Saab JAS 39C Gripen
1:72, Revell
No.04999 (2014)
Pintér György - Múzeumi krimik
Egy italeri Gripen már volt itthon dobozban, de nézegetve a kereteken az alkatrészeket, és olvasgatva róla a fórumokon, túl nagy falatnak éreztem, ezért nagyon megörültem, mikor hozzájutottam a Revell 04999 –es készletéhez. Felfokozott izgalommal ismerkedtem az új tervezésű 2014 -es gyártású Gripen makettel, de talán túlságosan is nagy elvárásokkal voltam vele kapcsolatban. Gyors, öröm-makettezésnek szántam, végül egy hosszabb kapcsolatba bonyolódtam vele.
Az építést a fülkével kezdtem. Nem vagyok egy feljavítókkal pepecselős típus, kifestettem a gyári alkatrészeket, felmatricáztam, összedobtam a fülkét. Következett a törzs, amely több elemből is állt, és amelyek sem száraz próbán, sem már ragasztva nem akartak minden részen egymással szintbe kerülni (#1). Már az elején tömítés, és csiszolás várt rám. Ekkor még nem nézegettem rajzokat, nem egyeztettem az egyes részleteket, megelőlegeztem a Revell –nek, hogy 2014 –ben tud hitech makettet gyártani. Valamiért azonban csak bedobtam fórumon a kérdést, hogy tudni-e valamilyen hibájáról a készletnek. Hát volt. Néven nem nevezték azt a részletet, amelyet a Revell is csak nagyvonalúan jobb oldal helyett, baloldalra öntött. Nekem kellet áttükröznöm a másik oldalra, hogy megnyugodhassak. Az említett alkatrész a repülőgép üzemanyag rendszerének a szellőzése (#2) volt. A nyomásérzékelő-cső felesleges módon egy nagyobbacska különálló darabra van öntve, ami hiányzik a függőleges vezérsík éléből, és azt a helyére bepróbálva szélesebb is attól. Mire becsiszoltam szintbe, addigra az érzékelő áramvonalazó burkolatát is le sikerült dolgoznom, így azt is építhettem újra pasztából. A féklapokat, légi utántöltő cső fedelét is bezártam, majd feltömítettem. Akadt pár beszívódás a maketten, azokat is lelkiismeretesen feltömítettem. A szárny alatti NATO pilonok hátulsó része és a szárny között jó 1,5mm rés tátongott (#3), ezt tömítő pasztával építettem fel, majd csiszoltam formára. A fegyverfelfüggesztőn lévő csatok áramvonalazásának megformázása a készítőknek egyébként nem sikerült szimmetrikusra, de a bonyolult forma miatt nem álltam neki javítani.
Időközben megvettem hozzá a magyar matrica szettet is, és beszereztem az abban javasolt c317 és c338 festékeket. Ecsettel vittem fel a színeket, pedig az észteres Gunze nem ideális több réteg e módon történő egymásra hordására. Ennek problémájával az orrnál lévő színátmenetnél szembesültem, mert nem sikerült azt az átszóródást imitálni, amit Humbrol –al máskor mindig. Jobb ötletem nem lévén, tovább léptem rajta. MicroScale Micro Gloss fényes lakkal készítettem elő a panelezéshez és matricázáshoz a felületet. Itt ismét meglepetés ért, mert korábban Humbrol hígítóval teszteltem a MicroScale lakkját, és akkor nem láttam összeférhetetlenséget. Most viszont a panelezéshez használt Humbrol hígítós festék felpuhította azt, és a visszatörlésnél fel is mattította a fényes lakkot. Az igazi hideg zuhany, akkor jött, mikor az első pár matricát felraktam: a világos matricalapon jól mutató feliratok elvesztek a maketten alkalmazott festés hátterében. Visszaraktam minden darabot a dobozba, és félretettem, hogy ne is lássam.
Hosszú, hosszú idő telt el mire a csalódottságomat át tudtam alakítani elszántsággá, és újra elővettem a dobozt. A legnagyobb bajom a jelzések és a háttér viszonya volt. Két lehetőségem volt: szerezni kellően sötét matricát, és/vagy keresni világosabb felső színt. Csak ezért a műveletért, megvettem a boltokból elérhető összes Gunze szürkét, de nem találtam közülük igazán jó színt. Kiindulásként a c317 –et kezdtem el fehérrel világosítani. 10% -onként haladva kb 40% fehér bekeverésnél éreztem azt, hogy már túl vagyok az optimális világosításon. Voltak maradék matricáim, amiket felragasztottam a kikevert, kifestett színekre, hogy ellenőrizzem meg van-e a megfelelő kontraszt a háttér és a jelzések között. 50% -os fehér bekeverésénél éreztem azt, hogy csak a kontraszt miatt nem vagyok hajlandó tovább világosítani, mert a többi repülőm közt világítani fog a Gripen -em. Újra megvásároltam a magyar jelzéseket tartalmazó matrica szettet. Szándékosan időben nagy kihagyással tettem ezt, hátha már egy színben javított verziót kapok. Ez a spekuláció nem jött be, az újabb nyomat ugyanolyan világos színekből állt. (Fórumos tájékozódás alapján: az első szériás '72104' számú matricalap sötét jelzésekkel, a jelenleg kapható '72104 reprint' jelölésű matrica szett pedig jóval világosabb jelzésekkel rendelkezik.) A makettet megszabadítottam az eddigi festékektől. Gunze észteres hígítóval kezdtem neki a lemosásnak, de drágállottam a feladatra, ezért aceton mentes körömlakklemosóra váltottam. Az oldószerek fellazították a festéket, amelyet ecsettel segítettem le a felületekről. A makett alá papír zsebkendőket tettem, hogy feligyák a lemosott anyagot, ugyanebbe törölgettem az ecsetet is. A lemosás után újra tömítettem pár helyen.
Kellően sok fotó átnézése után most már komolyabban szemügyre vettem a Gripen hiányosságait, és nekiláttam azok megszüntetésének. A jobb szívócsatorna alatti pilon nem illeszkedett megfelelően, ennek a hátsó és bal feléből kellett faragni. Ez a pilon a svéd verziót formázza, ezért arra a csatokat már nekem kellett legyártanom. A pilonok egy részén karctűvel mélyítettem a panelvonalakat, mert azok szinte alig érvényesültek. A teljesség igénye nélkül pár újabb hiányzó panelvonalat is felvittem rájuk. Ha már a karctű a kezembe volt pótoltam a Revell által elfelejtett vonalak nagy részét, amiknek a többsége a repülőgép alsó részén volt. A vonalak korrekt helyének beazonosításához a CMK #1003 –as kiadványát hívtam segítségül. Remek kis leírás, amely jelöli a magyar és cseh repülőgépek különbségeit is a svédekéhez képest. A korábban említett repülőgép üzemanyag rendszerének a szellőzőjéhez hasonlóan több másik rész is rossz oldalra került a gép hasán, így a másik oldalon véstem ki azokat a nyílásokat (#4), míg az eredetieket tömítettem. A legtöbb időt a hajtómű levegős indítójának fúvónyílásának berácsozásával töltöttem. A hajtómű alsó fő burkolati elemének nyílásába pudingos pohár szeletkéiből építettem a kopoltyúkat (#5). A sok felületi munka miatt elvesztettem a Tacan és az IFF antennácskákat, amiket pudingos pohár anyagából vágott csíkokból szabtam. A hajtómű alatti alacsony antenna (#6), és az állásszög-adó lapátjai (#7) is ugyanilyen formában kerültek legyártásra. Az orr alatt az UHF antenna előtti apró antenna (#8), és a GPS antennát (#9) imitáló pukli húzott szál kerekített végéből lett levágva. Húzott szálból lett gyártva a hő érzékelő cső (#7), a lecserélt nyomás érzékelő, és vékonyabbra cserélt pitot-cső is. Szintén húzott szálból került megvalósításra csiszolással a hajtómű segédberendezésének kiömlőjéhez tartozó áramvonalazás (#10) is. Itt és még pár helyen pótoltam az elmaradt lukakat. Kifúrtam a légiharc-rakéták hátsóját is.
Külön kalandot éltem át a gyengén kivitelezett plexivel. A nyíló rész elülső ívének belső falán ugyanis hullámosság jelentkezik, ami megfelelő szögből nézve látványosan jelentkezik. Először 1000 –s, majd 2000-es papírral dolgoztam el a felületi hibát. Lakkozásra az AK Interactive Glass Coat Gauzy Agent termékét használtam. Elsőre sajnos vastagon és egyenetlenül kötött rá a lakk, ezért jelentős fénytörést okozott. Próbáltam lecsiszolni, de ahhoz túl puha volt a lakkréteg. Gyufaszállal a nagyját lehántoltam, majd mivel sok próbálkozás után rájöttem, hogy a Gunze észteres hígítója remekül lemossa, azzal távolítottam el a maradékot a plexiről. A sok mechanikai behatás következtében a pleximen fáradásos repedések jelentek meg. A harmadik bemerítést már kellően előmelegített lakkrétegbe hajtottam végre hogy csökkentve a viszkozitást, jobb terülést érjek el. Az egyenetlen lakkfelhalmozódást kerülendő, törlőpapírral szívattam le a felesleget. Sajnos a végén csak bele sikerült nyúlni a csipesszel a száradó lakkba, ami nyomott hagyott, de a repedés miatt már úgysem volt tökéletes, ezért úgy hagytam. Volt egy másik apróbb hiba is. A frontszélvédő elejének alján lévő rögzítő pöcköt, ha a számára előírt lukba igazítjuk, akkor a plexi ezen része a legjobb pozíciójába kerül. Azonban ha mögé tesszük a nyíló részt, akkor közte lesz egy 0,5mm –es rés. Ez fújáskor megbosszulhatja önmagát. Én a plexi tövében lévő „letörésből” (#11) loptam el azt a fél millimétert, így a nyíló részt koppra előre lehetett tolni. Hogy ezáltal az említett hézag ne a plexi mögött jelenjen meg, az összeállítási útmutatón 113 –assal jelölt alkatrészt is ennyivel előrébb kell igazítani.
A fülkéből a korábbi lemosás miatt, kiáztak a műszereket imitáló matricák, ezért az Eduard SS524 réz maratott, festett készletéből rendeztem be a fülkét. Nem használtam fel az összes elemét csak a látványosabbakat. Kapott egy pilótát is a PJ Production PJ721128 készletéből. Ahhoz hogy beférjen a plexi alá az emberem, a fenekéből jócskán szedni kellett, így csökkentve a magasságát. A lábakat is nagyobb terpeszre kellett állítani, hogy közé férjen a műszerfal, és a csizmától is meg kellett fosztani, hogy ne a teljes lábat kelljen más szögbe korrigálni. A pilóta ruházatát Humbrol 116 –ra tippeltem be, a világosabb heveder szakaszokat pedig Humbrol 63 –nak. Humbrol 47 harmadrészt a fehérhez adta a sisak kékes színét. A pilóta fényes lakkot kapott, majd feketével paneleztem a gúnyáját és az arcát. A lakk besötétítette a ruházatot, így amikor száraz ecseteléssel ismét rámentem a matt és ezáltal világosabb Humbrol 116 –al, nagyon jól kiemelte a részleteket. Leheletnyi Humbrol 131 élénk zöldet kevertem a Humbrol fényes lakkjába, ezzel húztam körbe a HUD élét, mintha csak világítana. A botkormányt valamikor elhagytam, így ahhoz is gyártottam valami hasonlatost, azt adtam a vitéz kezébe. A pilóta, a lecsukott plexi, és a műszerfal árnyékoló együttes takarása okán, semmi nem látszódik az Eduard maratás felhasznált elemeiből. A frontszélvédőt lakkal ragasztottam le, a nyílórészt pedig Humbrol Clearfix –el. Mindkét elemet előzetesen Revell szalagjával maszkoltam.
Végeztem feketével előárnyalást, de a lelkes festőszenvedélyemmel megint sikerült azt túlfedni. Alsó színnek maradtam a matrica ajánlójában jelölt c338 –as Gunze –nél. Ugyanezt a színt kapták később a GPS antenna és függőleges vezérsíkon lévő érzékelők is. A futóaknához és a futószárakhoz harmadrészt c338, kétharmad rész fehér keverékét használtam. A keréktárcsák teljesen fehér színt, a tengelyek és a féktárcsák fémszínt, míg a gumik egyszerűen fekete színt kaptak. Humbrol 27003 fém színnel festettem meg a fúvócsövet, az állásszög adó apró lapátjait, és a hő érzékelő csövet, és a pilonok csatjait. Króm színnel láttam el a munkahengereket, már ahol nem maradt ez el. Króm színt kapott még a nyomás érzékelő, a pitot-cső és a leszálló fényszórók mögötti részek is. Egyedi kikeverésben próbáltam megtalálni az igazságot a gépágyú csövének színéhez. Foltoztam is utólag a hő terhelést imitálva, de ez inkább csak rontott az összhatáson. A cső vége króm szint kapott. Az alsó részen a megtévesztést szolgáló ál-pilótafülke c331 színbe öltözött. A felső festést a korábban kikísérletezett (c317 és fehér fele-fele arányban) szürkével végeztem, ugyanebből a színből kapott matrica alapozást a szárny alsó felére a nemzeti ék külső átlátszó sávja is. A maszkolást Blu Tack –al, és Revell szalagokkal végeztem. Humbrol 24 döglött sárgával, közepén fehér ponttal jelöltem a besugárzásjelzők helyét a szárnyvégi pilonok sarkain. Az Amraam és az Aim-9L alapszínéhez egy rész c308 és két rész c338 –at használtam. A sötétebb fém részekhez én még kevergettem, de legközelebb biztos Humbrol 27003 –at és 27004 –et használok majd azokhoz is. Fehér lett az Amraam orrkúpja, és a csörgőkígyó farka is. A rolleron –ok egysége szimplán ezüst (a pörgettyűket külön nem színeztem), az orrgyűrű króm az Aim-9L –en.
Gunze GX100 fényes lakkal készítettem elő a terepet a matricázáshoz. A külön megvásárolt matricával nem volt kezelési problémám, nagyon vékony, jól idomul. A Revell matricáihoz a kis ívek miatt már kellett lágyítót használnom, mert nem akarództak a rakétatestre rásimulni az éles rakétát jelölő sárga és barna sávok. A sávokról még annyit, hogy az Aim-9 rakétán nem érnek teljesen körbe, ezért érdemes a rögzítési oldalra igazítani a folytonossági hiányt, így az az indítósín által takarva lesz. Mivel én a 34 –es oldalszámot választottam, így oda kellet figyelnem a gép sorszámának megváltoztatására is, ami a szívócsatorna oldalán van elhelyezve. Mosoly került az arcomra mikor a Revell lapján megtaláltam a hajtómű levegős indítójának fúvónyílását imitáló matricát. Sok munkát spórolhattam volna vele, ha ezt hamarabb találom meg. Miután felkerült az összes jelölés, a GX100 egy újabb rétegével zártam le őket. A panelezéshez az Ak Interactive Ak2072 panelező folyadékát használtam. Hogy a kifejezetten világos repülőn ne ordítsanak feketén a panelvonalak White Spirit –tel erősen felhígítottam a panelezőt. Amire a következő építésnél oda fogok figyelni, hogy minden gyári határozatlan panelvonalon saját karctűvel átmenjek, mert panelezésnél sokat kellett ügyeskednem a megfelelő eredményhez. A hajtómű, és az indító hajtómű környékén hígítás nélküli panelezővel imitáltam szolid kormozódást, a póttankok alján pedig folyást, koszolódást. A végső fényt a Gunze c182 matt lakkjával állítottam be.
Az összeállítás során vettem észre pár újabb rendellenességet. Az egyik ezek közül, hogy a Revell póttankok az egyik irányba dőlnek. Figyelmesebbe szemlélve rájöttem, hogy az illesztő furatok (#12) nem középen futnak. Mire ideáig eljutottam az is feltűnt, hogy nem lógnak ki a szárny alól eléggé előre. Sok fotót és rajzot átnézve, a törzs és szárny alatti póttartályokat, valamint az Amraam indítósínjeit is 4mm –el előrébb kellet tervezni. Ezeket a pozicionáló furatokat szemre áthelyeztem, az eredetiket tömítettem. Ekkor szembesültem azzal, hogy nem megfelelő számomra a készletben lévő svéd indítósín. A képeimen is látható módon, 3db svéd sínből készítettem el a 2db NMML –hez hasonlatos sínt (#13) 8mm –es betoldással, és formázással. Egy italeri Gripen készletből emeltem át az egy plusz póttankot, 3 –ra bővítve azok számát. Izgalmas volt az apró helyzetjelző lámpák keretről leválasztása, sorjázása, az elrepültek megkeresése, és beragasztása is. A fúvócső töve közelében lévők lámpácskák hosszabbak voltak a kelleténél, de nem mertem megkockáztatni a rövidebbre vágásukat, mert valószínűsíthető elrepülésük újabb hosszas keresgélést vont volna maga után. Maradt még pár apróság, ami csak a repcsi elkészülte után tűnt fel, hogy elmaradt: ilyen volt például a szárnyvégi sínek belső oldalán futó vonulat, ami lámpában végződik. Valamint akadt még néhány dolog, amit utólag nézve máshogy kellett volna, hogy megvalósítsak: például a póttankokon lévő matricák elhelyezése, vagy éppen az Aim-9 –ről hiányzó matrica megfestése.
Nem méregettem, nem egyeztettem az egész repülőt műszaki rajzokkal, így hogy pontos-e minden részletében azt nem tudom megítélni. Hogy hanyagul bánt a Revell a részletekkel az biztos, de a forma összességében jól hozza az eredeti vonalait, és így a vitrin üvegje mögött szép látványt nyújthat. Távlati terveim között szerepel újra megépíteni hazánk védelmezőjét (addigra már lehet, hogy lesz sötétebb matrica is). Így, hogy már ismerem a főbb hibáit, és tudom, hogy mire készüljek, sokkal kellemesebb lesz az építés.
Az építést a fülkével kezdtem. Nem vagyok egy feljavítókkal pepecselős típus, kifestettem a gyári alkatrészeket, felmatricáztam, összedobtam a fülkét. Következett a törzs, amely több elemből is állt, és amelyek sem száraz próbán, sem már ragasztva nem akartak minden részen egymással szintbe kerülni (#1). Már az elején tömítés, és csiszolás várt rám. Ekkor még nem nézegettem rajzokat, nem egyeztettem az egyes részleteket, megelőlegeztem a Revell –nek, hogy 2014 –ben tud hitech makettet gyártani. Valamiért azonban csak bedobtam fórumon a kérdést, hogy tudni-e valamilyen hibájáról a készletnek. Hát volt. Néven nem nevezték azt a részletet, amelyet a Revell is csak nagyvonalúan jobb oldal helyett, baloldalra öntött. Nekem kellet áttükröznöm a másik oldalra, hogy megnyugodhassak. Az említett alkatrész a repülőgép üzemanyag rendszerének a szellőzése (#2) volt. A nyomásérzékelő-cső felesleges módon egy nagyobbacska különálló darabra van öntve, ami hiányzik a függőleges vezérsík éléből, és azt a helyére bepróbálva szélesebb is attól. Mire becsiszoltam szintbe, addigra az érzékelő áramvonalazó burkolatát is le sikerült dolgoznom, így azt is építhettem újra pasztából. A féklapokat, légi utántöltő cső fedelét is bezártam, majd feltömítettem. Akadt pár beszívódás a maketten, azokat is lelkiismeretesen feltömítettem. A szárny alatti NATO pilonok hátulsó része és a szárny között jó 1,5mm rés tátongott (#3), ezt tömítő pasztával építettem fel, majd csiszoltam formára. A fegyverfelfüggesztőn lévő csatok áramvonalazásának megformázása a készítőknek egyébként nem sikerült szimmetrikusra, de a bonyolult forma miatt nem álltam neki javítani.
Időközben megvettem hozzá a magyar matrica szettet is, és beszereztem az abban javasolt c317 és c338 festékeket. Ecsettel vittem fel a színeket, pedig az észteres Gunze nem ideális több réteg e módon történő egymásra hordására. Ennek problémájával az orrnál lévő színátmenetnél szembesültem, mert nem sikerült azt az átszóródást imitálni, amit Humbrol –al máskor mindig. Jobb ötletem nem lévén, tovább léptem rajta. MicroScale Micro Gloss fényes lakkal készítettem elő a panelezéshez és matricázáshoz a felületet. Itt ismét meglepetés ért, mert korábban Humbrol hígítóval teszteltem a MicroScale lakkját, és akkor nem láttam összeférhetetlenséget. Most viszont a panelezéshez használt Humbrol hígítós festék felpuhította azt, és a visszatörlésnél fel is mattította a fényes lakkot. Az igazi hideg zuhany, akkor jött, mikor az első pár matricát felraktam: a világos matricalapon jól mutató feliratok elvesztek a maketten alkalmazott festés hátterében. Visszaraktam minden darabot a dobozba, és félretettem, hogy ne is lássam.
Hosszú, hosszú idő telt el mire a csalódottságomat át tudtam alakítani elszántsággá, és újra elővettem a dobozt. A legnagyobb bajom a jelzések és a háttér viszonya volt. Két lehetőségem volt: szerezni kellően sötét matricát, és/vagy keresni világosabb felső színt. Csak ezért a műveletért, megvettem a boltokból elérhető összes Gunze szürkét, de nem találtam közülük igazán jó színt. Kiindulásként a c317 –et kezdtem el fehérrel világosítani. 10% -onként haladva kb 40% fehér bekeverésnél éreztem azt, hogy már túl vagyok az optimális világosításon. Voltak maradék matricáim, amiket felragasztottam a kikevert, kifestett színekre, hogy ellenőrizzem meg van-e a megfelelő kontraszt a háttér és a jelzések között. 50% -os fehér bekeverésénél éreztem azt, hogy csak a kontraszt miatt nem vagyok hajlandó tovább világosítani, mert a többi repülőm közt világítani fog a Gripen -em. Újra megvásároltam a magyar jelzéseket tartalmazó matrica szettet. Szándékosan időben nagy kihagyással tettem ezt, hátha már egy színben javított verziót kapok. Ez a spekuláció nem jött be, az újabb nyomat ugyanolyan világos színekből állt. (Fórumos tájékozódás alapján: az első szériás '72104' számú matricalap sötét jelzésekkel, a jelenleg kapható '72104 reprint' jelölésű matrica szett pedig jóval világosabb jelzésekkel rendelkezik.) A makettet megszabadítottam az eddigi festékektől. Gunze észteres hígítóval kezdtem neki a lemosásnak, de drágállottam a feladatra, ezért aceton mentes körömlakklemosóra váltottam. Az oldószerek fellazították a festéket, amelyet ecsettel segítettem le a felületekről. A makett alá papír zsebkendőket tettem, hogy feligyák a lemosott anyagot, ugyanebbe törölgettem az ecsetet is. A lemosás után újra tömítettem pár helyen.
Kellően sok fotó átnézése után most már komolyabban szemügyre vettem a Gripen hiányosságait, és nekiláttam azok megszüntetésének. A jobb szívócsatorna alatti pilon nem illeszkedett megfelelően, ennek a hátsó és bal feléből kellett faragni. Ez a pilon a svéd verziót formázza, ezért arra a csatokat már nekem kellett legyártanom. A pilonok egy részén karctűvel mélyítettem a panelvonalakat, mert azok szinte alig érvényesültek. A teljesség igénye nélkül pár újabb hiányzó panelvonalat is felvittem rájuk. Ha már a karctű a kezembe volt pótoltam a Revell által elfelejtett vonalak nagy részét, amiknek a többsége a repülőgép alsó részén volt. A vonalak korrekt helyének beazonosításához a CMK #1003 –as kiadványát hívtam segítségül. Remek kis leírás, amely jelöli a magyar és cseh repülőgépek különbségeit is a svédekéhez képest. A korábban említett repülőgép üzemanyag rendszerének a szellőzőjéhez hasonlóan több másik rész is rossz oldalra került a gép hasán, így a másik oldalon véstem ki azokat a nyílásokat (#4), míg az eredetieket tömítettem. A legtöbb időt a hajtómű levegős indítójának fúvónyílásának berácsozásával töltöttem. A hajtómű alsó fő burkolati elemének nyílásába pudingos pohár szeletkéiből építettem a kopoltyúkat (#5). A sok felületi munka miatt elvesztettem a Tacan és az IFF antennácskákat, amiket pudingos pohár anyagából vágott csíkokból szabtam. A hajtómű alatti alacsony antenna (#6), és az állásszög-adó lapátjai (#7) is ugyanilyen formában kerültek legyártásra. Az orr alatt az UHF antenna előtti apró antenna (#8), és a GPS antennát (#9) imitáló pukli húzott szál kerekített végéből lett levágva. Húzott szálból lett gyártva a hő érzékelő cső (#7), a lecserélt nyomás érzékelő, és vékonyabbra cserélt pitot-cső is. Szintén húzott szálból került megvalósításra csiszolással a hajtómű segédberendezésének kiömlőjéhez tartozó áramvonalazás (#10) is. Itt és még pár helyen pótoltam az elmaradt lukakat. Kifúrtam a légiharc-rakéták hátsóját is.
Külön kalandot éltem át a gyengén kivitelezett plexivel. A nyíló rész elülső ívének belső falán ugyanis hullámosság jelentkezik, ami megfelelő szögből nézve látványosan jelentkezik. Először 1000 –s, majd 2000-es papírral dolgoztam el a felületi hibát. Lakkozásra az AK Interactive Glass Coat Gauzy Agent termékét használtam. Elsőre sajnos vastagon és egyenetlenül kötött rá a lakk, ezért jelentős fénytörést okozott. Próbáltam lecsiszolni, de ahhoz túl puha volt a lakkréteg. Gyufaszállal a nagyját lehántoltam, majd mivel sok próbálkozás után rájöttem, hogy a Gunze észteres hígítója remekül lemossa, azzal távolítottam el a maradékot a plexiről. A sok mechanikai behatás következtében a pleximen fáradásos repedések jelentek meg. A harmadik bemerítést már kellően előmelegített lakkrétegbe hajtottam végre hogy csökkentve a viszkozitást, jobb terülést érjek el. Az egyenetlen lakkfelhalmozódást kerülendő, törlőpapírral szívattam le a felesleget. Sajnos a végén csak bele sikerült nyúlni a csipesszel a száradó lakkba, ami nyomott hagyott, de a repedés miatt már úgysem volt tökéletes, ezért úgy hagytam. Volt egy másik apróbb hiba is. A frontszélvédő elejének alján lévő rögzítő pöcköt, ha a számára előírt lukba igazítjuk, akkor a plexi ezen része a legjobb pozíciójába kerül. Azonban ha mögé tesszük a nyíló részt, akkor közte lesz egy 0,5mm –es rés. Ez fújáskor megbosszulhatja önmagát. Én a plexi tövében lévő „letörésből” (#11) loptam el azt a fél millimétert, így a nyíló részt koppra előre lehetett tolni. Hogy ezáltal az említett hézag ne a plexi mögött jelenjen meg, az összeállítási útmutatón 113 –assal jelölt alkatrészt is ennyivel előrébb kell igazítani.
A fülkéből a korábbi lemosás miatt, kiáztak a műszereket imitáló matricák, ezért az Eduard SS524 réz maratott, festett készletéből rendeztem be a fülkét. Nem használtam fel az összes elemét csak a látványosabbakat. Kapott egy pilótát is a PJ Production PJ721128 készletéből. Ahhoz hogy beférjen a plexi alá az emberem, a fenekéből jócskán szedni kellett, így csökkentve a magasságát. A lábakat is nagyobb terpeszre kellett állítani, hogy közé férjen a műszerfal, és a csizmától is meg kellett fosztani, hogy ne a teljes lábat kelljen más szögbe korrigálni. A pilóta ruházatát Humbrol 116 –ra tippeltem be, a világosabb heveder szakaszokat pedig Humbrol 63 –nak. Humbrol 47 harmadrészt a fehérhez adta a sisak kékes színét. A pilóta fényes lakkot kapott, majd feketével paneleztem a gúnyáját és az arcát. A lakk besötétítette a ruházatot, így amikor száraz ecseteléssel ismét rámentem a matt és ezáltal világosabb Humbrol 116 –al, nagyon jól kiemelte a részleteket. Leheletnyi Humbrol 131 élénk zöldet kevertem a Humbrol fényes lakkjába, ezzel húztam körbe a HUD élét, mintha csak világítana. A botkormányt valamikor elhagytam, így ahhoz is gyártottam valami hasonlatost, azt adtam a vitéz kezébe. A pilóta, a lecsukott plexi, és a műszerfal árnyékoló együttes takarása okán, semmi nem látszódik az Eduard maratás felhasznált elemeiből. A frontszélvédőt lakkal ragasztottam le, a nyílórészt pedig Humbrol Clearfix –el. Mindkét elemet előzetesen Revell szalagjával maszkoltam.
Végeztem feketével előárnyalást, de a lelkes festőszenvedélyemmel megint sikerült azt túlfedni. Alsó színnek maradtam a matrica ajánlójában jelölt c338 –as Gunze –nél. Ugyanezt a színt kapták később a GPS antenna és függőleges vezérsíkon lévő érzékelők is. A futóaknához és a futószárakhoz harmadrészt c338, kétharmad rész fehér keverékét használtam. A keréktárcsák teljesen fehér színt, a tengelyek és a féktárcsák fémszínt, míg a gumik egyszerűen fekete színt kaptak. Humbrol 27003 fém színnel festettem meg a fúvócsövet, az állásszög adó apró lapátjait, és a hő érzékelő csövet, és a pilonok csatjait. Króm színnel láttam el a munkahengereket, már ahol nem maradt ez el. Króm színt kapott még a nyomás érzékelő, a pitot-cső és a leszálló fényszórók mögötti részek is. Egyedi kikeverésben próbáltam megtalálni az igazságot a gépágyú csövének színéhez. Foltoztam is utólag a hő terhelést imitálva, de ez inkább csak rontott az összhatáson. A cső vége króm szint kapott. Az alsó részen a megtévesztést szolgáló ál-pilótafülke c331 színbe öltözött. A felső festést a korábban kikísérletezett (c317 és fehér fele-fele arányban) szürkével végeztem, ugyanebből a színből kapott matrica alapozást a szárny alsó felére a nemzeti ék külső átlátszó sávja is. A maszkolást Blu Tack –al, és Revell szalagokkal végeztem. Humbrol 24 döglött sárgával, közepén fehér ponttal jelöltem a besugárzásjelzők helyét a szárnyvégi pilonok sarkain. Az Amraam és az Aim-9L alapszínéhez egy rész c308 és két rész c338 –at használtam. A sötétebb fém részekhez én még kevergettem, de legközelebb biztos Humbrol 27003 –at és 27004 –et használok majd azokhoz is. Fehér lett az Amraam orrkúpja, és a csörgőkígyó farka is. A rolleron –ok egysége szimplán ezüst (a pörgettyűket külön nem színeztem), az orrgyűrű króm az Aim-9L –en.
Gunze GX100 fényes lakkal készítettem elő a terepet a matricázáshoz. A külön megvásárolt matricával nem volt kezelési problémám, nagyon vékony, jól idomul. A Revell matricáihoz a kis ívek miatt már kellett lágyítót használnom, mert nem akarództak a rakétatestre rásimulni az éles rakétát jelölő sárga és barna sávok. A sávokról még annyit, hogy az Aim-9 rakétán nem érnek teljesen körbe, ezért érdemes a rögzítési oldalra igazítani a folytonossági hiányt, így az az indítósín által takarva lesz. Mivel én a 34 –es oldalszámot választottam, így oda kellet figyelnem a gép sorszámának megváltoztatására is, ami a szívócsatorna oldalán van elhelyezve. Mosoly került az arcomra mikor a Revell lapján megtaláltam a hajtómű levegős indítójának fúvónyílását imitáló matricát. Sok munkát spórolhattam volna vele, ha ezt hamarabb találom meg. Miután felkerült az összes jelölés, a GX100 egy újabb rétegével zártam le őket. A panelezéshez az Ak Interactive Ak2072 panelező folyadékát használtam. Hogy a kifejezetten világos repülőn ne ordítsanak feketén a panelvonalak White Spirit –tel erősen felhígítottam a panelezőt. Amire a következő építésnél oda fogok figyelni, hogy minden gyári határozatlan panelvonalon saját karctűvel átmenjek, mert panelezésnél sokat kellett ügyeskednem a megfelelő eredményhez. A hajtómű, és az indító hajtómű környékén hígítás nélküli panelezővel imitáltam szolid kormozódást, a póttankok alján pedig folyást, koszolódást. A végső fényt a Gunze c182 matt lakkjával állítottam be.
Az összeállítás során vettem észre pár újabb rendellenességet. Az egyik ezek közül, hogy a Revell póttankok az egyik irányba dőlnek. Figyelmesebbe szemlélve rájöttem, hogy az illesztő furatok (#12) nem középen futnak. Mire ideáig eljutottam az is feltűnt, hogy nem lógnak ki a szárny alól eléggé előre. Sok fotót és rajzot átnézve, a törzs és szárny alatti póttartályokat, valamint az Amraam indítósínjeit is 4mm –el előrébb kellet tervezni. Ezeket a pozicionáló furatokat szemre áthelyeztem, az eredetiket tömítettem. Ekkor szembesültem azzal, hogy nem megfelelő számomra a készletben lévő svéd indítósín. A képeimen is látható módon, 3db svéd sínből készítettem el a 2db NMML –hez hasonlatos sínt (#13) 8mm –es betoldással, és formázással. Egy italeri Gripen készletből emeltem át az egy plusz póttankot, 3 –ra bővítve azok számát. Izgalmas volt az apró helyzetjelző lámpák keretről leválasztása, sorjázása, az elrepültek megkeresése, és beragasztása is. A fúvócső töve közelében lévők lámpácskák hosszabbak voltak a kelleténél, de nem mertem megkockáztatni a rövidebbre vágásukat, mert valószínűsíthető elrepülésük újabb hosszas keresgélést vont volna maga után. Maradt még pár apróság, ami csak a repcsi elkészülte után tűnt fel, hogy elmaradt: ilyen volt például a szárnyvégi sínek belső oldalán futó vonulat, ami lámpában végződik. Valamint akadt még néhány dolog, amit utólag nézve máshogy kellett volna, hogy megvalósítsak: például a póttankokon lévő matricák elhelyezése, vagy éppen az Aim-9 –ről hiányzó matrica megfestése.
Nem méregettem, nem egyeztettem az egész repülőt műszaki rajzokkal, így hogy pontos-e minden részletében azt nem tudom megítélni. Hogy hanyagul bánt a Revell a részletekkel az biztos, de a forma összességében jól hozza az eredeti vonalait, és így a vitrin üvegje mögött szép látványt nyújthat. Távlati terveim között szerepel újra megépíteni hazánk védelmezőjét (addigra már lehet, hogy lesz sötétebb matrica is). Így, hogy már ismerem a főbb hibáit, és tudom, hogy mire készüljek, sokkal kellemesebb lesz az építés.
|
| p00 |
|
| p01 |
|
| p02 |
|
| p03 |
|
| p04 |
|
| p05 |
|
| p06 |
|
| p07 |
|
| p08 |
|
| p09 |
|
| p10 |
|
| p11 |
|
| p12 |
|
| p13 |
|
| p14 |
|
| p15 |
2016.10.27.
Utolsó módosítás: 2016.10.30.
Utolsó módosítás: 2016.10.30.