Pintér György - Múzeumi krimik Gyártó: Trumpeter/Zvezda
Méretarány: 1/72
Katalógusszám: 01674/7278
Anyag: fröccsöntött
Alkatrészek: 175/195
Matricaválaszték: 2/3
Internet: www.trumpeter-china.com / www.zvezda.org.ru

A két gyártó produktumának első verziói közel egyszerre jelentek meg és mindkettő nagyon ígéretesnek tűnt már az első képek közzétételekor is, ezért a lehető leggyorsabban beszereztem a maketteket és már akkor úgy döntöttem, hogy a MiG-29 vadászrepülőgépek hazai vonatkozása miatt a szokásosnál jóval nagyobb érdeklődést kiváltó készleteket egy közös összehasonlító elemzés során egymással összevetve mutatom be, feltárva erényeik és hátrányaik minden apró részletét. A néhány hétig tartó adatgyűjtés és vizsgálódás után a munka az utolsó simítások közben megszakadt, de fogalmazzunk úgy, hogy vállalom a kockázatot és még az öt (30?...) éves elévülési idő előtt nyilvánossá teszem a firkálmányom. A tanulmány nem lehet teljes, de igyekeztem még a legjelentéktelenebbnek tűnő részletekre is rávilágítani. Akkor jöjjön, aminek jönnie kell, gyengébb idegzetűek pedig ugorjanak a következő cikkre…

A MiG-29 a makettes berkekben is szinte ugyanolyan ikonnak számít, mint a Messerschmitt vagy a Spitfire, állampolgári kötelessége minden makettezőnek legalább egyet építeni belőle! Azonban az elhatározást követendő tett azóta is sokaknál késedelmet szenved, mert az eddigi készletek közül legjobbnak tartott Italeri/ICM termékek a 80-as, 90-es évek színvonalát tükrözik, tehát azóta már generációk nőttek fel egy tisztességesen megtervezett, kellően részletes és pontos kit nélkül az „egy igaz méretarányban”. Nem állítom, hogy eddig ne lett volna választási lehetőség a rengeteg féle makettváltozatából, azonban a mai elvárásoknak már egyik sem felel meg, ezért hozzám hasonlóan sok makettező inkább a kivárást választotta, így nem is csoda, hogy hatalmas érdeklődés támadt a közelmúltban két gyártó által is beharangozott saját MiG-29 sorozata iránt. A kínai Trumpeter elsőként a nálunk is rendszerben állt 9-12 (MiG-29B Fulcrum A), míg az orosz Zvezda a púpos 9-13 (MiG-29S Fulcrum C) gyártmányt adta ki. Mindkét termék hasonló koncepciók alapján készült, ugyanakkor már a felületes áttekintés során is megmutatkoznak az eltérések.

A csomagolás

A csomagolások között feltűnő méretbeli különbség látható, pontosabban inkább a kínai készlet szokatlanul kicsi doboza meglepő, bár én ennek örülök, mert kisebb a helyigénye és gyakran csak a magasabb árkategóriába sorolást jelenti egy túlméretes doboz. Ezenkívül arra is felhívnám a figyelmet, hogy a leemelhető fedél grafikáját épp egy magyar példány kormolja össze! A picit gyengébb festménnyel díszített, oldalt nyíló orosz csomagolásban egy felfelé nyíló fedelű kartondobozt találunk, ugyanakkor az kevésbé tetszett, hogy egy zacskóba tették az összes öntőkeretet, leszámítva a legveszélyeztetettebb – színtelen – elemeket, míg a távol-keletiek mindnek külön tasakot biztosítottak, valamint az átlátszó alkatrészeket és a törzsfelek egy-egy részét még puha fóliával is körbetekerték az örökkévalóság számára. Engem a Trumpeter kit csomagolása jobban meggyőzött, de lássuk a belsőségeket!

A felületek jellegzetességei

Mondhatni a felület adja el a makettet, tehát az egyik legfontosabb szempont a készletek értékelése során ennek megjelenítése, ugyanis egyszerre kellően részletesnek és pontosnak, valamint jó minőségűnek is kell lennie. Emiatt az átlagos bemutatóktól eltérően kicsit alaposabban szemügyre vettem a makettek ezen részeit. Nem ígérem, hogy minden egyes mm2 megszólításra kerül, azt viszont igen, hogy így is makettezőt próbáló kihívás lesz ennek a résznek az elolvasása és megemésztése, de aki ezen túljut, a többi már a sétagalopp kategóriába sorolható.
A készletek kibontása után rögtön el is ragadja a tekintetünket felületi kidolgozás, és talán nem tűnik nagy merészségnek kijelenteni, hogy egyik kit szebb, mint a másik… Persze ez szubjektív vélemény, de számomra a távol-keletiek produktumán megjelenített látványos szegecs- és csavarsorok nagyon szimpatikus benyomást keltenek, e tekintetben egyértelmű a Trumpeter fölénye. Sajnos a karcolatok egyiken sem teljesen pontosak mindenhol, vannak hiányzó vagy épp felesleges lemezek és burkolatok is, de az eredeti vadászgéphez képest egész jól sikerültek.
A részletes elemzés a panelvonalak mellett elsősorban a repülőgépek testét borító mindenféle antennák, érzékelők, csövek, szellőzők, ki- és beömlők meglétére és pontosságára is kiterjed, amik gyakran a felületekbe vannak integrálva vagy épp ráöntve, esetleg a nagyobb kiálló elemek külön alkatrészekként mellékelve. Ezekre általában kevesebb figyelmet fordítunk, illetve hajlamosak vagyunk megelégedni annyival, amivel a makettgyártó manufaktúrák megtisztelik munkásságukat. Ezen apróságok ugyanúgy a repülőgépek tartozékai és ezekkel lesz teljes a megépítendő makett. Elég sokrétű elemekről van szó, célszerű emiatt leltárt készíteni még az építés előtt.
Nagyon könnyű elveszni a részletek közt a sok apró mütyür erdejében, ezért az egyszerűbb tervezhetőség érdekében az orrkúptól a törzsvégig haladva veszem sorra az alkatrészeket, nem megfeledkezve a szárnyak és vezérsíkok jellegzetességeiről sem, tehát a vizsgálat első darabja az orrkúp előtti pitot cső. Ennek már a neve is az egyszerűséget harsogja, legalábbis egy cső általában nem túl bonyolult formára utal, a két gyártó ezen részegysége között mégis jól látható a differencia. A kínai elem az eredetihez hasonlóan három eltérő vastagságú szakaszból épül fel, csupán a csúcsa előtti szélesebb dudor van kissé eltúlozva, míg az orosz alkatrész csak két különbőző átmérőjű szakaszból áll és az első, vékonyabb része túl vastag. Egyébként a hosszuk azonos és mindkettőre rá vannak öntve a két oldalt látható vízszintes örvénykeltő lemezek. A szintén különálló orrkúpok között nem meglepő módon még ennél is kisebb a különbség (sajnos egyik alá sem jár radar antenna, bár ez nem hiba és nem is elvárás). A Trumpeter valamilyen érdekes oknál fogva kettőt is ad, melyek között annyi az eltérés, hogy a csak az SMT verzióhoz illő komponensen alul és felül is van egy nagyon vékony hosszanti borda. Emiatt gondoltam úgy, hogy említést teszek ezekről is, ugyanis a pitot cső egyszerű sodronyhuzalból készült földelése épp az orrkúp alján fut végig, amit így szükségtelen házilag pótolni, tehát a kínai elem esetében elég csupán a felső bordát lecsiszolni. Az orosz orrkúp felülete ezzel ellentétben teljesen sima, így nem árt annak aljára felragasztani valami nagyon vékony drótot vagy húzott szálat.
Az orr két oldalán lévő panelvonalak aránylag pontosak a maketteken, inkább a kisebb nyílásfedelek formája és pozíciója pontatlan minimálisan a Zvezda kit esetében, míg a Trumpeter termékének orrán ezen lemezek egymáshoz képesti helyzetében is vannak apróbb eltérések. A jobb oldalon lévő vész pitot cső egyik készletben sem hibátlan: a távol-keleti gyártmány paralelogramma alakú előrenyilazott szárán a kelleténél előrébb van a cső, míg az európai elem szára túl hosszú, túl alacsony és derékszögű téglalap alakú. Mindkét alkatrészről, pontosabban a törzsről hiányzik az ovális kiálló talp, bár legalább be vannak vésve a felületbe. Ettől balra az orr tetején, de a szélvédő előtt még jobboldalt látható a KOLS-29 infravörös célkereső és lézer távmérő átlátszó burkolata, ami természetesen a színtelen keret tartozéka. A berendezés e mögötti áramvonalas fém takarólemeze a Zvezda készlet esetében ugyancsak különálló darab, de ennek semmi jelentősége, legfeljebb az építésre fordított időt növeli meg néhány perccel, illetve ezzel fordítottan arányosan a raktáron lévő ragasztó mennyiségét csökkenti minimális mértékben. (A Harrington függvény gyakorlati alkalmazásától most eltekintenék…) Egyik gyártó sem mellékelte a műszer védőburkolatait, sem a berendezés használata nélküli repülés előtt az átlátszó ablak elé felcsavarozandó ék alakú lemezt, sem a parkoló gépekre jellemző és az egész eszközt eltakaró piros burkolatot. Persze ezek hiánya nem hiba, nagyon ritkán mellékelnek a cégek bármilyen makettjükhez a gép rendszereit megóvó védőburkolatokat.
Még mindig balra tartva, szintén a szélvédő előtt, de már a hossztengelytől balra van az IFF (barát-ellenség azonosító) rendszerhez hasonló SRZ válaszjel adó eszköz hármas antennája, amit egyik kit sem tartalmaz, ahogy a piros védőburkolataikat sem. Talán nem is baj, mert lapos kialakításuk végett érdemesebb maratásként felragasztani ezeket. Meglepő módon azonban az antennák vész pitot csőéhez hasonló talpát a kínai maketten megjelenítették kiálló lemezként süllyesztett csavarfejekkel, míg az orosz terméken csupán vésett rajzolata mutatja a helyét. Nagyjából a vész pitot cső magasságába, de már a baloldalra került a P-97M hőmérséklet szenzor, ez szintén mindkét kitből kimaradt, vékony rézlemez és drót felhasználásával pótolható. Ugyanez a helyzet az orr két oldalán szimmetrikusan elhelyezett, korong alakú talpra rögzített ék keresztmetszetű lemezt formázó állásszögadókkal, valamint az ugyanilyen kialakítású, csak az orr alatti hosszúkás és lapos burkolatra helyezett csúszásjelzővel is. Ez utóbbi mögött látható az IFF rendszer SRO válaszjel adó lenti hármas antennája, valami érthetetlen oknál fogva ezt mindkét makettre ráöntötték, pontosabban a piros védőburkolatát. Épp ezért meglepő az orr tetején lévő hiánya, mert az sokkal jobban szem előtt van, és külön alkatrészként bármelyik öntőkeret bármely részén elfért volna - főleg a védőburkolata. Az azonosító rendszer antennája után következik az SO-69 transzponder trapéz alakú és a hossztengely mellett balra felerősített vöröses színű antennája, amit a Trumpeter a törzsre öntött, bár kissé vaskos kivitelben, míg a Zvezda ezt is lehagyta, valószínűleg épp azért, mert nem a hossztengely mentén helyezte el azt a repülőgép gyár. A szerény véleményem szerint nem megfelelő alkatrészbontásnak esett ez áldozatul, a törzs függőleges sík mentén osztott mellső része végett. Az említetteken kívül az A037 rádió magasságmérő antennáinak korong alakú, festetlenül téglavörös színű dielektrikus paneljei láthatók még az orr alatti hosszúkás és lapos burkolaton. Rögtön az orrkúp után van az első, illetve a panel szögletes kiemelkedő részének megszűnése után a második. Ez utóbbi a törzs aljából hátrafelé kiálló karimája hiányzik a kínai terméken, illetve mindkét korong túl erőteljesen vésett. Ellenben az orosz készlet elemein ezek kiálló rátétlemezként vannak megjelenítve. (A korai gépeken ennek a hosszúkás és lapos burkolatnak az elejébe illesztették a szigonyantennát, ami az orrkúp alá nyúlt előre.)
Nagyjából a műszerfal alatt a hason, valamint a kabintető mögött a gerincen látható egy-egy fekete trapéz alakú antenna. A gépek a beérkezésükkor még nem viselték ezeket, valószínűleg egy későbbi modernizáció során, a NATO szabvány rádiók beépítésekor azok antennáiként kerültek fel rájuk, még az új színek felfestése előtt. A Trumpeter az orrfutó-akna előtt lévőt az alsó törzsfélre öntötte, sajnos a kabintető mögöttiről nem gondoskodott. A Zvezda természetesen lehagyta ezeket, ami ugyebár nem hátrány, mert eleve nem ezt a típust adta ki, pláne nem a magyar verziót. A lenti antenna mögött, az orrfutó-szár kitámasztója előtt van két, illetve mellette jobbra egy szögletes szellőzőnyílás, ezek mindkét maketten zárt redőnyökként díszelegnek a hason, fémmaratott alkatrészek felhasználásával javíthatunk ezen is. (A futószár működtető munkahengere melletti szellőző korai kivitele még rátétlemezként volt felcsavarozva.) A középen lévő két szellőző között a távol-keleti terméken egy furatot eredményezett a kabinteknő pozícionálásához kialakított illesztőcsap, tehát ezt a nem létező lyukat el kell tüntetni. Ellenben a mellső két szellőzőtől jobbra, az előrenyújtott szárnytő (LERX – Leading Edge Root Extension) alján a turbóhűtő olajfeltöltésének paneljén lévő átlátszó kerek ablakot még csak nem is ábrázolták kínai barátaink. Ez csak a 9-12 verzió sajátossága, amit a törzs átfúrásával, majd a lyuk fényes lakkal történő feltöltéssel imitálhatunk. A kis méretek miatt az ablak fölötti nyomásmérő óra elkészítése lehetetlen és egyben felesleges is.
Közvetlen a futószár kitámasztójának burkolata előtti alátámasztási pont furatát is imitálhatjuk egy kellően kis átmérőjű fúrószár bevetésével, a Zvezda legalább egy apró körrel jelezte ennek helyét.
A 30mm-es GS-30-1 gépágyú a baloldali LERX mellső részébe épített torkolatnyílását is mindenképp ajánlott kifúrni. Ez a mögötte lévő szellőzővel együtt alig mélyített az ázsiai készleten, míg az európain kissé ferdén van pozícionálva. (A torkolat mögötti szellőző a korai gépeken hat terelőlemezt tartalmazott.) A szellőzők áttörése komolyabb feladatnak ígérkezik, amihez ezúttal is a különböző fémmaratott feljavítókban megtalálható megfelelőik jelenthetnek segítséget, bár megmunkálásuk szintén eredményezhet néhány ősz hajszálat. Egyébként mindkét maketten csupán vésetek a terelőlemezek, a Trumpeter törzsén ráadásul több más szellőzőhöz hasonlóan sajnos süllyesztettek is, és a négy egymás mögötti szellőző mindegyikében eggyel kevesebbet ábrázoltak. A gépágyú torkolat fölött, a szélvédő és kabintető találkozása alatt lévő - felületbe süllyesztett - kilincs hosszúkás, lekerekített téglalap alakú karcolata az orosz készlettel ellentétben a kínai kit törzséről hiányzik.
A gépágyú szellőzői mellett a LERX élében látható egymás mögött két háromszög alakú dielektrikus panel, melyek közül az első az SO-69 transzponder antennáit, a hátsó pedig az SPO-15LM (L006) radar besugárzás jelzőket (RWR) tartalmazza. Ezek a szimmetrikusan jobboldalon is megtalálható panelek vésetei a távol-keleti elemen pontatlanok, az elsők picit hátrébb kezdődnek és kb. 2-3mm-rel hosszabbak is, ezért a hátsók is hátrébb kezdődnek, míg a konkurencia szinte tökéletesen ábrázolta ezen - az általában az orrkúphoz és a függőleges vezérsíkok tetejéhez hasonlóan sötétszürkére festett - burkolatokat. (A magyar gépek új ruhájára ez nem érvényes.) Ezek után, még ugyancsak a LERX éleibe kerültek beépítésre az SRO válaszjel adó előre néző antennái, amik apró bütyökként már kilógnak a felületből és mindkét makettről hiányoznak. A Zvezda legalább a lemezburkolat széleit bekarcolta, így pótlásuk esetén könnyebb a pozicionálásuk. A légkondicionáló rendszernek a jobboldali belépőél alján a második dielektrikus panel sarka mögötti kerek szellőzőnyílása a Trumpeter makettjén élethűbb, mert csupán a két terelőlemezt akarták megjelenteni, a fölöttük mélyebben elhelyezett rácsot nem, aminek nem is lenne értelme. Az európai cég mégis inkább erre fókuszált, aminek az lett az eredménye, hogy a szellőző úgy néz ki, mintha rács lenne a két terelőlemez, zárt állapotban. A 9-12 típusnál a kerek szellőző mögött egy kisméretű, lekerekített téglalap alakút is kialakítottak, sajnos erre nem figyeltek a távol-keleti tervezők, így ennek kivágása is ránk hárul, ahogy a másik oldalon a beömlő fölötti LUCS csatlakozójának gyorszáras fedelét is pótolnunk kell.
A szívócsatornák határréteg elszívójának a beömlő-nyílások és a törzs alja közötti alulról nézve „ék” alakú alacsony terelőlemezek között lévő nyílásai (RAM – air intake) kellő megvilágítással készült fotókon szemből nagyon jól láthatók. Tehát az „ékek” szárai nem érnek össze, talán ennek a résznek az imitálása lepett meg a legjobban a Trumpeter makett törzsén. Sajnos a Zvezda munkatársai ezt figyelmen kívül hagyták és a két terelőlemez szára valódi „ékké” zár össze. A 9-12 típuson a baloldali, a 9-13 típuson a jobboldali főfutó-akna előtt van az üzemanyag rendszer szellőzőjének ovális nyílása a beömlő oldalán, amit mindkét gyártó lefelejtett. A baloldali futóakna előtt egy négyszögletű lemezben látható a fegyverzetblokkoló panel ajtaja, ami szintén mindkét makettről hiányzik; a kínai cég a szögletes lemezt se ábrázolta, míg az oroszok szimmetrikusan a jobboldalra is véstek egyet.
A bal szárnytő illesztésének alsó áramvonalas burkolata előtt van a földi áramforrás csatlakozása (egyenáramú), ezt az ovális kivágást a kínaiak tévesen mindkét szárny alatt megjelenítették egyébként helyesen süllyesztve, míg az orosz cég erről is teljesen megfeledkezett. A főfutó-szárak mögött, a jobb- és baloldalon a futóaknák alatt egyaránt van egy ovális szellőzőnyílás, amire szintén egyik gyártó sem gondolt.
Áttérve a has közepére, az orrfutó-akna mögötti lemezen egymás mögött láthatók a póttank kör alakú csatlakozói, melyek közül az elsőt a Trumpeter sajnos volt kedves előre áttörni, így ha nem használnánk fel a póttartályt, akkor kénytelenek leszünk ezt a lyukat is tömíteni. A Zvezda ügyesebben megoldotta ezt a kérdést és csak belülről mélyítette a csatlakozó helyét, tehát amennyiben a póttank felhasználása mellett döntünk, könnyedén kifúrhatjuk ezt. A póttartály két csatlakozója mögött jobboldalt van az üzemanyag leeresztéshez használt csatlakozó is, ennek a kínai maketten hűlt helye, bár viszonylag könnyen elkészíthető a has átfúrásával és egy levágott végű injekciós tű darabjának beragasztásával. Hátrafelé haladva a következő lemezen egy újabb üzemanyag leeresztő tűzcsap ferdén pozícionált ovális burkolata és egy aktív üzemanyag szűrő mellső felén egyenes élű, tehát előrefelé lehajtható kerek fedele látható egymás mögött. A probléma mindössze az előbbi fedél pozíciója, melynek csak minimálisan kellene a hossztengelytől jobbra esnie és sajnos nem hátra-, hanem előrefelé kellene ferdén állnia. (Talán mégis jobb lesz felrakni a póttankot…) Ezt mindkét gyártó ugyanúgy elhibázta. A túlbuzgó ázsiaiak amúgy a burkolat négy felerősítő csavarjait is imitálták, természetesen azokat is rosszul pozícionálva. Az e mögötti szűrő fedele is enyhén jobboldalt van elhelyezve, meglepő módon ezt a kínaiak pontosan utánozták, az európai makett hasán viszont középre került.
A törzs alatti póttank zárszerkezetének az erre és a következő lemezre felerősített hosszúkás hatszög alakú szögletes fedele szintén a Trumpeter szakembereinek sikerült jobban, mert a burkolat vízszintes talpát is megjelenítették, bár ezúttal csak bevésve, csavarozás nélkül. A Zvezda alkatrésze a hiányzó vízszintes talprész mellett kissé túlméretesnek is tűnik. Egyébként ez a fedél a forma szempontjából se lett tökéletes egyik kiten sem, mert az első és hátsó csúcsa ferde, tehát oldalról nézve trapézhez hasonlónak kellene lennie. Sokszor láthatók e burkolat nélkül a repülők a levegőben is, de az alattuk lévő részletek kidolgozása sokkal bonyolultabb feladat lenne, mint a fedél pontosítása. Ugyanakkor a mi gépeinkről hiányoztak ezek a burkolatok, legfeljebb a leállított példányokra szerelték csak fel. (Továbbra is a középső póttartály felhasználása mellett lobbizok…) E fedél mögött egymás mellett két apró cső van kivezetve, amit a távol-keleti cég munkatársai nagyvonalúan figyelmen kívül hagytak, de a moszkvai gyártó szakemberei azért vésett körök formájában gondoskodtak ezekről is. Az üzemanyag akkumulátor szintén előrefelé lenyitható, majdnem kör alakú fedelének mérete a kínai, formája az orosz maketten lett jobb. A következő lemez végén, a szellőzők előtt ismét egy üzemanyag leeresztő csatlakozó van, ami kivételesen nagyjából egyformán néz ki mindkét készleten, egy kis vésett körben egy még kisebb. A segédberendezés ház (KSA-2) szellőzői a Trumpeter maketten sokkal jobb minőségűek, viszont itt is süllyesztett redőnyöknek látszanak; a Zvezda kit hasán ezek valósághűbbek.
Az indítóhajtómű téglalap alakú és ugyancsak előrefelé nyíló ajtaja sem lett túl élethű, mert a kínai verzión a hornyok szögletesek, illetve ez a jobboldali hajtómű gondola felé eltolt fedél tévesen közvetlen a jobboldali hajtómű gondola mellett van, míg az oroszok egyszerűen sima lemezként ábrázolták az egyébként megfelelő pozíciójú ajtót. Ez a fedél a földön mindig nyitva van és felszálláskor a futóművel együtt csukódik be, tehát hacsak nem állványra helyezve repülés közben mutatjuk be a kész makettet, kénytelenek leszünk az ajtót kivágni és az indítóhajtómű fúvócsövét is berendezni. További rossz hír, hogy ez a tűzcső a póttankon keresztül volt átvezetve, tehát a tartály nem fogja teljesen takarni a nyílást, de erre még a későbbiekben visszatérek. A fedélről még azt illik tudni, hogy festetlen égett fémszínű, ugyanis a fúvócsőből kicsapó lángok gyorsan leégetnék a festéket, és a mellette lévő hajtómű gondolára is felkerült egy hővédő lemez, ami sajnos egyik kiten sincs rajta.
A tűzcső ajtaja mögött középen látható a GP-21 váltóáramú generátor olajfeltöltésére szolgáló szerelőnyílásának lekerekített téglalap alakú burkolata, ez a kínai maketten túl széles lett, az oroszon pedig a sarkai pontatlanok. Előbbi javára írható a rögzítőcsavarok imitációja. A fedél mellett jobbra van egy apró négyszögletes rátétlemez, ami a Trumpeter termékéről hiányzik, míg a Zvezda esetében ez téglalap alakú lett; a baloldalt lévő üzemanyag leeresztő hátranyilazott antennára hasonlító csonkját egyik makett sem tartalmazza. A következő lemezen lévő szellőző nyílások ismét az európai készleten jobbak, mert csupán karcolatok, míg az ázsiai gyártó szakemberei ezeket is enyhén süllyesztett redőnyként jelenítették meg.
Az ezek mögötti két hosszúkás, mellső végén kampószerű párhuzamos lemez a póttartály stabilizátorainak rögzítésére szolgál, gyakorlatilag ezeken támaszkodott fel hátul a póttartály, és egyben az oldal irányú mozgást is megakadályozták, valamint a póttartály levegőben történő eldobása esetén ezen a két „kampón” elfordulva vált el a tartály a gép törzsétől. Ezen lemezek természetesen nem lehetnek autentikusak a felületre öntve. A kínai kit képződményei kissé rövidebb hosszuk, valamint egymáshoz képest a kelleténél kisebb távolságuk ellenére is valósághűbbek, amit a felerősítésüket szolgáló vízszintes talpuk is megerősít. Az orosz maketten azonban ezek csupán egy-egy apró, téglalap alakú rátétlemezből és oldalról háromszög formájú tömbből állnak, tehát a póttankot ezen csökevények miatt is célszerű felragasztani.
A kampók és az alsó törzs-féklap között a hajtómű gondolák tövénél látható a hajtóművek rögzítő csapszegének lekerekített burkolatai, amiket a Trumpeter helyesen rátétlemezként valósított meg a felerősítő csavarjaik imitációjával együtt, a Zvezda viszont csak egyszerűen bekarcolta a felületbe a lemezek körvonalát. Egyébként ezek a „dudorok” egyik készlet esetében sem pontosak, az ázsiai kit alján inkább lekerekített kockáknak tűnnek, míg az európain félkör keresztmetszetű háromszögeknek. A fotók szerint e tekintetben a kínai tervezők alkatrésze áll közelebb a valósághoz.
A fékszárnyak mögött, a törzs alján kétoldalt lévő hátsó alátámasztási pontok furatait mindkét maketten pótolni kell, ezeket az orr alattival ellentétben még a Zvezda sem ábrázolta. A vízszintes vezérsíkok tengelyei alatt a hidraulikus munkahengerek áramvonalas burkolatai sajnos ugyancsak mindkét készleten rosszak, mert a távol-keleti terméken ezek túl vékonyak, míg az európain túl rövidek. A kínai cég munkatársai amúgy ezeket is az eredetiekhez hasonlóan rátétlemezekként alakították ki, a tőlük megszokott csavarozásokkal együtt.

A hajtómű gondolák is tartogatnak néhány érdekes részletet. A hajtóművek endoszkópos ellenőrzéséhez függőleges csöveket alakított ki a repülőgép gyártó a gondolák jobboldalán, amiket a Trumpeter ki is fúrt, így már csupán ferdén levágott injekciós tűket kell ezekbe a lyukakba illeszteni. Az egyetlen probléma a rossz elhelyezésük, kb. 2mm-rel előrébb kellett volna átfúrni a törzset. A Zvezda pontosan pozícionálta az egyébként csak függőleges téglalap alakú karcolatokkal jelzett furatokat. A gondolák baloldalán is van egy-egy hasonló nyílás, ezek az ázsiai makettről hiányoznak, akárcsak a kissé előrébb látható jobboldaliak, valamint a gondolják alján látható lekerekített sarkú téglalap alakú lemezeken lévők, illetve az ezek mögött szintén középen lévők is. Ez utóbbiakra az európai készlet tervezői se gondoltak. A gondolák oldalain lévő pót levegő beömlőket is eltérő módon valósította meg a két cég: a kínai külön készletezte ezeket, míg az orosz gyártó ráöntötte a gondolákra. A kifúrásuk szempontjából szerintem az ázsiaiak döntése előnyösebb, valamint a formájuk is közelebb áll a valósághoz. A Trumpeter a baloldali gondola aljára biggyesztett egy aprócska púpot, ami egy vörös jelzőfény és több üzemeltetővel ellentétben ez nem volt a magyar gépek tartozéka, így ezt el kell távolítani.

Visszatérve a törzs felső részére, a MiG-29 makettek egyik legalapvetőbb kérdése a kopoltyúkat érinti, ugyanis álló hajtóműveknél ezek csukva vannak, tehát nem mindegy, hogy milyen állapotban mutatjuk be ezeket. Ha már nem opcionális elemek, inkább legyenek zártak, mint nyitottak. A moszkvai tervezők dicséretet is érdemelnek a zárt állapotban megjelenített felső kopoltyúkért, a kínai kit kopoltyúi sajnos nyitottak. A mögöttük lévő három szellőzőnyílást annyira sűrű szövésű rács borítja, amit 72-es léptékben lehetetlenség elkészíteni - a két gyártó közül az orosz imitálta jobban.
Ezen szellőzők közül a baloldaliak mögötti négyszög alakú panelen látható egy korong alakú lemezben a „nyílt feltöltés” kerek fedele, amit a Trumpeter szintén megtisztelt a kötőelemei imitációjával, ugyanakkor itt is elkövette azt a hibát, hogy ezen rajzolatokat szimmetrikusan a jobboldali lemezre is bevéste. Az európai gyártó ezúttal is minimalista stílust preferálta és csupán egy kört karcolt a baloldali lemezre, amik után következő vékony és a felületbe integrált erősítő lemezeket azonban helyesen enyhén kiálló kivitelben készítették el, bár a szélük sajnos eléggé cikkcakkos lett. Nem tudom, hogy ez minőségi probléma vagy hegesztési imitációnak szánták, mindenesetre a képek alapján utóbbi eset erős túlzásnak tűnik. A kínaiak ezen lemezek széleit csak negatív panelvonalak formájában imitálták.
A hajtóművek felső domború burkolatának kezdeténél a gerinc hátsó részének baloldalára kell felragasztani a GTDE-117A segédhajtómű (APU - Auxiliary Power Unit) levegő beömlőjét, amit előtte célszerű kifúrni. A Zvezda alkatrésze fotók alapján picit vékony és hosszú, a Trumpeter eleme pontosabbnak tűnik. A gerinc vége mellett kétoldalt a hajtómű burkolatok emelőpontjainak kapaszkodószerű kiálló lemezei természetesen egyik készlet dobozában sem találhatók meg, ezek pótlását legkönnyebben maratással lehetne megoldani. Az orosz maketten ezek helyét egy-egy hosszanti vésett vonal jelzi, talán így akarták tudatni velünk, hogy nem feledkeztek meg róla, csak a gyártástechnológia korlátai nem tették lehetővé ezek kiöntését.
A 9-12 típus esetében a jobboldali kopoltyúk mögötti szellőzők felett a gerinc oldalán, míg a 9-13 típusnál egy lemezzel hátrébb látható egy kis kerek ablak, amin keresztül a fedélzeti tűzoltó rendszer palackjának nyomását lehet ellenőrizni a nyomásmérő óra leolvasásával. Ez az ablak mindkét termék esetében hiányzik az átlátszó keretről, de még a felületen se ábrázolták. A 9-12 típuson nem sokkal ez mögött, de már a jobb- és baloldalt egyaránt egy ovális szellőzőnyílásnak is kellene lennie, az ázsiai cég ezt is lefelejtette a törzsről. A gerincen lévő fémszínű ARK-19 rádióiránytű antennát mindkét gyártó mellékelte, a kínai alkatrész minimálisan magasabbnak, az orosz pedig kissé szélesebbnek tűnik.

A szárnyakkal kapcsolatban szerencsére jóval kevesebb hibával, hiánnyal vagy épp egyszerűsítéssel találkozhatunk. A Trumpeter a felületei rajzolatok tekintetében közel tökéleset alkotott, szinte minden csavar és szegecs a helyén van, mindössze az orrsegédszárnyak mögötti vékony él vésete hiányzik. A szárnyvégekbe épített berendezések megjelenítésében viszont már észrevehető, hogy némi zavar támadt a zűrben. A törővégekből kiálló burkolat mellső részében a baloldalon vörös, a jobboldalon zöld színű burkolattal ellátott helyzetjelző fényszórók villognak, míg a burkolat hátsó felében láthatók a kb. 45°-os szögben kifelé néző SPO-15LM radar besugárzás jelzők piszkosfehér színű L006 antennái. Sajnos a helyzetjelzőkhöz nincs átlátszó burkolat, míg utóbbi antennák nem ferdén kifelé, hanem csak hátrafelé néznek. Ennél picit nagyobb probléma van a szárnyak felületébe integrált L006 fehér korong alakú antennáival, ugyanis a kínaiak mindkét szárnyvég tetején ábrázolták ezeket, holott a jobb szárnyvégben felül, a baloldaliban alul van elhelyezve. Nagyjából a helyzetjelzők mellett a szárnyvégek alsó felületébe kerültek beépítésre az IFF rendszer festetlenül téglavöröses színű SRO antennái, amiről sajnos elfeledkezett a gyártó.
A kilépő-élek 2-2db statikus kisütőinek pálcái a lehetséges letörésük nagy valószínűséggel történő bekövetkezésének esélye miatt szándékosan maradhattak le a szárnyvégekről, mert a rögzítő csonkjaikat kialakították. Apró részletek ezek, melyek közül a belsőknél arra kell figyelni, hogy a pálcák a kilépő-élek alá vannak rögzítve. A Zvezda makett szárnyvégein a valódi 9-13 gyártmánynak megfelelően csak egy-egy pálcának alakítottak ki rögzítő csonkokat, a pálcákat természetesen itt is pótolni kell pl. vékony drótból vagy húzott szálból. A helyzetjelzők szintén nem az átlátszó kereten kaptak helyet. A radar besugárzás jelzőket már a modernebb Gardenya rendszer képviseli, amik antennáit a LERX éleiben látható dielektrikus panelekhez hasonló burkolatok rejtik, és ezek panelvonalai a makett szárnyvégein megtalálhatók.
Az orosz kit felületi rajzolatai a kötőelemek nélkül jóval szegényebbnek hat, amit a szárnyak felfüggesztőinek rögzítéseinél lévő kör alakú vésetek túl kis mérete is felerősít. Talán az egyetlen hibát a jobboldali fékszárny mozgatóhimbája előtti felső lemezburkolat hiánya jelenti. Azért is furcsa ez, mert a baloldali fékszárny előtt ezt a lemezt be tudták vésni, és a rajzokon, fotókon is mindkét oldalt látható.
Ugyanakkor a fékszárnyak mozgatóhimbáinak áramvonalas burkolatai szögletes formájukkal és trapézhoz hasonló keresztmetszetükkel sokkal alakhűbbek az európai maketten, mint az ázsiai MiG-29 szárnyain lévő félkör alakú és íves keresztmetszetű burkolatok. A Zvezda makett szárnyainak további előnye, hogy a csűrők és fékszárnyak zsanérjait is tartalmazzák. A szárnyak alsó felére kerültek a zsanérok, a felsőkre a fékszárnyak, így kidolgozásuk a méretarány adta lehetőségekhez képest egész jónak mondhatók. A csűrők zsanérjai ellenben csupán vésetek, bár a célnak így is megfelelnek, és még arra is figyeltek az orosz tervezők, hogy a mozgatóhimbák a zsanérok mellett vannak. Ezenkívül utóbbiakat külön öntötték, valamint a szárnyon lévő áramvonalas burkolataikat is megjelenítették a csűrők előtt. Ezzel szemben a Trumpeter nem sok energiát fordított eme kis semmiségekre, a fékszárnyak zsanérjainak nyoma sincs, ahogy a csűrők mozgatóhimbáinak és burkolataiknak sem, mindössze egy-egy lekerekített tetejű tömbbel imitálták a himbák csűrőkhez rögzített végeit, és azokat is rosszul, a zsanérokra pozícionálva.

A vezérsíkok ugyancsak a statikus kisütők pálcái nélkül lettek fröccsöntve. A vízszintes vezérsíkok kilépő-éleinek külső sarkánál, valamint a kilépő-élek hosszának kb. a külső ötödénél kell felragasztani ezeket. A kínaiak a rögzítő csonkokat meg is jelenítették, viszont a belsőket rosszul pozícionálva, a kilépő-élek kb. felénél. Ezen apró malőrt leszámítva az alkatrészek tökéletesek, nagyon meggyőzők a látványos szegecssorokkal. Az európai cég elemeiről nemcsak a szegecsek, hanem a statikus kisütők csonkjai is lemaradtak, ráadásul a törővégük hossztengellyel párhuzamos panelvonalai is rossz helyre kerültek.
A függőleges vezérsíkok esetében az oldalkormányaik felső sarkához rögzítettek a statikus kisütők, természetesen a többihez hasonlóan ezek sincsenek az alkatrészekre öntve. Egyébként ezen részegységek felülete is a két termék többi részére jellemző vonásokat hordozza, az ázsiai elemek hatásossága a katonás sorba rendezett szegecsek és csavarok hadának köszönhető és csupán apró hibák és hiányosságok borzolják a tökéletességre törekvők idegszálait. A Trumpeter makett vezérsíkjairól a belső oldalaik aljának közepéről a téglalap alakú és a jobb oldalukról a kormánylapok fölötti lekerekített tetejű lemezek, valamint az oldalkormányok baloldaláról a zsanérok közötti ovális fedelek és a rajtuk lévő szintén függőleges dudorok hiányolhatók. A Zvezda készlet darabjai esetében a jobboldali kormánylap bal felső része előtti paralelogramma alakú lemez és mindkét vezérsík belső oldalán a kormánylapok alsó zsanérjai előtti aprócska pukli a pótolni való. A rajzolatok egyébként szinte hibátlanok, az eltérések és aránytalanságok minimálisak, abszolút nem feltűnők és elhanyagolhatók.
A problémákat inkább a sok kiálló érzékelő és antenna javítása, pontosítása és pótlása fogja jelenteni. Az orr bal oldalán is látható fémszínű, P-97M típusú hőmérséklet szenzorból a vezérsíkok külső felére is jutott, a baloldalira kettőt, a jobboldalira egyet kell felragasztani a törzs hátsó alátámasztási pontjai fölé, az oldalkormányok alsó élével nagyjából azonos magasságban. Ezek vékony lemezből és drótból viszonylag könnyedén elkészíthetők, de kiegészítő készletek tartozékaiból is felhasználhatók.
A bal vezérsík tetején a BRL adatközlő rendszer antennáját rejti a dielektrikus panel, az alatta lévő hosszúkás henger az IFF azonosító rendszerhez hasonló feladatú SRO válasz jeladó antennáját tartalmazza, a henger végébe pedig egy navigációs fényszórót építettek színtelen burkolattal. Ezek kialakítása mindkét termék darabjain nagyon hasonló, jelentéktelen formai eltérésekkel. Viszont a navigációs fényszóró burkolata a kis mérete ellenére is legyártható lett volna külön mellékelve a színtelen elemek halmazát gyarapítva, így azonban kénytelenek leszünk magunk faragni valami élethűbb verziót. A hosszabb hengeres burkolatban az SO-69 transzponder antennája található, a henger külső falára mindkét oldalt pedig az SRO antenna kiálló apró dudorját telepítették, a kínaiak által kissé túlméretezve. Az egész hengeres antennaház enyhén vaskosabbnak tűnik a kelleténél az ázsiai kit vezérsíkján, míg az európai elemen ez picit rövidebbre sikerült. Egyébként ezeket a hengeres burkolatokat rátétlemezként erősítették a felületre, amit a Trumpeter szakemberei így is ábrázoltak, de valamiért a baloldali vezérsík külső felén lévő burkolat széle szinte beleolvadt a felületbe, ahogy az oldalkormány mozgatóhimbájának burkolata is. Valószínűleg valamilyen szerszámprobléma állhat a háttérben, mert a vezérsík jobboldalán, valamint a jobboldali vezérsík mindkét felén ezek szélei az eredetihez hasonlóan kiemelkednek a felületből. Sajnos a Zvezda kit alkatrészein a már korábban bemutatott részegységekhez hasonlóan ezek csupán vésett körvonalakat kaptak. A jobboldali vezérsík tetején lévő dielektrikus panel az R-862M rádió antennáját tartalmazza, az alatta látható kisebb hengeres burkolatban az SO-69 transzponder antennája van. Az oldalkormány feletti hosszabb hengeres burkolat mellső részére ferdén hátrafelé rögzítették az SRO antennát, a hengeres burkolat végébe pedig az RSBN navigációs rendszer Pion antennáját illesztették. Ez utóbbit a távol-keleti cég munkatársai az apró szárnyak nélkül elkészítették, és még a szár vaskosabb hegyére is gondoltak, míg a moszkvai cég ezzel egyáltalán nem erőlködött és a henger hosszúkás csúcsánál befejezettnek tekintették a dolgot. Egyébként a henger alakú burkolatnak kétféle csúcsa volt, amibe a szigonyantennát szerelték: egy félgömb és egy kúp alakú. A fotók tanúsága szerint a 9-12 és 9-13 gyártmánynál is használták mindkettőt, a Trumpeter a félgömb, a Zvezda a kúp formájút választotta. A magyar gépeken a henger vége félgömb alakú volt, így a kínai cég helyesen döntött.
A vezérsíkok kormánylapjainak mozgatóhimbáiról, illetve azok burkolatairól már tettem említést a távoli-keleti részegység kapcsán. A mozgatóhimbák mindkét gyártó esetében a lehetőségekhez képest megfelelőek, bár az orosz részegységek minimálisan nagyobbak, azonban éleik határozottabbak. Az oldalkormányok felülete az európai maketten élethűbbek, mert a kiálló kereteik rátétlemezekként ábrázolták, ugyanakkor a kormánylapok alatt a vezérsíkok kilépő-éle túl meredek.
Az alkatrészek előrefelé meghosszabbított része a BVP-30-26 típusú infracsapda szórók otthona. Ezeknél tudni kell, hogy a vezérsíkokkal ellentétben befelé dőlnek, amit a moszkvai gyártó is hűen imitált, tehát nem a részegységek csavarodásról van szó. A konkurens elemektől függetlenített azok előrenyújtott része, azonban jól látható a vezérsíkokhoz illesztendő végük elcsavarása. A kialakításuk sajnos mindkét makett esetében pontatlan. A lépcsőzetes törés a kínai darabokon egy hosszanti lapos borda és a törzshöz illesztésük áramvonalas burkolatának csupán a csavarozását jelenítették meg. Bár úgy is értelmezhetők az alkatrészek, hogy csak az áramvonalas burkolatok maradtak le és a süllyesztett csavarozás a kötőelemek furatai. A Zvezda elemei túl alacsonyak, néhány panelvonal lemaradt és az áramvonalas burkolatot egyesítették a lépcsőzetességgel. További hiba az infracsapda szórók furatainak kidolgozatlansága, pedig régóta adott a technológia olyan öntőszerszámok (slide moulding) tervezéséhez, amiknél a furatok is létrehozhatók, bár ez nyilván költségnövekedéssel járt volna. Az egyszerűbb módszer lenne a felcsavarozott védőburkolatok megjelenítése, ahogy azt a Trumpeter is tette, de orosz barátaink erre sem gondoltak.

Amint az a fenti sorokból is megállapítható, nagyon sok apró részletet tartalmaz egy repülőgép, amiknek élethű kialakítása komoly kutatómunkát követel meg egy jól kidolgozott, részletes és pontos makett megalkotásához. A tökéletességre törekvést szem előtt tartók számára fontos megemlíteni, hogy egy repülőgép típus gyártása során folyamatos fejlődésen megy keresztül, tehát első lépésként a megépíteni kívánt példányt kell kiválasztani, majd a lehető legtöbb információt, fényképet, adatot kell összegyűjteni róla, hogy a tévesztések bekövetkezésének esélyét a lehető legminimálisabbra redukáljuk. A gyártás során ugyanis egyre újabb és jobb műszaki megoldásokat, a gyártástechnológiában bekövetkező változtatásokat, jobb minőségű vagy épp olcsóbb alkatrészeket alkalmaznak, és a gyártási és üzemeltetési tapasztalatok alapján is különböző módosításokat hajtanak végre, amiknek gyakran szemmel is látható eredményei vannak, emiatt az egyes példányok között könnyen fedezhetünk fel különbségeket. A változtatásokat fokozatosan vezetik be egymás után, tehát előfordulhatnak olyan repülőgépek, melyek egy korábbi időpontban még nem tartalmazták a teljes gyártási ciklus során bevezetett összes módosítást, míg a ciklus végén gyártott utolsó példányokba már eleve csak a legújabb specifikációjú részegységeket építették be. Ráadásul a repülőgépeket az üzemeltetésük során szintén szokták módosítani a gyártók legújabb frissítéseivel, vagy éppen egy harmadik fél által, ezáltal ugyancsak olyan új elemek kerülhetnek rájuk, melyek vizuálisan is könnyen azonosíthatók. Tovább bonyolítja a helyzetet, ha az adott típust több üzem, ország gyártotta. Mindezen tényezőket a hazánk repülő alakulatainál szolgált példányoknál is érdemes figyelembe venni, mert egyrészt némi modernizáció ezeket a gépeket is érintette, másrészt az egy- és kétülés példányokat máshol, más üzemben, más időszakban gyártották. Az üzemeltetést végző személyzet tagjainak elmondása alapján a gyakorló változatok modernebb eljárásokkal, jobb minőségben készültek. Ez csak a repülőgépekkel közeli barátságban lévőknek tűnik fel, de vannak olyan részletek, amik már messziről is észrevehetők és ezért gyanakvásra adhatnak okot, mint pl. a gépágyú szellőzőinek eltérő kialakítása.
A felületek kidolgozottság tekintetében mindkét makettnek vannak jobb és rosszabb megoldásai, azonban a kínai termék szegecs- és csavarsorai, a sok kis burkolat rátétlemezként a felületből kiállva történő bemutatása, valamint az antennák és érzékelők közül többnek a mellékelése és azoknak is pontosabb kialakítása mind azt mutatják, hogy az ázsiai tervezők nagyobb energiákat mozgósítottak a részletek kidolgozása érdekében, ezért e téren számomra a Trumpeter makett a nyerő.

A forma

Ha már úgyis a nagyobb részegységeket vizsgáljuk meg először, célszerű a makettek mérethelyességét és alakhűségét firtató kérdéseket is megválaszolni. Rögvest ellenőriztem a főbb méreteket, szerencsére mindkettő aránylag pontos az elérhető rajzokhoz viszonyítva, kismértékű eltérések tapasztalhatók. Azonban a gyanúsan egyformán mérethibás vezérsíkjaik miatt úgy döntöttem, hogy tovább kutatok a különböző kiadványok és az interneten található adatok után, mert a 4+ kiadó, a Yefim Gordon kötet és az internetes források – valószínűleg ezek alapján készült – rajzait tanulmányozva komoly kétségek gyötörtek azok hitelességüket illetően. Az előérzetem ezúttal sem hagyott cserben, egy orosz honlap egy konkrét repülőgépről készült rajzai sokkal megbízhatóbbnak tűntek, amiket a típusról készült fotók is igazoltak. Mint utóbb kiderült, a rajzok a Zlinek füzetből származtak. Az új ismeretek birtokában egy újabb mérés szükségességét mindenképp indokoltnak tartottam, melyek elvégzése megnyugtatóbb eredménnyel zárult. Mindkét Fulcrum a hossz és a fesztáv tekintetében szinte maga a tökély, felülről nézve a körvonalaik is közel hibátlanok, már-már tökéletes méretűeknek nevezhetők. A kínai MiG fesztávja kb. 1mm-rel nagyobb, illetve az orrkúp és a LERX között kb. 0,5mm-rel keskenyebb a törzs, míg az orosz kitnél a törzsből hiányzik kb. 1mm. A függőleges vezérsíkok méretre és formára is majd hibátlanok mindkét makettnél, leszámítva, hogy az oldalkormányok alatt a kilépőélek szöge túl nagy a Zvezda alkatrészein. A kormánylapok alsó sarkának enyhe pontatlansága már a szőrszálhasogatás kategóriájába tartozik, a Trumpeter részegységein ezek szöge picit nagyobbak, az orosz elemeken pedig picit kisebbek.
A távol-keleti gyártó portékája viszont sajnos ezúttal sem mentes az alakhibáktól. Talán az orrkúp a törzs legpontosabb része, utána azonban az egész keresztmetszete rossz. Ahogy már fentebb írtam, a LERX kezdetéig keskenyebb a törzs, ezért laposabb az oldala, utána viszont nem elég függőleges szemből a kabin külső fala, ráadásul a gépágyú torkolat fölött nagyon kiszélesedik a törzs egy ponton. Az orr tetejének szélvédő előtti része is fura kissé, mintha egy síugró sáncot biggyesztettek volna a plexi elé. Ez abból adódhat, hogy a szélvédő keretének két oldalt elől sarkos része a törzsre van öntve, viszont ennek panelvonalairól elfeledkeztek. A szélvédő másik hibája a kabintető előtti részének kb. 1mm-rel nagyobb szélessége, ami ugye a hibás törzs hozadéka. Ugyanakkor meglepetésként a párátlanító két hosszanti pálcáját biztosították, méghozzá belülről bevésve, így befolyatással nagyon szépen meg lehet majd jeleníteni ezeket a maketten. Ha már itt tartunk, a kabintető mellső részének szintén kb. 1mm-rel nagyobb szélességét is illik megemlíteni, bár nyitva felragasztva ez egyáltalán nem lesz feltűnő, viszont a keret hátsó részének oldalain látható vízszintes töréseknek nyoma sincs. A felső a plexi alsó élének folytatása, míg az alatta lévőnek a gerincen is folytatódni kellene egy rövid szakaszon, tehát ez utóbbi a törzsről is lemaradt. Egyébként nagyon jó minőségű, kellően vékony és átlátszó az alkatrész, torzítása minimális.
Visszatérve a törzsre, a LERX szélei túl élesek, majd a gerinc felé meredekebben emelkednek a törzs oldaláig, aminek függőleges részei döntöttek, tehát szemből nézve a keresztmetszet kissé sarkítva befelé tört oldalú háromszögnek (azaz ötszögnek) látszik minimális ívekkel. Ezen anomáliák miatt a kopoltyúk is kb. 1-1mm-rel kijjebb kerültek, valamint a mellső sarkuk alacsonyabban is van a kelleténél. A repülőgépeket oldalról nézve a LERX a kopoltyúkig emelkedik, a kopoltyúk gerinc melletti hosszanti élei már hátrafelé lejtenek, ezzel szemben a maketten a kopoltyúk belső élei is még emelkednek hátrafelé, majd a mögöttük lévő szellőzők után kezd hátrafelé csökkenni a törzs gerinc melletti lapos részének magassága. Emellett a gerinc függőleges oldalai továbbra is kifelé döntöttek. A rossz híreknek még nincs vége, mert a törzsnek se… A hajtómű felső burkolatainak domborulatai is pontatlanok, mert túl keskenyek, a mellettük lévő hosszanti panelvonalakig kellene érniük az ívelt homorú résznek, amik igazából hiányoznak, mert a domborulatok és a törzs vízszintes teteje között nincs átmenet. A törzs mellső részének kisebb formai eltérésére egy külföldi honlapon is felhívták a figyelmet és azóta a közvélemény számára kegyvesztett lett a Trumpeter Fulcrum, véleményem szerint érdemtelenül, mert ezek a baklövések némi faragással, csiszolással nagymértékben csökkenthetők, a picit szélesebb gerinc és a kopoltyúk pontatlan helyzete pedig egyáltalán nem feltűnő.
További hiba, hogy a hajtómű beömlők oldalán lévő él alig látszik, a szélvédő előtti KOLS (infravörös célkereső és lézer távmérő) talpa is picit alakhibás és a csúcsaitól megfosztott deltoidra hasonlító hosszúkás és lapos orr alatti burkolat hátsó élének lépcsőzetes kialakítása helyett bele kellene simulnia a lemezburkolatba. Ezenkívül a hason az orrfutó-akna hátsó élénél a póttartály felfüggesztője alatti lemez púpja túl széles, a vízszintes vezérsíkok tengelyénél lévő alsó domborulat keskenyebb a kelleténél, alul a fékszárnyak sarkai előtti téglalap alakú rész hiányzik és a szárny bekötések alsó áramvonalazó burkolatai a főfutó-gondolák felé lépcsőzetesen vannak kialakítva. A formai hibáknál meg kell említeni a Zvezda kit függőleges vezérsíkjai kilépő-élének pontatlansága mellett a szárnytörővégek enyhe alakhibáját is (ez az azóta megjelent kínai MiG-29S (9-13) készleten pontosabb). A vízszintes vezérsíkok tengelyénél alul lévő áramvonalazó burkolat formája szintén rossz, alulról inkább félkör alakúnak tűnik, mint hosszúkásnak, valamint az orrufutó-akna mögötti lemez púpjának vége hegyesen simul bele a has felületébe. Az orr alatti hosszúkás, szögletes és lapos burkolat sem az igazi, alulról nézve deltoid helyett párhuzamos oldalú hatszög, és a vége csúcsos. Az átlátszó elemek kapcsán megemlítendő, hogy a minőségük némileg gyengébb a kínai készlet hasonló részegységeinél, a felületük egyenetlen, bár ettől még kellően vékonyak és kevéssé torzítanak. A méretekben ugyanakkor vannak kisebb differenciák, a kabintető közel 1mm-rel rövidebb, a szélvédő pedig minimálisan hosszabb a kelleténél, ráadásul utóbbiról hiányzik a két párátlanító elem.
A makettek élethűségének egyik legfontosabb pontja a pontosságuk, és ebben az esetben nagyon könnyű ítélkezni, mert míg a méretek alapján elhanyagolható eltérésekkel találkozhatunk, az alakhűség tekintetében az európai készlet egyértelműen jobban sikerült a kevesebb, kisebb mértékű és nem feltűnő hibáival.

A bontás

A két rivális fő alkotóelemeinek bontására szintén érdemes néhány sort vesztegetni, mert ha a minőséget és részletességet nem is, az építést nagymértékben befolyásolhatja e tényező. Első pillantásra is jelentős különbségek figyelhetők meg, amik alapján nagyon könnyű lesz ítéletet hirdetni. A Trumpeter a felső törzsfélre öntötte a szárnyakat, az alsóhoz a lemezosztások mentén csak a szárnyak belső részeit, így a tömítés-csiszolás fázisait elfelejthetjük. És mivel a két alkatrész öntőkeretek nélkül került legyártásra, így azonnal megbizonyosodhatunk azok tökéletes illeszkedéséről, amit kilenc! gondosan megtervezett és pozícionált illesztőcsap segít. Ezzel szemben a Zvezda tervezői a felső szárnyfeleket szeparáltan mellékelték és sajnos az alsó szárnyrészekhez történő illesztést is rossz helyen alakították ki a belépő-élek alján, mert nem az orrsegédszárny panelvonalai mentén, hanem a belépő-élektől bő 1mm-re, tehát a tömítést és csiszolást itt is gyakorolhatjuk majd. Ráadásul a többi alváltozat későbbi megjelenése miatt a szárnyvégek is önálló darabok, valamint a törzs mellső részei a kabin oldalfalaitól az orrkúpig szintén függetlenítettek.
Az orrkúp mindkét készletnél külön elem, érdekes módon azonban a vízszintes vezérsíkok az orosznál nem, ezért kitérítésükhöz fűrészelni kellene. Ellenben a kínai vezérsíkjai azok tengelyeinél illeszthetők a törzshöz, így bármilyen pozícióban felragaszthatók. A többi kormánylap mindkét készletnél a fődarabokkal egyesített. A Trumpeter viszont a csűrők enyhén felfelé (+5°) kitérített alaphelyzetére is gondolt, a földön álló gépek gyakran láthatók így a lógó vezérsíkokkal együtt, tehát egy élethűbb konfiguráció semmilyen pluszmunkát nem igényel a távol-keleti termék esetében, legfeljebb a lehajtható orr-rész helyzetén gondolkodhatunk el, mert azok a repülők állapota szerint bármilyen pozícióban állhattak. Utóbbiak egy üzemképes gépen behúzott helyzetben vannak parkoláskor, csak a fékszárnyak kitérítésekor hajlanak le automatikusan; illetve hosszabb állás után a hidraulika rendszer nyomásvesztése miatt kezdenek lógni a szárnyak orr-részei. A Zvezda makett csűrőinek szöge majd csak a törzsfelek és szárnyak összepróbálásánál fog kiderülni, az mindenesetre könnyebbséget jelent, hogy a csűrők csupán a merőleges élüknél csatlakoznak a szárnyakhoz, ezáltal minimális időt és energiát emésztene fel azok pontos beállítása, amennyiben ez gyárilag nem megoldott.
A karbantartásokat, nagyjavításokat leszámítva a törzs-féklapok mindig csukva vannak a parkoló gépeken és egyik gyártó sem kínál opcionális elemeket a nyitott állapot elkészítéséhez. Azt azonban nem árt észben tartani, hogy az idő múlásával a munkahengerek is öregednek és az alsó féklapot már nem képesek teljesen zárt helyzetben tartani, sok fotó tanúskodik annak valamilyen mértékű lógásáról. Ennek élethű ábrázolását a Zvezda makett esetében elfelejthetjük, mert a féklapok a törzsfelekhez öntöttek, csupán a fékernyő-tok kupakjával egyesített végük külön alkatrész. A Trumpeter annyival jobban megoldotta ezt, hogy mindkét féklap és a fékernyő-tok kupakja is függetlenített, így aki látványosabbá szeretné tenni makettjét, ezt a területet is részletezheti.
A szívócsatornáknál szintén eltérő utat választott a két cég: a kínai csak a 2-2db pót levegőbeömlő előtti függőleges lemezosztás előtti részüket, míg az orosz manufaktúra teljes hosszában külön elemekként készletezte ezeket a hossztengellyel párhuzamosan osztva. Talán említenem se kellene, hogy a Trumpeter alkatrészei várhatóan semmilyen utólagos korrekciót nem igényelnek és hibátlan lesz az illeszkedésük, míg a Zvezda részegységeit hosszukban a ragasztás mentén az illeszkedésük függvényében valamilyen mértékben mindenképpen javítani kell majd egy-egy szakaszukon. Úgy vélem elég egyértelmű, hogy melyik készlet a jobb az alkatrészbontás tekintetben.

A belső terek kialakítása - a kabin

Ezek után kicsit merüljünk el a részletekben és a makettek egy-egy kisebb területének kidolgozását is vegyük szemügyre! A pilóták munkahelye az egyik leglátványosabb ezekből és egyben ez van leginkább kitéve a kíváncsi pillantásoknak. Nehéz döntés elé állítottak a két vállalat szakemberei, mert mindkét fülke kabinteknője gyenge, a többi alkatrész közül pedig valamelyik a kínai, valamelyik az orosz gyártónak sikerült picit jobban. Előbbi elemek üresek, pedálok sincsenek, matricák járnak az oldalkonzolokhoz, az oldal- és műszerfalakhoz. A Zvezda annyival jobban megerőltette magát, hogy az oldalfalakon némi minimális részletet is megjelenített és még a gázkart is mellékelte. Egyébként egyértelműen szándékosan választhatták az egyszerűbb utat vagy költségcsökkentés címén, vagy azért, mert egy magára valamit is adó makettező úgyis megveszi majd a feljavító készletet, legalábbis szerintük... Én másra nem tudok gondolni, mert a technológia régóta adott ahhoz, hogy egy szinte tökéletes részletességű, kezelőszervekben bővelkedő kabint létre tudjanak hozni. (Elég visszaemlékezni a már felnőtt korba lépett Revell (pl. Tornado, Phantom) vagy a még régebbi Monogram (pl. F-4, F-105) termékek csodaszép pilótafülkéire.)
A műszerfalak is nagyon hasonlóak, azonban a kínaiak legalább a műszereket ábrázolták mélyített korongok formájában, még ha kicsit túlméretezve is (a matrica is) és ebből kifolyólag hiányosan, ellenben az orosz alkatrész a matricák alatt teljesen sima. A műszerfal borítások esetében a Zvezda végzett jobb munkát a részletek terén, ami nemcsak külön alkatrész, és így egy esetleges feljavítás okán megkönnyíti a cseréjét, hanem még a HUD vetítőlencséjét is megkapjuk rá átlátszó anyagból. A Trumpeter viszont a HUD üveglapját készítette el élethűbben, mert ráöntötte az oldalkonzolokat és az árnyékolólemezt is, természetesen az eredetinél jóval egyszerűbb kivitelben.
A botkormányok közül szintén a távol-keleti formája jobb, mert az európainak túl magas a talprésze, valamint a markolat alatti kiugró rész is hiányzik. A katapultülések között sok apró különbség figyelhető meg: a Trumpeter ülései két, míg a Zvezda részegysége hat elemből állnak. Előbbieknél csupán a fejtámlák kétoldalán lévő teleszkópos stabilizátorok vannak függetlenítve, a riválisnál ezenkívül a háttámla hevederei, az indítófogantyúk és a lehajtható kartámlákhoz hasonló karvédők is. Ugyanakkor a kínai alkatrészek szerintem realisztikusabbak, mert minden látható oldaluk - a fejtámlákat is beleértve – szépen mintázott és még az oldalsó kezelőszerveket is ráöntötték, az orosz üléseket ugyanakkor csak sima felületek borítják.
A „kalaptartón” lévő berendezést a Zvezda oldotta meg ügyesebben, a formája és kialakítása is jobb, mint a Trumpeter makettéjé, és még a tetején lévő átlátszó burkolatot is ábrázolták rajta. De a kabintető munkahengere előtti függőleges lemez kevésbé sikerült az oroszoknak, mert csak egy vízszintes domború panelvonal képviseli az alsó részén a szegecselést és a hátoldalára öntött munkahenger miatt egy kisebb beszívódás is van rajta, ellenben a kínai részegység finom pozitív pontsoraival szinte tökéletes.
Mindkét gyártmány kabinjában vannak hiányosságok és szép részletek, véleményem szerint e tekintetben egyik gyártó terméke se tudta a másikét túlszárnyalni.

A belső terek kialakítása – a futóaknák és futóművek

A futóműveket és főleg az aknákat általában szintén megkímélik a részletektől, ezúttal viszont két jól kidolgozott közül kell választani. Az orrfutó-aknák függőleges falainak ürességén a technológia tükrében nincs mit csodálkozni, szeparáltan kellett volna önteni az összes lemezt ezen hiányosságot elkerülendő. Azonban így se vészes a helyzet, a kerekek fészkeinek alja és ívelt hátfala jól mutat, bár egyik makettnél sem tökéletesek. Utóbbiaknak a nyíláshoz közeli majd függőleges része a Trumpeter kitnél sima, viszont a Zvezda ide egy külön alkatrészt biztosított. A hátfalak íveltebb része is az európai, míg az akna alja a távol-keleti cég alkatrészén valóságközelibbek. A futóaknák sekélyebb mellső része az orosz makettnél üres, míg a kínainál megvan a rátétlemez, valamint a futószár működtető munkahengerének hosszú és vékony aknájában is benne van az alumínium színű vezeték, amit szintén kifelejtettek az európai makett tervezői. Ráadásul a rajzok és fotók alapján a Zvezda kiten az egész akna közel 2mm-rel hosszabb és a futómű bekötése is bő 1mm-rel hátrébb van.
A futóművek közül a kínai terméké finomabb és részletgazadagabb, a futószár működtető munkahengere a burkolatától függetlenített és még a kábele is rajta van, az orosznál a kábel hiányzik és a rúd a burkolattal egyesített, ezenkívül a kerekek tengelye előrébb van a kelletnél és a kavicsvető felettük lévő vékony merevítő rúdja is túl meredek állású. A kerekek között is vannak eltérések: a Trumpeter alkatrészein az abroncsok kiálló bordázata kissé erőteljesen vésett és a felnin a centrírozás két lyuknak tűnő nyomai rosszul van pozícionálva, míg a Zvezda elemein az abroncsok simák és a felnin lévő lyukak rossz helyzetük mellett egymáshoz képest is túl közel vannak. A kavicsvetők hasonlók, az orosz kitnél a rácsozat minimálisan finomabb. Az aknafedelek belső mintázata nagyjából megfelelőek, a kínai elemek a szegecselés miatt mutatósabbak.
A főfutó-aknák mindkét készletben nagyon részletesek, valamint a futóművek is elég szépek, ugyanakkor itt is megfigyelhetők az eltérő megoldások. A Trumpeter makett aknáinak alja a törzs alsó felébe vannak öntve, a Zvezda viszont a kerekek fészkeinek alját a felső törzsfél belső oldalán alakította ki, ezáltal mélyebbek azok az orosz kiten. Ez jól látszik a kerekek miatt behorpasztott függőleges lemezek magasságán is, a kínai jóval alacsonyabb és így kevesebb horony látható az alkatrészeken. Emellett az aknáknak a két-két aknafedél közötti fix domború elemek alatti fészkek is tömörek. Egyébként a lemezek vízszintes részeinek mintái véleményem szerint a távol-keleti készlet aknáiban jobban sikerültek, ahol szükséges, még a szegecsekre is gondoltak, ellenben az európai termék esetében az aknák aljának hátsó része (a futómű-szárak és működtető munkahengereik között) teljesen sima (lenne, ha az egy-egy nagyméretű kilökő tüske nyom nem tenné változatosabbá felszínüket), ugyanakkor a függőleges falak az orosz alkatrészeken élethűbbek.
A futómű-szárak közül ezúttal is a kínai a részletgazdagabb, a csövek és vezetékek csatlakozói is megvannak rajtuk, míg az orosz alkatrészekről ezek lemaradtak. Ezenkívül előbbiek tőrésze az elfordító mechanizmus miatt önálló darabok, a Zvezda futószárjain viszont csak jelzésértékűek ezek. A futóművek működtető munkahengereinek a pozíciója mindkét kitnél pontatlan, a kínai kit részegységei bő 1mm-rel magasabban, az oroszéi kb. 1mm-rel alacsonyabban vannak a kelleténél. A rugóstagok szintén különbözőek, a Trumpeter alkatrészei tűnnek pontosnak az egyenesbe vezetők szöge alapján, a Zvezda rugóstagjai nyújtottabbak a kelleténél (ezek az igazi gépeken nem voltak állíthatók, a hidraulikafolyadék mennyisége és a nitrogéngáz nyomása fix érték volt). A kerekek nagyon hasonlóak, a felnik mintázata is autentikus, de az orosz alkatrészek élethűsége jobb, azonban az abroncsok oldalán lévő domború mintázat hiányik, a kínaiak pedig ezeket az orrkerekekkel megegyezően vésve jelenítették meg. A kerékagyak egyformán rosszak, mert fogaskerékszerűek, a Zvezda kit elemei annyival jobbak, hogy külön öntöttek és így a javításuk könnyebb, valamint az ABS működéséhez hasonló tehetetlenségi adó is megfigyelhető rajtuk (ezért a kerekek pontos beállítására, valamint a megfelelő helyen történő „leeresztésükre” figyelni kell). Az aknafedelek terén megint a Trumpeter végzett jobb munkát, bár ennek megítélése sem egyértelmű. A burkolatok belsejének szegecselése kétségtelen előny az európai készlet alkatrészeinek sima felületével szemben. A kerekeket takaró fedél alakja és a belső oldaluk horpadásai picit pontosabbak, ugyanakkor a zsanérjaik tengelyeinek áramvonalazó burkolatai csupán vésettek, míg a Zvezda szívócsatornáin megtalálhatók ezen domborulatok. A középső fedélről mindkettőnél hiányzik a külső felükön látható apró dudor, viszont a kínai termék esetében a fedelek munkahengerei is. A futómű-szárak működtető munkahengereit takaró vékony lemezek az orosz makettnél egyesítettek a futóművel, a távol-keleti kit pedig az akna hátsó részének pontatlan kivágása miatt van hátrányban. A mellső aknaajtókra szerelt leszálló fényszórókat természetesen mindkét gyártó átlátszó elemekként biztosította, a különbséget a Zvezda esetében a búrák és lámpaházak függetlenítése jelenti. Az orosz cég ezenkívül még féktuskókkal is kedveskedett a dioráma építést favorizáló vásárlóknak.
Sajnos ennek a területnek az értékelése is nehéz, mert a futóművek és aknafedelek a kínai gyártmánynál jobbak és az orosz kit orrfutó-aknája pontatlanabb, viszont főfutó-aknái mélyebbek és külön mellékelt darabjainak köszönhetően feljavításuk is könnyebb, azonban a pontosabb és részletesebb futóművek, valamint a szebben kidolgozott főfutó- és a pontosabb orrfutó-akna miatt én a kínai termék mellett voksolok.

A belső terek kialakítása - a be- és kiömlő nyílások

A hajtómű gondolák és szívócsatornák külsejének bontásáról már említést tettem, de a részleteken történő elidőzés előtt essen pár szó a beömlők szabályozásáról is! Álló hajtóműveknél a felső kopoltyúk zárva vannak és a csatornák nyitva. Hajtóműindítás után, ahogy a hajtóművek elérik a 35%-os fordulatszámot, a beömlőkben lévő redőnyök bezárnak, ezzel egyidejűleg pedig a kopoltyúk hidraulikus zárjai kioldanak és a hajtóművek szívóerejének hatására rugóerő ellenében kinyílnak a felső lemezek. A beömlők zárt redőnyei a nekifutás közbeni 200km/h-s sebesség elérésekor nyílnak ki ismét. Ezen ismereteket nagyon fontosnak tartom megjegyezni, mert az élethűséget nagymértékben befolyásolja, hogy milyen konfigurációban ábrázoljuk a makettet, ezért előre meg kell tervezni az építést. Már korábban szó volt róla, hogy a Trumpeter nyitott, a Zvezda zárt helyzetben jelenítette meg a kopoltyúkat. A beömlők paneljeinél fordított a helyzet, a kínai készletben zártan, az orosznál pedig nyitottan lehet beépíteni ezeket, tehát a helyzet egyértelmű, a távol-keleti terméket járó hajtóművet feltételezve lehet elkészíteni pl. egy életkép bemutatásával, míg az európai konkurenst parkoló helyzetben célszerű ábrázolni. Természetesen a Trumpeter kit is átalakítható egy álló hajtóműves gépnek megfelelően, „mindössze” a kopoltyúkat kell zárttá tömíteni vagy egy megfelelő maratást beszerezni hozzá, mert a szívócsatornák kidolgozottak és a redőnyök némi változtatással nyitva is beragaszthatók. Ugyanakkor egyszerűbb megoldás lehet a kiegészítő készletek között is megtalálható pirosra festett védőlemezek megvásárlása. Érdekes módon a Zvezda még erre is gondolt, legalábbis a beömlők takaróira; a kopoltyúk védőlemezei az orosz makett öntőkereteiről is hiányoznak.
A fenti elmélkedést követően picit merüljünk el a részletekben is! A beömlőkbe mindkét cég készletezte a kompresszor lapátsorokat, melyek közül a Zvezda elemei élethűbbek, emellett a csatornák tetejének ívelt keresztmetszetére is figyeltek az oroszok. A kínai kitnél viszont a beömlők zárt paneljei miatt a csatornák ívelt keresztmetszetének hiánya nem probléma, csak a lapátsorok meglétével zavarják össze a makettezőket. Egyébként a beömlők két helyen megtört lenyíló paneljein a csavarozást is megjelenítette a Trumpeter, amik sajnos az alul lévő levegőnyílásokkal teljesen elvegyülnek, így a redőnyök látványa kicsit zavaros. A Zvezda ebből nem csinált ügyet, egyszerű sima paneleket kapunk csak tőlük. Ugyanakkor a beömlők piros védőlemezeit felhasználva az egész csatorna belső kidolgozása okafogyottá válik.
A kiömlőkre szintén biztosították a piros lemezeket az oroszok. Amúgy a GSF-ek és burkolataik egyesítettek a Zvezda kitnél, és még a kisnyomású turbina forgó lapátsorok is csak sima falak a fúvócsövek végében, míg a Trumpeter külön adja a lapátsorokat, a GSF-eket és azok burkolatait. A lángstabilizátorokat mindkét makett tartalmazza, az orosz darabok sikerültek jobban. E terület nyertese egyértelműen a Zvezda a zárt kopoltyúk, az élethűbb szívócsatornák, valamint a be- és kiömlők védőlemezei miatt.

A függesztmények

A két cég által mellékelt függesztmények típusai és mennyiségei szintén eltérőek, azonban a jó hír az, hogy mindkét dobozban az egy repülőgépre aggatható tételen felül további darabokat találunk, így van választási lehetőségünk, valamint a feleslegesek más makettek építésénél is felhasználhatók, bár ennél kissé árnyaltabb a kép a Trumpeter makett esetében.
A távol-keleti gyártó a törzs alatti PTB-1500 és a szárnyak alatti 2db PTB-1150 póttank mellé 2-2db R-27R, R-27T, R-60M és R-73E légiharc rakétát biztosított, valamint a 4db UZR-60 és 2db UZR-73 rakéta imitátor is a kínálat részét képezi. Ezenkívül ezek pilonjai mellett további három-három felfüggesztőt is tartalmaz a készlet, amik a földi célok elleni fegyverekhez szükségesek. (A MiG-29S és UB verzió ugyanezen rakományt kapta, míg az SMT 2db R-77 rakétát, illetve egy H-31P-t is. Utóbbi típus mennyisége több kérdést is felvet, mert a használati útmutató alkatrésztérképe alapján tényleg ennyire fukarok voltak a kínaiak és az összerakási ábra szerint is kettőt kellene felhasználni belőle a szárnyak alá szimmetrikusan…) De a fő probléma az R-60 és R-73 rakéták számában mutatkozik meg, ugyanis ezeket nem vegyesen szokták függeszteni a gépekre, legalábbis a mieinkre, ezért mindkét típusból és a hozzájuk tartozó pilonokból is 4-4db-ra lenne szükség. (Igazság szerint e megállapítás inkább az R-73 típusra vonatkozik, mert az R-60-asokból elég lehet a 2db is, amiket a kétüléses verzióra aggathatunk 4db B8M-1 rakétablokk társaságában, tehát a hazai gépeket építő makettezőknek az alábbi függesztmény variációt tudom ajánlani: az együlésesekre 2db R-27R és 4db R-73E, a kétülésesekre pedig 4db B8M-1 és 2db R-60. Ezen összeállítások egyébként egyáltalán nem jellemzők, csak promóciós célból, nyílt napok, bemutatók alkalmával kerültek a szárnyak alá a fegyverek, a hétköznapi repülések általában egy R-27 vagy R-73 imitátorral történtek, esetleg mindkettővel, és a készültséget is csak 2db R-73 rakétával adták. A B8M-1 blokkból is csupán egy-egy darabot függesztettek a gépekre, az egy- és kétülésekre egyformán, az R-60 rakétákat pedig szinte sosem használták. Amennyiben a MiG-29UB készletet is beszerezzük, akkor így mindkét gépre megfelelő mennyiségű fegyverzet áll rendelkezésünkre a légiharc rakéták tekintetében, csupán a rakétablokkokat kell majd máshonnan pótolnunk. (A függesztmény variációk tervezéséhez ajánlom a www.hunavia.hu oldalain látható kitűnő fotók tanulmányozását.)
A Zvezda átgondoltabban tervezett, mert a rakéták mennyisége nagyobb szabadságot biztosít a variációkhoz, így az R-60 és R-73 típusokból 4-4db áll rendelkezésre, még ha a gyakorló példányokról le is kell mondanunk, amikre amúgy is kisebb érdeklődés szokott mutatkozni. A maximálisan elegendő 2db R-27R természetesen szintén megvan, viszont némi meglepetésként a sok feleslegesnek tűnő pilonhoz járnak a levegő-föld fegyverek, konkrétan 4-4db S-24 rakéta és FAB-500M62 bomba. Egy kis hiányérzetem legfeljebb a magyar gépeken is használt B8M-1 rakétablokkok miatt lehet.
A leltározás után ismerkedjünk meg kicsit részletesebben is a függesztményekkel! Bevallom, a pilonok méreteiről nem találtam adatokat, csupán egy léptékhelyes rajz alapján arányszámítással állapítottam meg közelítően hosszirányú kiterjedésüket, és a póttartályoknál is így jártam el. A szárny alatti 1150l-es póttankok mérete és formája nagyon hasonló mindkét makettnél, az orosz kb. 1mm-rel hosszabb, viszont a felületük eltérő, mert a Trumpeter a hegesztések imitálását kiálló panelvonalakkal valósította meg, míg a Zvezda alkatrészei vésettek. A töltőnyílás fedelek is jobbak a kínai póttankokon, ráadásul még a hátsó szárnyak felerősítő csavarjait is megjelenítették. A pilonjaik alakja közel egyforma, viszont a kínai kb. 2mm-rel hosszabb, ráadásul az első zárak is előrébb vannak a kelleténél, az orosz tartályoké viszont a rátétlemezek miatt is élethűbbek, csupán a pár hiányzó panelvonalat kell pótolni. Itt bátorkodom megjegyezni, hogy a mi gépeinkre nem lehetett póttankokat tenni a szárnyak alá, mert nem volt kiépítve az üzemanyag-rendszernek ez a része, így egy magyar példány választásánál ezekre a tartályokra és felfüggesztőikre nem lesz szükség.
A has alatti póttankok összehasonlítása is hasonló eredménnyel járt, a méretek és formák közel azonosak, azonban a részletek terén a távol-keleti gyártmány póttankja a nyerő, mert a kiálló panelvonalak mellett a tetején lévő túlnyomáscső és elektromos vezeték sem hiányzik, valamint mindkét vége függetlenített, így az elején lévő kupak rögzítőcsavarjainak hornyai és a végén lévő perforáció is imitálva vannak. Ezenkívül az orr tetején lévő felfüggesztő negatív lemezosztásokat és csavarokat is kapott és a póttank végén látható távtartók is részletesebbek, mint az európai kit elemei. Sajnos a felfüggesztő mindkét makett esetében hibás, mert a Trumpeter alkatrészeinek élei függőlegesek, míg az oroszéi a kelleténél nagyobb szögben hátranyilazottak. Az egyetlen részlet, amiben a Zvezda póttank jobb, az az indító hajtómű tűzcsöve miatti „alagút”, ami a kínai tartályon tömör, a moszkvaiak viszont ezt külön készletezték.
A fegyverek közül először azokra térek ki, amiket mindkét makett tartalmaz. Az R-27 rakétákból a kínaiak szárnyainak fesztávja kb. 0,5mm-rel kisebb, az orosz rakéták viszont kb. 1mm-rel hosszabbak, a szárnyak felerősítő lemezei hiányoznak, valamint az első stabilizátorok nem trapéz alakúak. A Trumpeter R-73 rakéták szárnyainak fesztávja kb. 1mm-rel, a hosszuk pedig kb. 2mm-rel kisebb, illetve a törzsük is kb. 0,5mm-rel rövidebb. A Zvezda ezen típusát a szárnyak csupán kb. 0,5mm-rel kisebb fesztávja érinti hátrányosan. Az R-60 rakéták esetében a kínai készlet elemei közel 1mm-rel rövidebbek, a szárnyak fesztávja viszont minimálisan nagyobb, míg az orosz gyártónál a 0,5mm-rel rövidebb törzs és a szárnyakról hiányzó rolleronok sorolhatók a pontatlanságok közé. A Zvezda FAB-500 bombáinak méretei jók, az S-24 rakéták szárnyainak fesztávja kb. 1,5mm-rel kisebb.
A fegyverzet pilonok közül az R-27 felfüggesztői (APU-470) mérethelyesek, mindössze az orosz részegységek pontosabb keresztmetszete a különbség. Ezzel szemben az R-73 rakéták sínjeinél (P-72-1D) a több csavarimitáció és a síneket a szárnyakhoz rögzítő tartóbakok pontosabb alakja és mérete miatt a kínai elemeket részesíteném előnyben. Ez utóbbi részlet miatt az R-60 rakéták egyébként szinte hajszálpontos pilonjai (P-62-1DB1) közül ismét az orosz alkatrészek a jobbak. A földi célok elleni fegyverek felfüggesztői (BD3-UMK2A) közül a Trumpeter darabjainak alakja elől pontosabb, hátul a Zvezda elemei kevésbé pontatlanok. Méretük nagyjából egyezik, bő fél mm-rel kisebbek a kelleténél. A fegyverek illesztéséhez szükséges adapterek (APU-68-85E) is megtalálható mindkét készlet arzenáljában, a finom panelvonalakkal és szegecsekkel ellátott kínai alkatrészek kb. 1mm-rel hosszabbak, míg az orosz megfelelőiken a rátétlemezek megjelenítése érdemel említést. A függesztmények terén azt hiszem a döntetlen megfelelő és méltányos ítélet.

A „lelkesítő extrák”

Már több bekezdésben is említést tettem néhány kiegészítő alkatrészről, melyek nem függvényei a makettek megépítésének, inkább tartozékai. Ezek megléte meglepő és egyben szokatlan is, mert nagyon kevés készlet tartalmaz ilyen elemeket, egyáltalán nem tekinthetők általánosnak, viszont a hasonló minőségű, részletességű, kidolgozású és árú termékek között akár ezek jelenthetik a választ a választás bizonytalansága esetén, ezenkívül több opciót, nagyobb szabadságot kínálhatnak a megépítendő makett bemutatására.
A Trumpeter „mindössze” egy árva vontatórúddal lepte meg termékük tulajdonosait, abba azonban apait-anyait beleadtak. A tisztességesen megtervezett, kilenc alkatrészből álló szerkezet egy önálló kis makett. Persze vannak rajta hiányosságok, elsősorban a „fő-futóművek” fölötti nagyobb dobozt kell rajta pótolni, de fotók alapján a kisebb hiányzó részletek is elkészíthetők rá. Az útmutató szürke színt javasol a festéséhez, a magyar repülőgépeknél használtak sárgák vagy narancssárgák voltak.
A Zvezda sem volt rest némi hozzáadott értékkel emelni makettje színvonalát. A hajtómű gondolák be- és kiömlőinek takarólemezeiről már esett szó, de sajnos a telhetetlen természetem nem hagy nyugodni és a kopoltyúk védőburkolatainak hiányát nehezen tudom így elfogadni. Persze inkább annak örüljünk, ami van, és ne azon mérgelődjünk, ami nincs, minden ajándéknak illik örülni. További kellemes meglepetés a négy darab, egyenként három elemből álló féktuskó, valamint az együléses géphez mellékelt két pilótafigura. Utóbbiak közül egyik álló alak, a jobb kezében tartott sisakjával, míg a másik ülő pozíciójú és a fején hordja a sisakját.
Számomra egyúttal kissé érthetetlen, hogy miért nem készítette el egyik gyártó sem a beszálló létrát, ami talán a legjellegzetesebb kiszolgáló eszköz. Az európai cég a korábban elkezdett Su-27 sorozatának első tagjához is mellékelte már ezt, és a MiG-29 makettjük öntőkeretei között is találunk olyanokat, melyeken még elfért volna a létra.
Ami a tartozékok pontosságát illeti, bevallom eszembe se jutott ennek ellenőrzése, és valószínűleg meg is lepődnék, ha találnék ezekről méretadatokat, a látványuk is elég meggyőző, és nem is tartom lényegesnek e kérdést, ezért nem is tért ki a vizsgálatuk erre, még a pilótafigurák cipőméretét se ellenőriztem…
A kiszolgáló eszközök és figurák elsősorban a dioráma építőknek jelenthetnek nagy segítséget, amik egyértelműen értéknövelő tényezők. Bár nem tartoznak szorosan a makettek elemei közé, mégis fontos figyelembe venni ezeket is a készletek értékelése során, ami szerint e tekintetben az orosz vállalat termékéé az elsőség.


A matricák

A két készlet matricalapjait is illik néhány sorban bemutatni, mert azok szintén a makettek tartalmát gyarapítják és annak fontos részét képezik, és eddig mindössze a Trumpeter dobozának magyar példányt ábrázoló grafikájára hívtam fel a figyelmet, ami ugye nem megszokott dolog mifelénk, bár a világ más tájain sem. A kecskeméti Puma század a már alacsony láthatóságú NATO festést viselő 04-es lajstromszámú repülőgépének és az orosz Domna légibázison állomásozó 120. Vadászrepülő ezred hagyományos szovjet festésű, a kabin és a beömlő nyílások oldalain vörös villámokkal díszített 01-es oldalszámú példányának jelzéseit mellékelte a kínai gyártó az üzemeltetési jelzések és feliratok kíséretében, és utóbbiak egy külön lapon a rakétákhoz és pilonokhoz is járnak.
A magyar MiG megfelelő árnyalatait és jelzéseit Papp Levente honlapján (Kamuflázs - Camouflage: A NATO festésű MiG-29-es (kamuflazs-camouflage.blogspot.com)) ellenőriztem és utóbbiak esetében meglepő módon kevés eltérést találtam. A nagyon sötétszürke jelzések sajnos feketék lettek és a feliratok, oldalszámok karakterei minimálisan nyúlánkabbak, de az összhatás pozitív. További apró hiba, hogy az 59. Szentgyörgyi Dezső Harcászati Repülőezrednek otthont adó város nem „aranyszarvú és éppenséggel” nem „szovjet” kecskebak címerállata az ezred címerében ellenkező irányban ágaskodik. Akár kedves gesztusként is értékelhetnénk, hogy az alakulat mindkét századának emblémájára gondoltak a távol-keleti cég munkatársai, csupán arról feledkeztek el, hogy a gépek orrának mindkét oldalán szerepeltek ezek a jelzések, ugyanis derék kínai barátaink mindössze egy jobbos Dongó és egy balos Puma emblémát nyomtattak a matricalapra. Ezenkívül további problémát jelenthetne, hogy előbbi század egyik gépéhez sem biztosítottak oldalszámokat. Szerencsére a századjelvények körüli mizériát egy aprócska bélyegnyi méretű újabb lappal megoldották, amin már szimmetrikus Puma emblémák feszülnek. A színekhez a Trumpeter Gunze, Vallejo, Model Master, Tamiya és Humbrol, míg a szerző cikkében Revell, Humbrol, Gunze, Testors kódokat párosított. A magam részéről maradnék a Gunze árnyalatoknál, számomra amúgy is ez a legfelhasználóbarátibb festék. Másrészt sajnos a festési rajzon szereplő átváltó táblázatban a világosszürke (RAL 7040) színt csak ezen gyártónál sikerült eltalálni, mert az összes többi festékkód egy amerikai sötétzöld árnyalat…, és még azt se következetesen tévesztették el, mert az FS.34079 szín a Tamiya esetében FS.34097 lett…
Az orosz példány nem igazán villanyozott fel a rajta lévő villámok ellenére sem, és jelzései vélhetően csak kötelező jelleggel kerültek a matricalapra, bár azt még csak találgatni se tudom, hogy miért pont erre esett a választás, mert nem túl jól dokumentált gépről van szó, mindössze egy-két képet és színes oldalnézetet találtam róla, amik alapján se a festés, se a jelzések nem pontosak. A fotók szerint a függőleges vezérsíkok külső oldalainak sémája csak kicsit, de a belső felüké teljesen eltér a valóstól. Sajnos egy fényképet se leltem a felső felületről, azonban a szárnyak belépőélei alapján még akár jó is lehetne a kínai kit festési rajzának felülnézeti ábrája, mert semmi nem bizonyítja ellenkezőjét, kivétel a vízszintes vezérsíkok néhány fotón látható részei. Egy orosz és egy japán kiadványban is találtam jóminőségű háromnézeti rajzokat, bár csupán az a biztos, hogy utóbbiak a képek alapján tévedés. Remélhetőleg az orosz könyv grafikái nemcsak a fotókon azonosítható részeken, hanem a teljes felületen pontosak. A matricák kapcsán szintén hibát hibára halmozott a távol-keleti gyártó. A függőleges vezérsíkok belső oldalaira is felfestett nagyméretű lajstromszámokat a Trumpeter nagyvonalúan lefelejtette a lapról, az orosz alatti kék-sárga VVS zászlót viszont a jobboldali függőleges vezérsíkhoz is biztosították, pedig csak a baloldalin viselte a gép. A villámokkal is csak a baj van, mert mindegyik kék szegélyt kapott mindkét szélén, holott csupán a kisebbek alsó éleit díszítették ezek. A megadott színek, és a zöldesszürke esetében azok kevergetésével kapott árnyalat sem túl meggyőzők. Az ugyancsak kínai Dream Model több matricakészletet is kiadott az orosz gépekhez, melyek közül a 0808. számú épp ennek a példánynak a jelzéseit is tartalmazza. A jó hír, hogy a matricák pontosnak tűnnek, csupán a festésminta hibás, mert azokon a magyar repülők eredeti orosz sémájával egyező mintát ábrázoltak. A Print Scale „jóvoltából” van más alternatíva, mert ugyanezen gép jelzéseit az ukrán matricagyártó is forgalmazza, viszont arra még ezt a mondatot is kár vesztegetni - ugyanolyan rossz, mint a makett gyári lapja... Ha már egy orosz MiG-29 építése a cél, akkor én inkább a kékre mázolt orrkúppal és dielektrikus panelekkel rendelkezők közül választanék, például egészen szándékosan egy cápaszájjal is ellátott példányt, mert ez a kék szín nagyon szokatlan, furcsa és groteszk a típuson, pláne cápaszájjal kombinálva... A Begemot MiG-29 sorozatának 72-032 számú első képviselője épp egy ilyen, a fehér 27-es oldalszámú példány jelzéseit is tartalmazza.
A Zvezda eggyel több géphez ad matricát, viszont egytől háromig mind orosz, és ezek közül kettő azonos festésmintát és cápaszájat, illetve kettő azonos színeket viselt. Az azonos mintájú cápaszájas példányok a mi szimmetrikus festésű gépeinkhez hasonló foltokat kaptak, azonban a piros 01-es oldalszámún a zöldesszürkét sötétszürke váltotta fel. Mindössze egy-két fotót találtam ezen példányokról, és a többségük elég gyenge minőségű, valamint nem is fedik le a gépek minden felületét, így nehéz véleményezni a festési rajzokat. A beazonosítható minták megfelelnek a Zvezda útmutatójának egy kivételtől eltekintve, ugyanis a vörös 21-es számú, második megépíthető gép jobboldali vízszintes vezérsíkjának belső felületéről lemaradt a sötétebb színű folt. A 9-13 típus a szovjet utódállamok felében rendszerbe állt, és az azeri, ukrán, üzbég, türkmén repülők az eredetinél sokkal látványosabb festést kaptak, de még a terepszínű orosz gépek jelzései is vonzóbbak lehetnének a „klasszikus” festésűekéinél. Remélhetőleg inkább a gyártó szakembereinek patriotizmusa és nem politikai indíttatás volt az „arany vezérfonál” a repülők kiválasztásánál.
Ha csak a matricán múlik, számomra egyértelmű, hogy egy export gép jelzéseit is tartalmazó MiG-29 makett előnyt élvezne a csak orosz példányok jelzéseivel ellátott másik készlethez képest, kiváltképp, ha történetesen az a nem orosz repülő a Magyar Légierő kötelékében szolgált, de részemről nem lehet ez a döntő érv semmilyen makett mellett vagy ellen sem. És ugye a 9-13 típus nálunk nem állt rendszerben, ezért hiba lenne a magyar jelzések hiánya miatt elmarasztalni az európai gyártót, de akkor is gondolhattak volna az orosz mellett más nemzet fegyveres erői által üzemeltetett példányok jelzéseire is. A két rivális matricáinak minősége ugyan csak a felhasználás során derül majd ki, azonban az export gép jelzései miatt én e tekintetben is a kínai készletet választanám, ha az orosz matricákat nem rontották volna el...

A használati útmutatók

Mindkét termék szinte tökéletesen egyforma, közel A4 méretű használati útmutatója kellően informatív, könnyen átlátható és a cégekre jellemző megszokott formában készült: a kínai egy fektetett lapozható füzet, míg az orosz kihajtogatható és állított formátumú. A Trumpeter nyomtatványa kezelhetőbb, a Zvezda útmutatója ellenben kissé szokatlan a függesztmények összeállításának az építési fázisok elejére tételével. A moszkvai cég további kissé érthetetlen, ugyanakkor inkorrekt lépése, hogy a földön állva vagy behúzott futóművekkel állványra helyezve javasolt építési mód közül utóbbihoz a dobozból hiányzó állványt külön kell megvásárolni…
A távol-keleti gyártót csupán a törzs alatti póttank illesztése miatt érheti elmarasztalás, mert az elég szokatlan megoldású felfüggesztéshez semmilyen támpontot nem nyújt, viszont dicséret illeti a színes festési rajzok miatt, amik egy oldal erejéig kiterjednek a függesztményekre és felfüggesztőikre is. Természetesen szintén egy-egy oldalnyi nézeti rajzot kapott mindkét megépíthető MiG, és ráadásként a dobozfedél grafikáját amolyan mini poszter formájában is mellékelték. Ezzel szemben a Zvezda útmutatójában csupán egy fekete-fehér oldalt szánt a három repülőgép festéséhez alulnézet nélkül, de az üzemeltetési feliratok és jelzések pozícionálásához már négynézeti ábrákat biztosítottak, melyek mellett elfértek a függesztmények és pilonok is. Úgy vélem a papírmunka terén ismét a Trumpeter termékét illeti az elismerés.

Az ítélethirdetés

Nagyon nehéz választás elé állított a két makettgyártó, mert már a felületes áttekintés során is egyértelműen megállapítható volt, hogy hatalmas energiákat mozgósított mindkét vállalat, korábban sosem látott részletek kerültek a makettekre. Ugyanakkor a részletes elemzés megmutatta, hogy hiába a nagy igyekezet, ha annak kapkodás és felületesség az eredménye. Az kétségtelen, hogy rajzok és fotók alapján zajlott a tervezés, és az íróasztal mögül felállva talán még valamelyik kiállított vadászgépet is meglátogatták, amit a sok apró részlet igazol. Azonban épp emiatt dühítő, hogy így is ennyi hibát sikerült véteni. Ez elsősorban a Trumpeter kit alakhibáira vonatkozik, mert azok nélkül egy szinte tökéletes termék lett volna az ázsiai tervezők munkájának gyümölcse. De a Zvezda sem tagadhatja le az oroszos munkamorált. A hazai és külföldi források szerint gyári rajzok alapján dolgozhattak, mégis sok kívánnivalót hagy maga után a termék. Persze ha csak egy szép MiG-29 makettet szeretnénk építeni, mindkét készlet jó döntés lehet, azonban egy közel tökéletes mestermű megalkotásához kiterjedt kutatómunka és tervezés alapján kell kiválasztani a számunkra megfelelő alapot, mert az eddig leírtak alapján látható, hogy bőven van mit javítani még az ilyen kitűnő termékeken is. Ahogy az a két kit összehasonlításából megállapítható, magasan felülmúlják a korábbi termékek színvonalát, mindkettő rengeteg remek részegységgel rendelkező rendkívül részletes darab, de egyik sem hibátlan, és nehéz ítéletet hirdetni, mert mindkettőből más-más alkotóelemeket kellene felhasználni, tehát a kettőt összegyúrva juthatnánk egy majdnem tökéletes végeredményhez. A fentiek tükrében én a Trumpeter gyártmányának alkatrészeiből indulnék ki, amiket a Zvezda produktumának néhány részegységével egészítenék ki, természetesen a kínai kit többé-kevésbé korrigálható hibáinak kijavítása mellett, azaz az én szememben a Trumpeter makett került ki győztesen a viadalból. Bármelyik mellett is döntünk, a tökéletességhez csak úgy tudunk minél közelebb jutni, ha sok javítást, pótlást, cserét, tehát rengeteg munkát, időt és nem utolsó sorban pénzt áldozunk rá a cél elérése érdekében. A pénz ugye a feljavítók, kiegészítők megvásárlásához kell, viszont azokkal sokkal több és nehezebb dolgunk lesz az integrálásuk során. A bátrabb, tapasztaltabb, vállalkozó kedvű makettezőknek elsősorban az egykori Precíz Stúdió K-36DM-2 ülést, Aires kabint, Amigo vagy Metallic Details kiömlőket, RES/KIT vagy North Star kerekeket, Quickboost érzékelőket és Metallic Details, Microdesign, Ace, Part vagy Eduard maratásokat javaslom beszerezni. Persze ez csak a kezdet, mert rengeteg kisebb-nagyobb korrekciót kell elvégezni az építés során, amik nélkül a feljavítók szintén komoly munkát ígérő beépítése csupán félmegoldás. Az S verzió választása esetén pedig a Linden Hill szovjet utódállamok gépeinek jelzéseit tartalmazó matricáját ajánlom.
A típus makettváltozatainak jövőjét nehéz megjósolni, az azonban erősen valószínű, hogy ezen makettek tükrében mostanában nem fog megjelenni egy még újabb fejlesztésű készlet. A kínai és orosz Fulcrum család bővülése viszont nem zárható ki. Az S és SMT verziókat mindkét gyártó kiadta, a Trumpeter kínálatából pedig a B mellett már az UB is elérhető. Bízom benne, hogy előbb-utóbb tovább növekszik a MiG-29 típusok sora és a K/M változatok mellett talán a MiG-35 is sorra kerül majd. Inkább az európai vállalattól lehet számítani a sorozat folytatására, legalábbis erről árulkodik az ülések részegységeinek és a botkormányoknak a kettesével mellékelt C jelű keretre történő helyezésük, valamint a törzs elejének szokatlan bontása. Akárhogy is lesz, a tesztben szereplő makettek hibáinak és hiányosságainak eltűnése az esetleg később megjelenő változatokon se valószínű. Talán mégiscsak jobb lenne visszatérni a Messerschmitt és Spitfire makettekhez, amik a típusok jóval egyszerűbb volta végett sokkal kevesebb korrekciót igényelnek és visszarepítenek a boldog gyerekkorba.

Utószó

Eme iromány mindössze egy összehasonlító elemzés, amiben igyekeztem a tényekre fókuszálva bemutatni két makettet abból a célból, hogy rávilágítsak arra, mennyi szempontot kell figyelembe venni egy-egy készlet értékelése során. Se több, se kevesebb. Tehát nem iránymutatás, esettanulmány vagy önhitt magamutogatás, csupán a saját elvárásaim és értékítéletem szerint elvégzett vizsgálat, ami komoly kihívást jelentő feladat volt, és amely során igyekeztem a tényeket előtérbe állítva véleményt alkotni. De persze én se vagyok tévedhetetlen, az érzékszerveim engem is gyakran becsapnak. Bízom benne, hogy azért nem volt felesleges ennyi karaktert leütni és kevés hibával, de annál több hasznos információval sikerült eloszlatni a maketteket érintő kételyeket és téveszméket.
A cikk elkészültéhez nélkülözhetetlen segítséget jelentő műszaki részletek és a lektorálás miatt hatalmas köszönet illeti Weisengruber Zoltánt.

DSC01143

DSC01144

DSC01158

DSC01171

DSC01173

DSC01220

DSC01252

DSC01275

DSC01293

DSC01145

DSC01147

DSC01153

DSC01151

DSC01154

DSC01157

DSC01162

DSC01164

DSC01167

DSC01169

DSC01172

DSC01174

DSC01178

DSC01179

DSC01182

DSC01183

DSC01186

DSC01190

DSC01192

DSC01193

DSC01195

DSC01197

DSC01207

DSC01208

DSC01210

DSC01211

DSC01224

DSC01225

DSC01234

DSC01237

DSC01249

DSC01254

DSC01257

DSC01259

DSC01264

DSC01272

DSC01278

DSC01280

DSC01281

DSC01282

DSC01283

DSC01284

DSC01285

DSC01286

DSC01287

DSC01288

DSC01289

DSC01292

DSC01294

DSC01297

DSC01304

DSC01306

DSC01312

DSC01313

DSC01315

DSC01316

DSC00239

DSC00243

DSC00248

DSC00249

DSC00251

DSC00252

DSC00254

DSC00255

DSC00256

DSC00263

DSC00264

DSC00265

DSC00261

DSC00262

DSC00270

DSC00293

DSC00294

DSC00295

DSC00296

DSC00297

DSC00298

DSC00299

DSC00300

DSC00301

DSC00303

DSC00304

DSC00305

DSC00306

DSC00307

DSC00308

DSC00309

DSC00310

DSC00311

DSC00312

DSC00313

DSC00314

DSC00315

DSC00316

DSC00317

DSC00318

DSC00319

DSC00346

DSC00344

DSC00347

2021.08.30.
Utolsó módosítás: 2021.09.01.

Értékeld a cikket! ?

A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció

Szólj hozzá! ?

Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció