Mil Mi-24D Hind
1:72, Heller/Esci
Pintér György - Múzeumi krimik
Ezen cikk megírása az emlékekre épül…
A Mi-24-es képe szintén a gyerekkoromhoz kötődik, amikor először tudattal felfogtam, hogy Mi-24-es repül felettem Biatorbágyon, azonnal megtetszett az a hang, amikor még ugyan a távolban közeledik, de máris lebilincselő az a mély dübörgés, és persze tiszteletet is parancsol. Aztán eljárkáltunk folyamatosan a Budaőrsön megrendezett, akkor még igen nagy repülőnapokra! Ott is laposkúszásban néztem végig a programját, persze csak mert annyira tetszett, és gyerekfejjel féltem is egy kicsit tőle.
Aztán az idő haladt, tinédzserek lettünk. Formában már a felnőttekhez hasonlítva, de lélekben örök gyerek, természetesen Bélával, jó barátommal együtt. Az első fénykép is ezt bizonyítja, ha jobban megnéztek minket. A fényképen felindulva elgondoltam, hogy megpróbálom megörökíteni magunkat és a barátságunkat makettben is! Természetesen ez nem az első 24-esem, és nem is az utolsó, volt már 1/144-es és 1/100-as Revell és 72-es is egy pár.
Hogy igazi kihívás legyen, egy roncs építésébe kezdtem, ahogy a cikk eleje mutatja, két Mi-24-es gyártó darabjait próbáltam összehozni. A Heller olyan mint az Airfix, bőven hagy kívánnivalót maga után. Ráadásul mivel az A verziót is meg lehet építeni belőle, így eleve tartogat meglepetéseket, ha valaki abból a készletből a D-t akarja megépíteni. Ráadásul az enyém egy beszerzett törzs volt gyakorlatilag. Volt azonban egy Esci Mi-m is, amit még nyolcadikos ballagásomra kaptam ajándékba, ami utóbb úgy 8 évig egy barátomnál lapult, elég viseltes állapotban, azt lemarattam és várta további sorsát! Míg eljött…azonban annak meg túl rövid az orr-rész! Így kigondoltam, a kettő jó lesz egynek is. A Heller háta túl alacsony, így oldalról nézve szétlapítottnak néz ki, az Esci ettől sokkal jobb. Ráadásul Esci/Airfix barátaink egy hátból kiálló pöcökkel imitálták a főrotor csonkot, naneeee, ezért is Esci háta ment oda! Nem is beszélve a kiömlőkről és a szárnyakról. Jött a forró kés(képek) és levágás, illesztés, tömítés. A Heller makett belülről elég puritán, de azért, hogy a vastag üvegen valami visszatükrözve hasonlítson a valósághoz, leemeltem a kabintetőt és pingáltam keveset. A rotorlapátok szintén az Escinek jobbak, ezt egy másik makettező kollégától sikerült beszereznem. Szinte semmilyen antenna nem volt a gép(ek)hez, ezeket a saját megmaradt készletekből, vagy legyártva tettem fel, mint ez utóbbi szerepel a kabinok közelében található nem tudom milyen dudorokként. Az infracsapdát egy Mi-8-ról szereztem be. A kiállított gép vegyes UB blokkokkal jött, így azt utánozva építettem én is.
A gép egy 1994-es Budaőrsön megrendezett honvédelmi napra jött el kiállításra, míg egy másik társa bemutatót repült. Az oldalszáma a 713 volt, tudtommal sajnos már nem repül,és Szolnokon várja jobb sorsát. A diót én is hasonlóképpen szerettem volna megépíteni, így megfigyeltem a fényképen a beállásunkat. Hát nem volt egyszerű, és még most sem állítom, hogy tökéletes, mindenesetre a fixen álló eredetileg katonákból álló kollekciót átcivilesíteni sem volt semmi, sőt magunkat át kezezni-lábazni, hogy valami hasonló beállás jöjjön ki! Az egyik koma hátán a táska voltaképpen egy benzinkanna, megfarigcsálva, a mi táskáink egy-egy műanyagdarab zacskóba tekerve-festve! A ruhák festésére is ügyeltem, hogy tényleg magunkat lássuk viszont! A végeredményt látjátok, remélem azért nem lett olyan rossz! Mindenesetre engem jókedvre derít, amikor ránézek, a barátság miatt is…
(igyekszem mielőbb használhatóbb képeket is készíteni, amint a jobbik fényképezőgépem megjavítódik)
A Mi-24-es képe szintén a gyerekkoromhoz kötődik, amikor először tudattal felfogtam, hogy Mi-24-es repül felettem Biatorbágyon, azonnal megtetszett az a hang, amikor még ugyan a távolban közeledik, de máris lebilincselő az a mély dübörgés, és persze tiszteletet is parancsol. Aztán eljárkáltunk folyamatosan a Budaőrsön megrendezett, akkor még igen nagy repülőnapokra! Ott is laposkúszásban néztem végig a programját, persze csak mert annyira tetszett, és gyerekfejjel féltem is egy kicsit tőle.
Aztán az idő haladt, tinédzserek lettünk. Formában már a felnőttekhez hasonlítva, de lélekben örök gyerek, természetesen Bélával, jó barátommal együtt. Az első fénykép is ezt bizonyítja, ha jobban megnéztek minket. A fényképen felindulva elgondoltam, hogy megpróbálom megörökíteni magunkat és a barátságunkat makettben is! Természetesen ez nem az első 24-esem, és nem is az utolsó, volt már 1/144-es és 1/100-as Revell és 72-es is egy pár.
Hogy igazi kihívás legyen, egy roncs építésébe kezdtem, ahogy a cikk eleje mutatja, két Mi-24-es gyártó darabjait próbáltam összehozni. A Heller olyan mint az Airfix, bőven hagy kívánnivalót maga után. Ráadásul mivel az A verziót is meg lehet építeni belőle, így eleve tartogat meglepetéseket, ha valaki abból a készletből a D-t akarja megépíteni. Ráadásul az enyém egy beszerzett törzs volt gyakorlatilag. Volt azonban egy Esci Mi-m is, amit még nyolcadikos ballagásomra kaptam ajándékba, ami utóbb úgy 8 évig egy barátomnál lapult, elég viseltes állapotban, azt lemarattam és várta további sorsát! Míg eljött…azonban annak meg túl rövid az orr-rész! Így kigondoltam, a kettő jó lesz egynek is. A Heller háta túl alacsony, így oldalról nézve szétlapítottnak néz ki, az Esci ettől sokkal jobb. Ráadásul Esci/Airfix barátaink egy hátból kiálló pöcökkel imitálták a főrotor csonkot, naneeee, ezért is Esci háta ment oda! Nem is beszélve a kiömlőkről és a szárnyakról. Jött a forró kés(képek) és levágás, illesztés, tömítés. A Heller makett belülről elég puritán, de azért, hogy a vastag üvegen valami visszatükrözve hasonlítson a valósághoz, leemeltem a kabintetőt és pingáltam keveset. A rotorlapátok szintén az Escinek jobbak, ezt egy másik makettező kollégától sikerült beszereznem. Szinte semmilyen antenna nem volt a gép(ek)hez, ezeket a saját megmaradt készletekből, vagy legyártva tettem fel, mint ez utóbbi szerepel a kabinok közelében található nem tudom milyen dudorokként. Az infracsapdát egy Mi-8-ról szereztem be. A kiállított gép vegyes UB blokkokkal jött, így azt utánozva építettem én is.
A gép egy 1994-es Budaőrsön megrendezett honvédelmi napra jött el kiállításra, míg egy másik társa bemutatót repült. Az oldalszáma a 713 volt, tudtommal sajnos már nem repül,és Szolnokon várja jobb sorsát. A diót én is hasonlóképpen szerettem volna megépíteni, így megfigyeltem a fényképen a beállásunkat. Hát nem volt egyszerű, és még most sem állítom, hogy tökéletes, mindenesetre a fixen álló eredetileg katonákból álló kollekciót átcivilesíteni sem volt semmi, sőt magunkat át kezezni-lábazni, hogy valami hasonló beállás jöjjön ki! Az egyik koma hátán a táska voltaképpen egy benzinkanna, megfarigcsálva, a mi táskáink egy-egy műanyagdarab zacskóba tekerve-festve! A ruhák festésére is ügyeltem, hogy tényleg magunkat lássuk viszont! A végeredményt látjátok, remélem azért nem lett olyan rossz! Mindenesetre engem jókedvre derít, amikor ránézek, a barátság miatt is…
(igyekszem mielőbb használhatóbb képeket is készíteni, amint a jobbik fényképezőgépem megjavítódik)
|
| Mi-24 |
|
| alapok |
|
| 24-ek |
|
| 24-esek |
|
| Már 1 |
|
| Képezgetés |
|
| Kész |
|
| tömeg |
|
| beáll |
|
| létra |
|
| fűben |
|
| mi |
|
| oldal |
|
| Új kép félig fel… |
|
| Új kép-2 |
|
| új kép-4 |
|
| Új kép-5 |
|
| Új kép-6 |
2012.10.17.
Utolsó módosítás: 2012.11.15.
Utolsó módosítás: 2012.11.15.