Mikojan-Gurjevics MiG-23MF Flogger-B
1:48, Trumpeter
No.02853 (2012)
Pintér György - Múzeumi krimik
Amikor a Trumpeter 1/48-as méretarányú makettje megjelent az üzletek polcain, nem sokat késlekedtem a beszerzéssel. Az általam kiszemelt 12-es oldalszámú géphez nagyon sok írásos és főként fényképes internetes-, valamint publikált oldal állt rendelkezésre, nem beszélve a saját személyes anyaggyűjtésről, a szolnoki katonai repülőtér tanhangárja mellett pihenő vasmadárról.
A szépen kidolgozott, finoman vésett makett építését a valóságot majdnem teljesen jól tükröző kabinnal kezdtem. Az elején eldöntöttem, hogy a makettet nyitott kabintetővel építem meg, ezért használtam fel hozzá az Eduard MiG-23-hoz gyártott belső és külső feljavító készletét, illetve a maszkját. Egyébként a doboz tartalmaz fotómaratást és matricakészletet a műszerfalhoz. Beszereztem a Master Air Master Series pitotcsövét is. A kékeszöld alapszín kikeverése nem volt túl egyszerű, ráadásul a valóságban is voltak színbeli eltérések a kabin és a műszerfal különböző részein. A kabintető feljavításához mellékelték a zárómechanizmus füleit, a fűtő-szellőző rendszer csöveit, valamint a visszapillantó tükröket. A fülke páncélüvegének és a plexik világos rózsaszínű – a valóságban helyenként elnagyoltan alkalmazott – tömítését a Gunze akriljaiból kevertem. A műszerfal elkészültével a Humbrol erősen higított szintetikus feketéjével futattam át a kapcsolókat, karokat és csapokat. A feljavítókészletnek hála a KM-1M katapult-ülést is sikerült az eredetihez hasonló szintre hozni.
A maketthez nem mellékeltek hajtóművet, de a fúvócsövet is fel tudtam javítani az Eduard jóvoltából, a cső tipikus belső zöldes színét a Humbrol 90-es zöldjéből kevertem. A kiömlőből két változatot mellékeltek, én a zárt gázsugár-sebesség-fokozóval ellátottat alkalmaztam, melyet a Gunze krómjával, illetve a burnt iron-jával fújtam. A fülke két oldalán található beömlők kissé nehezen illeszkedtek a helyükre, de a csiszolás és a tömítés segített rajtuk. Az orrfutó- és a két főfutóaknához nagyon sok feljavítót mellékelt az Eduard exterior-ja. A szürkés-kékes alapszíne alá a Gunze 1000-es surfacere került. A ballonokat enyhén lapos állapotúra csiszoltam. Az üzemanyag- és egyéb csövek vékony forrasztóónból készültek, majd a megfelelő színezés után a Gunze alumíniumával imitáltam a csövek leszorítóbilincseit. A törzs ragasztásához a Tamiya extra thin cement-jét használtam, ez viszonylag kevés tömítést igényelt.
A vízszintes vezérsíkokat, illetve az oldalkormányt kitérítetlen állapotban hagytam, a négy darab törzsféklapot viszont nyitott állapotúra ragasztottam. A fékernyő kúpos végrészét nyitott, illetve zárt állapotú opcióként is alkalmazhatjuk. Én zárt, azaz parkoló állapotában építettem meg. A pótvezérsík feljavítása után nem volt kérdéses a zárt állapot, hiszen a gép a földön nyitott futókkal áll. A félszárnyak megépítésénél viszont három állás közül választhatunk (16, 45 és 72 fok) – nekem a nyilazatlan állapot tetszett –, egyébként, ha a két 800 literes póttartályt is fel szeretnék tenni, akkor csak ezt az állapotot alkalmazhatjuk. A teljes nyilazás esetén előfordulhat, hogy az orrkúpba súlyt kell helyeznünk. Már a makett kezdeti fázisában döntöttem arról, hogy a függesztmények közül csak a törzs alatti póttartályt kapja meg a makett, így jobban érvényesül a repülőgép alakja.
A festés megkezdése előtt a panelvonalakat higított feketével futtattam át. Az alsó világoskék és a felső sárgás-barna, valamint sötétzöld színt a Gunze akriljaiból kevertem, meglehetősen sok próbálgatást igényelve. A 12-es oldalszámú Flogger a hadrendből történő, majdnem két évtizedes kivonást követően erősen vesztett a festésének intenzitásából, kis híján teljesen az alapozószínben tündököl. Olyan intenzitású és árnyalatú színeket kevertem, amelyek tükrözik a repülőgép aktív szolgálati, mindennapokban használt időszakát. Minden színt két rétegben vittem fel, kezdve az alsó kékkel. A zöld szín fújása előtt Blu-tack-kel maszkoltam a sárgás-barnát. A kifakult festés imitálására az alapszíneket a Gunze off white-jával fakítottam és a panelek közepétől kifelé haladva festettem. A gépágyú előtti részeket a Humbrol polírozható gun metal-jával fújtam és fényesítettem. A színek élességét elvéve az egész makettet átfújtam a Tamiya erősen hígított smoke-jával.
A matricázáshoz a H.A.D. szettjét használtam fel, előtte kapott egy réteg Tamiya fényes lakkot. A koszoláshoz és az olajfolyásokhoz a CMK black smut pigmentjét, illetve a Tamiya weathering készleteit használtam. A panelek osztásait terpentinnel higított fekete és barna olajfestékek keverékével futtattam be, majd szintén a Tamiya matt és fényes lakkjainak keverékéből kapott egy fedőréteget, ezzel beállítva a végső felületi hatást. A végszerelésnél felkerült a makettre a póttartály, a futóművek, illetve a futóműgondolák, valamint a kabintető és a pótvezérsík.
Ezzel a Trumpeter makettje emléket állít a Magyar Légierő egykori – valaha szebb napokat látott – elfogó vadászgépének.
A szépen kidolgozott, finoman vésett makett építését a valóságot majdnem teljesen jól tükröző kabinnal kezdtem. Az elején eldöntöttem, hogy a makettet nyitott kabintetővel építem meg, ezért használtam fel hozzá az Eduard MiG-23-hoz gyártott belső és külső feljavító készletét, illetve a maszkját. Egyébként a doboz tartalmaz fotómaratást és matricakészletet a műszerfalhoz. Beszereztem a Master Air Master Series pitotcsövét is. A kékeszöld alapszín kikeverése nem volt túl egyszerű, ráadásul a valóságban is voltak színbeli eltérések a kabin és a műszerfal különböző részein. A kabintető feljavításához mellékelték a zárómechanizmus füleit, a fűtő-szellőző rendszer csöveit, valamint a visszapillantó tükröket. A fülke páncélüvegének és a plexik világos rózsaszínű – a valóságban helyenként elnagyoltan alkalmazott – tömítését a Gunze akriljaiból kevertem. A műszerfal elkészültével a Humbrol erősen higított szintetikus feketéjével futattam át a kapcsolókat, karokat és csapokat. A feljavítókészletnek hála a KM-1M katapult-ülést is sikerült az eredetihez hasonló szintre hozni.
A maketthez nem mellékeltek hajtóművet, de a fúvócsövet is fel tudtam javítani az Eduard jóvoltából, a cső tipikus belső zöldes színét a Humbrol 90-es zöldjéből kevertem. A kiömlőből két változatot mellékeltek, én a zárt gázsugár-sebesség-fokozóval ellátottat alkalmaztam, melyet a Gunze krómjával, illetve a burnt iron-jával fújtam. A fülke két oldalán található beömlők kissé nehezen illeszkedtek a helyükre, de a csiszolás és a tömítés segített rajtuk. Az orrfutó- és a két főfutóaknához nagyon sok feljavítót mellékelt az Eduard exterior-ja. A szürkés-kékes alapszíne alá a Gunze 1000-es surfacere került. A ballonokat enyhén lapos állapotúra csiszoltam. Az üzemanyag- és egyéb csövek vékony forrasztóónból készültek, majd a megfelelő színezés után a Gunze alumíniumával imitáltam a csövek leszorítóbilincseit. A törzs ragasztásához a Tamiya extra thin cement-jét használtam, ez viszonylag kevés tömítést igényelt.
A vízszintes vezérsíkokat, illetve az oldalkormányt kitérítetlen állapotban hagytam, a négy darab törzsféklapot viszont nyitott állapotúra ragasztottam. A fékernyő kúpos végrészét nyitott, illetve zárt állapotú opcióként is alkalmazhatjuk. Én zárt, azaz parkoló állapotában építettem meg. A pótvezérsík feljavítása után nem volt kérdéses a zárt állapot, hiszen a gép a földön nyitott futókkal áll. A félszárnyak megépítésénél viszont három állás közül választhatunk (16, 45 és 72 fok) – nekem a nyilazatlan állapot tetszett –, egyébként, ha a két 800 literes póttartályt is fel szeretnék tenni, akkor csak ezt az állapotot alkalmazhatjuk. A teljes nyilazás esetén előfordulhat, hogy az orrkúpba súlyt kell helyeznünk. Már a makett kezdeti fázisában döntöttem arról, hogy a függesztmények közül csak a törzs alatti póttartályt kapja meg a makett, így jobban érvényesül a repülőgép alakja.
A festés megkezdése előtt a panelvonalakat higított feketével futtattam át. Az alsó világoskék és a felső sárgás-barna, valamint sötétzöld színt a Gunze akriljaiból kevertem, meglehetősen sok próbálgatást igényelve. A 12-es oldalszámú Flogger a hadrendből történő, majdnem két évtizedes kivonást követően erősen vesztett a festésének intenzitásából, kis híján teljesen az alapozószínben tündököl. Olyan intenzitású és árnyalatú színeket kevertem, amelyek tükrözik a repülőgép aktív szolgálati, mindennapokban használt időszakát. Minden színt két rétegben vittem fel, kezdve az alsó kékkel. A zöld szín fújása előtt Blu-tack-kel maszkoltam a sárgás-barnát. A kifakult festés imitálására az alapszíneket a Gunze off white-jával fakítottam és a panelek közepétől kifelé haladva festettem. A gépágyú előtti részeket a Humbrol polírozható gun metal-jával fújtam és fényesítettem. A színek élességét elvéve az egész makettet átfújtam a Tamiya erősen hígított smoke-jával.
A matricázáshoz a H.A.D. szettjét használtam fel, előtte kapott egy réteg Tamiya fényes lakkot. A koszoláshoz és az olajfolyásokhoz a CMK black smut pigmentjét, illetve a Tamiya weathering készleteit használtam. A panelek osztásait terpentinnel higított fekete és barna olajfestékek keverékével futtattam be, majd szintén a Tamiya matt és fényes lakkjainak keverékéből kapott egy fedőréteget, ezzel beállítva a végső felületi hatást. A végszerelésnél felkerült a makettre a póttartály, a futóművek, illetve a futóműgondolák, valamint a kabintető és a pótvezérsík.
Ezzel a Trumpeter makettje emléket állít a Magyar Légierő egykori – valaha szebb napokat látott – elfogó vadászgépének.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015.09.25.
Utolsó módosítás: 2015.09.26.
Utolsó módosítás: 2015.09.26.
Fényképezte: Tóth József