1:35
Pintér György - Múzeumi krimik
Faterom egyéves missziós szolgálata során rengeteg első osztályú fénykép jutott el hozzám.
Ezután fejemben meg is született az elképzelés hogy mi a tökéletes ajándék, amivel várhatnám hazatértekor, ugyanakkor emléket is állítanék külszolgálatának. Hamar kértem is tőle sok-sok részlet fotót.
„Fényképezd le belül is.” „Fotózd le kérlek a hátulját tetejét.” „A torony belsejéről is kéne egy kép.” „És mond csak az az izé ott mégis mi, aha és jól látom hogy az így mozog?”. - Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekben bővelkedő emilkék után már egész kielégítő referencia anyag állt rendelkezésmre ahhoz, hogy azon kezdjem törni a fejem honnan szerzek egy 35ös Humvee-t. Derült égből áldásként a nyár hátralevő részében Oroszországban nyaraltam ahol hát… nem egészen olyanok az árak, mint nálunk. Szereztem is egy Modellist dobozba csomagolt Dragon készletet. A kezdeti öröm a haztérést követő fényképek-doboztartalom összenézés után picit megtört. Itt ott volt hasonlóság (négy kerék meg csapott fenék), de az igazi az lett volna ha itt ott a különbség van. De hát így jártam, szeressük mink makettosok a sztiroltot.
És itt kezdődtek az én szenvedésim…
A „feljavítás”
Idézőjeles, mert csak félig igaz, a másik felét meg kellett építeni és nem csak a meglévőt felújítani.
A készlethez kapott (honibázisi cirkáló) ajtókat egy elegáns sokat gyakorolt mozdulattal félresöpörtem, aztán gyorsan vissza, mert hát azért a méreteket át kellett örökíteni (még ha csak alapnak is és nem véglegesnek). Rá a milliméterpapírra aztán körberajz mint anno oviban a tenyeret. Ez alapján aztán, a képek folyamatos tanulmányozása mellett megrajzoltam a végleges ajtó körvonalat, majd kivágtam sztirolból, belevágtam az ablakot és utána elkezdtem szülni az ajtók belső felét. Fotó és érzés egyvelegeként megrajzoltam kivágtam és összeragasztottam. Ezután milis sztirolból kivágtam a külső plusz páncélzatot. Az eredeti ajtó körvonalai 0,5-1 mm-rel kitolva. Na mindezt még háromszor. Ezek után milliméterpapírra vetettem a torony terveit majd neki álltam a gyártásnak. Az oldal lemezeket érzésre méretezve kivágtam majd érzés után érzésnyire meghajlítottam. (Bezony a preciziós mérések és gondos tervezések nem egészen az én eszközeim, de így izgalmasabb.) A következő vérizzasztó rész az ülések legyártása volt. Amit adnak az egy kemping széknek is egyszerű, Irakban meg ugye a katona kényelmesen harcoljon így nem volt mit tenni párnázott ülések kellettek a feneke alá. A gyáriakat kidobtam aztán szemre illetve 1/35ös katonához viszonyítva papírra vetettem körülbelüli formát és méretet az ülések oldalairól,hátuljáról – külön az ülő és külön a háttámla részéhez – aztán a keletkezett keretet feltöltöttem white puttyval teljesen. Istenien visszaadta párnázottságot (már ahol nem gyűrődött meg) plusz, ami a legjobb, az az, hogy mivel jó vastagon töltöttem ezért a belseje nem száradt meg és így szerintem még elég sokáig olyan puha is lesz mintha párnázott lenne. Még legyártottam képek után szabadon a középkonzolt, aztán már csak valódi javítási munkálatok maradtak. Az oldalt alul a plusz páncélzatot ráaplikáltam a testre aztán elöl még egy páncéllapot(?) a lökhárító alá. Mikor már azt hittem hogy minden pöpec akkor láttam meg hogy jó-jó hogy csapott fenekű mind a kettő csak a gyárin egy inci-finci süllyesztés van a legvégén. Na az irakin ez nincs puttyt a kézbe aztán uzsgyi: Nyom, vár, csiszol. Nyom, vár, csiszol. Nyugszik. Nyugszik. Nyom, vár, csiszol. Nyom, vár, csiszol. Nyugszik. Jó az már! Befejeződött a toldozgatás-foldozgatás-gyártogatás.
Na állítsuk össze
Igazából semmi extra nem volt követtem az útmutatót, csak közben ahol a feljavítások kellettek, oda azokat tettem, ahol meg közben kellett festeni ott közben festettem.
Pingáljuk ki a kicsikét
Szerencsémre a sivatagi technika divatja 2007-re leegyszerűsödött a letisztult homokszínre (legalábbis kívül), ott meg még ráadásul karban is tartják a cuccokat a lelkiismeretes missziósok, így „fújhattam” az egészet. Szinte.
Belül kapott egy jellegzetes zöld színt a küzdőtér. A plafon meg jellegzetes kéket (Minden csupa jellegzetes. Hurrá!) Belül adtam neki port rendesen – reszelt pasztellkrétapor + ecset. (Talán kicsit sokat is de hát istenem ezt dobta a gép. Sivatagban sok a homok.) Belül ahol „precíziós” (már ha esetemben használható ez a szó) festés kellett oot sziintén ecsettel oldottam meg a kialakult szituációt. A kerekek meglepő módon feketére lette mázolva , gazdagon díszítve reszelt pasztellporral. Az alváz telibe lett fújva gunmetallal, úgysem látszik csak a sötét érzetet adja meg alapon. Kívülről a kasztni a felnikkel együtt (amik mint utóbb kiderül nem azonosak az Irakban használtakkal) homokszínt kaptak porolva.
Az apukám…
Lévén hogy nagy figura mester vagyok, főleg 1/35-ben, a figura nem lett egy mestermunka.
Összeragasztottam itt ott tömítettem (főleg ahol a kívánt testtartás különbözött a gyáritól) aztán telibe fújtam homokszínnel majd felvittem a terepmintázatot végül bal vállra felkerült a nemzeti trikolorunk (pajzsforma helyett egyszerű téglalap lett) jobb vállra pedig egy barna kör került imitálva a tépőzárat amit egyéb jelzéseknek tartanak fenn (misszió jelvény vagy éppen alakulat). Amivel aztán Apámmá változtattam a figurát az a haj vonalának megfestése plusz a szemüveg felhelyezése (sztirol és húzott szál (elég bumfordi lett szóval esélyes hogy csere lesz előbb-utóbb)
Az alapocska téglalapocska
Egy túl hamar kiürült bonbonos doboz tetét választottam alapformának amire aztán felfújtam nemzeti trikolórunkat. Ezután gondoltam Irakban sivatag van sivatagban homok van hát legyen a Humvee alatt is homok. Na a homok a leghitelesebb része az egész műnek ugyanis 100% original iraki homok (Fater hozta az első eltáv alkalmával). Ezt aztán fincsi technokollal rögzítettem a festett alapra, ami nem volt valami jó ötlet mert picit bekészültem a végére de hát Sulifix nem volt a munka meg nem állhatott meg…
Ééééss a végjáték: Az alkotóelemek egymásra találnak
Hozzávalók:
HUMVEE
Fater piciben
Alap
Elkészítés: Lerak. Pötty. Pötty. Pötty. Pötty. Pötty. Pötty. Bumm. És hopp. Így ni
Ezután fejemben meg is született az elképzelés hogy mi a tökéletes ajándék, amivel várhatnám hazatértekor, ugyanakkor emléket is állítanék külszolgálatának. Hamar kértem is tőle sok-sok részlet fotót.
„Fényképezd le belül is.” „Fotózd le kérlek a hátulját tetejét.” „A torony belsejéről is kéne egy kép.” „És mond csak az az izé ott mégis mi, aha és jól látom hogy az így mozog?”. - Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekben bővelkedő emilkék után már egész kielégítő referencia anyag állt rendelkezésmre ahhoz, hogy azon kezdjem törni a fejem honnan szerzek egy 35ös Humvee-t. Derült égből áldásként a nyár hátralevő részében Oroszországban nyaraltam ahol hát… nem egészen olyanok az árak, mint nálunk. Szereztem is egy Modellist dobozba csomagolt Dragon készletet. A kezdeti öröm a haztérést követő fényképek-doboztartalom összenézés után picit megtört. Itt ott volt hasonlóság (négy kerék meg csapott fenék), de az igazi az lett volna ha itt ott a különbség van. De hát így jártam, szeressük mink makettosok a sztiroltot.
És itt kezdődtek az én szenvedésim…
A „feljavítás”
Idézőjeles, mert csak félig igaz, a másik felét meg kellett építeni és nem csak a meglévőt felújítani.
A készlethez kapott (honibázisi cirkáló) ajtókat egy elegáns sokat gyakorolt mozdulattal félresöpörtem, aztán gyorsan vissza, mert hát azért a méreteket át kellett örökíteni (még ha csak alapnak is és nem véglegesnek). Rá a milliméterpapírra aztán körberajz mint anno oviban a tenyeret. Ez alapján aztán, a képek folyamatos tanulmányozása mellett megrajzoltam a végleges ajtó körvonalat, majd kivágtam sztirolból, belevágtam az ablakot és utána elkezdtem szülni az ajtók belső felét. Fotó és érzés egyvelegeként megrajzoltam kivágtam és összeragasztottam. Ezután milis sztirolból kivágtam a külső plusz páncélzatot. Az eredeti ajtó körvonalai 0,5-1 mm-rel kitolva. Na mindezt még háromszor. Ezek után milliméterpapírra vetettem a torony terveit majd neki álltam a gyártásnak. Az oldal lemezeket érzésre méretezve kivágtam majd érzés után érzésnyire meghajlítottam. (Bezony a preciziós mérések és gondos tervezések nem egészen az én eszközeim, de így izgalmasabb.) A következő vérizzasztó rész az ülések legyártása volt. Amit adnak az egy kemping széknek is egyszerű, Irakban meg ugye a katona kényelmesen harcoljon így nem volt mit tenni párnázott ülések kellettek a feneke alá. A gyáriakat kidobtam aztán szemre illetve 1/35ös katonához viszonyítva papírra vetettem körülbelüli formát és méretet az ülések oldalairól,hátuljáról – külön az ülő és külön a háttámla részéhez – aztán a keletkezett keretet feltöltöttem white puttyval teljesen. Istenien visszaadta párnázottságot (már ahol nem gyűrődött meg) plusz, ami a legjobb, az az, hogy mivel jó vastagon töltöttem ezért a belseje nem száradt meg és így szerintem még elég sokáig olyan puha is lesz mintha párnázott lenne. Még legyártottam képek után szabadon a középkonzolt, aztán már csak valódi javítási munkálatok maradtak. Az oldalt alul a plusz páncélzatot ráaplikáltam a testre aztán elöl még egy páncéllapot(?) a lökhárító alá. Mikor már azt hittem hogy minden pöpec akkor láttam meg hogy jó-jó hogy csapott fenekű mind a kettő csak a gyárin egy inci-finci süllyesztés van a legvégén. Na az irakin ez nincs puttyt a kézbe aztán uzsgyi: Nyom, vár, csiszol. Nyom, vár, csiszol. Nyugszik. Nyugszik. Nyom, vár, csiszol. Nyom, vár, csiszol. Nyugszik. Jó az már! Befejeződött a toldozgatás-foldozgatás-gyártogatás.
Na állítsuk össze
Igazából semmi extra nem volt követtem az útmutatót, csak közben ahol a feljavítások kellettek, oda azokat tettem, ahol meg közben kellett festeni ott közben festettem.
Pingáljuk ki a kicsikét
Szerencsémre a sivatagi technika divatja 2007-re leegyszerűsödött a letisztult homokszínre (legalábbis kívül), ott meg még ráadásul karban is tartják a cuccokat a lelkiismeretes missziósok, így „fújhattam” az egészet. Szinte.
Belül kapott egy jellegzetes zöld színt a küzdőtér. A plafon meg jellegzetes kéket (Minden csupa jellegzetes. Hurrá!) Belül adtam neki port rendesen – reszelt pasztellkrétapor + ecset. (Talán kicsit sokat is de hát istenem ezt dobta a gép. Sivatagban sok a homok.) Belül ahol „precíziós” (már ha esetemben használható ez a szó) festés kellett oot sziintén ecsettel oldottam meg a kialakult szituációt. A kerekek meglepő módon feketére lette mázolva , gazdagon díszítve reszelt pasztellporral. Az alváz telibe lett fújva gunmetallal, úgysem látszik csak a sötét érzetet adja meg alapon. Kívülről a kasztni a felnikkel együtt (amik mint utóbb kiderül nem azonosak az Irakban használtakkal) homokszínt kaptak porolva.
Az apukám…
Lévén hogy nagy figura mester vagyok, főleg 1/35-ben, a figura nem lett egy mestermunka.
Összeragasztottam itt ott tömítettem (főleg ahol a kívánt testtartás különbözött a gyáritól) aztán telibe fújtam homokszínnel majd felvittem a terepmintázatot végül bal vállra felkerült a nemzeti trikolorunk (pajzsforma helyett egyszerű téglalap lett) jobb vállra pedig egy barna kör került imitálva a tépőzárat amit egyéb jelzéseknek tartanak fenn (misszió jelvény vagy éppen alakulat). Amivel aztán Apámmá változtattam a figurát az a haj vonalának megfestése plusz a szemüveg felhelyezése (sztirol és húzott szál (elég bumfordi lett szóval esélyes hogy csere lesz előbb-utóbb)
Az alapocska téglalapocska
Egy túl hamar kiürült bonbonos doboz tetét választottam alapformának amire aztán felfújtam nemzeti trikolórunkat. Ezután gondoltam Irakban sivatag van sivatagban homok van hát legyen a Humvee alatt is homok. Na a homok a leghitelesebb része az egész műnek ugyanis 100% original iraki homok (Fater hozta az első eltáv alkalmával). Ezt aztán fincsi technokollal rögzítettem a festett alapra, ami nem volt valami jó ötlet mert picit bekészültem a végére de hát Sulifix nem volt a munka meg nem állhatott meg…
Ééééss a végjáték: Az alkotóelemek egymásra találnak
Hozzávalók:
HUMVEE
Fater piciben
Alap
Elkészítés: Lerak. Pötty. Pötty. Pötty. Pötty. Pötty. Pötty. Bumm. És hopp. Így ni
|
| ajtok |
|
| eredeti |
|
| ajtofestv |
|
| javítások - épít… |
|
| főpróba |
|
| alapocska |
|
| eredeti |
|
| masolat |
|
| madartávlatból |
2006.07.13.
Utolsó módosítás: 2007.11.29.
Utolsó módosítás: 2007.11.29.