Pintér György - Múzeumi krimik
A Curtiss-héja lassú evolúciójában akkor következett be a döntő fordulat, amikor a csillagmotor helyett soros motort kapott. Az amerikai légierő csak ekkor került olyan vadászgép birtokába, amely ugyan még mindig nem vehette fel a versenyt az élvonalbeli ellenséges és szövetséges típusokkal, de már a siker esélyével lehetett harcba vetni. A helyzet nem sokat változott akkor sem, amikor a B-C sorozat után további módosításokat eszközöltek rajta, még erősebb motort kapott, a sárkányon kisebb-nagyobb változtatást hajtottak végre, hosszabb törzs, szélesebb oldalkormány, módosított pilótafülke, stb. Annyit sikerült elérni, hogy jó közepes, megbízható repülőgép született, amit az is jelez, hogy a típus a 3. legnagyobb számban gyártott amerikai vadászgép lett. A technikai fölény amúgyis mindig átmeneti és relatív. A 112-esek tavaly tavasszal elhunyt parancsnoka, Neville Duke jobb napjain 4-5 Macchi 200-ast lőtt le P-40-esével. Aztán jött H.-J. Marseille Messerschmittjével, és jobb napjain 4-5 brit vadászgépet szedett le.
Makettünk eredetije, a GA-Y, a RAF 112. századában szolgált a líbiai Gambut repülőterén. A gép "főpilótája" Henry George Burney őrmester volt, de olykor igénybe vette a neves ász, Clive R. Caldwell és az alakulatnál szolgáló két lengyel pilóta is. A gép utolsó bevetésére 1942. május 30-án szállt fel, amikor a 112-esek német csapatösszevonást támadtak Bir Hakeim környékén. Az akció súlyos veszteségekkel zárult, és a lelőtt gépek között volt a GA-Y is. A pilóta nem szerepel a veszteséglistán, így valószínűleg szerencsésen túlélte a bevetést.
A makett
Makettészeti szempontból a P-40 ideális alany. Számos fő- és alváltozatban gyártották, Braziliától Finnországon, Kínán, a Szovjetunión, Hollandián át Angliáig sok ország használta, a kiöblösödő légbeömlő az orr alatt, és az oldalról lapított, magas építésű törzs pedig lehetővé tette látványos jelzések elhelyezését, amivel a pilóták éltek is. Nem csoda, hogy 1:72-től 1:24-ig sok makettgyártó kínálja különböző változatait, és utángyártott kiegészítőkből is többféle kapható.
Az Airfix kitje nem csak e típusból, hanem az összes 1:72-es repülőmakettet számba véve is az egyik legrégebben a piacon levő darab, kortársai, a régi Revell öntvény (P-40E), a valamivel későbbi Matchbox (P-40N) is rég eltűntek már.
Korának megfelelően gyér kabinberendezést és üres kerékaknát kapunk, van viszont bőven szegecs. Az alkatrészek illeszkedése a fődaraboknál elfogadható, a kabinablak hátsó részénél kell némi igazítást és tömítést végezni. Az Airfixtől Dick Cresswell zászlódíszes, zöld-barna festésű gépéhez, valamint Burney sivatagi madarához kapunk jelzéseket. Ez utóbbiak nem teljesek: Burney gépének bal oldalán az Y felett, apró betűkkel a "London Pride" (London büszkesége) felirat szerepelt, de ez a matricalapról hiányzik. A felirat annyira apró volt, hogy hiánya a maketten nem túl feltűnő. A 112-esek gépeiről kötelékrepülés közben készült képen látszik, hogy a gépek bal oldalán levő felségjelzés sárga szegélyének egy részét, kb. 6 és 9 óra között, az álcázófestéssel átfestették. Némelyik gépen aztán ezt kiigazították, de Burney gépén úgy maradt, ezért én is így csináltam. A festéshez a maketthez mellékelt utasításban megadott Humbrol festékeket használtam, ezekre jött két vékony réteg Tamiya fényes lakk. Ezen a matricák mindenfajta egyéb segítség nélkül szépen megtapadtak. Végül egy réteg Modelmaster matt lakk zárta a munkát.
