Panzerkampfwagen VI Tiger

Pintér György - Múzeumi krimik A német hadseregben már 1938-ban felismerték, hogy a PzKpfw (Panzerkampfwagen) IV harckocsit a közeljövőben le kell cserélni egy nagyobb, jobb harcképességű járművel. Több vállalat is készített prototípust, de csak egyet fogadtak el. 1941-ben a Henschel kapott megbízást egy 36 tonnás harckocsi, a VK 3601 kifejlesztésére. Követelménynek 40 km/h-s maximális sebességet, jó páncélvédelmet és nagy teljesítményű ágyút írtak elő.

Amikor először megjelent a harcmezőn 1942 végén, a masszív Tigris a világon a legerősebb harckocsi volt. Lassú, nehézkes és nem túl nagy megbízhatósága ellenére uralta a harcmezőt. A szövetséges harckocsik nem vehették fel a versenyt a vastag páncéljával és nagy tűzerejű 88 mm-es ágyújával. A háború végéig nem is volt ellenfele.

Nagyobb konstrukció

Ennek a harckocsinak a prototípusa elkészült, de a további gyártást leállították, mivel 1941 májusában a VK 4501-est egy 45 tonnás harckocsit rendeltek meg. Úgy tervezték, hogy az európai hadseregek által akkor már rettegett, félelmetes 88 mm-es légvédelmi/páncéltörő ágyú módosított változatával fegyverzik fel. Azt akarták, hogy a prototípus HItler következő születésnapjára, 1942. április 20-ra elkészüljön. Az idő rövidsége miatt a Henschel felhasznált néhány technikai megoldást a VK 3601-ből és más elvetett változatokból, például a VK 3001(H)-ból.

A végtermék a VK 4501(H) lett, ahol a (H) a Henschelre utal. A Porsche szintén, ugyanazon követelmények alapján, kidolgozta a saját konstrukcióját, a VK 4501(P)-t. Mindkét prototípus elkészült Hitler születésnapjára, a Henschelt fogadták el és kezdték meg a gyártását 1942 augusztusában PzKpfw VI Tiger Ausf E, vagy SdKfz 181 néven.

Porsche-Tigris

Arra az esetre, ha a teszteken a VK 4501(H) megbukna, 90 darab VK 4501(P)-t is rebdeltek. Ezekből a járművekből lett végül a Panzerjäger Tiger(P) Ferdinand (SdKfz 184), amely tervezőjéről, dr. Ferdinand Porschéról kapta a nevét.

A Tigris gyenge pontja

Abban az időben a TIgris kitűnő konstrukciónak számított, de túl bonyolult volt a gyártása.
Egy lényeges gyenge pontja volt, mégpedig az átlapolt görgőmegoldás, amely a sár és a kövek hatására beszorult. A keleti fronton ez végzetes lehetett, mivel télen az éjszaka folyamán a sár megfagyott, és reggelre a harckocsik mozdulatlanná dermedtek, gyakran éppen akkor, amikor a szovjetek támadásba lendültek. Amikor a jármű úton haladt, az 51,5 mm széles lánctalpat szerelték fel, terepen pedig a 71,5 mm-est használták; ez kisebb nyomást gyakorolt a talajra, növelve a vonóerőt.

A halálos "88-as"

A Tigris fegyverzetéhez a 88 mm-es KwK 36-os ágyú és a vele párhuzamosított 7,92 mm-es MG 34-es géppuska, valamint a harckocsitest jobb oldalán elöl még egy géppuska tartozott. A harckocsi lőszerjavadalmazása 84 db 88 mm-es és 5850 géppuskalőszer volt.

A Tigrist először Tunéziában vetették be a brit hadsereg ellen, ettől kezdve a Tigris jelen volt valamennyi német fronton. A Tigrisből 1942 augusztusától 1944 augusztusáig mindösszesen 1350 darabot gyártottak. Három fő változat készült. A fő profilt a harci alkalmazásu harckocsi jelentette, de gyártottak Befehlspanzer Tiger-t (Tigris, parancsnoki harckocsit) is. Ezekből a fő fegyvert eltávolították, hogy több hely legyen a toronyban a híradóeszközöknek. A Befehlspanzert vontató járműként is használhatták, mivel csörlővel is felszerelték.

Rohamtigris

A harmadik változat a nehéz páncélzatú Sturmtiger volt. A páncéltest újszerű, csak bizonyos szögben elfordítható felépítményén egy 380 mm-es Typ 61 rakétaindítót helyeztek el; mindössze 10 db készült el belőle.

A háború előtti harckocsiknak kétszemélyes tornya volt. A bonyolult feladatok végrehajtása ezért a parancsnokra és a töltőkezelőre hárult, ez rontotta a hatékonyságot. A Tigris azonban követte azt a német szabványt, amely alapján a torony háromszemélyes volt. Ez lehetővé tette, hogy mindenki a saját és legfontosabb feladatával foglalkozzon. A parancsnok irányította a harckocsit és megkereste a célt, az irányzó befogta a célzóberendezésbe és kilőtte a lövedéket, a töltőkezelő pedig gondoskodott arról, hogy mindig a megfelelő - páncéltörő vagy kumulatív - lövedéket töltse be a célok megsemmisétéséhez. Egy jól képzett személyzet félelmetes harci eszközzé tette a Tigrist.

A jobb oldalon elöl ülő rádiós kezelte a harckocsitest homlokpáncéljába szerelt géppuskát is. Ezt a géppuskát elsősorban a gyalogság ellen használták.

A rádiós mellett a vezetőtér bal oldalán ülő vezető feladata az volt, hogy a lehető legsimábban vezesse a nehéz járművet, ezért gyakran ez a személy a személyzet legidősebb, legtapasztaltabb tagja volt.

A parancsnok volt a harckocsiszemélyzet legfontosabb tagja; ő vezette a harckocsit akcióba, és elsősorba ő kereste meg a célokat. A torony bal oldalán elhelyezkedő parancsnoknak kémlelőnyílásokkal készült forgó kupolája volt, amelyek korlátozott körkörös kilátást biztosítottak számára még akkor is, amikor a harckocsi teljesen "be volt gombolva".

Futómű

A Tigris terepjáró képessége meglepően jó volt - az átlapolt futógörgők a lánctalpon keresztül osztották el a nagy tömeget a talajon, a torziós tengelyes felfüggesztése egyenletes járást biztosított a terepen is. Ha viszont a belső kerekek egyike megsérült egy aknán például, a javítás tábori körülmények között nehéz volt.

Lánctalpak

A Tigrisnek 72 cm széles lánctalpakra volt szüksége, hogy elossza a terhet a talajon. Ez túl széles volt a vasúti szállításhoz, ezért a külső görgőket le kellett szerelni, és az 52 cm-es lánctalpakat kellett felszerelni. Jelentős erőfeszítésbe telt, amíg a külső görgőket és a szélesebb lánctalpakat felszerelték a harctéri használatra.

A motor

A Tigris gyenge pontjainak egyike a motor volt, amely állandó karbantartást igényelt. Az első 205 db Tigrist 650 LE-s, 12 hengeres Maybach HL 210 P 45 motorral szálították, amely nem volt elég erős az 55 tonnás harckocsi mozgatásához. Minden 1943 májusa után gyártott harckocsiba már újabb, 700 LE-s 12 hengeres Maybach HL 230 P 45 motort szerelték, de még ez a teljesítménytöbblet is kevés volt. A Tigris motorjának hangját indításkor még nagyobb távolságról is fel lehetett ismerni - ez volt a hang, amelytől az ellenfél megijedt, és amelyet tisztelt.

A páncélzat

A Tigris hatalmas ereje a személyzete számára biztosított páncélvédelemben, valamint a harckocsiágyú nagy tűzerejében rejlett. A vastag páncéllemezekből álló testnek nem voltak olyan ballisztikai jellemzői, mint a Párducnak vagy a T-34-esnek, de vastagsága (25-100 mm a testen és 80-100 mm a tornyon az Ausf H és 110 mm az Ausf E típus esetében) ezt nem is tette szükségessé. Egyedül a hátoldalon lévő páncél volt vékonyabb.

Jellemzők
Gyártó: Henschel
Típus: nehéz harckocsi
Személyzet: 5 fő

Méretek
Hossz (test): 6,20 m
Hossz a löveggel együtt: 8,24 m
Szélesség: 3,73 m
Magasság: 2,86 m
Lánctalp szélessége (szállitás): 0,52 m
Lánctalp szélessége (harctér): 0,72 m

Harci tömeg
Korai típusok: 55 tonna (55 000kg)
Későbbi típusok: 57 tonna (57 000kg)

Motor
Korai típusok: Maybach HL 210 P 45, 12 hengeres, 650 LE-s benzinmotor
Későbbi típusok: Maybach HL 230 P 45, 12 hengeres, 700 LE-s benzinmotor
Erőátvitel: hidraulikus előválasztó, 8 előremeneti, és 4 hátrameneti sebességfokozat
Kormányzás: hidraulikus
Felfüggesztés: torziós tengelyek

Üzemanyag-kapacitás: 534 liter
Max. sebesség jó úton: 45,4 km/h
Max. sebesség terepen: 20 km/h
Max. hatótávolság: 195 km
Gázlóképesség felkészítés nélkül: 1,6 m
Gázlóképesség felkészítéssel: 4 m
Lejtőmászó képesség: 35°
Lépcsőmászó képesség: 0,8 m
Árokáthidaló képesség: 2,5 m

Fegyverzet
Fő fegyverzet: egy 88 mm-es KwK 36 L/56 ágyú
Hatásos lőtávolság: 2 km (2000 m)
Max. lőtávolság: 4,5 km (4500 m)
Lövedék kezdősebesség: 773 m/s
Toronyelfordulás: hidraulikus meghajtás, kézi tartalék meghajtás
Elfordulási sebesség: 6°/s
Emelkedési szög: +17/-6,5°
Lőszerek: páncéltörő vagy kumulatív

Másodlagos fegyverzet
Korai típusok: 2 db 7,92 mm-es MG 34 géppuska
Későbbi típusok: 3 db 7,92 mm-es MG 34/42 GP
Lőszerjavadalmazás: 92 db 88 mm-es és 5100 db 7,92 mm-es (34 db 150-es heveder)

Max. páncélátütő képesség
171 mm 100 méterről
156 mm 500 méterről
138 mm 1000 méterről
123 mm 1500 méterről
110 mm 2000 méterről

Páncélvastagság
Torony a lövegcsapnál: 110 mm
Homlokpáncél: 100 mm
Oldal- és hátsó páncél, torony: 80 mm
Tető, fenék: 25 mm

Egy kis érdekesség a végére

A Tigris átüti a Cromwell homlokpáncélját 2500 méterről.
A Cromwell 75 mm-es ágyúja semmilyen távolságból sem képes átütni a Tigris homlokpáncélját.

A Tigris átüti az M4A2 homlokpáncélját 1800 méterről.
A Sherman rövid csövű 75 mm-es ágyúja semmilyen távolságból sem képes átütni a Tigris homlokpáncélját.

A Tigris átüti az M4A4 Shermant 1800 méterről.
Az M4A4 76 mm-es ágyúja átüti a Tigris homlokpáncélját 700 méterről.

A Tigris átüti a Sherman Firefly páncélját 1800 méterről.
A Firefly a brit 76,2 mm-es páncéltörő ágyúval átüti a Tigris homlokpáncélját 1750 méterről.

A Tigris átüti a T-34/85-öst 1400 méterről.
A T-34-esnek a 85 mm-es ágyújával 500 méteren belülre kellett mennie, hogy esélye legyen a Tigris kilövésére.