Revell (03893) Bf 109F-2, a Zvezda 7302 öröksége

Messerschmitt Bf 109 F-2

1:72, Revell No.03893 (2018)
Ismertem korábbról az öntvényt, melynek eredetije a Zvezda 7302 kód alatt jelent meg még 2012 -ben. Annak a makettemnek a nagyját akkor le kellett selejteznem egy szerencsétlen lemosás miatt. Most, hogy 2018 –ban a Revell is megjelentette saját csomagolásában, elfogott a vágy hogy bevégezzem a korábbi küldetésemet. Az első meglepetés az volt, hogy mindössze egy festési lehetőséget kínál a készlet. Üsse kő –gondoltam-, úgy is a fedélen lévő ábrázolás miatt vettem meg. Aztán ahogy tovább mélyültem elfelé a témában, úgy adódtak a további bonyodalmak. A W.Nr.6674 -es számú F-2 -vel kapcsolatban kiderült, hogy az ábrázolandó gép eredetije ZFR-4 teleszkópos célzókészülékkel volt szerelve, amely a frontszélvédőn keresztül volt látványosan kivezetve. Ez az egyáltalán nem lényegtelen jellegzetesség nem volt jelen sem a plexin furat formájában, sem maga a célzókészülék alkatrész formájában. Ezek szerint a Revell ezt az egy festési variációt is rosszul választotta ki a készlethez. Ott ültem magam elé meredve, hogy megint egy „jóindulatú” felületesség áldozata lettem. Kellő odafigyeléssel ki tudtam volna fúrni a plexit, és húzott szálból is le tudtam volna gyártani egy a teleszkóphoz hasonlatos alkalmatosságot, de nem volt vonzó számomra ez a haditechnikai megoldás. Szomorúan lezártam magamban ezt a vonalat is. A doboz kibontása után azonnal láttam a Zvezda eredetijének minden hibáját a Revell öntvényén. Ott voltak a felesleges lépcsők [B.1], a beszívódások [B.2], és megvoltak a rejtélyes plusz részletek [B.3] is. Kíváncsian lapozgattam a Revell ’hozzáadott értékét’ az összerakási útmutatót, és magasra húzott szemöldökkel konstatáltam, hogy a matrica lakkozását sem tudták fedésbe hozni a színnyomással [B.4]. Kesergés helyett körbe néztem milyen más „gúnyát” is „akaszthatnék” a testre. Ekkor jött képbe a 6./JG 54 egyik gépe, amit Franz Eckerle repült. Régóta mozgatta a fantáziámat ez a csíkos, foltos festés, és most eljött az idő hogy nálam is alakot öltsön.

A legnagyobb hibák eltüntetésével kezdtem. A szárny felső részéről a dudorszerű lépcsőt lereszeltem, majd közel síkba csiszoltam [C.5]. Persze nem lett tökéletes a dolog, de a nagy a határozott fénytörést megszüntettem vele. A szárnyak görbeségét [D.6] meleg vízben [D.7] feszítéssel több menetben egyenesítettem ki [D.8]. A szárny alsó részén a beszívódást feltömítettem, összecsiszoltam, majd újra karcoltam, és szegecseltem [E.9] a magam szintjén. A függőleges vezérsík alkatrészeinek találkozásánál is volt egy szinteltérés [F.10], amit az elemek belsejének vékonyabbra csiszolásával [F.11] orvosoltam. A motorburkolat mindkét oldaláról lecsiszoltam azokat a plusz dudorokat [F.12], amiknek szerintem nem kellett volna ott léteznie. A géppuskavályúkból a géppuskacsöveket kivágtam, helyüket kifúrtam [G.13]. A bal oldali kipufogó felső áramlásterelő lemezének oldalra lelógó részét levágtam [G.14], mert az csak a kései F-2 –őknél jelent meg, de inkább az F-4 verziók sajátja volt. A képen is látható, hogy még így is nagyon vastag maradt a felső lemez, ezért a festés vége felé úgy maszkoltam meg, hogy az alsó része sötét, míg a felső része világos színt kapott, így optikailag sikerült elcsalni ezt a vastagságot. A sűrítő szívótorkát elölről [G.15], és belülről, illetve a törzsnek a sűrítőhöz csatlakozó részét is kifúrtam. A fülke mögötti lépcsőket [G.16] lecsiszoltam. A kipufogó sornak nagyon furcsa állása volt. Ha vízszintesbe állítottam a méretes csatlakozó részét (így vízszintesen kerül a törzsbe), akkor a magának a kipufogó sornak szomorúan lehajló helyzete volt [G.17]. Nekem ez a lógó, maga alá hajló beállítása [G.18] nem volt szimpatikus, ezért a csatlakozó részeket tőben levágtam, eltávolítottam és a maradékot az általam ismert helyzetbe ragasztottam be. Mivel a kipufogó sor alsó része érthetetlen mód sekélyebbre volt megformázva, így alá lehetett látni [G.19]. Ennek az ürességnek az eltakarására, ragasztottam egy alsó áramlásterelő lemezt [G.20] is.
Motorburkolat előtti orrgyűrű a bal motorburkolathoz képest kijjebb lógott [H.21], ezért az illesztendő elemeket több próbával egymáshoz faragtam [H.22]. A motorburkolat tetején egy hosszanti zsanér fut végig, amely olyan finom kialakítású, hogy kicsivel több ragasztó is el tudta volna tüntetni, ezért erre végig nagyon vigyáztam. A fülkében nagy dolgokat nem valósítottam meg, az ülés hevedereket [H.23] Tamiya 0,1 PLA szalagból gyártottam le. Fontos lemezosztások elmaradását pótoltam a szárny felső felületén [H.24]. A farokfutó fészkét, és a farokfutó szárához tartozó lukat egybenyitottam [I.25]. Valamikor ez idő tájt a törzs külső oldalán (a fülke vonalában) tömítettem a beszívódásokat, majd a törzsről hiányzó panelosztásokat is pótoltam. A vízhűtő a helyére bepattintva nem tudta lekövetni a szárny alsó síkjának hajlatát [I.26], ezért a hátulsó részét levágtam, és külön ragasztottam fel. A vízhűtő rögzítő karmait, és a kinyomótüskék nyomait (kiemelkedéseit) [I.27] is levágtam, hogy nagyobb szabadsággal igazíthassam az alkatrészt a szerintem megfelelőbb pozíciójába. A QuickBoost 72561 készletből származó csűrő ellensúlyok helyeit kifúrtam, azokat pillanatragasztóval rögzítettem. Az ellensúlyokba a további makettezés során minduntalan beleakadtam, letörtem, ezért újra és újra visszaragasztottam azokat. Majdnem hasonlóan járt a pitot-cső is, amibe vagy százszor beleakadtam az építés során, de valami csoda folytán az mindig csak tőben hajlott el és végig a helyén maradt.
Az antenna árbócot még festés előtt a plexibe ragasztottam, hogy kellő kohézió jöjjön létre az erős tartáshoz. A Zvezda –hoz gyártott Montex SM72225 kabin maszkolót tettem a plexire. A Montex maszkján ugyanúgy kimaradt az árbóc előtt húzódó merevítő megjelenítése [J.28], mint magán a plexin [J.29]. Pengével kivágtam a megfelelő részen a fóliát [J.30], hogy a kívánt formát megkapjam. Mivel a plexi azon részének kicsi volt a rádiusza, és a fólia ehhez képest túl merev volt, a hajlításnál folyamatosan felvált. A problémát enyhítendő, középen kivágva elvékonyítottam a maszk hajlított részét [J.31], így gyengítve az erőt, ami a felhajlást okozta. A plexibe fényes lakkal ragasztottam be a Revi 12 célzókészüléket [J.32], ami a QuickBoost 72064 készlet egy darabja volt. A hibásan lakkozott matrica lapról a műszerfalat a Microscale Liquid Decal Film folyadékjával mentettem meg, tettem használhatóvá. Alapozás után vettem csak észre, hogy a jobb oldali vízszintes vezérsík felső részének tövében egy hosszanti nyílás található [J.33]. Mivel az alsó részen koppig be volt tolva a helyére a vezérsík elem, így felülről kellett egy húzott szál beragasztásával [J.34] orvosolnom ezt a problémát.
A farokfutó szárát vastagnak találtam [K.35], levágtam, és a helyére egy vékonyabbat [K.36] ragasztottam. A villa alsó részén a tengely mögött is volt valami felesleges „pöcök” [K.37], azt is kidaraboltam mindkét oldalán. A farokfutót először RLM02 zöld –el fújtam meg [K.38], majd a Montex maszk kerék tárcsa matricáját ragasztottam fel [K.39], amit a c040-el fújtam felül [K.40]. Vágtam saját maszkot a gumi oldalfalához [K.41], azt pedig fehérrel fújtam ki [K.42]. A végeredmény [K.43] maximum is csak közelíti az eredetit, de szerintem 1:72 –ben elfogadható hatású lett. Alapozás után végeztem egy előárnyalást feketével, majd egy kis fehérszínes előkészítés után megkapta a sárga hadműveleti jelöléseket a sárkány [L.44]. A kényes színű területek száradás után ki lettek takarva a festés hátralévő szakaszaira. Színek tekintetében a Gunze C sorozatából RLM 74, 75, 76 alkotta az eredeti kamuflázst, és RLM 70, valamint 02 színekkel készült a felülfoltozás. Az utóbbinak a mintáját ceruzával előre feljelöltem [M.45], az előbbihez pedig papírból gyártottam sablonokat [N.46]. A főfutó szárait nem tudtam a fészkükbe betolni csak kb félig [O.47]. Korábban odafigyeltem, hogy se a lyukba, se szárak kapcsolódó csapjaira ne kerüljön festék, hogy az biztosan ne okozzon illesztési problémát, szorulást. Fele hosszra vágtam vissza a szárak csapjait [O.48], így már kellően mélyre tudtam tolni a szárakat. A légcsavarkúp gyűrűjének festéséhez első körben hajlékony maszkoló szalagot kívántam használni, de azzal sem a kört nem tudtam állandó íven tartani, sem a légcsavarkúp végének erős görbületét nem tudtam vele kellően lekövetni. Végül merev maszkoló szalagokból kezdtem el (a kúp azon szeletének megfelelő átmérőjétől nagyobb) karikákat kivágni [O.49]. Gyakorlatilag a próbálgatás módszerével kísérletezve eljutottam azon megfelelő méretig, ami az íven haladva oldalról egyenest adott, és méretben is megfelelt. Az MG17 géppuska csövek a QuickBoost 72389 készletéből kerültek beragasztásra még a lakkozás folyamata előtt. Matricázás előtt és után is Gunze Gx100 fényes lakkot használtam a felületre.
Vastagnak találtam a Revell matricákat, ezért a Zvezda keresztjeit használtam fel (amiket utólag felragasztva már nagynak találtam a feladatra). A Revell egyébként nem ad swastikát. Számok és jelölések a Kagero TopColors 19 –ből származnak. A festési mintánál is ezt a füzetet vettem alapul, de nem másoltam sikeresen minden részletét. Mivel ez egy Arado által DB 601 E motorral gyártott F-2 volt, ezért a C3 üzemanyag jelző helyett a 87 –es oktánszámra figyelmeztető háromszög matricát kerítettem az üzemanyag betöltő nyílás alá. A swastika elemeinek festett részeiről körben a „lakkudvart” levágtam, hogy az egyenként 4db –ból álló részt egymáshoz tudjam tolni koppig. A csúcsán álló „horgaskeresztet” egyébként is körülményes vízszintesre belőni, ha viszont azt több darabból kell beállítani, az igazi gyönyör. A Zvezda matricái nagyon érzékenyen reagáltak a Microscale lágyítómra: ott ahol kicsit hosszabb állt a nagyobb mennyiségű lágyító, ott a matrica felhólyagosodott és csak hosszas simogatással tudtam eltüntetni a keletkezett hibát. A Kagero matrica is felpuhult a lágyítómtól, így azt is bele tudtam erőltetni ecsettel a panelosztásokba, de vastagsága okán ott kevésbe lett látványos az eredmény. A panelvonalakat finoman befolyattam az AK panelezőjével, majd a felületek végső fényét félfényes lakkal megadtam a repülőnek. A plexiről a maszkot levettem, és szomorúan tapasztaltam, hogy a fújás során a festék betalált azon a kis résen, ami a kabin hátsó élénél maradt. A rést [R] korábban észleltem, de könnyelműen bíztam benne, hogy nem okoz majd problémát. A makett gerince ugyanis valamivel keskenyebb mint a plexi hátulja, valamint esetemben a bal oldalt kicsit nagyobb is a távolság hosszirányon a plexi és a törzs között. Hígítóval alig nedvesített zsebkendővel sikerült elfogadhatóvá tenni az átlátszó elemet. A kerekeket ragasztó nélkül toltam rá a futószárra, ahogy a futó burkolatot is szerettem volna. A burkolat illesztő csapjai azonban nem voltak szintben a futószár illesztő lyukaival. Figyelmesen szemlélve feltűnt, hogy lejjebb van a gép hasa, aminek csak egy oka lehet: korábban rövidebbre vágtam a szárak csatlakozóit. Újfent a leselejtezett Zvezda –ám tartozékai közül válogattam, most épp azok futószárait használtam fel. A rövidebbre vágott Revell –t ügyeskedve ki tudtam húzni, hisz azt sem ragasztottam be, majd az érintetlen tartalékot toltam a helyére. A helyes hasmagasságot végül a hosszabb (vágatlan) csatlakozó elem félig betolt helyzete adta. Persze nem így kellene kinéznie, de most ez van, ezt kell szeretni. A futóburkolat is rögtön megtalálta így a helyét. Befejezésként fújtam egy kis kormozódást a kipufogókra, beporoltam a motorágyú torkolatát és kerekeket pigmentporral, ceruzával kicsit koptattam a szárnytövet a fülkénél, és kapott az árbócra antenna huzalt.

Végszóként? A Revell Bf 109 F-2 drágábban kapható mint a Zvezda eredetije, ami ráadásul két festési lehetőséggel érkezik. A Revell –t csak akkor tudom vele szemben ajánlani, ha tényleg a német cég által nyújtott egyetlen festést akarja valaki elkészíteni. Ez esetben azonban legyen az illetőnek MicroScale lakkja a félrenyomott matricákra, fúrjon fénytörés nélkül plexit, építsen teleszkópos célzókészüléket 1:72 méretarányban, és ha fontos a történelmi hűség neki, vegyen külön swastikát is hozzá. A forma egyébként rendben van, és a méretek is többnyire jónak tűnnek. A pattintós összeállítás nekem nagyon bevált: több esetben is jól jött, hogy a nem ragasztott elemeket szét tudtam roncsolásmentesen szedni. A kisebb hibák beleférnének, de a méretes beszívódások a szárnyon már nem. Elgondolkoztató hiba ez a mai időkben. ; Bár nem sikerült néhány részletében úgy a makettem, ahogy megálmodtam, de összességében jó benyomást kelt bennem az, amit ki tudtam belőle hozni. Örülök, hogy ezt is megépíthettem.
A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
F
F
G
G
H
H
I
I
J
J
K
K
L
L
M
M
N
N
O
O
P
P
Q
Q
R
R
S
S
T
T
U
U
2019.03.02.
pmheros
Értékeld a cikket! ?
A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció
Z63
2019.03.03. 07:52:01
Látványos lett a végeredmény! Sok meló volt, tökéletesen bemutatja, hogy a rossz minőségű kitekből is lehet gyönyörű makettet építeni, ha valaki kellő kitartással munkálkodik rajta!
Szuhoj
2019.03.03. 12:58:34
Nagyon szép munka,csak így tovább! Látványos építés! Megmutattad,hogy hogyan lehet a semmiből létrehozni valami szépet! Gratulálok!
ElGatoNegro
2019.03.04. 08:27:11
Le a kalappal. Sajnos innen is látszik hogy mért nem szeretem a revell termékeket.
rod666
2019.03.05. 08:46:29
ElGatoNegro: az alapok nem a Revelltől jönnek. Inkább az látszik, hogy miért nem kell egy hanyagul kivitelezett makettet megvenni, egy olyan gyártótól, aki meglehetősen nagyvonalúan kezel bizonyos dolgokat. Meddig tartott volna utánanézni, hogy az adott gépet pl. mivel szerelték fel (Revi helyett céltávcső).
És ez ebben az esetben azért érdekes, mert pl. az autóknál a Revell eszméletlenül részletes kitteket tud piacra dobni.
pmheros
2019.03.07. 07:24:47
Üdv!
Köszönöm mindenkinek az elismerést, és a biztatást!

A makett hibái azért javíthatók, talán nem olyan rossz a helyzet mint a cikk alapján tűnhet. Főképp ha az eggyel korábban épített Avis -hoz hasonlítom, amit aztán rendesen kellett faragni, hogy megkapjam az eredeti formát. Vagy említhetném a Mistercraft 109 -esét, ami nekem is túl nagy falatnak bizonyult olyannyira, hogy félkész állapotban adtam fel a befejezését már lassan másfél éve. Persze lehet, hogy ha egy Tamiya után akartam volna a Revell -t elkészíteni, akkor most egészem más lenne a véleményem. :) Minden viszonylagos. Szerintem a (Zvezda) Revell -nek nagyon jók az arányai, nagyon jól visszaadja az eredeti formát. Amikor forgatom magam előtt a makettet, és végigfut a felületén a fény, kifejezetten jól eső érzés vezetni a tekintetem a remekbe szabott vonalain.

Üdv.: pmheros
ElGatoNegro
2019.03.07. 16:49:37
Rod666:Gyakorlatilag megindokoltad, hogy mért nem szeretem a revell termékeket.A más gyártótól átveszem, (akármilyen sz*r is) újra kiadom, rajzoltatok hozzá egy szép boxartot, és bejelentem az év makettújdonságaként számomra vérlázító.
Szólj hozzá! ?
Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció