Bell P-39 Q Airacobra
1:48, Hasegawa
Pintér György - Múzeumi krimik
Ez az első makett, amit itt a nyilvánossag elé tárok. Továbbá az első makettem hosszú kihagyás után. Ifjú gyermekkoromban ugyanis sokat foglalkoztam a kis műanyagdarabkák egymáshoz ragasztásávál, később már a festéssel is, de a gyakori lakásátrendezések, illetve takarítások rendre megtizedelték a maketteket. A krónikus zsebpénzhiány pedig beszűkitette az új makettek beszerzését, így szépen lassan alábbhagyott az építési kedv. Az elmúlt nyáron azonban egyik legjobb barátommal a Holt-Tisza-parti sörözések idején annyit beszélgettünk a makettekről, hogy elhatároztam, újra megpróbálkozok egynek az összerakásával. Ennek az eredmenye lett eme P-39.
A hosszú kihagyás meghagyta a nyomát a makettező készségemen, nem egy kisebb-nagyobb hibát elkövettem, de végül is nagyon élveztem a dolgot és folytatás következik.
A makett a Hasegawa 1:48-as P 39-Q/N Airacobraja. A maketten sem sorja, sem egyéb hiba nem volt, ami különösen meglepett, mert még a régi makettek emléke élt bennem, amikor kb. egy fél repülőnyi műanyagot reszelt le az ember, mire előbújt a kívánt forma. :)
Szóval a makett minősége nagyon jó, a matricakat talán egy kicsit vastagnak találtam, de ez lehet, hogy csak a tapasztalatlanságom oka. Értsd: örüljek, hogy ilyen vékony, ennél csak vastagabbak vannak. :)
Az Airacobra merőben új technikát vonultatott fel, nevezetesen az első gép volt, amelyiknek a motorja nem a pilóta előtt, hanem a pilótafülke mögött helyezkedett el, közel a sárkány gravitációs központjához. Ezúton szándékoztak javítani a gép manőverezési készségén. Így szokatlanul hosszú tengelyt alkalmaztak, ami a motort a légcsavarral összekötötte, továbbá az amerikai gépektől szokatlanul egy 37 mm-es gépágyút is magába foglalt. A pilótafülke előtt felszabadult helyet a harmadik futómű elhelyezésére használták. Ez a megoldás is szokatlan volt a kortárs gépek között, amelyeknél a harmadik futómű általában a farokban helyezkedett el és nem lehetett teljesen behúzni.
A gép azonban nem valtotta be a hozzá fűzött reményeket, aminek egyik oka a relatív gyenge motor volt, ami különösen érezhetővé vált nagy magasságban. Noha az ameriakai pilóták nem tartották sokra a gepet, az oroszok sikeresen alkalmazták a földi célok elleni támadásoknál.
A gép összerakása egyértelmű volt az útmutató alapján. Sajnos az ablakok közel kerültek egy festékoldós balesethez, így a gépen a kilátás korlátozott jobbra előre. Ezt azonban igyekeztem nem dokumentálni a képeken. A gépet Gunze akrilfestékkel fújtam le (felül Olive drab, alul medium grey), majd felkerültek a matricák. Mindezek után a panelvonalakat akartam kiemelni, azonban ez gyalázatosan pocsékra sikerült, így újra kellett fújni a festést. Emiatt azonban a matricák egy része eltűnt... Hát igen, van még mit gyakorolni. A kipufogó kormozása tűrhető lett szerintem, bár kicsit talán lentebb van, mint kellene.
A futómű elhelyezése átvert, ugyanis a gép súlypontja jóval a középpont mögött helyezkedik el. Így hiába tettem egy jókora súlyt az orrba, még mindig seggreesik a gép... Majd valami talapzatra helyezem, ahol egyszerűen leragasztom az első kereket, és akkor volt-nincs hanyattesés. :)
A végeredmény ilyen lett, szívesen várok minden kritikát. Továbbá jó tippet, hogyan lehetne a panelezest szépen megoldani.
A kovetkező, már szerelőszalagon levő gép egy A6M Zero.
A hosszú kihagyás meghagyta a nyomát a makettező készségemen, nem egy kisebb-nagyobb hibát elkövettem, de végül is nagyon élveztem a dolgot és folytatás következik.
A makett a Hasegawa 1:48-as P 39-Q/N Airacobraja. A maketten sem sorja, sem egyéb hiba nem volt, ami különösen meglepett, mert még a régi makettek emléke élt bennem, amikor kb. egy fél repülőnyi műanyagot reszelt le az ember, mire előbújt a kívánt forma. :)
Szóval a makett minősége nagyon jó, a matricakat talán egy kicsit vastagnak találtam, de ez lehet, hogy csak a tapasztalatlanságom oka. Értsd: örüljek, hogy ilyen vékony, ennél csak vastagabbak vannak. :)
Az Airacobra merőben új technikát vonultatott fel, nevezetesen az első gép volt, amelyiknek a motorja nem a pilóta előtt, hanem a pilótafülke mögött helyezkedett el, közel a sárkány gravitációs központjához. Ezúton szándékoztak javítani a gép manőverezési készségén. Így szokatlanul hosszú tengelyt alkalmaztak, ami a motort a légcsavarral összekötötte, továbbá az amerikai gépektől szokatlanul egy 37 mm-es gépágyút is magába foglalt. A pilótafülke előtt felszabadult helyet a harmadik futómű elhelyezésére használták. Ez a megoldás is szokatlan volt a kortárs gépek között, amelyeknél a harmadik futómű általában a farokban helyezkedett el és nem lehetett teljesen behúzni.
A gép azonban nem valtotta be a hozzá fűzött reményeket, aminek egyik oka a relatív gyenge motor volt, ami különösen érezhetővé vált nagy magasságban. Noha az ameriakai pilóták nem tartották sokra a gepet, az oroszok sikeresen alkalmazták a földi célok elleni támadásoknál.
A gép összerakása egyértelmű volt az útmutató alapján. Sajnos az ablakok közel kerültek egy festékoldós balesethez, így a gépen a kilátás korlátozott jobbra előre. Ezt azonban igyekeztem nem dokumentálni a képeken. A gépet Gunze akrilfestékkel fújtam le (felül Olive drab, alul medium grey), majd felkerültek a matricák. Mindezek után a panelvonalakat akartam kiemelni, azonban ez gyalázatosan pocsékra sikerült, így újra kellett fújni a festést. Emiatt azonban a matricák egy része eltűnt... Hát igen, van még mit gyakorolni. A kipufogó kormozása tűrhető lett szerintem, bár kicsit talán lentebb van, mint kellene.
A futómű elhelyezése átvert, ugyanis a gép súlypontja jóval a középpont mögött helyezkedik el. Így hiába tettem egy jókora súlyt az orrba, még mindig seggreesik a gép... Majd valami talapzatra helyezem, ahol egyszerűen leragasztom az első kereket, és akkor volt-nincs hanyattesés. :)
A végeredmény ilyen lett, szívesen várok minden kritikát. Továbbá jó tippet, hogyan lehetne a panelezest szépen megoldani.
A kovetkező, már szerelőszalagon levő gép egy A6M Zero.
|
| Muszerfal |
|
| Keszen van |
|
| P-39Q |
|
| P-39Q |
|
| P-39Q |
|
| P-39Q |
|
| P-39Q |
2008.12.27.