Messerschmitt Bf 109 A

Messerschmitt Bf 109 A

1:72, AMG Arsenal Model Group No.72-401 (2017)
Voltak már itthon Heller, Amodel (exAvis), és AML Jumo motoros korai 109 –eseim is, de vagy a formájukkal, vagy a gyatra kivitelezésükkel nem voltam megelégedve. Konkrét 109 -es sor terveim voltak itthon arra az esetre, ha valamely gyártó előállna egy új szerszámos készlettel. Amikor megláttam a weben az első képeket az AMG fröccsöntött kereteiről már éreztem, hogy ilyesmire vártam. Bár az ára elsőre mellbevágó volt, hosszas vívódás után a bal agyféltekém győzött, és rendelés lett a dolog vége.

Az építést a kabinnal kezdtem. Tartottam a maratástól, mert minimális gyakorlattal rendelkeztem a használatával kapcsolatban. A hevedereket például nagyon nehezemre esett szépen behajtogatni az ülés íveibe. Szerintem 72 –es méretarányban adhatták volna matricából is. Gondot okozott még a futómű behúzó rudazata (P/E7), mert nem fért bele az azt tartó rögzítő szembe (P/E10) [C.01] az általam rosszul levágott csonkok miatt. A jobb oldalra teendő ?térképtartóról? (P/E11) egy gyengítés hiányzott [C.02], így a két derékszögű hajtás egymástól kevesebb, mint egy milliméterre igazi kihívás volt. Ez az alkatrész azért is indokolatlan rézből, mert a fülke bal oldalára műanyagból ugyanezt meg tudta csinálni a gyártó. Az AMG sem a műanyag oldalfalakon, sem az összeállítási rajzon nem tudja a felhasználandó maratások pontos helyét egyértelműen jelölni. Az összeállítási rajz nem jelöli továbbá az alkatrészek színeit sem, hovatovább csak a három fő álcaszínt határoz meg, abból is az egyiket hibásan (RLM65 helyett 62). A felülnézeti rajzban egyébként benne hagytak egy hibát: a német szárnykeresztes gép, spanyol 6o36 törzs jelölést hordoz. A műszerfalmatrica alapszínét az én gépemhez túl sötétnek találtam, ezért nem használtam fel. A műszerfal szürke lett nálam, Revell 9 színű műszerekkel, amelyeket Humbrol Enamel fényes lakkal üvegesítettem. A Revi célzókészüléket a műszerfalra öntötték, az üvegje a fülke elülső plexijébe lett belesajtolva, amit szinteltéréssel a fénytörés kihasználásával mutatnak meg. Az oldalfalon egy vízszintes merevítő [C.03] elejéből vágni kellett, hogy beférjen később oda a műszerfal. Az ülés bal oldalán lévő ülésállítókar (c42) külső felén is rövidebre kell csípni a pöcköt, hogy elférjen tőle a két állító kerék. A fülkét a 6-15 –ösről készült fényképanyag alapján számomra fémes hatású (általam fel nem jegyzett keverésű) szürkével festettem ki. A feketével történő befolyatást nem előzte meg nálam fényes lakk réteg felvitele, így nem is sikerült túl szépre. Végezetül matt lakkal vettem el a belső részek fényét. A botkormány (pereces) bandázsára, és az ülés hevederjeire Humbrol 72 –őt használtam. Mivel a készlet az „A” „B” „C” és „D” verzió alkatrészeit is kívánja nyújtani, így itt lesz egy hiányosság: ugyanis csak a nagyon korai ’ovális’ végződésű kormányszervet adja, pedig már a ’Berta’ verzió képein is többnyire a KG 12A ’egyenes’ botot lehet látni.

A törzsfelek egymáshoz illeszkedése még megfelelő volt, azonban a szárnyak alsó, és felső feléről ugyanez már nem volt elmondható. Akárhogy is illesztettem, az a fránya 0,2mm lépcső mindig ott volt [D.04]. Az alsó szárnyfél belső oldaláról álltam neki lereszelni, lehántolni a 0,2mm -es felesleget. A törzs és a szárny hátsó (cakkos) vonalának találkozásánál is jelentkeztek ezek a tizedek szinte minden irányban [B.05]. Összefaragtam egymáshoz ezeket a részeket is, de már ekkor kezdett a hitem meginogni az új szerszámos készletben.

A vízhűtőt imitáló c35 –ös elem, nem rendelkezik semmilyen bordázattal, viszont elfér a számára tervezett helyén. Rá a bordázatot két P/E23 jelölésű réz lemez formájában kapjuk, amelyek viszont nagyobbak a műanyag elemtől minden irányban, így a hűtő két külső burkolati fele (c27, c28) egymással, vagy a környező elemekkel nem tud összezárni (valahol mindenképp zavaró hézag marad). Sok-sok reszeléssel ledolgoztam a réz túlnyúló részeit [E.06]. A ’V’ alakot formázó P/E24 ultra vékony réz pálcáit a levágás után többszöri próbálkozásra sem tudtam vállalhatóra kiegyenesíteni. Helyette nagyon vékony húzott szálból lakkal ragasztottam fel -az akkor már fémszínűre festett hűtőre- pótlást. A festéshez 2 rész ezüst 3 rész fekete keverékét használtam. A hűtőt szalaggal maszkoltam, pengével körbevágtam. Kevés, de sűrű ragasztóval rögzítettem a hűtő elemét a motor alá, elkerülve hogy az oldószer a maszkolás alatti fém festést elcsúnyítsa. Úgy érzem, itt is teljesen felesleges volt a réz elemek használata, minden részlet megvalósítható lett volna a fröccsöntéses technológiával. A hűtő előtt a motorburkolat alsó részén finom véset jelzi egy lehetséges nyílás helyét. Mivel a Spanyol gépeken ez sokszor ’nyitott’ volt, így én is kivágtam [B.07]. A P/E25 hűtő szabályozó lemezén sem jelölték hova kell ragasztani a tartókat. Sikerült is elsőre rossz irányba felragasztanom [C.08]. A szabályzó lemez széleit nekem kellett formára felhajlítani.

A műgyantából megálmodott olajhűtőt a jelölt részen fűrészeltem le az öntési csonkjáról. Az aljából ezen túl még nagyon sokat reszeltem le, hogy még alacsonyabb legyen. A szárny belső oldalán segítségként vannak zsákfuratok az olajhűtő mindkét pozíciójához, ami értelmetlenné válik, ha a hűtőn nincs hozzá ellendarab kialakítva. Gyanítom, hogy műanyagból volt még az első tervekben az említett alkatrész, amelyhez terveztek pozíciónáló tüskéket. Miután felragasztottam látszódott, hogy további anyagot kell még reszelővel lopnom az olajhűtő magasságából, hogy jók legyen az arányai [E.09]. Az olajhűtőm műgyanta anyaga ráadásul buborékos volt, a be- és kiömlőjének lyukaiban pedig még anyagmaradvány is akadt. Emellett nem volt a talprésze sem elég széles. Véleményem szerint két darabból álló sztirol elemmel lehetett volna normális olajhűtőt alkotni.

A korai rövidebb stílusú kipufogó sort szárazon a helyére próbálva, az feltűnően nagy helyet hagyott a maga körül a szomszédos alkatrészeihez képest. (A későbbi hosszabb kipufogósort szintén tartalmazza a készlet. Balgán leválasztottam az öntőkeretről ezeket is, amik idővel jelentősen meggörbültek maguktól [D.10]). Ugyanez a nagy távolság jellemezte az orrgyűrű, és a motorburkolat hézagjait. Pudingos pohár anyagából ragasztottam be csíkokat a nagyobb távolságok kitöltésére [F.11]. (Az orrgyűrűből mindjárt 4 fajtát is ad a készlet, amely felöleli a korabeli képeken látható összes verziót).

Miután az összes nagyobb hézag és szinteltérés fel lett számolva, kipasztáztam a felületi egyenetlenségeket, feltöltöttem az erre a korai verzióra nem jellemző felesleges kopoltyúkat. Feltömítettem továbbá a törzsön a kabin mögötti panelosztásokat is, mert az archív képeken sem látszódnak ilyenek. A gyártó egyébként kihagyott a jobb oldalon a fülke előtt és mögött két vízszintes panelvonalat, ezzel részben munkát spórolva nekem. A jobb oldali motorburkolatra sikerült az olajfeltöltő nyílást megjeleníteniük, én ezt tömítettem, majd átkarcoltam a baloldalra. A rövidebb orrsegédszárny vastag vésete egy keskenyebb vésettel folytatódik a szárny alsó részén, jelezvén a hosszabb orrsegédszárny helyét. A gond az, hogy a „B” verzióktól már nincs ott panelosztás (csak szegecssor). Tehát ha csak a rövid verzióban gondolkodtak a tervezők, akkor nem kellet volna az a vonal, ha a hosszabban is, akkor pedig a vastagabbal kellett volna folytatniuk. Szerencsétlenségemre ráadásul nem is tökéletesen egy vonalban vannak a szóban forgó vésetek [B.12]. A rossz helyen lévő vékony panelvonal puha feltömítésébe sajnos minduntalan átvándorolt a karctű a keményebb sztirolból. A szárny felső felületén ugyanez a két véset már minimális iránytörést is szenved amellett, hogy egyes részein teljesen határozatlanná válik a vonala [B.13]. A sűrítő szívótorkához elhelyezett pozicionáló pöcök a kívánt helyétől lejjebb helyezkedik el, amit én a száraz-próba után szimplán levágtam [B.14]. A „C” és „D” verziókra jellemző szárnygéppuska takarólemezének túlnyúlását levágtam [B.15].

A légcsavar mögött a motorburkolat eleje 8 mm kezdő átmérővel rendelkezik, és bővül hátrafelé. Ez elé kerül a P/E1 furatos tárcsa, ami ugyan szintén 8 mm –es, de a vastagságán mérve állandó átmérőjű, így az orr sziluettjében lesz egy nem kívánatos törés. Két módszert próbáltam az eltüntetésére. Az elsőnél a réz tárcsa elejét reszeltem kisebb átmérőre, kúposságát a motorburkolat orrgyűrűjéhez igazítva. Összhatásban ez nagyon megnyújtotta az orr vonalát, ezért leszedtem a tárcsát. A második módszernél a réz tárcsa vastagságának megfelelő mértékben rövidebbre reszeltem a motorburkolatot az orrgyűrűnél. Másik készletből egy új tárcsát ragasztottam fel, majd tömítőanyagból alakítottam ki a kúposság folyamatosságát. Ebben a felállásban már szemre jók voltak az orrész arányai. A légcsavaragy talpa gyárilag feltehetőleg helyesen 7,8mm. Ahhoz hogy ebben a méretarányban a furatos tárcsa perforációjából látszódjon is valami, a légcsavaragy talpát 7,2mm átmérőre reszeltem vissza. Nehézséget jelentett ezt úgy megvalósítani, hogy a kúposságában a fokozatosság megmaradjon.

0,5mm –es fúróval kifúrtam az összes lyuk helyet a törzsön és burkolatokon, ahol az eredetin is megtalálható volt. A kipufogósor előtti és mögötti nyílásokat pengével kivágtam. Mivel nincs légcsavar tengely a dobozban, magam fogtam neki a megvalósításának. A légcsavar agyat 0,8mm –es fúróval, a korábban (a blokk belsejébe) beragasztott tuskót 0,9mm –es fúróval fúrtam ki. Légcsavartengely gyanánt 0,8mm –es gombostűt fűztem be, amely a légcsavaragyban kellően szorult [E.16], míg a blokk furatában kényelmesen járt. A kihívás mindkét alkatrészen a központ megtalálása és megtartása volt a fúrás során. Naponta többször is megfújtam, hogy gyönyörködhessek a légcsavar szép futásában. (Megjegyzem, hogy dobozban lévő nem felhasznált Hamilton féle állítható légcsavarkúpnak rossz a bontása. Külön lett volna érdemes fröccsönteni a tányért, vagy legalább egy panelosztással jelezhették volna az alkatrészek valódi határát [D.17]).

Gunze 1500 –as Surfacer –ével körbefújtam a géptestet, hogy megmutassák magukat azok a hibák, amik eddig elkerülték a figyelmem. Ez alapján még három alkalommal tömítettem rá a hibákra. Az alapozás megfelelő szögű megvilágításból kiemelte a szárny külső részén [H.18] valamint a magassági kormányfelületein [H.19] lévő beszívódásokat, amiket korábban már a kereten is rosszallással vizslattam.

A kerékfelek összeragasztása után 0,8mm –es fúróval kifúrtam a kerék lukját mélyebbre hogy a futószár csatlakozó része kellően mélyen kapaszkodhasson meg benne. Az „A” verzió dobozában két maratást tartalmazó lap van, amelyből a kisebbiken a legrégebbi ’csúcsos’ futóakna ajtók vannak. Mikor ezeket kivágtam, mindegyik elgörbült, és megfordítva vissza kellett hengerelnem őket egyenesre. Két rétegből állnak az ajtók, pillanatragasztóval egyesítettem, majd a Gunze fémalapozóval vontam be őket. Rossz ’támasz’ nélküli farokfutót (c14) ajánl a leírás, amely csak a „D” verziók későbbi szériájánál volt használatos. A farokfutó szárának nincs a fészekben kialakított bekötési rögzítési helye! (Erre csak a végszerelés fázisában jöttem rá). Elő kellett vennem az összeállítási rajzot, hogy megnézzem melyik számú alkatrészt nem építettem be a törzs legvégébe, de nem találtam sem az összeállításin, sem a kereten erre alkalmas alkatrészt. A pitot-cső sem lett tökéletes: a vízszintes csőszakasza jelentősen vastagabbra sikerült a függőleges rész átmérőjéhez képest [D.20]. 0,5mm –es húzott szálból csináltam magamnak arányos megjelenésűt.

A plexi egy külön fejezet lett az életemben. Két fajta ’front’ plexi van a készletben: egy a nagyon korai gépekhez, és egy a később gyártottakhoz. Már a keretek vizsgálatakor gyanúsan döntöttnek tűnt a korai verzió, és hajlottam arra, hogy a hosszabb verzióval építsem a madaram, mert még mindig azt véltem hasonlatosabbnak a képeken látottakhoz. Elvittem a mosdóhoz lezsírtalanítani a plexiket, és bár rendszerint nagyon óvatos vagyok az apró alkatrészekkel, most valahogy ki sikerült ugrasztani a teaszűrőből a hosszabbik plexit, amit aztán a lefolyó szűrője sem fogott meg. Mivel szó szerint elúszott a lehetőségem a választásra, így a döntöttebb plexivel vittem végig a projektem. A plexik középső darabjának végein anyag kitüremkedések vannak [E.21], ez miatt nem tud mindhárom rész elég mélyen a helyére beülni [E.22]. Ha a plexi belső fal élének egyeneséhez igazodunk, akkor közel megfelelő végeket faraghatunk belőle. A három részből álló plexit hígítás nélkül Humbol fényes Enamel lakkal ragasztottam össze. A plexin semmilyen módon nincs kialakítva a keretek megjelenítése, így nincs ami segítse a maszkok pozíciónálását. 0,4 mm–es (zöldre) és 0,7 mm –es (pirosra színezve utólag) Aizu Mikro Mask szalagokat ragasztottam fel az élekhez és az alkatrészek találkozásához [I.23], hogy legyen mihez viszonyítanom a gyári maszk helyes pozícióját. A gyári maszknak van olyan vonala, ami sajnálatosan nem egyenes, hanem hullámos [I.24]. A gyári maszkok túl merevek, a felső darabjai sokadszori próbálkozásra sem ragadtak rá az íves részekre [I.25]. Az egyik felső darabnak még a közepét is kivágtam [I.26], hogy kisebb legyen a hajlított rész, és ezzel az ellenállása, mégis felvált minduntalan. Ezeket a részeket végül saját maszkolással helyettesítettem. A sok korrekciót, ügyeskedést összeszámolva kb. 7 óra repült el ezzel az életemből! A spanyol hadszíntérre küldött gépek plexijének végére nem kell antenna árboc, annak egyszerűsége miatt mégis meg kell említsem az AMG-féle megvalósítást. Ők ugyanis odáig jutottak csak, hogy meglegyen oldalról a sziluettje, arra már nem figyeltek, hogy ez egy áramvonalas alkatrész lenne. Primitív módon négyszög profillal alkották meg [D.27].

A festés során a Gunze négy fő keverékkel dolgoztam. A legvilágosabbat 1 rész c13 (natural grey), 5 rész fehér keverékét a törzsre, a szárnyon lévő taposó részre, és a kormányfelületekre szántam. A közepes árnyalat 1 rész c08 (ezüst), 2 rész fehér keveréke a függőleges és vízszintes vezérsík nagy része, szárny alja és teteje, az olajhűtő környéke. A legsötétebb árnyalat 1 rész c08 (ezüst) 1 rész fehér keverékéből a motorház, a törzs oldalán egy-egy sötétebb lemez, és a függőleges vezérsík teteje. Kezdésként az egészet lefújtam a legvilágosabb színnel [J.28], majd a legvilágosabbnak megtartandó részeket lemaszkoltam [J.29]. A fennmaradó részek kapták a közepes színt [J.30], majd újbóli maszkolás [J.31] után a legsötétebb árnyalatnak szabadon hagyott területre [J.32], fújtam fel az utolsó színt [J.33]. Hogy ne legyen olyan kontrasztos a fémes és a kezelt felületek közötti különbség, a legvilágosabb színnel a maszkolástól megfosztott repülőt mindenütt egyenletesen de, vékonyan átfújtam [nincs kép]. Az egységesítő festés után újabb maszkolás következett [J.34], a kipufogó környéki hővédő lemezek feketéjét [J.35], a szárnyvégi és oldalkormány fehér színét is ekkor fújtam fel [J.36]. Egyúttal színt kapott az üzemanyag, levegő, és elektromos csatlakozások fedele is a (fémes) világosszürke valamelyik kissé sötétebb árnyalatával. Ekkoriban került először fehér szín [K.37], majd világosszürke (esetemben fehérített RLM02) a légcsavarkúpra. A légcsavarlapátok elejéhez ezüst és fehér azonos arányú keverékét használtam, ezt viszont nem ködöltem már át semmilyen más például szürke színnel. A légcsavarlapátok hátulja Revell 9 lett. Ugyanezzel festettem meg a kerekeket, és a géppuskák csöveit is. Ha már szóba került, akkor jelezném, hogy a c46 alkatrész helytelenül 7,9 –es géppuskának van jelölve az összeállítási rajzon (c48 –at kell helyette felhasználni). Szerencsére a kereten festettem meg az MG17 –eseket, mert akkor rajzolódott ki csak előttem a csövek valódi vége [K.38]. Az, amit én öntési csonknak néztem festetlenül, festve már a kiszélesedő csőszáj volt. Miután ott nyestem le ahol kellett, már hosszabb is volt a kelleténél, így mindkettőt méretre igazítottam. Farokfutó keréktárcsája jobb ötlet híján RLM02 lett. Ezt 2,4mm –es körsablonnal takartam, és fújtam körbe fehérrel. Száradás után 3,2mm –essel készült körsablont ragasztottam fel ugyanoda [K.39], majd azt feketével fújtam körül. Sűrű festékkel fújtam, hogy ne folyjon be a rosszul tapadó maszk alá a festék. Aránylag jól sikerült pozíciónálni a sablonokat, mert azok eltávolítása után egészen vállalható lett a gumi fehér oldalfala. A főfutók egyszínű antracit kerekei először fényes lakkal lettek megfújva, majd a közepüket körsablonnal kitakarva, matt lakkal lettek körben lefújva [K.40].

Matricázás előtt a gép Gunze GX100 fényes lakkal lett bevonva. Az Amodel 72209 készlet spanyol jelzéseit használtam fel. A matricákat szárazon többször is felpróbáltam, ekkor láttam, hogy a szárny felségjelzése kicsi (13mm). Mivel az archív képeken a jelzés mind az orrsegédszárny, mind a csűrő közel felére rányúlik, ezért ezeknél (csak ezeknél) a nagyon korai példányoknál a 14,5mm lenne az ideális 72 –es méretarányban. (Megvettem a magyar matricagyártó idevágó matricalapját is, amiről kiderült, hogy szintén 13mm –es). Kis csalást alkalmazva szétvágtam a felségjelzést a szárny és a csűrő találkozásának vonalában [L.41], majd valamivel hátrébb csúsztatva a kisebbik darabját külön ragasztottam azt fel. A kettő közötti távolságot fekete színnel festettem ki. Ezzel a megoldással szemre igen sokat nyertem. Az oldalkormány fekete keresztje nem tudott ráfeszülni az oldalkormány mozgatását szolgáló kiálló elemre, így azt a részét a matricának levágtam, és Humbrol feketével festettem meg a hiányzó szakaszt. Később feketével javítottam a bal és a jobb oldali keresztek találkozásának folytonossági hiányát is. Az AMG matricáiról nem nagyon tudok nyilatkozni, mert csak a légcsavar gyártó logója és a szárnyon a lépés határ jelölőt használtam fel tőlük. Nem volt velük semmi gondom. A matricákat újabb réteg fényes lakkal zártam le. Feketével a befolyatást csak az olajhűtő belsejébe, a sűrítő szívótorkának belsejébe, a géppuska mögötti nyílásokba, és a motorburkolat panelvonalaiba tettem. A belső felületeken később megjelenő RLM02 –őt nem láttam a fülkében, így a futóaknát sem festettem ki ezzel, meghagytam a világosszürke színt. Az aknában körbefutó belső borítást Humbrol 237 és 119 egy-egy arányú keverékével festettem meg. Valamikor ez idő tájt, oldalkormány mozgató vezeték gyanánt egy-egy 8mm hosszú húzott szálat ragasztottam fel a helyére. Végezetül Gunze Matt lakkal vékonyan körbefújtam a gépet.

A vízhűtőre korábban ragasztott maszkolást lehúzva kisebb helyen feljött a rézről a festék. Vékony ecsettel igyekeztem benyúlni, hogy közeli színnel (c61 –el) javítsam a hibát, de a szűk helyen ügyeskedve az oldalfalat is sikerült összekennem. Rögvest hígítós ecsettel nyúltam a hibázás után, amivel szerencsétlenül lemostam az eredeti belső színt is. Neki láttam hasonló kész színnel rájavítani a véletlen lemosásnak, amivel felfényesítettem a hűtő előtti (már matt lakkal borított) területet. A matt lakkozást -és előtte a színt is- ismételni kellett ezen a részen. A hűtőn átfutó P/E22 jelű maratott pálca a kivágáskori görbülés, és az aránytalan profilja miatt, itt sem vált be. 0,4 –es fúróval kifúrtam a hűtő burkolatát, de nem a gyári réz pálcát tettem bele, hanem húzott szálból egy kb ~3,2mm hosszú darabot.

Mivel az üzemanyag jelölő matrica tartalmazta az oktánszám jelölését, -a gép eredetije viszont nem- ezért körbemaszkoltam, és felülfújtam sárga színnel [L.42]. Addig voltam elégedett, míg fel nem szedtem a maszkolást, ugyanis a szalagokkal együtt két matrica is felszakadt a törzsről [L.43]. Nagyon nem voltam boldog! Itt akkor tartottam egy ’kis’ szünetet. Később finom papírral lecsiszoltam a maradék matricát, és a körülötte kialakult lakk peremet, majd újra festettem [L.44] az érintett szakaszt. Az újbóli lakkozás után az otthoni maradék matricakészletekből válogattam. A pótolt cilinder sajnos nem lett pontos mása az eredetinek, de összhatásban, és nagy szükségben belefért a tűrésbe. Valamit rosszabbul csinálhattam mint első matricázásnál, mert a két utóbb felrakott matrica széle ezüstösen csillogó (levegős) maradt. Matt lakkal zártam le újfent a javított területet. A korábban általam teljesen rossznak tartott döntöttebb plexi a maszkolás eltávolítása után már jobban megmutatta a formáját, így már közel megfelelő méretűnek találtam.

A csűrő egyensúlyokat, pitot-csövet, farokfutót pillanatragasztóval, a főfutókat Tamiya Extra Thin Cement –tel ragasztottam fel. A korábban egybeszerelt hűtőszabályzó lemez tartórúdjaiból is csípnem kellett el, hogy ne legyen túlságosan kitárt helyzetű felragasztás után a lemez. Ezt, és a futóakna burkoló lemezeit is pillanatragasztóval fogattam a helyükre. Koszolni az archív képek alapján nemigen kellett a 6-7 –es gépet. Mig P047 Dark Granit és Humbrol AV007 Dark Earth pigment keverékkel poroltam a kerekek futófelületét. Kipufogó kormozást elhagytam, mert nem látszott az eredeti gépen. Az igazság az, hogy kicsit összecsaptam az építés végét, mert az nagyon elhúzódott időben. Bár korábban matt felülettel láttam el, nem tetszett a kész makett ’döglöttsége’, ezért jó egy héttel a vitrinbe kerülése után félfényes lakkal átfújtam.

Nem volt könnyű szülés a gép megépítése, és a véleményezése sem az. Ami biztos, nagyon magas az ára. Több olyan méretezési hibája van a készletnek, ami manapság szerintem már megengedhetetlen. Feltehetően drágábban értékesíthetőség okán, a sztirolból hibátlanul formázható alkatrészeket rossz méretezésű gyanta és réz elemekkel helyettesíti a gyártó. Bár ha inkább csak kiegészítené, összetenném a két kezem! Az útmutató több esetben rossz alkatrészeket jelöl felhasználásra. Festési leírás az alkalmazandó színeket szinte teljesen hanyagolja. A kabin plexijének maszkolása pedig van, de olyan aminek csak a fele használható. Ezek után, ha azt mondom: hogy még így is ez a legjobb készlet a Jumo 109 –es témában, akkor jövök csak rá, mennyire rossz is volt az eddigi felhozatal. Egyértelműen pozitív azonban a formája, amely nagyon jól visszaadja az eredeti gépmadár alakját. A matrica lapjai minden apró jelölést tartalmaznak. Szintén jó dolog, hogy rögvest az összes fontosabb verziót megépíthetjük a dobozokból. Üröm az örömben, hogy az „A”, „B”, „C” és „D” verziók dobozaiban nem biztos, hogy annak a verziónak megfelelő festési variációját találjuk, ami rá van írva. Kereten szemlélve ígéretes, a vitrin üvegje mögött összerakva mutatós, a kettő között pedig nagyon munkás a makett. Kellemetlen bevallanom, de a legnagyobb örömöm jelenleg, hogy túl vagyok rajta. Ahogy telik majd az idő, úgy lesz egyre szebb emléke az építésének, és okoz majd egyre több kellemes percet a vitrinje előtti ábrándozás. Igen, ezek azok a percek, amikor a szemem forogni látja az álló légcsavart.
A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
F
F
G
G
H
H
I
I
J
J
K
K
L
L
M
M
N
N
O
O
P
P
Q
Q
R
R
S
S
2018.02.01.
pmheros, Szeged
Értékeld a cikket! ?
A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció
Zoli
2018.02.02. 12:48:05
Szia,
Kicsit steril a makett, de így is nagyon szép, gratulálok!
Nagyon tetszett a részletes leírás is, semmi bemutató, rögtön a lényegre térve, minden kisebb-nagyobb buktató megemlítve, köszönet érte!
Sok sikert a következőhöz!
z
pmheros
2018.02.04. 09:27:40
Üdv!

Köszönöm! Tényleg steril, ez én is látom. A helyzet az, hogy az archív képeken még kényszerleszállt állapotban is szinte patika tisztaságú a gép, és sajnos nincs meg az ismeretem hozzá, hogy tisztán tartva is 'élővé' tegyem a festést. Ha nem éreztem volna késztetést a befejezésére, akkor lehet megpróbálkoztam volna valami világosabb szürke olajos átmosással, még a fényes lakkos szakasz után. A kész cikket nézegetve találtam még olyan hibát, amit a maketten nem orvosoltam. A következő is el van már kezdve (ugyanilyen dobozból), ahhoz majd hozzáfűzöm azt a keveset, ami itt elmaradt.

Üdv.: pmheros
Zoli
2018.02.06. 20:02:12
Szia,
Szerintem ne félj kipróbálni új vagy már másoknál bevált technikákat, akár valami régi maketten is gyakorolhatod ezeket. A panelvonalak óvatos és a feketénél világosabb befuttatása, vagy a lemezek világosabb színnel történő átfújása biztos élethűbbé tenné a makettet. A koszolással is érdemes lenne foglalkozni, főleg a töltőnyílások fedeleinél és az alsó felületeken, de csak finoman!
z
pmheros
2018.02.06. 20:20:44
Üdv!

[URL]http://www.kephost.com/images/2018/02/06/2226201883_b493754c7b_o.jpg[/URL] Se erős panelosztás, sem folyás nincs ezen a példányon. A kényszerleszállás miatt lett csak poros a szárny felső része. Az apró szinte nem látható foltokra nincs technikám 72 -es méretarányban, de még nézelődöm a témában.

Üdv.: pmheros
Zoli
2018.02.06. 20:44:10
Nem is kell erős panelosztás, bár nekem a mostani "művemen" elég durva lett..., tényleg csak finoman, hogy valami látszódjon. A panelvonalak se látszanak gyakran a fényképeken, de muszáj mégis valahogy életet vinni bele. Persze ez is ízlés kérdése, ahogy Neked megfelel!
z
csabbee
2018.02.07. 20:16:32
Nagyon szép munka.Kész fotókat nézve meg nem mondtam volna hogy ez a kisebb méretarány.Hangyányi "piszkot" imitt-amott még elbírt volna,mondjuk egy kis kipufogó csíkot,esetleg port a kerekeken,de a pontos építés és a festés így is tuti lett.
pmheros
2018.02.08. 15:21:40
Köszönöm!

Építem a következőt. Ismerve a nyűgöket, már sokkalta gyorsabban tudok haladni a készítéssel. Több ilyen jellegű visszajelzés alapján, ezt már kicsit jobban koszolom majd. Ez a cikk is ki lesz egészítve majd, a második építés idevágó képeivel, és magyarázatával.

Üdv.: pmheros
ElGatoNegro
2018.02.14. 12:12:41
Ez nagyon rendben van.
Szép építés.

Nagy kár hogy ebből az alváltozatból nem maradt mutatóba sem.
Ha jól tudom az utókornak egyben fennmaradt legkorábbi típus egy 109E...valami korai.
Szólj hozzá! ?
Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció