Megkopott szamuráj

Mitsubishi A6M5 Zero type 52

1:48, Hasegawa

Pintér György - Múzeumi krimik Régi vágyam teljesült azzal, hogy egy ütött-kopott Zérót rakjak össze. A végeredmény bizonyos értelemben felülmúlta elvárásaimat, de azt nem gondoltam volna, hogy a megvásárlástól a teljes készenlétig majd egy év fog eltelni. Ennek egyik oka az elfoglaltság, a másik a makett építésének összetettsége és aprólékossága.
A makett a Hasegawa 1:48-as Zero A6M5 type 52-es készletéből készült, nagyrészt dobozból, semmi komolyabb javítást nem alkalmaztam.
Az összeépítést egy sima összeillesztéssel kezdtem, hogy az apró eltérések, hiányosságok kitűnjenek, és már itt ért az első pár csalódás.
A törzshöz a szárny alsó illesztése még a legnagyobb jóindulattal sem illeszkedett. Előre láttam a tömítés és a csiszolás, újragravírozás hosszadalmas szenvedéseit. (Na, és akkor a kézmosást meg a „rend a lelke mindennek” effektust még nem is említettem.) Kedvemet vesztve nekiálltam a csillagmotornak és háttéranyagok gyűjtésének. Szerencsére az Interneten megtaláltam egy régi makettstúdió füzet digitalizált változatát, és rengeteg képet is kaptam Tamás barátomtól. (Ezért is kösz! Na meg a koptatási ötletért, amit kicsit szolídabb formában alkalmaztál!)

Körülbelül egy hónap múlva, miután megint volt kedvem a hézagokon bosszankodni, nekiálltam a kabinbelsőnek és a törzsnek. Eldöntöttem milyen legyen a makett végleges külseje. Ha már a Corsair teljesen szűzre sikeredett, akkor hát ennek a lélekvesztőnek igazán adagolni kellett a jóból. Szerintem egy világháborús Zéró nem is Zéró, ha nincs tele kopással. A rossz alapozás (esetenként alapozás nélkül) a festést a homok és a tengervíz nagyon hamar tenyérnyi felületeken szaggatta le a gép testéről.
Az ötlet megvolt, a megvalósítás hátra volt még. Ennek örömére beiktattam még egy jó hónapos pihenőt. Miután letelt a szabadságom, nekiálltam a kabintető maszkolásának.
A középső részt sima tixoval maszkoltam (na ez az, amit soha többé...) a többit a Gunze maszkolófolyadékával. Bekentem az egész felületet, majd száradás után a keret vonalai mentén szikével kivágtam a keretet. Ez a módszer sokkal tisztább, jobb eredményt ad, és kevésbé idegesítő. Persze nem árt a maszkolófolyadékot kissé hígítani, és óvatosan több rétegben felvinni.

Ezután felraktam a futószárakra a fékcsöveket, amik persze a makett értékén nem emeltek sokat, de legalább elmondhatom, hogy még az is van rajta, majd következett a fa póttartály bekötése és csőcsonkja. A maketten eredetileg nagyon durván van elkészítve, ezért kicseréltem hasonló okokból, mint a fékcsöveket. Ha már javítgatunk, kérem szépen, vigyük túlzásba!

Ezután következett az egyik legnehezebb része a makettnek: a tömítések eltűntetése és az újrakarcolás, majd az egész makett kapott egy szürke alapot, illetve egy polírozható alumínium réteget. (Majd még egyet, és egy újabbat...) A polírozás után felkerült egy matt lakkréteg, majd a gép külső színe, végül egy fényes lakkréteg és a felségjelek. Azt már valahogy nem volt kedvem festeni. A matricákhoz a Humbrol matricafeszítőjét használtam. Nekem bejöttek, szerintem nagyon szép hatást lehet elérni némi odafigyeléssel.

Teljes száradás után jött a koptatás. A lehető legtöbb eredeti képet kellett összeszednem, és egy injekciós tűvel neki is álltam a munkának. Nagyon kellett figyelni, hogy a kopások kopásnak és ne kaparásnak nézzenek ki, ne legyenek túl mélyek, mert a makett anyagáig le lehetett szaladni. A matricáknál kissé vastagabbnak tűnik, de a végső lakkrétegek ezt az eltérést eltüntették.

Ezután következett egy újabb fényes lakkréteg és a hibák javítása. A légcsavarkúpot ezüst színre festettem le, ecsettel, majd kissé felpolíroztam. A matt lakkréteg elvette a fényét, és így kissé használtas, horpadt alumínium benyomását kelti. Az utolsó néhány matrica is felkerült, ahol kellett, koptattam még, majd egy matt lakkréteg került a gépre. Felhelyeztem az utolsó alkatrészeket, és koszoltam a törzset. Legvégül felkerült az utolsó matt lakkréteg, és pihenőre tettem a majdnem elkészült Zérót.

Az antenna még nem került fel, ennek olyan egyszerű oka van, hogy húgom nem tartózkodott otthon, így nem volt elég hosszú hajszálam, de ha rá tudom beszélni az újabb adakozásra, becsszó pótolom!
Elkészült, hátradőltem, felköhögtem némi szintetikus hígítót, ami a maszkomon átjött, és elkészítettem a végső fényképeket, majd a Corsair mellé tettem, a kiérdemelt helyére.