Mikojan-Gurjevics MiG-29 Fulcrum
1:144, Revell
No.04007 (1995)
Pintér György - Múzeumi krimik
Nagyjából három éve raktam össze a gyártó szintén 1:144-es F-18-asát, amivel nem volt gondom, szépen kidolgozott makett, a pilótafülkéhez még matrica is volt, ezért úgy gondoltam, hogy a MiG-29-est is megépítem ebben a méretarányban.
Mielőtt megvettem a készletet, a neten kerestem róla anyagot, a dobozbontás és fotók alapján is látszott, hogy vannak hiányosságai.
Mikor a kicsomagolt darabokat jobban szemügyre vettem, már biztos voltam benne, hogy nem egy egyszerű dobozból építés lesz. Méretarányos rajzzal összevetve lényeges különbségek vannak, főleg a gép hosszát tekintve. A szárnyak kis módosítással használhatónak tűnnek, a stabilizátor teljesen méret- és alakhibás. Az R-60-as rakéta egész jó, de a fegyvertartók és az 5-ös számmal jelzett rakéta? még csak kicsit sem hasonlít valamelyik valódi eszközre. A pilótafülke helyén csak egy lyuk van, hajtóműkiömlő sem jó, a főfutószáron rossz oldalon van a működtetőhidraulika-utánzat, a LERX ívelt, az orrkúp is rövid, a maketten keresztben-hosszában át lehet látni.
Ezek alapján elmondható, hogy „több sebből vérzik” a készlet.
Az építéshez a „Tűzmadár” (kecskeméti MiG_21 F-13, a bejáratnál) adta az ötletet, így egy oszlopon álló mini emlékmű építését kezdtem el.
Első lépésként azt kellett eldönteni, hogy miként tudom a törzset meghosszabbítani. A cseh 4+ kiadvány rajzát felhasználva az látszott, hogy a törzs hátsó része aránytalanul rövid, ezért a főfutó és a stabilizátorbekötések között vágtam el, majd 6 mm-rel hosszabbítottam meg sztirollapok beragasztásával. Először a törzs alsó felét készítettem el, majd ehhez rögzítve végeztem el a felső rész pótlását, hogy az összeillesztésnél már ne legyen gond. A szárnyakat hátrébb kellett helyezni, és az orrkúp is kapott 2 mm toldást.
A pilótafülkét és a katapultülést maradék sztirolból és húzott szálakból készítettem, a műszerezést festéssel imitáltam. A gép zárt kabintetővel készült, így jótékonyan eltakarja a saját kabin hiányosságait.
A hibás stabilizátorok helyett rajz alapján 1mm-es sztirollapból készítettem újakat.
Mivel a gép egy oszlopon lesz, ezért a futóművekkel nem kellett foglalkozni, a futómű-aknaajtókat trükkösen oldották meg, mert a főfutóknál ezt némi csiszolás után belülről kellett rögzíteni, hogy pontosan a helyükre kerüljenek.
A fegyvertartókat jelentős mértékű fűrészelés, csiszolás és sztirol segítségével sikerült kissé hasonlóvá tenni az igazihoz. A 4 db 5-ös számú alkatrészből és némi sztirolból készítettem a két R-27-es rakétát.
A szívócsatornák első részét is cserélni kellett, mert az eredeti ~1 mm vastag volt.
A hajtóműkiömlők bordázott oldalú kis kávétejszín tégelyéből készültek, bár nem lett tökéletes, de jobb, mint ami a készletben volt.
A pilótafülke rögzítése után összeragasztottam a törzsfeleket, felkerült a kabintető, a pitotcsövet méretre vágott, vékony injekciós tűre cseréltem. A szárnyak,vezérsíkok, fegyvertartók ragasztása után a gép szinte kész is volt. Már csak a festés, matricázás, felfegyverzés volt hátra.
A talapzat lépcsőzetes ovális lapokból készült, a „tartóoszlop” egy öntőkeretdarabból lett kialakítva.
A matricák saját gyártásúak, fehér matricalapra színes lézernyomtatóval készültek.
Ezt a makettet a „nagyvas” emlékére készítettem.
Véleményem szerint megérdemelt helye lenne egy ilyen emlékműnek a kecskeméti bázis bejárta közelében, a kerítés és az út közötti szabad területen.
Jól láthatóan hívná fel a figyelmet a repülőtéren dolgozók munkájára, és méltó emléke lehetne a MiG korszak utolsó rendszerben lévő típusának.
A PS jelű képek photoshop-al készültek.
Mielőtt megvettem a készletet, a neten kerestem róla anyagot, a dobozbontás és fotók alapján is látszott, hogy vannak hiányosságai.
Mikor a kicsomagolt darabokat jobban szemügyre vettem, már biztos voltam benne, hogy nem egy egyszerű dobozból építés lesz. Méretarányos rajzzal összevetve lényeges különbségek vannak, főleg a gép hosszát tekintve. A szárnyak kis módosítással használhatónak tűnnek, a stabilizátor teljesen méret- és alakhibás. Az R-60-as rakéta egész jó, de a fegyvertartók és az 5-ös számmal jelzett rakéta? még csak kicsit sem hasonlít valamelyik valódi eszközre. A pilótafülke helyén csak egy lyuk van, hajtóműkiömlő sem jó, a főfutószáron rossz oldalon van a működtetőhidraulika-utánzat, a LERX ívelt, az orrkúp is rövid, a maketten keresztben-hosszában át lehet látni.
Ezek alapján elmondható, hogy „több sebből vérzik” a készlet.
Az építéshez a „Tűzmadár” (kecskeméti MiG_21 F-13, a bejáratnál) adta az ötletet, így egy oszlopon álló mini emlékmű építését kezdtem el.
Első lépésként azt kellett eldönteni, hogy miként tudom a törzset meghosszabbítani. A cseh 4+ kiadvány rajzát felhasználva az látszott, hogy a törzs hátsó része aránytalanul rövid, ezért a főfutó és a stabilizátorbekötések között vágtam el, majd 6 mm-rel hosszabbítottam meg sztirollapok beragasztásával. Először a törzs alsó felét készítettem el, majd ehhez rögzítve végeztem el a felső rész pótlását, hogy az összeillesztésnél már ne legyen gond. A szárnyakat hátrébb kellett helyezni, és az orrkúp is kapott 2 mm toldást.
A pilótafülkét és a katapultülést maradék sztirolból és húzott szálakból készítettem, a műszerezést festéssel imitáltam. A gép zárt kabintetővel készült, így jótékonyan eltakarja a saját kabin hiányosságait.
A hibás stabilizátorok helyett rajz alapján 1mm-es sztirollapból készítettem újakat.
Mivel a gép egy oszlopon lesz, ezért a futóművekkel nem kellett foglalkozni, a futómű-aknaajtókat trükkösen oldották meg, mert a főfutóknál ezt némi csiszolás után belülről kellett rögzíteni, hogy pontosan a helyükre kerüljenek.
A fegyvertartókat jelentős mértékű fűrészelés, csiszolás és sztirol segítségével sikerült kissé hasonlóvá tenni az igazihoz. A 4 db 5-ös számú alkatrészből és némi sztirolból készítettem a két R-27-es rakétát.
A szívócsatornák első részét is cserélni kellett, mert az eredeti ~1 mm vastag volt.
A hajtóműkiömlők bordázott oldalú kis kávétejszín tégelyéből készültek, bár nem lett tökéletes, de jobb, mint ami a készletben volt.
A pilótafülke rögzítése után összeragasztottam a törzsfeleket, felkerült a kabintető, a pitotcsövet méretre vágott, vékony injekciós tűre cseréltem. A szárnyak,vezérsíkok, fegyvertartók ragasztása után a gép szinte kész is volt. Már csak a festés, matricázás, felfegyverzés volt hátra.
A talapzat lépcsőzetes ovális lapokból készült, a „tartóoszlop” egy öntőkeretdarabból lett kialakítva.
A matricák saját gyártásúak, fehér matricalapra színes lézernyomtatóval készültek.
Ezt a makettet a „nagyvas” emlékére készítettem.
Véleményem szerint megérdemelt helye lenne egy ilyen emlékműnek a kecskeméti bázis bejárta közelében, a kerítés és az út közötti szabad területen.
Jól láthatóan hívná fel a figyelmet a repülőtéren dolgozók munkájára, és méltó emléke lehetne a MiG korszak utolsó rendszerben lévő típusának.
A PS jelű képek photoshop-al készültek.
|
|
001
|
|
|
002 Doboz
|
|
|
003 Matrica
|
|
|
004 Leírás
|
|
|
004
|
|
|
005
|
|
|
006
|
|
|
007 Méretek
|
|
|
007 Toldás
|
|
|
008 Stabilizátor
|
|
|
009 Alap
|
|
|
010 Festés
|
|
|
02
|
|
|
03
|
|
|
04
|
|
|
05
|
|
|
06
|
|
|
PS 01
|
|
|
PS 02
|
|
|
PS 03
|
2013.02.05.