SIAI-Marchetti SF.260M
1: 72, Special Hobby
No.72418
Pintér György - Múzeumi krimik
Az első Special Hobby készlet, amit megépítettem, kíváncsian álltam neki.
A típus bemutatásától szokásomhoz híven ezúttal is eltekintek, de a készletről azért ejtek pár szót.
Kicsi, oldalra nyíló doboz, benne két szürke és egy apró átlátszó öntőkerettel, valamint egy tenyérnyi matricaívvel, valamint egy egészen jó összerakási útmutatóval. Minden eléggé egyértelmű, a verziók közötti eltéréseket világosan mutatják és az alkatrészek helyét is pontosan megkapjuk - nagyjából. Több antennát és rudat magunknak kell elkészíteni, de ezekre külön felhívják a figyelmünket, kapunk pontos méreteket is.
Az építést a hagyományos módon folytattam, kezdve a pilótafülkével. Berögződésem, hogy a gyártóknak nem hiszek el mindent bemondásra, és a kabinnal is ez a helyzet. Azonban hosszú keresés után sem találtam a belga gépek belső teréről értékelhető fényképeket, így végül is kénytelen voltam a gyártó által megadottakra hagyatkozni.
Az alkatrészeken sokat nem kellett szobrászkodni, de azért végig volt bennem valami gyanakvás, hogy biztos minden a megfelelő helyre került-e?
Maga a kabin több elemből áll össze, egy padlólemezre épül fel, ami végül is a két törzsfélnek is ad egy merevítést. Az összerakási útmutató úgy rendelkezik, hogy a jobb törzsfélbe építsük be a kabint, majd erre zárjunk rá a bal törzsféllel. Én ezt több szárazpróba után fogadtam csak el, Mérlegeltem azt a lehetőséget, hogy alulról illesszem be a kabint a már összeragasztott törzsbe. A szárazpróbáknál láttam már, hogy lesznek illesztési problémák, ezekről később.
A fülkét természetesen úgy raktam össze, hogy az alkatrészek, felületek már festésre kerültek. Az útmutató előírásának megfelelően feketét kapott, ezt világosszürkével koszoltam, hogy a részleteket kiemeljem, illetve kapott egy visszapillantó tükröt is. Ez sajnos nincs a készletben, viszont van egy Microdesign készletem sok-sok fotómaratott tükörrel.
A kabin több részletét is matricaként nyújtja a Special Hobby, ezek a műszerfal és a három ülés bekötőhevederei. Szép színesek és látványosak, de a műszerfallal csalódnom kellett. Egyszerűen nem fért a helyére! Túl nagy volt, és hiába volt leheletvékony a matrica, több milliméterrel túllógott a mintán az átlátszó film, amit először nem vettem észre. Végül nem is használtam fel ezeket.
Az öveknél már nem ért meglepetésként a dolog, szépen körbetrimmeltem a mintákat. Vigyázni kell egyébként, elég könnyen szakad. Az egyik övnél úgy jártam, hogy a minta fele levált a hordozófilmről. Meglepetésemre egyébként így is szépen felragadt a helyére. Szerintem kicsit ezek is túlméretesek, de így legalább biztosan látszanak. Annyi előnye mindenképpen van a matrica hevedereknek a rávésettekkel szemben, hogy enged egy kis játékot az elhelyezés terén, ahogy a fotómaratás is.
Volt tehát egy törzsem benne egy pilótafülkével.
Az orrfutó aknájának megjelenítését úgy oldotta meg a gyártó, hogy az akna nagy része egy egységet képez a fülke padlólemezével, valamint a szárnyaival egybeöntött has tesz ki egy kis részt és ehhez kell még valamennyit hozzáépíteni két apró alkatrész képében. Vicces, így is sikerült egy oldalát kihagyni az aknának. Pótolható persze, csak ha már így szétbontották - szerintem fölöslegesen -, akár jól is sikerülhetett volna.
Miután a szárnyakat a hassal együtt hozzáragasztottam a törzshöz, kitömtem az apró orrot horgászólommal. Korábban jeleztem, hogy vannak illesztési problémák. Amilyen szép, apró részletek vannak a felületeken, annyira voltak rosszak a törzs illesztései. Volt szükség némi beavatkozásra a szárnyvégi tartályoknál is, itt igazából a terelőlapokra kellett csak vigyázni, kellett egy kis munka a vízszintes vezérsíkoknál is, azonban az igazi munka a törzsfeleknél kezdődött. A gerincnél egy igen szembeötlő illesztési hézag fut végig, amit viszonylag könnyű lenne kezelni, ha nem lenne a közepén egy dudor, amit meg kell kímélni az elcsiszolástól. Alul pedig az antennák, illetve a helyzetjelző bekötései válnak könnyen áldozattá, ha nem figyel az ember, illetve nekem valahogy a csúszótalp is dezertált. Hogy ne legyen hiányérzete az embernek, a korábban említett hasi rész, valamint az orr már komolyabb hézaggal illeszkedik, utóbbinál már kénytelen voltam betoldani egy darab sztirollemezt. Sőt, még a műszerfalat is át kellett vágni, hogy ne legyen feszültség a ragasztásnál. Mit ne mondjak, ez igen lehangoló rész volt.
A belga festésmintát választottam hozzá, sárga repülőm még úgysem volt.
Úgy ítéltem meg, hogy fehérre lealapozom az egész sárkányt, majd erre jön először a piros, és utána a sárga, hogy kevesebbet kelljen maszkolni.
Alapozónak a Gunze Mr. Base White 1000-et választottam, amit aztán fokozatosan felpolíroztam egészen 2500-as finomságig. Két rétegben jött Gunze piros, majd a sárga, és rá kellett jönnöm, hogy bizony hibáztam.
A harmadik réteg sárgát fújtam fel, és dühösen vettem tudomásul, hogy még mindig nem fedte le a pirosat. Ekkor vettem észre, hogy fényes sárgával dolgozom. A következő réteg már Tamiya matt volt, és csodák csodájára egymagában többet fedett, mint az előzőek összesen.
A sárga után jött a fekete csillogásgátló az orra, amihez természetesen az egész makettet ki kellett maszkolni, de fordított sorrendben nem ment volna.
Egyébként a gerincen lévő kis fémszínű sávot még a piros előtt fújtam fel, közvetlenül a fehér alapozóra, abból az elgondolásból, hogy sárgán talán majd másképpen fed, illetve megkímélni magam még egy kör maszkolástól. Itt sem biztos, hogy ez volt a legjobb módszer, mert az apró maszkolószalag csík többször levált.
Az alkatrészbontás mikéntje, illetve egyáltalán az alkatrészek mérete és a festésminta miatt a motor beömlőjének és az elülső hengerek megfestése nem volt egyszerű, de a csavar a lakkozás előtt történt.
Amikor úgy ítéltem, hogy a fedőszínek stimmelnek, hogy csak le kell lakkozni az egészet, nos, a sárga több helyen berepedezett. Ezen nem segített egy réteg fényes lakk. Sem az, hogy 2000-es papírral megcsiszoltam. Egy újabb réteg sárga sem. Pár dologgal megpróbálkoztam, a vége az lett, hogy a törzs nagy részéről el kellett távolítsam a színeket, az orról a biztonság kedvéért az alapozót is lemostam alkoholos ecsettel, és kezdődött az egész vegzatúra előröl. Ha a kabinnal nem pepecseltem volna annyit, lehet, hogy inkább kidobtam volna, de azt feladásnak éltem volna meg. Tehát alapos maszkolás után festhettem újra a törzset, ezúttal sikeresen.
Több réteg fényes lakkot kapott, majd erre jöttek a matricák. Vékonyak, de nem szakadósak, és egészen jól reagálnak a Gunze lágyítójára. Azonban ezeket is gondosan körbe kellett trimmeljem, mert elképesztően széles "udvart" hagytak rá hordozófilmből, össze-vissza egymásra lógtak volna. A légcsavar kúpjának spiráljával azért rendesen meg is gyűlt a bajom, és egyébként a tollak végére is rendesen túlméretezték a fehér sávokat.
A matricák leküzdése után jött még egy réteg fényes lakk, aztán nagyon óvatos panelvonal befolyatás, illetve a végszerelés.
Pár szót ejtenék is az apróbb alkatrészekről. A futóművek odafigyelést igényelnek. Szerintem slendrián megoldás, hogy az orrfutót egybeöntik a villával, márpedig itt is ezzel éltek, illetve a főfutók kerekei valami egészen apró felületen kapcsolódnak a futószárakhoz. Tulajdonképpen nem is tengellyel, hanem csak egy kis szemölcs van a futószárakon, amelyek egy talán egy milliméteres félgömb alakú bemarásba csatlakoznak. Szóval tényleg nagyon óvatosan szabad mozgatni!
A kipufogók meglátásom szerint használhatatlanok. Én sokkal gyorsabbnak láttam injekciós tűből levágni egy-egy darabot, láng felett felhevíteni, és azokat felragasztani, mintsem a gyári botocskákkal bajlódni. Az orrból kiálló csonkokat pedig ecsettel festettem.
A befejezéshez szükséges még néhány antenna és tartórúd, amelyek elkészítését a gyártó ránk bízza. Ez amúgy nem is olyan nagy feladat, megadják a méreteit, helyét, és színét. Viszont azzal a lendülettel, amivel megadták körülbelül 10 ilyen alkatrész méreteit, igazán foglalkozhattak volna a sztatikus kisütőkkel is, amikről megfeledkeztek.
A fentebb felsorolt apróságok utánra hagytam az utolsó lakkréteget, amivel beállítottam a végső fényét a műnek - hogy utána az agyvérzés kerülgessen.
A kabin kimaszkolásakor vettem észre, hogy valami belülről összemaszatolta. Talán csak pára volt, alkoholos áttörléssel egyből lejött. Figyelem! Az alkoholizálás csak akkor működik, ha a tető kereteit nem belülről festettük!
Hogy teljes legyen az örömöm, a kabin eltávolításakor az orron lepattant egy kis festék, amit már csak zavart nevetéssel fogadtam. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy csak a sárgát érintette, így csak fele olyan sokáig tartott a javítása, mintha kétszer olyan sokáig tartott volna, de végül is, csodák csodájára tényleg elkészült!
Tulajdonképpen azt tudom mondain, mint egy szövetségi kapitány valami ordas nagy zakó után. Meglepett minket az ellenfél hozzáállása. Erre igazán nem számítottunk, de értékes tapasztalatokra tettünk szert, és azt hiszem, hogy ez továbbra is egy szerethető csapat.
A maga nemében hiánypótló a készlet, még akkor is, ha a Special Hobbyval egy időben a KP is kiadta a maga elképzeléseit erről a típusról, de ahhoz nem volt még merszem. A Spacial Hobby jó festéseket ad a készlethez és bár nem úgy tűnhet, de nem akarok senkit lebeszélni erről, viszont érdemes szem előtt tartani, hogy ez egy short run készlet, legalábbis építhetőséget tekintve.
A típus bemutatásától szokásomhoz híven ezúttal is eltekintek, de a készletről azért ejtek pár szót.
Kicsi, oldalra nyíló doboz, benne két szürke és egy apró átlátszó öntőkerettel, valamint egy tenyérnyi matricaívvel, valamint egy egészen jó összerakási útmutatóval. Minden eléggé egyértelmű, a verziók közötti eltéréseket világosan mutatják és az alkatrészek helyét is pontosan megkapjuk - nagyjából. Több antennát és rudat magunknak kell elkészíteni, de ezekre külön felhívják a figyelmünket, kapunk pontos méreteket is.
Az építést a hagyományos módon folytattam, kezdve a pilótafülkével. Berögződésem, hogy a gyártóknak nem hiszek el mindent bemondásra, és a kabinnal is ez a helyzet. Azonban hosszú keresés után sem találtam a belga gépek belső teréről értékelhető fényképeket, így végül is kénytelen voltam a gyártó által megadottakra hagyatkozni.
Az alkatrészeken sokat nem kellett szobrászkodni, de azért végig volt bennem valami gyanakvás, hogy biztos minden a megfelelő helyre került-e?
Maga a kabin több elemből áll össze, egy padlólemezre épül fel, ami végül is a két törzsfélnek is ad egy merevítést. Az összerakási útmutató úgy rendelkezik, hogy a jobb törzsfélbe építsük be a kabint, majd erre zárjunk rá a bal törzsféllel. Én ezt több szárazpróba után fogadtam csak el, Mérlegeltem azt a lehetőséget, hogy alulról illesszem be a kabint a már összeragasztott törzsbe. A szárazpróbáknál láttam már, hogy lesznek illesztési problémák, ezekről később.
A fülkét természetesen úgy raktam össze, hogy az alkatrészek, felületek már festésre kerültek. Az útmutató előírásának megfelelően feketét kapott, ezt világosszürkével koszoltam, hogy a részleteket kiemeljem, illetve kapott egy visszapillantó tükröt is. Ez sajnos nincs a készletben, viszont van egy Microdesign készletem sok-sok fotómaratott tükörrel.
A kabin több részletét is matricaként nyújtja a Special Hobby, ezek a műszerfal és a három ülés bekötőhevederei. Szép színesek és látványosak, de a műszerfallal csalódnom kellett. Egyszerűen nem fért a helyére! Túl nagy volt, és hiába volt leheletvékony a matrica, több milliméterrel túllógott a mintán az átlátszó film, amit először nem vettem észre. Végül nem is használtam fel ezeket.
Az öveknél már nem ért meglepetésként a dolog, szépen körbetrimmeltem a mintákat. Vigyázni kell egyébként, elég könnyen szakad. Az egyik övnél úgy jártam, hogy a minta fele levált a hordozófilmről. Meglepetésemre egyébként így is szépen felragadt a helyére. Szerintem kicsit ezek is túlméretesek, de így legalább biztosan látszanak. Annyi előnye mindenképpen van a matrica hevedereknek a rávésettekkel szemben, hogy enged egy kis játékot az elhelyezés terén, ahogy a fotómaratás is.
Volt tehát egy törzsem benne egy pilótafülkével.
Az orrfutó aknájának megjelenítését úgy oldotta meg a gyártó, hogy az akna nagy része egy egységet képez a fülke padlólemezével, valamint a szárnyaival egybeöntött has tesz ki egy kis részt és ehhez kell még valamennyit hozzáépíteni két apró alkatrész képében. Vicces, így is sikerült egy oldalát kihagyni az aknának. Pótolható persze, csak ha már így szétbontották - szerintem fölöslegesen -, akár jól is sikerülhetett volna.
Miután a szárnyakat a hassal együtt hozzáragasztottam a törzshöz, kitömtem az apró orrot horgászólommal. Korábban jeleztem, hogy vannak illesztési problémák. Amilyen szép, apró részletek vannak a felületeken, annyira voltak rosszak a törzs illesztései. Volt szükség némi beavatkozásra a szárnyvégi tartályoknál is, itt igazából a terelőlapokra kellett csak vigyázni, kellett egy kis munka a vízszintes vezérsíkoknál is, azonban az igazi munka a törzsfeleknél kezdődött. A gerincnél egy igen szembeötlő illesztési hézag fut végig, amit viszonylag könnyű lenne kezelni, ha nem lenne a közepén egy dudor, amit meg kell kímélni az elcsiszolástól. Alul pedig az antennák, illetve a helyzetjelző bekötései válnak könnyen áldozattá, ha nem figyel az ember, illetve nekem valahogy a csúszótalp is dezertált. Hogy ne legyen hiányérzete az embernek, a korábban említett hasi rész, valamint az orr már komolyabb hézaggal illeszkedik, utóbbinál már kénytelen voltam betoldani egy darab sztirollemezt. Sőt, még a műszerfalat is át kellett vágni, hogy ne legyen feszültség a ragasztásnál. Mit ne mondjak, ez igen lehangoló rész volt.
A belga festésmintát választottam hozzá, sárga repülőm még úgysem volt.
Úgy ítéltem meg, hogy fehérre lealapozom az egész sárkányt, majd erre jön először a piros, és utána a sárga, hogy kevesebbet kelljen maszkolni.
Alapozónak a Gunze Mr. Base White 1000-et választottam, amit aztán fokozatosan felpolíroztam egészen 2500-as finomságig. Két rétegben jött Gunze piros, majd a sárga, és rá kellett jönnöm, hogy bizony hibáztam.
A harmadik réteg sárgát fújtam fel, és dühösen vettem tudomásul, hogy még mindig nem fedte le a pirosat. Ekkor vettem észre, hogy fényes sárgával dolgozom. A következő réteg már Tamiya matt volt, és csodák csodájára egymagában többet fedett, mint az előzőek összesen.
A sárga után jött a fekete csillogásgátló az orra, amihez természetesen az egész makettet ki kellett maszkolni, de fordított sorrendben nem ment volna.
Egyébként a gerincen lévő kis fémszínű sávot még a piros előtt fújtam fel, közvetlenül a fehér alapozóra, abból az elgondolásból, hogy sárgán talán majd másképpen fed, illetve megkímélni magam még egy kör maszkolástól. Itt sem biztos, hogy ez volt a legjobb módszer, mert az apró maszkolószalag csík többször levált.
Az alkatrészbontás mikéntje, illetve egyáltalán az alkatrészek mérete és a festésminta miatt a motor beömlőjének és az elülső hengerek megfestése nem volt egyszerű, de a csavar a lakkozás előtt történt.
Amikor úgy ítéltem, hogy a fedőszínek stimmelnek, hogy csak le kell lakkozni az egészet, nos, a sárga több helyen berepedezett. Ezen nem segített egy réteg fényes lakk. Sem az, hogy 2000-es papírral megcsiszoltam. Egy újabb réteg sárga sem. Pár dologgal megpróbálkoztam, a vége az lett, hogy a törzs nagy részéről el kellett távolítsam a színeket, az orról a biztonság kedvéért az alapozót is lemostam alkoholos ecsettel, és kezdődött az egész vegzatúra előröl. Ha a kabinnal nem pepecseltem volna annyit, lehet, hogy inkább kidobtam volna, de azt feladásnak éltem volna meg. Tehát alapos maszkolás után festhettem újra a törzset, ezúttal sikeresen.
Több réteg fényes lakkot kapott, majd erre jöttek a matricák. Vékonyak, de nem szakadósak, és egészen jól reagálnak a Gunze lágyítójára. Azonban ezeket is gondosan körbe kellett trimmeljem, mert elképesztően széles "udvart" hagytak rá hordozófilmből, össze-vissza egymásra lógtak volna. A légcsavar kúpjának spiráljával azért rendesen meg is gyűlt a bajom, és egyébként a tollak végére is rendesen túlméretezték a fehér sávokat.
A matricák leküzdése után jött még egy réteg fényes lakk, aztán nagyon óvatos panelvonal befolyatás, illetve a végszerelés.
Pár szót ejtenék is az apróbb alkatrészekről. A futóművek odafigyelést igényelnek. Szerintem slendrián megoldás, hogy az orrfutót egybeöntik a villával, márpedig itt is ezzel éltek, illetve a főfutók kerekei valami egészen apró felületen kapcsolódnak a futószárakhoz. Tulajdonképpen nem is tengellyel, hanem csak egy kis szemölcs van a futószárakon, amelyek egy talán egy milliméteres félgömb alakú bemarásba csatlakoznak. Szóval tényleg nagyon óvatosan szabad mozgatni!
A kipufogók meglátásom szerint használhatatlanok. Én sokkal gyorsabbnak láttam injekciós tűből levágni egy-egy darabot, láng felett felhevíteni, és azokat felragasztani, mintsem a gyári botocskákkal bajlódni. Az orrból kiálló csonkokat pedig ecsettel festettem.
A befejezéshez szükséges még néhány antenna és tartórúd, amelyek elkészítését a gyártó ránk bízza. Ez amúgy nem is olyan nagy feladat, megadják a méreteit, helyét, és színét. Viszont azzal a lendülettel, amivel megadták körülbelül 10 ilyen alkatrész méreteit, igazán foglalkozhattak volna a sztatikus kisütőkkel is, amikről megfeledkeztek.
A fentebb felsorolt apróságok utánra hagytam az utolsó lakkréteget, amivel beállítottam a végső fényét a műnek - hogy utána az agyvérzés kerülgessen.
A kabin kimaszkolásakor vettem észre, hogy valami belülről összemaszatolta. Talán csak pára volt, alkoholos áttörléssel egyből lejött. Figyelem! Az alkoholizálás csak akkor működik, ha a tető kereteit nem belülről festettük!
Hogy teljes legyen az örömöm, a kabin eltávolításakor az orron lepattant egy kis festék, amit már csak zavart nevetéssel fogadtam. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy csak a sárgát érintette, így csak fele olyan sokáig tartott a javítása, mintha kétszer olyan sokáig tartott volna, de végül is, csodák csodájára tényleg elkészült!
Tulajdonképpen azt tudom mondain, mint egy szövetségi kapitány valami ordas nagy zakó után. Meglepett minket az ellenfél hozzáállása. Erre igazán nem számítottunk, de értékes tapasztalatokra tettünk szert, és azt hiszem, hogy ez továbbra is egy szerethető csapat.
A maga nemében hiánypótló a készlet, még akkor is, ha a Special Hobbyval egy időben a KP is kiadta a maga elképzeléseit erről a típusról, de ahhoz nem volt még merszem. A Spacial Hobby jó festéseket ad a készlethez és bár nem úgy tűnhet, de nem akarok senkit lebeszélni erről, viszont érdemes szem előtt tartani, hogy ez egy short run készlet, legalábbis építhetőséget tekintve.
|
| Borít |
|
| Sehogy sem akart rá… |
|
|
| Az említett szétv… |
|
| A kabin a tö… |
|
| Szóval hogy az… |
|
| Az orrnál valamit… |
|
| Az orrnál valamit… |
|
| A kiindulás |
|
| ...és az eredmény… |
|
| Lakatosmunka az… |
|
| Maszkolás közben |
|
| Egy réteg sárga ut… |
|
| Lakkozás előtt |
|
| A berepedt festék |
|
| A berepedt festék |
|
| Felpolírozni sem… |
|
| Kiképzők egymás k… |
|
| A javított festés |
|
| Némi lakk után |
|
| Matricázás |
|
| Matricák |
|
| Szerencsére megadta… |
|
|
|
|
| Azóta is azon… |
|
|
|
|
2022.11.24.
Utolsó módosítás: 2022.11.28.
Utolsó módosítás: 2022.11.28.