Pintér György - Múzeumi krimik
A történet szerint a gépet egy halász találta a sarkkörön túl, Oroszországban a Mart-Yavr tóban, 2004-ben. A teljes cikk itt olvasható:
http://lend-lease.airforce.ru/english/articles/sheppard/p39/index.htm
A diorámát először 1:48 méretarányban terveztem megépíteni, itt egy probléma volt: nincs Ural, csak fémmodellben. Aztán némi keresés után találtam egy 1:35-ös Alanger Uralt, innen már csak egy lépés volt a Military Wheels UAZ-469, a Special Hobby P-39 és a hozzá való maratás beszerzése.
A fotókon a figurák félkatonai, a "hazai" roncskutatókra is jellemző ruhát hordanak.
Sok keresés után a Mig Productions 4 figurája mellett döntöttem, egy Warriors figura mellett. A fejeket a Hornet usankás fejeire cseréltem, ahol kellett.
Az URAL átlagos minőségű makett, az apró alkatrészek nagy része elnagyolt, vastag, ezeket saját építésre cseréltem. A maketthez adott gumik egy éjszaka alatt elkezdték feloldani a műanyag felniket, egy barátom másolta le a gumikat műgyantából. A platón a fa részeket balsafára cseréltem.
A vezetőfülke feljavításai és anyagai:
- keresőlámpa tartója, mustáros tubus
- kapaszkodók, rézdrót
- kilincsek, sztirollap
- téliesítés rögzítőszemei a motornyílások körül, 0,3-as rézdrót
- szélvédő körüli gumiszegély, ólomhuzal
- kormányoszlop, öntőkeret
- kormánykerék, rézdrót, az agyrész eredeti
- utastér levegőbeömlő a szélvédő előtt, sztirollap
Az alapfestést Vallejo akrillal készítettem.
P-39
A nyitott paneleket, szerelőnyílásokat kivágtam, majd a műanyagot belülről elvékonyítottam. Belülre mustáros tubusból származó lemezt ragasztottam a nyílásokra, majd a közepét kimartam, úgy, hogy egy vékony peremet hagytam. A vezérsíkoknál marással és profilszálakból kialakítottam a vázszerkezetet. Erre cigarettapapírt ragasztottam faragasztóval, ez imitálja a vászonborítást. A leszálláskor a féklapok fixen rögzített felső része felhajlott, láthatóvá téve ezt a részt. Ide az Eduard féklap szetjét vásároltam meg (ez az egyetlen gyári kiegészítő a diorámán), a szárnytő körüli sérült lemezeket pedig szintén mustáros tubusból formáztam meg.
Az alapfestés előtt az egész makettet Alclad alumíniummal fújtam át. Az összes jelzést öntapadós papírra nyomtatott saját készítésű maszkolóval fújtam, abban a sorrendben, ahogy a valóságban megtörtént. A zöld alapszínre először az amerikai felségjel került, majd egy élénkebb zöld szín, aztán a vörös csillag. A visszakoptatást hajlakkos módszerrel oldottam meg. Minden festékréteg alá hajlakkot fújtam. A hajlakk fölé került festékréteget vízbe mártott rövid szőrű ecsettel koptattam le.
Több próba után az alapfestésre topfoló módszerrel, szivaccsal vittem fel a lakkból, pigmentbõl és fugaporból álló iszapot. Ahol kellett később finomítottam, visszatöröltem.
UAZ-469
A kit rendkívül elnagyolt, tele van öntés és alakhibával, az alkatrészeket sorjatömegből kell kiszedni. Szerencsére a gumik megfelelőek. A kitből eredeti formában egy alkatrészt sem használtam fel. Az összes apróbb alkatrész saját készítésű, az első lámpák kamionos kiegészítő készletből való, krómozott belsejű darabok.
Drága papírzsebkendő egy rétege a ponyva alapja, ez vászon mintájú. Ezt ráfeszítettem a keretre, majd vízzel hígított Palma Fa ragasztóval kentem át. Száradás után festettem, árnyékoltam. A bőr pántok Tamiya szalagból, a felpúposodó varrások húzott szálból vannak.
A talaj purhab, erre gipsz réteget simítottam. Erre azonnal szitált föld és fugaanyag keverékét szórtam. Száradás után földszínre fújtam. A még nedves gipszbe nyomkodtam bele a mészkősziklákat, amit még korábban gyűjtöttem Veszprém környékén.
A fű a Noch terméke. Először a magasabb szálú wildgrast "ültettem el", csomókban, Palma Fa ragasztóba, majd az üres helyekre rövidebb szálú füvet szórtam. Végül mindenféle száraz növényt ültettem. A víz a Heki terméke.