P-36 finn színekben

P-36 Hawk

1:48, Hobbycraft No.HC 1555
Bevezetés

Spitfire, Me-109, FW-190… Nagy típusok, de számomra sokkal érdekesebb a P-36, az F2A Buffalo és az F4F Wildcat. Utóbbi kettő a – számomra - teljesen agyament futóművük miatt tetszik igazán, míg a P-36-os egyszerűen azért, mert még gyerekkoromban az egyik nagyon régi Modell és Makettben egy ilyenről láttam pár képet és rögtön megtetszett a típus.

A finn verzió

Önmagában persze az a pár kép nem volt érdekes (ha jól emlékszem, a cikket el sem olvastam), de maga a típus története viszont mindenképpen figyelmet érdemel.

A legnagyobb alkalmazó természetesen az Egyesült Államok volt, ám 1941-re ők a típust már csak másodvonalbelinek tartották és elkezdték leváltását, olyannyira, hogy mindössze egyetlen éles bevetésen alkalmazták, akkor sem önszántukból: 1941. december 7-én Pearl Harborban néhány példány a levegőbe tudott emelkedni a japán támadók ellen és azokkal szemben összesen 5 légigyőzelmet értek el.

A franciák viszont összesen 340-et tudtak bevetni a németek ellen (bár több példánnyal rendelkeztek), ráadásul nem is eredmény nélkül, hiszen 357 igazolt légigyőzelmet arattak a típussal az összeomlásig.

A németek ezután számos példányt zsákmányoltak mind a franciáktól, mind korábban ezt megelőzően a norvégoktól, amelyekből a finnek 1940 ősze és 1943 tavasza között összesen 44 darabot vásároltak meg tőlük. A finnek mind a négy francia (A1, A2, A3, A4) és a norvég verzióból (A6) is kaptak példányokat. A gépek a LeLv 32 állományában szolgáltak és igen szép eredményeket értek el velük: volt pl. olyan eset 1941 szeptemberében, amikor 6 P-36-os 40 szovjet vadászgéppel akadt össze és a csatát 13-0-ra a finnek nyerték meg. A finnek végül összesen 190,5 légigyőzelmet arattak a típussal, jóval kisebb saját veszteség mellett.

Bár számos fotó maradt fenn a finn gépekről, a megépítendő példányt mégis nehéz volt kiválasztani, mert csak 22 példányt sikerült – legalább részben – beazonosítani. Mivel a kabint teljesen újra kívántam építeni, ki kellett választanom egy olyan példányt, amelynek kabinjáról jó minőségű fotókat lehet találni. A Mushroom Publications könyvében az A2-ról vannak részletes – korabeli – kabinfotók, így a szintén ilyennek megjelölt CU-574-es példányra esett a választásom, hiszen ahhoz a mellékelt fotó alapján találtam matricát is (az SBS Model matricalapján lévő három másik példányról nem találtam képet).

Annyit még elöljáróban hozzátennék, hogy az általam választott CU-574-es példányról egyetlen kép létezik, azon is csak a gép bal oldalának egy része látható, így számos esetben a többi, más gépekről készült fénykép alapján lehetett csak eldönteni bizonyos felmerülő kérdéseket.

Mivel a makettgyártók legtöbbje csak a „népszerű” (vagyis néha szerintem roppantul unalmas) témák iránt érdeklődik, nincs könnyű dolgunk, ha egy a fősodortól eltérő gépet szeretnénk építeni. A P-36 esetében – mivel az 1:48-as méretarányt jobban szeretem – csak a régi Hobbycraft/Academy készletek állnak rendelkezésre (A Must Have Models! kiadása is ennek újra dobozolása kiegészítőkkel), amiket már régóta nem is lehet kapni. A Makettinfo Cserebere rovatának hála azonban hosszú idő után hozzájutottam a vágyva vágyott készlethez.

A keretekre pillantva látható, hogy a készlet fölött már igencsak eljárt az idő. Mivel a típus számomra különlegesen nagy becsben áll, nem volt kérdés, hogy amennyire csak tudom, feljavítom és igyekszem elvégezni rajta azokat a módosításokat, amelyek a finn gépekre jellemzőek voltak.

1) Kabin, kabintető.

Az eredeti gyári kabin nem az A2 változatot adja (igazából az szerintem egyik P-36-os változatnak sem feleltethető meg), így azzal kezdtem a munkát, hogy kabin oldalfalaira öntött bordákat és kezelőszerveket lecsiszoltam. Azután egy másik fórumon ugyanilyen gépet építő kolléga ötletét valósítottam meg: rézlemezből méretre vágott darabra sztirol csíkokból, alumínium-, illetve rézdrótból, krémtubus anyagából, valamint az Eduard maratásából elkészítettem az új oldalfalakat, majd azokat a lecsiszolt törzsfelekbe ragasztottam, majd a szükséges mértékben tömítettem az illesztéseket. Emellett ugyanilyen módon új padlólemezt is készítettem és a képek alapján azt is feljavítottam, bár igaz, hogy itt csak P-40-esekhez készült képek álltak rendelkezésemre.

A műszerfallal ugyanakkor gondban voltam, mert az Eduard ad ugyan újat filmmel együtt, de az az amerikai verzióhoz van, nem a francia/finnhez. Így végül hosszas tanakodás után 0,5–ös sztirol lapból kiszabtam az új műszerfalat, azt a műszerek helyén különböző átmérőjű fúrókkal kifúrtam, majd vékonyra csiszoltam. A műszerfalfilmet szétvágtam, majd egy előzetesen feketére festett hátfalra felragasztottam a műszereket és a két darabot összeragasztottam. Nem lett valami tökéletes, de engem nagyon zavart volna a helytelen verzió.

A célzókészülék saját gyártmány, mert a finnek a német Revit használták, így azt sztirol lapból, a maratáshoz adott filmből és drótból készítettem el. A botkormány is új, mivel a készletben lévőt kicsit elnagyoltnak tartottam.

A kabint ezután a Gunze H58-asával (US Interior Green) fújtam le az amerikai gépeknek megfelelően. Egyrészt azért, mert a fekete-fehér fotók alapján egy ennek megfelelő világos szín lehetett az eredetin is, másrészt nem találtam olyan utalást, ami ezzel ellentétes lett volna. Igaz, volt egy fotó is – amely deklaráltan utólag színezett – amin a kabin sötétzöld. Ezen az is látszik, hogy a célzókészülék tartókonzolja is sötétzöld, ami persze felveti azt a problémát, hogy az utólag beszerelt konzol (a franciák nem ilyeneket használtak) hogyan lehetett volna Interior Green, hiszen ilyen festékük biztosan nem volt a finneknek, de ha itt tévedtem a H58-al, azt vállalom.

Az alapszín után feketére festettem a műszereket és a műszerfalat, Vallejo akrilokkal a fejtámaszt, fehérrel kiemeltem az éleket, majd AMMO Black Wash-sal befolyattam a kabint. Az ülésen lévő heveder maratás, ami még a nem előre festett változat, így azt ezüst és világosbarna színűre festettem. Végül elkészítettem a kopásokat, majd a kabin kapott két réteg matt lakkot.

2) Törzs.

Sajnos olyan kiadványt vagy képet nem sikerült szereznem, amin egyértelmű lenne az A2 verzió panelbeosztása, de ami biztos, hogy egy-egy panelvonal hiányzik a szárny és a törzs találkozásánál. Ezt számtalan próbálkozás (és sok tömítés, újra csiszolás után) pótoltam. A vízszintes vezérsíkokon is pótoltam néhány hiányzó panelvonalat. Ezen kívül a fotókon látható, hogy a függőleges vezérsík mozgatómechanikájának egy részén – a vízszintes vezérsíkok vonalában – nem volt burkolat. Így kivágtam a vonatkozó részeket, majd alumínium és ólomdrót felhasználásával elkészítettem a mechanika látható részét. Az Eduard nagyon szép célzókészüléket ad, ennek tartóját injekciós tűből, az előtte található kis antennát pedig rézdrótból készítettem el. Ide tartozik még, hogy a kabin fejtámlájánál a törzsfelek között jelentős tömítésre van szükség, az alkatrészek elég pontatlanul illeszkednek. El kellett dönteni azt is, hogy a kipufogók burkolatát felhelyezzem-e vagy sem. Itt is arra a következtetésre jutottam, hogy a gépeken inkább rajta voltak ezek, így én is beépítettem őket és kifúrtam a rajtuk található nyílást. Egyébként mind a törzsre, mind a makett többi alkatrészére igaz, hogy az alkatrészek elég pontatlanul illeszkednek, sokat kell tömíteni és csiszolni.

3) Szárnyak.

Itt is igaz a panelekre vonatkozó probléma, de az biztos volt, hogy az A2-es alváltozat többsége 2-2 darab géppuskával volt felszerelve szárnyanként. A Hobbycraft egy géppuskás verziót ad, de a szárnyak belső felületén látszanak a második géppuska hüvelykivetőjének könnyítései. Csak sajnos a talált rajzok alapján azok rossz helyen vannak. Így a méréseim alapján kivágtam őket a megfelelő helyen, majd ismét sok tömítés, csiszolás és panelvonal újrakarcolás következett. Ezentúl az is kiderült, hogy a bal oldali szárnyról hiányzik a leszálló fény búrája. Ennek helyét is kivágtam, majd sztirollap és drót segítségével elkészítettem a lámpa helyét és izzóját. Sokáig gondolkodtam azon, hogy az üveg búráját miből készítsem el, de erre majd még a matricázásnál visszatérek.

A futóaknákat is átalakítottam. A készlet egy olyan verziót ad, amelyben az akna bordáit egy a bordákkal egybeöntött bőr (?) burkolat takarja. Egy szétszerelt finn példányról készült fénykép alapján látszik, hogy azokon a bordákat nem takarja semmi. Így kivágtam az aknák alját, egy sztirollapra a megfelelő beosztással drótotokat ragasztottam és ezt beszabtam az aknákba. Ezen kívül az aknák szárnyvég felőli oldalán kifúrtam egy-egy könnyítést, majd pótoltam egy-egy kábelt, amelyek az említett fénykép alapján az aknákban futnak.

Itt érdemes megjegyezni, hogy az akna színe megegyezik a szárny/törzs alsó részének színével.

4) Futók.

A fényképek alapján a főfutók formája teljesen rossz: keskenyek és a guruló felületük hegyes kialakítású. Ráadásul a keréktárcsák belső oldala sem felel meg az igazinak és ezen az Eduard maratott alkatrésze sem segít, mert bár a tárcsa kialakítása szép, az csak egy lap, holott a valóságban az egy mélyített profilú elem. Mivel a P-36 futója megegyezett a korai P-40-esek futójával, a megoldást az SBS Model futókészlete szolgáltatta, amely minden szempontból tökéletes. Én mindössze annyit változtattam rajtuk, hogy kifúrtam a fékkábel helyét a majdani rögzítéshez, illetve ellapítottam a kerekeket, mert a fotók alapján ez mindenképpen indokolt.

A farokfutóval is gond volt, mert azt egybeöntötték a villájával. Ezért a villát levágtam, a kereket lecsiszoltam és ólomdrótból új villát hajlítottam. Ez később hibának bizonyult, mert a makett lábra állításakor kiderült, hogy a gép súlyát az ólomdrót nem bírja el, szép lassan meghajlik. Ezért új villát készítettem gémkapocsból, ami már elég tartósnak bizonyult.

A futószárakkal nincsen baj, itt fénykép alapján pótoltam a fékkábeleket ólomdrótból és az azokat tartó bilincseket vékony Tamiya maszkoló szalagból. Emellett – mivel az SBS kerekeinek méretei mások – új csapolást készítettem a kerekekhez. Itt érdemes megjegyezni, hogy a francia gépekkel ellentétben a finnek nem használták (én legalábbis egy fotón sem láttam) a futószárakon a futók belő oldalán lévő nagyméretű burkolóelemet, így azt én sem tettem fel.

5) Motor, légcsavar.

Az A2-es verzióban lévő P&W Twin Wasp motor a Quickboost nagyon szép gyanta alkatrésze, bár a szelepemelő himbákat (a helyük a motoragyon előre ki van fúrva), gyújtáskábeleket és a motoragyat ölelő gyűrűt, az abból kiinduló csöveket különböző drótokból pótolnom kellett egy, a Tikkakoskiban, a Finn Légierő Múzeumában lefényképezett motorról talált kép alapján.

A légcsavaron is látszik, hogy nem a mai öntési színvonalat képviseli, de itt nem volt más megoldás, ezt kellett felhasználni. A fényképek alapján azonban két dolgot kell tisztázni: 1) volt-e burkolat a légcsavaragyon és 2) szerepel-e a gyártó felirata a légcsavaron. Az első kérdésre az a válasz, hogy a fényképek alapján a burkolat inkább jellemző volt, míg a felirat kapcsán azt lehet mondani, hogy az ritka esetekben ugyan, de nem volt rajta a légcsavaron. Ez megnyugtatott, hiszen a készlet ehhez nem ad matricát, én pedig szerezni nem tudtam.

6) Fegyverzet.

A törzsben lévő két géppuskának csak a csövéhez tartozó cső vége látható, így azt elegendő volt injekciós tűből pótolni, igaz ehhez a géppuska burkolatát előzetesen ki kellett fúrni. A szárnygéppuskák 0.30-as kaliberű browningok, bár találtam olyan képet, amin még az eredeti francia fegyver szerepel.

7) Antenna.

A függőleges vezérsíkon lévő antenna tartóját a készlet nem adja, ez sztirolból pótoltam. Maga az antenna vékony damil, feketére festve és pillanatragasztóval rögzítve. Ezen az antennahuzalon a fényképek szerint volt összesen négy darab valami (?). Mivel fogalmam sincs, hogy ezek micsodák és a képeken sem látszanak tisztán – plusz mert nem mertem kockáztatni a nagy nehezen megragadó huzal szétesését - beépítésüktől eltekintettem.

Érdekesség – én legalábbis nem találtam rá magyarázatot – hogy a típusról készült nézeti rajzokon szerepel egy-egy, a felső szárnyvégekről kiinduló antenna, amelyek a függőleges vezérsíkba futnak. A fényképeken én azonban egyik gépen sem láttam ilyet, úgyhogy ezektől szintén eltekintettem.

8) Festés.

Az egyik fő ok, ami miatt ez a gép tetszik, az a festés. Az SBS Model utasítása szerint a gép alja RLM 65 (hell blau), felül pedig olív zöld és fekete, sárga motorburkolattal és törzsgyűrűvel. Mivel a gépek a németektől érkeztek, az RLM 65-et biztosnak vettem, de az olívzöld kérdéseket vet fel. Az utasítás szerint az FS 34096-ot kell használni de alig hiszem, hogy olyan a finneknek volt, bár néhány színes kép alapján valóban lehetséges ez a szín. Itt a fórumon is körbekérdeztem a témában és az egyik kolléga – akinek kérdésére korábban a Tikkakoskiban lévő múzeum egy szakembere állította – hogy a finn gépek zöldje valószínűleg az RLM 71 (dunkelgrün) volt (a Squadron könyv is ezt ajánlja), semmint olív, így végül én is emellett döntöttem.

Először az alapozás után a panelvonalakat feketével kiemeltem, majd a sárga részeket (H329) fújtam fel. Ezeket száradás után kimaszkoltam. Ezután jött az RLM 65 (H67), majd az RLM 71 (H64). Ennek száradása után a fekete terepfoltokat – mivel azok nem éleskontúrosak – blue tacből gyúrt giliszták segítségével alakítottam ki, majd zölden maradó részeket kimaszkoltam. A módszer működött is, bár pár rosszul maszkolt résznél az átszóródást javítgatnom kellett. Gondom azzal volt, hogy mivel a festést nyár végén készítettem, a blue tac levételkor nyomot hagyott a festésen, így azt nem kis munka volt finom csiszolással és/vagy újra festéssel eltüntetni, valahol nem is sikerült teljesen.

A szárnyvégeken lévő fényeket – mivel méretük miatt átlátszó anyagból való elkészítésükre nem vállalkoztam - zöldre és pirosra festettem. Itt erre vonatkozó kép alapján abból indultam ki, hogy a P-40-eseken sem voltak egyformák. A függőleges vezérsíkon lévőket világosszürkére festettem (egy restaurált francia példány színes képei alapján), majd azokat fényes lakkal próbáltam fényesebbé tenni.

9) Matrica.

A matricázás előtt a releváns részeket fényes lakkal lefújtam. A matrica igen jó minőségű, nem volt vele gondom, bár a Tamiya matricafeszítője (tehát amit a matricára kenünk és nem az alá, én legalábbis ezt hívom annak) azért elkél ezek esetében is. Egyetlen dolog zavaró csak: a gép bal szárnyának alsó felén lévő lámpabúrát a rajz is jelöli, a felségjel egy részébe is belelóg. A matrica azonban ezt nem követi, a búra helyét nekünk kell kivágunk. Ez nekem csak másodjára sikerült, akkor sem szépen, egy felségjel így sajnos tönkrement. A búra aknájába végül Vallejo művizet cseppentettem, amit száradás után két réteg fényes lakkot kentem, hogy még tisztábbnak tűnjön. A matricázás végeztével a gépet matt lakkal lefújtam

10) Koszolás.

A fényképek alapján a finn gépeken nagy elhasználódási nyomok nem voltak (csak néhány, a háború későbbi részében vagy a háború után készült képen látszanak igazán az elhasználódás nyomai), legfeljebb a motorburkolat volt kopottabb. Éppen ezért visszafogottabban koszoltam a gépet: kapott két réteg, különböző színű AMMO filtert, majd szinte csak a törzsön helyeztem el kopásokat, ott is főleg a motorburkolaton és a motor körüli szerelőnyílásoknál, valamint a baloldalon lévő törzsajtónál. Ezután AMMO Black washhal befolyattam a panelvonalakat, ami néhány helyen nem sikerült igazán, mert – főleg a motorburkolaton – azok elég sekélyek, szinte nem is tud elfutni bennük a festék.

Ezután megfújtam a géppuskák kormozódási nyomait (ez erősebb lett egy kicsit, mint szerettem volna), valamint a kipufogók nyomait. Szintén az AMMO termékével felfestettem a gép aljára néhány olajfolyást, majd a futókat és a keréktárcsákat az AMMO földeffektjével és különböző pigmentekkel koszoltam. Talán egy kicsit ezt is eltúloztam, de találtam egy olyan képet, amin elég koszosak ezek a részek, habár maga a gép igazából tiszta. Pigmentport csak a bal oldali szárnytőben alkalmaztam – ott is csak nagyon finoman – ahol a pilóta a beszálláskor azt felhordhatta a gépre.

Miután a koszolással végeztem, következett a végszerelés: helyükre kerültek a futómű darabjai, a légcsavar, a kabintető és a kabin mögötti antennatartó az antennával.

11) Alap.

Az alapot purhabbal töltöttem fel, majd homok-gipsz és víz keverékével alakítottam ki a talajt. A fényképek alapján a típust rengeteg helyen parkoltatták: cölöpökből készült beállóban, a fák között a hóban, vagy éppen minden fedezék nélkül egy deszkákból álló padlón. Én ez utóbbit választottam. A deszkákat vékony balsafa lécekből alakítottam ki, amelyeket faragasztóval rögzítettem a talált fényképen szereplő formában. Azokat különböző színű barna színekkel festettem le, majd filterekkel kezeltem és átmosóval befolytattam. Ezután a már említett sáreffektet és pigmentport is tettem rá, illetve pár helyen olajfolyások nyomait is elhelyeztem rajta. Végül néhány helyen csiszolópapírral megcsiszoltam azt, a fa kopását imitálva.

A talaj színét is többféle barna-zöld szín keverékével fújtam meg, pár nagyobb homokdarabot szürke és más színekkel kis kavicsoknak festettem meg, majd ezt is filtereztem és pigmentekkel kezeltem. Növényeket nem ragasztottam fel, mert az erről szóló fotón is egy teljesen letaposott földrészleten van kialakítva a parkolóhely. A gépet végül faragasztóval rögzítettem a helyére.

12) Hibák.

Persze egyetlen makett sem tökéletes, ez pedig főleg nem lett az, részben saját hibából, részben ismeretlen okból. A törzs összeragasztása után és a festés előrehaladott fázisa közben vettem észre, hogy a műszerfal sajnos picit elmozdult, nem egyenes. Ezen már sem csipesszel, sem más módon nem tudtam segíteni, a képeken talán nem is látszik, de engem kicsit bosszant. A szélvédő kellős közepén lett egy folt, ami nem tudom mitől származik (nem gyárilag volt ilyen), eltüntetnem nem sikerült. Azt is csak a festés közben értettem meg a fotók alapján, hogy a kabintető sínjei a készletben – abszolút elnagyolt - külön alkatrészek. Így elkészítettem őket vékony fémlemezből (egy krém tubusának anyagából), de az illeszkedésük nem lett tökéletes. A függőleges vezérsíkon lévő antenna számtalanszor letört, így azt már a sokadik próbálkozás után nem sikerült szépen visszaragasztani a helyére. A szárnyak felső felén lévő matricáknál a megszáradásukat követően vettem észre, hogy néhány milliméter híján nem szimmetrikusan raktam fel őket. Ugyancsak utólag vettem észre, hogy a függőleges vezérsíkon, a felső fehér csíknak feljebb kellene lennie, mint ahová én tettem, de mentségemre legyen mondva, hogy a matrica hosszabb, mint kellene és ez tévesztett meg.

Végszó

A makett összeállítása és elkészítése nem volt könnyű, több, mint fél évet vett igénybe. Ez azonban nem vette el a kedvemet a készlettől (sajnos szerintem esélytelen, hogy jobb minőségben a közeljövőben bárki kiadná), így a franciának tervezett példány már a kiegészítőkkel a dobozában várja a sorsát. :)

Felhasznált készletek:
Hobbycraft HC 1555 P-36 A/C
Eduard FE 136 P-36
SBS Model 48053 P-40 wheels set (plain 30”)
SBS Model D48018 Curtiss Hawk 75A in Finnish service
Quickboost 48053 P-36A Hawk engine
Master Model AM-48-029 Browning ANM2 Aicraft .30 caliber (2x)

Felhasznált irodalom:
Squadron Signal: Finnish air force 1939-1945
Squadron Signal: P-40 Warhawk Walk around
Opsrey: P-36 Hawk aces of World War 2
Mushroom Publications: Curtiss Hawk H-75 in French service
1
1
2
2
3
3
4
4
5
5
6
6
7
7
8
8
9
9
10
10
11
11
CU-574
CU-574
2019.11.02.
Utolsó módosítás: 2020.01.23.
B.Gábor
Értékeld a cikket! ?
A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció
Pilota
2020.01.21. 13:23:52
Szia, nagyon szép lett, alapos munka, nekem nagyon tetszik! Szívesen megnéznék egy-két építés közbeni képet is, pl a kabinról:)
reromp
2020.01.21. 20:26:51
Szia! Gratulálok, tényleg tetszetős darab!

Néhány kiegészítést tennék hozzá, mivel a matricákat mi tervezzük. A zöld valóban FS 34096 és nem RLM 71 de talán ismerősebb lesz ha az eredeti nevét használom. British Nivo. (első vh-s, és 20-as évek angol bombázóin volt) Az első dokumentált használata a finneknél 1933-ban volt, a saját gyártású Tuisku kiképzőgépen. 1940-ig egyszínűre festették a gépeket, (kivéve ami a gyártó ország saját kamóját viselte pl. Hurricane, Fiat G.50) majd ezt követően lett előírás a fekete foltok felfestése. Ez a Curtiss esetében annyiban volt más, hogy a németektől kapott példányok először valóban 71-re festve érkeztek (ezek egyszínűek voltak) és csak később kapták meg a 3 színű Sotamaalaus (Warpaint) festést A korábbi angol sky grey-t ezután váltotta fel a DN-Color ami RLM 65.

Ezt az RLM 71 sztorit én is hallottam a Tóth Zolitól, így decemberben mikor Kari Stenman meglátogatott minket (Az általad is hivatkozott Squadron és Osprey könyv szerzője, egyébként ő lektorálja a matricákat, és küldi a képeket a grafikához. Fotó nélkül nem csinálunk matricát :-)) rákérdeztünk. Ő csak pislogott, mert a Sotamaalaus csak egy RLM 'összetevőt' tartalmaz, ami az RLM 65. Szerintem itt valami félreértés lehet.

Ha a későbbiekben újra finn témára vetemednél, nyugodtan keress meg a honlapunkon található e-mail címen, vagy személyesen valamelyik makettversenyen, szívesen küldök képeket:-)
Üdv.

Utolsó apró kukacoskodás, hogy a P-36 kereke egy picivel kisebb a valóságban (27") mint a korai P-40-é (30"), ezt pont Tikkakoskiban mértük le :-)

Csabi
B.Gábor
2020.01.21. 22:11:14
Sziasztok!
Köszönöm a válaszokat!
Pilota
Sajnos nem tudok ilyet feltenni, mert párat csináltam ugyan, de azok már nincsenek meg.
reromp
Köszönöm a választ. Sajnos erről a sémáról ilyen részletes ismereteim nincsenek. Én a magam parasztlogikájával jutottam el az RLM 71-hez, meg hát a Squadron könyv 23. oldalán a CU-563-asnál konkrétan meg van nevezve az RLM 71, igaz, az egyszínű. Mondjuk azt hozzátenném, hogy sajnos színtévesztő vagyok és pont a zöld-szürke vonalon vannak gondjaim, így még a színes fotó sem jelenti, hogy nem tévedhetek. A futóműnél mentségemre legyen mondva, hogy még a P-40-es walk aroundja sem ír erről, pedig annak az első oldalain a P-36-os van (többek között a futóműve is). Ha jól számolom, 3” az 1:48-ban 1,5875 mm, ami nyilván feltűnő, ha valaki erről tud, de a készletetek minősége alapján most is feltenném azt a kereket, mert egyrészt a gyári teljesen rossz, másrészt mert a franciának szánt példányhoz is megvettem már. 
Egyébként le a kalappal, hogy ilyen alaposak vagytok, szerintem nem mindenki csinálja ezt ilyen szinten, örülök, hogy egy magyar gyártó ilyen színvonalat képvisel. A segítséget pedig lehet, hogy igénybe fogom venni, mert egy finn gépet biztos építek még (a Special Hobby B-239-es készletéből a BW-393-ast, ezen szerepelnek a söröskorsók, mint győzelmi jelek) és arról csak egy képet találtam az azelőtti állapotáról, mielőtt azt Hans Windnek átadták volna.
Üdv
Gábor
Ui.: Ezek szerint Stenmannak vannak még publikálatlan felvételei? Mert én az íveteken szereplő gépek közül csak a CU-574-esről találtam képet (a CU-502-est nem veszem ide, mert annak más a motoburkolata és olyat 1:48-ban én még nem láttam).
reromp
2020.01.22. 08:31:32
Szia!

Igen, a németektől kapott Curtiss-ek RLM 71-re festve érkeztek, és mivel a nagyjavítást elvégezték a szállítás előtt, nem került átfestésre az első időszakban, hanem egyből a frontra kerültek. Később kapták meg a 3 színű kamót. Ide nem tudok képeket feltölteni, így a Tudnátok segíteni topicba tettem őket fel.

Valóban, szerintem is elhanyagolható a 3 inch különbség, jelentősége nincs. A jó hír, hogy a Brewster kereke dettó ugyanaz mint a Curtiss-é (27") Már meg is csináltuk, csak nem lett még kiadva. A Brewster-ről a legjobb szakirodalom borítóját is feltöltöttem, szolid 400 oldal :-) A BW-393-at most adjuk ki matricában, de már a Wind által használt gépet. A Lukkanen által repült változaton tényleg jól mutat a rengeteg sörös cimke. Talán megcsináljuk azt is.

Üdv.
Csabi
B.Gábor
2020.01.22. 21:19:31
Szia Csabi!

Köszönöm itt is a képeket (ezek tényleg nem voltak meg) és a könyv címét is. Utóbbit honnan lehetne beszerezni? Az angol nyelvű? Egyébként más kiadványok mellett már van egy szerintem nagyon jó monográfiám a Buffaloról (Richard S. Dann & Steve Ginter: Brewster F2A Buffalo and export variants /Naval Fighters Number 104/), mondjuk az érdemi része annak is „csak” 156 oldal, de ebben az összes felhasználó gépei szerepelnek, nem csak a finnekéi.
A következő projekt nem a finn Buffalo lesz ugyan, de ez lehet nem is baj, mert addigra ha kiadjátok a kereket, ha nem is ehhez, de a francia P-36-oshoz megveszem.  Bár az lenne a legszebb, ha végre valaki kiadná a P-36-ost 1:48-ban is 21. századi minőségben. Addig is, nem gondolkodtatok még el azon, hogy kiadjátok a P-36-os A4-es altípusához való motorburkolatot (és a bele való más típusú motort)?
Köszönök még egyszer mindent!

Üdv
Gábor

Ui: Az idei Bolyai-ra terveztem vinni a makettet, de a sajnos az elmaradt, de lehet hogy jobb is így, mivel a festésen kívül is van hibája sajnos bőven.
reromp
2020.01.23. 11:14:06
Szia!

Nem tudom mennyire beszerezhető még, egy kis példányszámú finn kiadás volt (sajnos) teljesen finnül... Amúgy tavaly hallottam, hogy az Eduard akarja a Hawk-ot 1/48-ban. Voltak próbálkozások a perui Antarki részéről, hogy kiadják az A4-et átalakítóban, illetve a korai altípusokat, de nem tudom mi lett végül a projekttel.

Csabi
B.Gábor
2020.01.23. 11:25:41
Szia!

Köszi szépen, akkor sajnos felesleges erőlködnöm a beszerzésével. Ezt az Eduardos dolgot hol hallottad? Mert én csak ilyen odavetett félmondatokból azt vettem ki egy másik fórumon, hogy a P-40-es szériát tervezik, de a forrását annak sem tudom. Valamelyik havi értesítőjükben írhattak erről? Mondjuk én szkeptikus vagyok, mert amíg van olyan Me-109-e és FW-190-es, ami akár csak gondolatban létezett, addig itt aligha lesz tőlük P-40-es és főleg P-36-os...

Üdv
Gábor
ssanyi
2020.01.23. 13:11:58
Üdv!

Nagyon szép lett a makett, megérte a belefektetett munka! Gratulálok!
A CU-574-ről nem ismerek másik fotót, de nem is vonzott eddig a P-36 eddig . . . persze ha kihozza az Eduard (Csabi lehet jobban értesült ez ügyben ;-) )!

A színekről, én írtam hogy a múzeumban az RLM71 színt 99% hogy használták (valóban annak is néz ki az eredeti festésű Hurrin!), azt is elmondták hogy csak egy festék volt eredeti német kóddal, az RLM65. Nem véletlen amit mondtak, és nem kitaláció. Sajnos ide nem tudok fotókat föltölteni, de van fotóm ahol egyszerre látszik a tóból kiemelt Brewster és a Hurricane, a Brewster zöld a Hurri pedig 71-es foltozású (a fekete mellett). Tehát használták a 71-et is, mert a Hurri, ha jól emlékszem, fekete-fehér-ezüst alsó festéssel érkezett eredeti brit kamóval fölül is (dark eart, dark green), majd át lett festve alul-fölül. A fotók alapján ,amiket most átnéztem, a P-36-ok három verziót viseltek (szerintem) egyszínű (71-es), zöld-fekete ás 71-fekete. Talán abból lehet azonosítani a festéseket hogy a farokrész és a kabin között a törzsön, a felhúzódó alsó színnél a zöld-fekete fölső van (fekete fehér képek alapján erre gondolok, tehát ezt is nehéz azonosítani egyértelműen). Elnézést ha esetleg korábban félreérthető volt amit írtam, mert nem kizárólag 71-fekete kombót használtak (ilyet nem is állítottam). Amennyiben akarsz még finn gépeket építeni, tudok segíteni fotókkal. Vannak fotók a finn P-36-ok kabinjáról is és olyan is ahol a kerékaknát is lehet látni (volt olyan amelyikben benne volt a védőborítás).
B.Gábor
2020.01.23. 13:20:04
Szia ssanyi!

Köszönöm a választ és dicséretet. :) A képeket nagyon szívesen fogadom, mert ha valaki egyszer tényleg kiadja jobb minőségben, biztosan beruházok rá és építek még ilyet. Nekem az is jó, ha az emailcímemre elküldöd (gabor.prof@gmnail.com). Előre is köszönöm!

Ha másért nem, azért jó volt feltenni a képeket ide a gépről, hogy beinduljon ez a kis eszmecsere és az információáramlás. :)

Üdv
Gábor
reromp
2020.01.24. 12:45:30
Hello,

Írtam az ismerőseimnek a Tikakkoski Múzemumban, és igen, minden bizonnyal félreértésről van szó. Emlékeznek a beszélgetésetekre, de amiről szó volt, az az, hogy az Ikarol olívzöld is volt, de ugyanakkora az esélye az RLM 71-nek, mint bármi másnak, mivel nincs bizonyíték semmire. A beszélgetésben mindezt teoretikusan jelentették ki, de azt is hogy bármilyen más is lehetett. (irásos alapja nincs) Hangsúlyozandó, hogy ez kizárólag a fém részekre vonatkozik, mert fára és vászonra más gyár (Winter Oy) szállított festéket.

P-36: https://www.britmodeller.com/forums/index.php?/topic/235065989-eduard-for-2020/page/3/&tab=comments#comment-3559970

Csabi
reromp
2020.01.24. 12:58:27
Elolvastam utólag, és egész értelmetlenre sikerült :-) Szal a lényeg, hogy a srácok nem állítták, hogy RLM 71-et használtak, hanem csak azt, hogy bármilyen árnyalat lehetett a különböző szállítmányokban, akár 71-is, de lehet hogy más. Ami biztos, hogy a szabályzat és előírások szerint a nagyjavításnál a Warpaint színeket kellett alkalmazni (Fekete + 34096 Zöld és Szürke -minkettő eredetileg angol árnyalat - a későbbiekben a szürke helyett a DN = RLM 65)
B.Gábor
2020.01.24. 13:15:41
Szia!

Köszi a választ, lassan csak kiderül az igazság. Köszi a linket is, az alapján úgy látom, hogy max 2021-ben lehet ebből valami. Mindenesetre ha minden igaz, amire a bejegyzés hivatkozik, akkor nekem jó évem lesz jövőre, mert a Wildcat a másik nagy kedvencem. :)

Üdv
Gábor
Szólj hozzá! ?
Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció