Bell OH-13S Sioux
1:48, Italeri
No.No.: 857
Pintér György - Múzeumi krimik
A Bell ikonikus könnyű helikoptere 1945-ben repült először, akkor még Model 47 jelöléssel. Az amerikai hadsereg megrendelésére készített példányok először R-13 jelöléssel készültek.
A típus megjelenése különleges és egyedi: a kétszemélyes pilótafülkét teljes plexi gömb veszi körül, az oldalajtók is plexiből készültek. A fülke mögötti rész csupasz csőváz, borítás nélkül. A motorja egy Lycoming TVO-435-A hathengeres léghűtéses boxermotor. A kétlapátos forgószárnyakkal a gép maximum 170 km/h-s sebességgel volt képes repülni.
A katonai helikopterek eleinte 2 üléses verzióban készültek (H-13 jelöléssel) majd az OH-13 jelű típusoktól kezdve már három személyesként készültek. A típus első jelentős katonai alkalmazása a Koreai háborúban volt, ahol főleg megfigyelő és mentőrepüléseket végeztek vele. A mentőváltozatok csúszótalpaira hordágyakat lehetett rögzíteni, így maximum két fekvő sebesültet szállíthatott. A csúszótalpakra géppuskákat is rögzíthettek, (oldalanként egyet illetve kettőt is akár) így korlátozottan alkalmazható volt földi csapatok tűztámogatására.
A Bell helikopterét az USA összes haderőneme rendszeresítette, úszótalpas változatait a Parti Őrség alkalmazta sikerrel.
A típus civil alkalmazásban szinte mindenre használható volt, a mezőgazdasági tevékenységtől kezdve a tűzoltáson át a pilótaképzésig, vagy épp rendőrségi feladatokig. A sikeres konstrukció számtalan továbbfejlesztést ért meg, és rengeteg alváltozat készült. Katonai változatát 35 ország fegyveres erői rendszeresítették.
Az Italeri makettje számomra igazi csemege volt. 1:72-ben még ifjú titán koromban megbírkóztam már vele, így nagy lelkesedéssel bontottam ki az 1:48-as dobozát. Nem csalódtam, szinte ugyanaz a makett, mint a 72-es, csak felnagyítva. A két öntőkereten lévő alkatrészek jól megmunkáltak, sorja alig akadt. A Típus sajátos kialakítása miatt panelvonalak nincsenek. A részletesség változó. A motor és a környéke nagyon jól sikerült, minden cső külön alkatrész, mondjuk emiatt pepecs meló összerakni. A kész motort a törzsrácsba ragasztása előtt érdemes többször szárazon bepróbálni. A torzsrács szintén jól sikerült, összerakása nem bonyolult, de itt is nyilván előre érdemes mindent lefesteni, különben összerakás után igen nehéz lesz a dolgunk. A helikopterhez kétféle üzemanyagtartályt kapunk, de hogy melyik festésű géphez melyik jár, az nem igazán világos. A pilótafülke sem rossz, de itt több dolgot is hiányolok. A műszerfal műszerei csupán kiálló korongok, ennél még egy matrica is jobb (ami viszont nincs). A műszerfal és a szélvédőbuborék közötti doboz nincs mellékelve, és hevedereket is csinálja mindenki magának. Ez azért kellemetlen, mert a fülkébe tökéletesen be lehet látni. A neten látható fényképek tanulsága szerint az anyósülésnél volt elhelyezve a tűzoltó készülék, ami a maketthez szintén nem jár. Szerencsére nekem volt egy gyantából készült készülékem (hogy honnan, az rejtély) és igencsak feldobta a berendezést. Az amerikai példányhoz fegyverzet gyanánt géppuskákat adnak, de ezek részletessége elég gyenge, emiatt nem is raktam fel ezeket. Az átlátszó alkatrészek közül az ajtókat nem feltétlenül kell felrakni, mert a képek tanulsága szerint inkább ajtó nélkül repültek (meg könnyebb is belátni). Kár, hogy a fülke alatti fényszóróhoz nem járt átlátszó alkatrész. Szerencsére a törzsrács felső részére jutott átlátszó villogó, jól mutat a kész maketten.
A matricázás pofon egyszerű, a szép és vékony matricákból elég keveset kell felrakni. Egy olasz, egy brit és egy amerikai helikoptert készíthetünk el.
A típus megjelenése különleges és egyedi: a kétszemélyes pilótafülkét teljes plexi gömb veszi körül, az oldalajtók is plexiből készültek. A fülke mögötti rész csupasz csőváz, borítás nélkül. A motorja egy Lycoming TVO-435-A hathengeres léghűtéses boxermotor. A kétlapátos forgószárnyakkal a gép maximum 170 km/h-s sebességgel volt képes repülni.
A katonai helikopterek eleinte 2 üléses verzióban készültek (H-13 jelöléssel) majd az OH-13 jelű típusoktól kezdve már három személyesként készültek. A típus első jelentős katonai alkalmazása a Koreai háborúban volt, ahol főleg megfigyelő és mentőrepüléseket végeztek vele. A mentőváltozatok csúszótalpaira hordágyakat lehetett rögzíteni, így maximum két fekvő sebesültet szállíthatott. A csúszótalpakra géppuskákat is rögzíthettek, (oldalanként egyet illetve kettőt is akár) így korlátozottan alkalmazható volt földi csapatok tűztámogatására.
A Bell helikopterét az USA összes haderőneme rendszeresítette, úszótalpas változatait a Parti Őrség alkalmazta sikerrel.
A típus civil alkalmazásban szinte mindenre használható volt, a mezőgazdasági tevékenységtől kezdve a tűzoltáson át a pilótaképzésig, vagy épp rendőrségi feladatokig. A sikeres konstrukció számtalan továbbfejlesztést ért meg, és rengeteg alváltozat készült. Katonai változatát 35 ország fegyveres erői rendszeresítették.
Az Italeri makettje számomra igazi csemege volt. 1:72-ben még ifjú titán koromban megbírkóztam már vele, így nagy lelkesedéssel bontottam ki az 1:48-as dobozát. Nem csalódtam, szinte ugyanaz a makett, mint a 72-es, csak felnagyítva. A két öntőkereten lévő alkatrészek jól megmunkáltak, sorja alig akadt. A Típus sajátos kialakítása miatt panelvonalak nincsenek. A részletesség változó. A motor és a környéke nagyon jól sikerült, minden cső külön alkatrész, mondjuk emiatt pepecs meló összerakni. A kész motort a törzsrácsba ragasztása előtt érdemes többször szárazon bepróbálni. A torzsrács szintén jól sikerült, összerakása nem bonyolult, de itt is nyilván előre érdemes mindent lefesteni, különben összerakás után igen nehéz lesz a dolgunk. A helikopterhez kétféle üzemanyagtartályt kapunk, de hogy melyik festésű géphez melyik jár, az nem igazán világos. A pilótafülke sem rossz, de itt több dolgot is hiányolok. A műszerfal műszerei csupán kiálló korongok, ennél még egy matrica is jobb (ami viszont nincs). A műszerfal és a szélvédőbuborék közötti doboz nincs mellékelve, és hevedereket is csinálja mindenki magának. Ez azért kellemetlen, mert a fülkébe tökéletesen be lehet látni. A neten látható fényképek tanulsága szerint az anyósülésnél volt elhelyezve a tűzoltó készülék, ami a maketthez szintén nem jár. Szerencsére nekem volt egy gyantából készült készülékem (hogy honnan, az rejtély) és igencsak feldobta a berendezést. Az amerikai példányhoz fegyverzet gyanánt géppuskákat adnak, de ezek részletessége elég gyenge, emiatt nem is raktam fel ezeket. Az átlátszó alkatrészek közül az ajtókat nem feltétlenül kell felrakni, mert a képek tanulsága szerint inkább ajtó nélkül repültek (meg könnyebb is belátni). Kár, hogy a fülke alatti fényszóróhoz nem járt átlátszó alkatrész. Szerencsére a törzsrács felső részére jutott átlátszó villogó, jól mutat a kész maketten.
A matricázás pofon egyszerű, a szép és vékony matricákból elég keveset kell felrakni. Egy olasz, egy brit és egy amerikai helikoptert készíthetünk el.
|
| boxart |
|
| DSC07552 |
|
| DSC07553 |
|
| DSC07554 |
|
| decal |
|
| DSC07577 |
|
| DSC07578 |
|
| DSC07580 |
|
| DSC07581 |
2016.01.18.