna fejtörést, ha ezeken a fránya paneleken nincsennek különböző műszerek és egyéb szerkentyűk. Valahogy ki kellett maszkolni ezeket és átfesteni a maratást. És ekkor jött rám az őrült makettezők "hétfrásza". Böngészgetek a neten és mit találok? Természetesen az egyik orosz Web lapon egy sorozat fotót a Párizsban kiállított csehszlovák gyártású 21F-13-ról. Tisztelt olvasóm, nem fogod kitalálni milyen színű a kabinbelső? Természetesen "valkid" zöld. De a műszerfal is. Azám, de az Eduard ezt meg szürkés feketére festve adja! Így sikerült összeszednem három variánst. A fejtörést az okozta, hogy információim szerint ebből a típusból is kaptunk csehszlovák gyártásút, illetve a gépek egy részének nagyjavítása is ott történt. Erről azonban nincs olyan dokument a kezemben ahol a gép oldalszámához be lenne azonosítva a gyártás és a nagyjavítás helye. El kellett döntenem, az Eduard maratást eredeti színében hagyom, vagy átfestem szürkére? No elég volt az agyalgásból, döntöttem, a magyar fotók szerinti szürkék lesznek az oldal és vizszintes panelek. Már csak néhány órára, nyugtatókra és időnkénti heves káromkodásra volt szükség és elkönyvelhettem, a panelek festése kész.

A kabin alapját a Pavlatól vettem, a műszerfal az Eduard festett maratása. Mivel szeretek blokkokban építeni, így a kabinbelsővel egy blokkban készítettem el a célzó berendezést (Part műszerfal felső része levágva és feljavítva), a páncél üveget (keret az Eduard maratása) és a kabin mögötti üzemanyag elosztó teret (saját építés).
A "blokképítés előnye, hogy az adott részegység (például kabin, hajtómű, orrfutó akna stb.) készre festve csak közvetlenül a törzs felek összeragasztása előtt kerül a végleges helyére, így is kímélve az esetleges sérülésektől.

A Revell által adott katapult már első ránézére is eldobandó. A Pavla gyanta készletéből az SZK-1 katapult imitációt megvizsgálva és az Eduard színes maratás katapult alkatrészeivel összevetve, döntöttem, új katapultot készítek az Eduard maratásból. A Pavlatól csak az ülés teknőt vettem igénybe, a többi résztől, a fejpárna kivételével, nagyvonalúan megszabadultam. Az Eduard színes maratás csodálatos és ami fontosab, hasonlít az eredetire. Persze ez a gyártó is nagyvonalú. A katapult hátsó részéről egyszerűen elfeledkeztek. Így aztán ezt magam készítettem a megfelelő fotók alapján. A különböző rendeltetésű pirotöltetek hengereit műanyagból esztergáltam, illetve injekciós tűből készítettem, a vezető sínt műanyag lapokból szabtam ki. A kész SZK-1 nemcsak nekem, de másoknak is tetszik.

A következő fejtörést a fő futómű kerekek okozták. a Revell "csodája" mások szerint is szemétdombra való. Az Elf ad ki MIG-21-hez nagyon szép futó kerekeket, de a megvétel után otthon derült ki, hogy a KT-92 típust. "Természetesen" a 21F-13 kisebb kerékkel, KT-86 típussal készült. Az eltérés átmérőben "csupán" 200 mm, a maketten 2,77 mm. A Pavla gyantáján a kerék agy kontúrtalan. Az Elf gumi felhasználása mellett döntöttem. A Pavla kerekéből esztergálva kialakítottam a kerék agy alapját. Erre került az egyik oldalra az Elf fékdob, a másik oldalra a Part maratása. Az így elkészült agyhoz nagyon éles Olfa kés segítségével hozzá szabtam az Elf gumi köppenyt, magyarán kivágtam a gumikból kb.1,5-2 mm-t. Az így elkészült futómű kerekek már eléggé hasonlítanak az eredetire, várhattak a beépítésre.

A kabintető a Pavla vákum húzása, némi Eduard maratással és saját, lemezből készült részlettel feljavítva.

A szárnyak meglepően pontosak, a gravírozáson elég keveset kellett javítani, illetve kiegészíteni. A féklapokat és a csűrőket kivágtam. A felső nagy áramlás terelő lapot és a féklap vezetőket lecseréltem a Part maratásra. A féklapokat újra építettem. A futómű akna szárnyban lévő részét elvékonyítottam és a fotók szerinti belső erősítéseket lemez csíkokból alakítottam ki. A levegő és oxigén tartályokat szintén esztergáltam.

Összegezve a feljavítók használati értékét, az Extra Tech-t gyakorlatilag felesleges volt megvenni, a Part mintegy fele, az Eduard 80%-a került beépítésre. A Pavla több részlete jó lenne, de sajnos az öntési technológiájuk sok kívánnivalót hagy maga mögött. Az Elf remek, a QB 72 012 számú Aires(???) orrkúp és beömlő remek, csak festeni kell és mehet a helyére.

Nos ez a gép is összeállt, a festést követően felkerültek a Propagteam oldalszámok, HAD felségjelek és a saját készítésű stencilek és mehetett a vitrinbe, majd 2008. áprilisában megmutattam Mosonmagyaróváron is.
A kabin és a rádiótér
A kabin és a rádi…
A kabin és a rádiótér
A kabin és a rádi…
A kabin jobb oldala és a rádiótér

A fotó nem túl jó, de ez van
A kabin jobb oldala…
A rádiótér borítása
A rádiótér borít…
Jobb oldal
Jobb oldal
Bal oldal
Bal oldal
A fékszárny
A fékszárny
Mig-21F-13 hátulnézetben
Mig-21F-13 hátulné…
Hajtómű kiömlő
Hajtómű kiöml
A kiömlő közelebbről
A kiömlő kö…
Félig alul és oldalnézetben
Félig alul és…
A sörös dobozok hatása, avagy kicsit ferdén fotózva
A sörös dobozok…
Összkép
Összkép
A MIG-21F-13 Mosonmagyaróváron
A MIG-21F-13…
2008.11.06.
Tibor, Veszprém
Értékeld a cikket! ?
A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció
Monox
2008.11.17. 12:18:56
Szép a makett, felületileg ilyen szép 72-es gépet még nem nagyon láttam. Egyetlen nagyon súlyos hiba van rajta ez sajnos messziről látszik, ez a fékszárny kialakítása. Nemcsak a szárny alsó része nyílik lefelé hátra, hanem az egész darab felső része is. A belső kialakítása sem túl valósághű, ezt leszámítva nagyon jó.
Tibcsi
2008.11.17. 12:49:10
A fékszárny nekem is feltűnt, de nem mertem szólni. :) Amúgy tényleg le a kalappal, szép munka! :)
Tibor
2008.11.17. 14:01:53
Monox!
Köszönöm az észrevételt. Az az igazság, hogy a fékszárnyról kiengedett helyzetben nincs fotóm, ha neked van, tedd fel légyszi a MIG-21 topikra. Egyébként a +4 Mig-21 füzetében levő rajzot vettem alapul.
Mekett
2008.11.17. 19:31:46
Csak gratulálni tudok, az elmebaj minden percét megérte a végeredmény! :)
vlevi
2008.12.14. 10:15:14
Nekem is megvan ez a makett, csak én teljesen dobozból építettem, és egyetértek veled, elsőre nagyon szépnek tűnik, de valahogy mégsem az igazi.
72-ben így feljavítani a kabint, gratulálok!
A valkid zöldet hogyan csináltad?
Tibor
2008.12.14. 10:21:11
Levi!
Kösz. Kevertem, kevergettem, de itt a kabin szürke árnyalatokban pompázik.
Szólj hozzá! ?
Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció