2SZ1 Gvozgyika
1:72, ACE
No.72121
Pintér György - Múzeumi krimik
Népszerű tévedés, ha valaminek lánctalpa és lövege van, akkor az harckocsi.
Már a II. világháborúban kiderült, hogy nem árt, ha a tüzérség is legalább olyan mozgékony, mint az – időközben teherkocsikra vagy páncélozott járművekre ültetett – gyalogság. Ekkor kerültek forgalomba a különféle rohamlövegek. Ezek igazából nem voltak sem többek, sem kevesebbek, mint mozgó – itt-ott páncélozott – alvázon közlekedő ágyúk (na jó lövegek). Ami alapvetően megkülönbözteti őket a harckocsiktól, hogy nagy többségüknek nem volt forgó tornya. Azóta ez a határ kezd elmosódni. Az alapvető különbség – ami kívülről nem látszik – a páncélzata. Ez, a harckocsikhoz képest nagyon vékony. Érthető, hisz az önjáró tüzérségi eszközök feladata nem az ellenséges vonalak áttörése, hanem tűztámogatás a háttérből.
Nos, a magyar haderő kötelékében már a második világháború alatt is szolgáltak rohamlövegek és utána, bár éppen ellenkező égtájról, szintén érkeztek ASZU-57-es Szu-100-as rohamlövegek. Érdekes látni a régi díszszemléken a fogatolt tüzérség után eldübörgő rohamlövegeket. (Ha így megy tovább persze, a tüzérségünk legkomolyabb fegyverei Gábor Áron rézágyúi lesznek.) Nos ebbe a repertoárba vásárolták a 80-as években a szovjetek által gyártott (nem rossz ómen, a szovjet/orosz tüzérség mindig jó volt, no meg akkor nem nagyon volt másra lehetőség) 2Sz1 jelű Gvozgyika (Szegfű) kódnevű önjáró lövegeket. Egyes adatok szerint 144 (más adatok szerint 153) darabot. Nos, ezek a meglehetősen drabális jószágok nem szolgáltak húsz esztendőt, hiszen 2004-ben kivonták őket a hadrendből. Jellemző a hadsereg efféle leszervezéseit intézőkre, a vontatott tüzérség megmaradt – bár ki tudja mikor jut a páncélos erők sorsára.
Ennek a járműnek 1:72-ben nem nagyon van makettje. Mindössze egyetlen gyártó készítette el ebben a méretarányban a rohamlöveg makettjét – az ACE. Egyik szemem sír... meg a másik is. De legalább van!
A puha, és kellemes grafikájú dobozban a szokásos ACE minőséget találjuk, Hát, nem egy Dragon vagy Revell. Ezzel ugye számol az ember, amikor megveszi. Ehhez képest a négy szürke öntőkereten viszonylag szerény mennyiségű megfolyás és sorja található. Az összeállítási vázlat egész követhető. Nem találtam rajt csapdát. Csiszolni, tömíteni meg lehet tanulni ezen a maketten is. Tehát nem az a feldobom a dobozt és az alkatrészek a levegőben összeállva makettként hullanak vissza!
Ezzel dolgozni kell, adott esetben szenvedni, de megéri. A kipufogóként funkcionáló részt érdemes kivágni, helyére valami sűrű hálót alá, egyszerűen feketére festett lapot ragasztani. Élethűbb!
Festésre egy finn és egy a tadzsik határon állomásozó orosz példány látszik a legérdekesebbnek. A többi egy színű. Az iraki homokszínű, a többi orosz kekizöld, a lengyel a lengyeleknél használt zöld, ha valaki magyar óhaj, neki is valamiféle „harcizöld” színt kell keresni. Persze, egy „elfekvőben” megtalálható Szegfű eléggé hervadt kinézetű, itt-ott már a rozsda eszi. Folyik az olaj stb. Nos, egy ilyen ragadta meg a fantáziámat Juge75 és Páncélos makettező társamnak köszönhetően.
Aki szeret küzdeni műanyag makettekkel annak csak ajánlani tudom a fent leírt makettet. Harcra föl!
Már a II. világháborúban kiderült, hogy nem árt, ha a tüzérség is legalább olyan mozgékony, mint az – időközben teherkocsikra vagy páncélozott járművekre ültetett – gyalogság. Ekkor kerültek forgalomba a különféle rohamlövegek. Ezek igazából nem voltak sem többek, sem kevesebbek, mint mozgó – itt-ott páncélozott – alvázon közlekedő ágyúk (na jó lövegek). Ami alapvetően megkülönbözteti őket a harckocsiktól, hogy nagy többségüknek nem volt forgó tornya. Azóta ez a határ kezd elmosódni. Az alapvető különbség – ami kívülről nem látszik – a páncélzata. Ez, a harckocsikhoz képest nagyon vékony. Érthető, hisz az önjáró tüzérségi eszközök feladata nem az ellenséges vonalak áttörése, hanem tűztámogatás a háttérből.
Nos, a magyar haderő kötelékében már a második világháború alatt is szolgáltak rohamlövegek és utána, bár éppen ellenkező égtájról, szintén érkeztek ASZU-57-es Szu-100-as rohamlövegek. Érdekes látni a régi díszszemléken a fogatolt tüzérség után eldübörgő rohamlövegeket. (Ha így megy tovább persze, a tüzérségünk legkomolyabb fegyverei Gábor Áron rézágyúi lesznek.) Nos ebbe a repertoárba vásárolták a 80-as években a szovjetek által gyártott (nem rossz ómen, a szovjet/orosz tüzérség mindig jó volt, no meg akkor nem nagyon volt másra lehetőség) 2Sz1 jelű Gvozgyika (Szegfű) kódnevű önjáró lövegeket. Egyes adatok szerint 144 (más adatok szerint 153) darabot. Nos, ezek a meglehetősen drabális jószágok nem szolgáltak húsz esztendőt, hiszen 2004-ben kivonták őket a hadrendből. Jellemző a hadsereg efféle leszervezéseit intézőkre, a vontatott tüzérség megmaradt – bár ki tudja mikor jut a páncélos erők sorsára.
Ennek a járműnek 1:72-ben nem nagyon van makettje. Mindössze egyetlen gyártó készítette el ebben a méretarányban a rohamlöveg makettjét – az ACE. Egyik szemem sír... meg a másik is. De legalább van!
A puha, és kellemes grafikájú dobozban a szokásos ACE minőséget találjuk, Hát, nem egy Dragon vagy Revell. Ezzel ugye számol az ember, amikor megveszi. Ehhez képest a négy szürke öntőkereten viszonylag szerény mennyiségű megfolyás és sorja található. Az összeállítási vázlat egész követhető. Nem találtam rajt csapdát. Csiszolni, tömíteni meg lehet tanulni ezen a maketten is. Tehát nem az a feldobom a dobozt és az alkatrészek a levegőben összeállva makettként hullanak vissza!
Ezzel dolgozni kell, adott esetben szenvedni, de megéri. A kipufogóként funkcionáló részt érdemes kivágni, helyére valami sűrű hálót alá, egyszerűen feketére festett lapot ragasztani. Élethűbb!
Festésre egy finn és egy a tadzsik határon állomásozó orosz példány látszik a legérdekesebbnek. A többi egy színű. Az iraki homokszínű, a többi orosz kekizöld, a lengyel a lengyeleknél használt zöld, ha valaki magyar óhaj, neki is valamiféle „harcizöld” színt kell keresni. Persze, egy „elfekvőben” megtalálható Szegfű eléggé hervadt kinézetű, itt-ott már a rozsda eszi. Folyik az olaj stb. Nos, egy ilyen ragadta meg a fantáziámat Juge75 és Páncélos makettező társamnak köszönhetően.
Aki szeret küzdeni műanyag makettekkel annak csak ajánlani tudom a fent leírt makettet. Harcra föl!
|
| gvo1 |
|
| gvo2 |
|
| gvo3 |
|
| gvo4 |
|
| gvo5 |
|
| gvo6 |
|
| gvo7 |
|
| gvo8 |
2009.06.08.
Utolsó módosítás: 2009.06.13.
Utolsó módosítás: 2009.06.13.