M18 Hellcat
1:35, Academy
No.1375 (1997)
Pintér György - Múzeumi krimik
Története
Egyetlen haditerv sem állja ki az ellenséggel való első összecsapás próbáját - ez a mondás különösen igaz az amerikaiak II. világháborús páncélos elképzeléseire. A lengyel, majd a francia hadjárat, illetve Japán kínai hadműveletei alapján a 40-es évek elején pánikszerűen nekiláttak a fejlesztéseknek. A gond csak az volt, hogy úgy látszik, a mérnököket és stratégákat hermetikusan elzárták a világtól, mert azok az eszközök, amelyekkel végül is 1942 végén megérkeztek Afrikába, már nagyrészt alkalmatlanok voltak a legújabb német technika ellen. Újabb két év kellett, mire harcba álltak a valóban ütőképes fegyverek (M26 Pershing), addig pedig igyekeztek a meglévő eszközökből kihozni a legtöbbet. Így jelentek meg a féllánctalpasokra telepített lövegek helyett a harckocsialvázra épült páncélvadászok, köztük az M18.
Az M18 fura jármű. A könnyű harckocsik kategóriája és a különálló páncélvadász hadviselés koncepciója megjelenésekor már túlhaladottá vált, mégis a keresztezésükből egy olyan páncélos jött létre, amely képes volt szembeszállni a nálánál jóval erősebb ellenfelekkel is. (A német páncélvadászok, mint pl. a Jagdpanzer nem a harckocsik helyett, hanem mellettük vették fel a harcot a tankokkal. Az amerikai doktrína a saját tankokat nem az ellenséges páncélosok ellenfeléül szánta.) Bár 76 mm-es lövege sem az angol 17 fontossal, sem a német 75 mm-es Pak 40-el nem vette fel a versenyt, ha szemből nem is, de oldalról már képes volt átütni a Tigrisek és Párducok páncélzatát, alacsony építése és kiemelkedő (országúton több, mint 80 km-es!) sebessége pedig javította esélyeit egy gyors menekülésnél. Erre adott esetben szüksége is volt, mert a torony páncélzata egy nehézgéppuskának sem állt ellen, nem egy 75-ös vagy 88-as lövegnek. Mivel azonban ezekkel szemben a Sherman alapra épített M10-es páncélvadászoknak sem volt esélyük, a fürgébb, kisebb, de azonos erejű M18-at kedvelték a katonák. A tesztpéldányokat először 1944. májusában Anzionál vetették be, a frontra nagyobb számban júliustól érkeztek. 44 októberétől már a csőszájfékes M1A2 löveggel szállították az utolsó kb. 700 db-ot. Készült belőle az M36-os tornyával szerelt változat is, de már csak a háború után és nem is állt hadrendbe. A közelmúltban a délszláv háborúban bukkantak fel példányai, némelyik elég érdekes formában (pl. T55 test M18 toronnyal). A Hellcat név nem hivatalos elnevezés, csak a gyártó Buick marketingesei találták ki az M18 76mm GMC helyett.
A készletről
Az Academy mellett az AFV Club is kiadta ennek a páncélvadásznak a makettjét, azonban ez már csak elvétve kapható. Nem úgy az Academy 1997-es készlete, amelyik egészen jó áron rendszeresen beszerezhető. A kilenc öntőkeretből kettő-kettő a futómű és a tagokból álló lánctalp darabjait tartalmazza. Kapunk még két vinil lánctalpat, egy darab sodrott fonalat vontatókötélnek, kis vinil gyűrűket a kerekek rögzítéséhez és persze a matricalapot. A korabeli szokásoknak megfelelően készült belőle motorizált, elemes változat is, ennek nyomait őrzik a páncéltesten lévő kivágások és néhány alkatrész a kereteken. Beszívódást első ránézésre nem találtam a darabokon, a tüskenyomok is szinte mindenhol később nem látható helyre kerültek. A fődarabok illeszkedése jó, kivéve talán a felső páncéltest és a hátpáncél jobb oldali csatlakozásánál. Itt egy kis igazításra lesz szükség, de lehet, hogy ez csak egyedi hiba. A testre kerülő szerszámok, kiegészítők helyét hajszálvékony, kiemelkedő kontúrok jelzik, ezeket festés előtt azért jobb lecsiszolni. Az alkatrészbontás szerencsés, logikus, könnyen festhető szekciókat építhetünk. A kerekeket elég rátolni a tengelycsonkokra, így a kész testet, a lánctalpat és a kerekeket külön festhetjük, koptathatjuk és csak utána állítjuk össze a makettet, ami nagy előny. A torony az M1A1 sima és az M1A2 csőszájfékes löveggel is megépíthető és opcióként megkapjuk a típusra jellemző, vászonborítású lövegpajzsot is, így nem kell nekünk kísérletezni ennek a kidolgozásával. A matricalap két járműhöz tartalmaz jelzéseket. Kiegészítésül kapunk néhány zsákot, lőszert, és persze a tornyon lévő géppuskát, ez azonban még az Academy régi darabja, nem a sokkal szebben kidolgozott új változat.
A makett értékelését kétfelé bontanám, mert más a kép, ha valaki egyszerűen a dobozból akarja megépíteni és más, ha az eredtihez hűen szeretné megépíteni valamelyik változatot.
Lássuk az első esetet:
A készlet anyag kicsit merev műanyag, leginkább az Italeri régi készleteire emlékeztet. A torony elég szépen kidolgozott, a jellegzetes, 45 fokkal elfordított löveg azt hiszem jól fog mutatni a végén. Tüskenyomok vannak a torony belső palástján, a löveg csőfarán belül és ki tudja miért, a vezető és a mitfahrer ülésének a támláján, itt két-két akkurátus lyukkal kiegészítve. Egyiknek az eltüntetése sem bonyolult és részleteket sem teszünk vele tönkre. A lövegcsövek és a torony is két félből állnak, össze kell őket csiszolni, ez a toronynál nagyon egyszerű, mert az illesztések szinte mindenhol takarásban lesznek. A test elején a motorizált tengely kivágását ugyan nagyrészt eltakarja a kihajtómű burkolata, de azért egy sztirol betéttel a maradékot el kell tüntetnünk, szerencsére ez sem bonyolult. A motorizált ős hozadéka az is, hogy a törzs tetejét elvileg elég két furatba nyomva rögzíteni az aljához, a valóságban inkább vágjuk le a csapokat és használjunk ragasztót. A mai kitekre jellemző felületi textúrát, öntvényszámot ne várjunk, ezért is tanácsosabb a lövegpajzs burkolt változatát használni, így viszont a lövegcső nem mozgatható, a csőfar beállításánál figyeljünk erre. A teknő belsejére ráöntöttek nyolc lőszert, ez nem szerencsés. Dícséretes, hogy igyekeztek ábrázolni a meghajtó- és feszítőkerekek peremén lévő könnyítéseket. Kár viszont, hogy ezek egyrészt csak a kerék külső koszorúján vannak, másrészt a belső oldalon az illesztések nyomtalan eltüntetése nem lesz egyszerű. A festési változatok kiválasztása sem túl szerencsés, az M18-nak ennél sokkal látványosabb festései is voltak. Jó lett volna, ha megkapjuk az "I Don't Want A" fényképén szereplő Cullin sövényvágót, ez igazán egyedivé tette volna a készletet.
Festések:
I Don't Want A: 705. TD Bat., A század
Dorothy: 827. TD Bat., B század
Ha szeretnénk a valósághoz közelebb álló járművet építeni, akkor több dolgunk lesz:
- A csőfarból hiányzik a zártömb. Ezt egy vastagabb keretdarabot hasábformára faragva a legegyszerűbb pótolni.
- Hiányzik az irányzókerék és az irányzótávcső is a löveg bal oldaláról.
- A csőszájfék nélküli lövegcső nem ezekhez a járművekhez való. Az elejére kerülő, a furatot imitáló toldalék szélesebb a csőnél, holott a valóságban a cső végig sima volt. Három lehetőségünk van. Az első, hogy megpróbáljuk összecsiszolni, de elég nagy a különbség, célszerűbb egy M10 lövegcsövet szerezni. Másik lehetőség, hogy feltöltjük a lyukat és imitáljuk a csőre húzott, elég vastag védősapkát - ez több képen is szerepel és az Academy tervezőit is ez téveszthette meg. A harmadik, hogy hagyjuk így, ez elvileg hasonlíthat a csőszájfék fogadására felkészített, M1A1C löveggel szerelt példányokra, de ilyenről csak egy gyári képet találtam, harctérit vagy múzeumit egyet sem.
- A belső szponzonokra öntött lőszerimitációkat távolítsuk el. Oldalanként 18 db lőszer volt (9-9 a talpukkal egymáshoz fordítva), 4-3-2 prizma elrendezésben.
- Az oldalsó köténylemezeket szinte soha nem használták, az általam fellelt harctéri képekből csak egyen szerepelnek.
- A torony bal oldalán a toronymozgató mechanizmusnál érdems pótolni a kábelezést.
- A matricalapon ábrázolt két jármű egyaránt a sima M1A1 löveget használta, téves a mellékelt festési útmutató. A korabeli képeken a lövegpajzson van a vászonborítás, de ezt természetesen bármikor leszedhették.
Feljavítók:
A készlethez az Eduard gyárt maratást (35173) - sajnos ez sem mai darab. A motor szellőzőrácsain kívül az első és oldalsó sárvédő toldatokat, a szerszámok rögzítéseit és a géppuska szokásos feljavítóját tartalmazza, valamint néhány apróságot. Sajnos a torony és a küzdőtér belsejéhez alig van benne valami.
A Verlinden külön külső és belső kiegészítő szettet kínál hozzá (1516 és 1512), ezek közül szerintem a külső a használhatóbb. Gyakorlatilag megkapunk szinte mindent az Eduard külső kiegészítőiből, plusz új meghajtó- és láncfeszítő kerekeket, új lövegponyvát, a cső végére való védőhuzatot, a fényszórók védőkereteit és egy géppuskát. Hátránya, hogy majd a felével többe kerül, mint az alapkészlet :-((.
A Legend LF1010 kiegészítője külső "csingilingiket" és egy parancsnoki figurát tartalmaz.
Lövegből a Barrel depot gyárt csőszájfékeset (35051). Ha a csőszájfék nélküli tornyot építjük, akkor az M10-ekhez kínált lövegcsövek közül lehet megfontolni valamelyik beszerzését.
A Friulmodel ATL40 kód alatt kínál szemenkénti lánctalpat. Az M24 Chaffee más lánckereket használt, ezért az ahhoz kínált készlet sajnos nem csereszabatos, pedig abban a lánc- és a feszítőkerék is benne van :-((.
Egyetlen haditerv sem állja ki az ellenséggel való első összecsapás próbáját - ez a mondás különösen igaz az amerikaiak II. világháborús páncélos elképzeléseire. A lengyel, majd a francia hadjárat, illetve Japán kínai hadműveletei alapján a 40-es évek elején pánikszerűen nekiláttak a fejlesztéseknek. A gond csak az volt, hogy úgy látszik, a mérnököket és stratégákat hermetikusan elzárták a világtól, mert azok az eszközök, amelyekkel végül is 1942 végén megérkeztek Afrikába, már nagyrészt alkalmatlanok voltak a legújabb német technika ellen. Újabb két év kellett, mire harcba álltak a valóban ütőképes fegyverek (M26 Pershing), addig pedig igyekeztek a meglévő eszközökből kihozni a legtöbbet. Így jelentek meg a féllánctalpasokra telepített lövegek helyett a harckocsialvázra épült páncélvadászok, köztük az M18.
Az M18 fura jármű. A könnyű harckocsik kategóriája és a különálló páncélvadász hadviselés koncepciója megjelenésekor már túlhaladottá vált, mégis a keresztezésükből egy olyan páncélos jött létre, amely képes volt szembeszállni a nálánál jóval erősebb ellenfelekkel is. (A német páncélvadászok, mint pl. a Jagdpanzer nem a harckocsik helyett, hanem mellettük vették fel a harcot a tankokkal. Az amerikai doktrína a saját tankokat nem az ellenséges páncélosok ellenfeléül szánta.) Bár 76 mm-es lövege sem az angol 17 fontossal, sem a német 75 mm-es Pak 40-el nem vette fel a versenyt, ha szemből nem is, de oldalról már képes volt átütni a Tigrisek és Párducok páncélzatát, alacsony építése és kiemelkedő (országúton több, mint 80 km-es!) sebessége pedig javította esélyeit egy gyors menekülésnél. Erre adott esetben szüksége is volt, mert a torony páncélzata egy nehézgéppuskának sem állt ellen, nem egy 75-ös vagy 88-as lövegnek. Mivel azonban ezekkel szemben a Sherman alapra épített M10-es páncélvadászoknak sem volt esélyük, a fürgébb, kisebb, de azonos erejű M18-at kedvelték a katonák. A tesztpéldányokat először 1944. májusában Anzionál vetették be, a frontra nagyobb számban júliustól érkeztek. 44 októberétől már a csőszájfékes M1A2 löveggel szállították az utolsó kb. 700 db-ot. Készült belőle az M36-os tornyával szerelt változat is, de már csak a háború után és nem is állt hadrendbe. A közelmúltban a délszláv háborúban bukkantak fel példányai, némelyik elég érdekes formában (pl. T55 test M18 toronnyal). A Hellcat név nem hivatalos elnevezés, csak a gyártó Buick marketingesei találták ki az M18 76mm GMC helyett.
A készletről
Az Academy mellett az AFV Club is kiadta ennek a páncélvadásznak a makettjét, azonban ez már csak elvétve kapható. Nem úgy az Academy 1997-es készlete, amelyik egészen jó áron rendszeresen beszerezhető. A kilenc öntőkeretből kettő-kettő a futómű és a tagokból álló lánctalp darabjait tartalmazza. Kapunk még két vinil lánctalpat, egy darab sodrott fonalat vontatókötélnek, kis vinil gyűrűket a kerekek rögzítéséhez és persze a matricalapot. A korabeli szokásoknak megfelelően készült belőle motorizált, elemes változat is, ennek nyomait őrzik a páncéltesten lévő kivágások és néhány alkatrész a kereteken. Beszívódást első ránézésre nem találtam a darabokon, a tüskenyomok is szinte mindenhol később nem látható helyre kerültek. A fődarabok illeszkedése jó, kivéve talán a felső páncéltest és a hátpáncél jobb oldali csatlakozásánál. Itt egy kis igazításra lesz szükség, de lehet, hogy ez csak egyedi hiba. A testre kerülő szerszámok, kiegészítők helyét hajszálvékony, kiemelkedő kontúrok jelzik, ezeket festés előtt azért jobb lecsiszolni. Az alkatrészbontás szerencsés, logikus, könnyen festhető szekciókat építhetünk. A kerekeket elég rátolni a tengelycsonkokra, így a kész testet, a lánctalpat és a kerekeket külön festhetjük, koptathatjuk és csak utána állítjuk össze a makettet, ami nagy előny. A torony az M1A1 sima és az M1A2 csőszájfékes löveggel is megépíthető és opcióként megkapjuk a típusra jellemző, vászonborítású lövegpajzsot is, így nem kell nekünk kísérletezni ennek a kidolgozásával. A matricalap két járműhöz tartalmaz jelzéseket. Kiegészítésül kapunk néhány zsákot, lőszert, és persze a tornyon lévő géppuskát, ez azonban még az Academy régi darabja, nem a sokkal szebben kidolgozott új változat.
A makett értékelését kétfelé bontanám, mert más a kép, ha valaki egyszerűen a dobozból akarja megépíteni és más, ha az eredtihez hűen szeretné megépíteni valamelyik változatot.
Lássuk az első esetet:
A készlet anyag kicsit merev műanyag, leginkább az Italeri régi készleteire emlékeztet. A torony elég szépen kidolgozott, a jellegzetes, 45 fokkal elfordított löveg azt hiszem jól fog mutatni a végén. Tüskenyomok vannak a torony belső palástján, a löveg csőfarán belül és ki tudja miért, a vezető és a mitfahrer ülésének a támláján, itt két-két akkurátus lyukkal kiegészítve. Egyiknek az eltüntetése sem bonyolult és részleteket sem teszünk vele tönkre. A lövegcsövek és a torony is két félből állnak, össze kell őket csiszolni, ez a toronynál nagyon egyszerű, mert az illesztések szinte mindenhol takarásban lesznek. A test elején a motorizált tengely kivágását ugyan nagyrészt eltakarja a kihajtómű burkolata, de azért egy sztirol betéttel a maradékot el kell tüntetnünk, szerencsére ez sem bonyolult. A motorizált ős hozadéka az is, hogy a törzs tetejét elvileg elég két furatba nyomva rögzíteni az aljához, a valóságban inkább vágjuk le a csapokat és használjunk ragasztót. A mai kitekre jellemző felületi textúrát, öntvényszámot ne várjunk, ezért is tanácsosabb a lövegpajzs burkolt változatát használni, így viszont a lövegcső nem mozgatható, a csőfar beállításánál figyeljünk erre. A teknő belsejére ráöntöttek nyolc lőszert, ez nem szerencsés. Dícséretes, hogy igyekeztek ábrázolni a meghajtó- és feszítőkerekek peremén lévő könnyítéseket. Kár viszont, hogy ezek egyrészt csak a kerék külső koszorúján vannak, másrészt a belső oldalon az illesztések nyomtalan eltüntetése nem lesz egyszerű. A festési változatok kiválasztása sem túl szerencsés, az M18-nak ennél sokkal látványosabb festései is voltak. Jó lett volna, ha megkapjuk az "I Don't Want A" fényképén szereplő Cullin sövényvágót, ez igazán egyedivé tette volna a készletet.
Festések:
I Don't Want A: 705. TD Bat., A század
Dorothy: 827. TD Bat., B század
Ha szeretnénk a valósághoz közelebb álló járművet építeni, akkor több dolgunk lesz:
- A csőfarból hiányzik a zártömb. Ezt egy vastagabb keretdarabot hasábformára faragva a legegyszerűbb pótolni.
- Hiányzik az irányzókerék és az irányzótávcső is a löveg bal oldaláról.
- A csőszájfék nélküli lövegcső nem ezekhez a járművekhez való. Az elejére kerülő, a furatot imitáló toldalék szélesebb a csőnél, holott a valóságban a cső végig sima volt. Három lehetőségünk van. Az első, hogy megpróbáljuk összecsiszolni, de elég nagy a különbség, célszerűbb egy M10 lövegcsövet szerezni. Másik lehetőség, hogy feltöltjük a lyukat és imitáljuk a csőre húzott, elég vastag védősapkát - ez több képen is szerepel és az Academy tervezőit is ez téveszthette meg. A harmadik, hogy hagyjuk így, ez elvileg hasonlíthat a csőszájfék fogadására felkészített, M1A1C löveggel szerelt példányokra, de ilyenről csak egy gyári képet találtam, harctérit vagy múzeumit egyet sem.
- A belső szponzonokra öntött lőszerimitációkat távolítsuk el. Oldalanként 18 db lőszer volt (9-9 a talpukkal egymáshoz fordítva), 4-3-2 prizma elrendezésben.
- Az oldalsó köténylemezeket szinte soha nem használták, az általam fellelt harctéri képekből csak egyen szerepelnek.
- A torony bal oldalán a toronymozgató mechanizmusnál érdems pótolni a kábelezést.
- A matricalapon ábrázolt két jármű egyaránt a sima M1A1 löveget használta, téves a mellékelt festési útmutató. A korabeli képeken a lövegpajzson van a vászonborítás, de ezt természetesen bármikor leszedhették.
Feljavítók:
A készlethez az Eduard gyárt maratást (35173) - sajnos ez sem mai darab. A motor szellőzőrácsain kívül az első és oldalsó sárvédő toldatokat, a szerszámok rögzítéseit és a géppuska szokásos feljavítóját tartalmazza, valamint néhány apróságot. Sajnos a torony és a küzdőtér belsejéhez alig van benne valami.
A Verlinden külön külső és belső kiegészítő szettet kínál hozzá (1516 és 1512), ezek közül szerintem a külső a használhatóbb. Gyakorlatilag megkapunk szinte mindent az Eduard külső kiegészítőiből, plusz új meghajtó- és láncfeszítő kerekeket, új lövegponyvát, a cső végére való védőhuzatot, a fényszórók védőkereteit és egy géppuskát. Hátránya, hogy majd a felével többe kerül, mint az alapkészlet :-((.
A Legend LF1010 kiegészítője külső "csingilingiket" és egy parancsnoki figurát tartalmaz.
Lövegből a Barrel depot gyárt csőszájfékeset (35051). Ha a csőszájfék nélküli tornyot építjük, akkor az M10-ekhez kínált lövegcsövek közül lehet megfontolni valamelyik beszerzését.
A Friulmodel ATL40 kód alatt kínál szemenkénti lánctalpat. Az M24 Chaffee más lánckereket használt, ezért az ahhoz kínált készlet sajnos nem csereszabatos, pedig abban a lánc- és a feszítőkerék is benne van :-((.
|
| Dobozkép |
|
| Festési variációk |
|
| Küzdőtér és vá… |
|
| A futómű részei |
|
| A torony belseje |
|
| A páncéltest és a… |
|
| Vegyes alaktrészek… |
|
| Kiegészítők |
|
| Vinil |
|
| ... és elemekből… |
|
| Páncéltest |
|
| Matricalap |
|
| Az építési ú… |
|
| m18 inst2 |
|
| m18 inst3 |
|
| m18 inst4 |
|
| m18 inst5 |
|
| m18 inst6 |
|
| m18 inst7 |
|
| m18 inst8 |
|
| m18 inst9 |
|
| m18 inst10 |
|
| m18 inst11 |
|
| m18 inst12 |
|
| m18 inst13 |
2008.01.13.