"Segíthetünk?" - Galícia, 1944
1:72
Sziasztok!

2018-ban újrakezdtem a makettezést, és amilyen lendülettel nekiveselkedtem, olyan hamar derékba törte a lelkesedésem az akkori festékszóróm hirtelen pusztulása. De idén tavasszal újfent rászántam magam, s immár egy új kütyüvel, megújult munkamorállal készítettem el második diorámámat, illetve annak szereplőit. De nézzük, miről is van szó!


Toldi IIa:
A típust valószínűleg nem kell bemutatni a lánctalpasok szerelmeseinek: A svéd Landsverk L-60 könnyűtank licenszét 1938-ban vásárolták meg a hazai illetékesek. Néhány változtatás után (melyek jórészt a fegyverzetet érintették) megindulhatott a sorozatgyártás, a Királyi Honvédség 1939. februárjában helyezte rendszerbe a típust. A három fős személyzettel harcoló Toldi első verziója 20mm-es löveggel, valamint egy 8mm-es Gebauer géppuskával volt ellátva, mely a Háború korai szakaszában, a jugoszláviai hadműveletek, illetve a Keleti Front kezdeti összecsapásaiban még elégséges tűzerőt képviselt. Azonban amikor a modern szovjet típusok, a T-34 és KV-1 nagyobb számban kezdték képviseltetni magukat a fronton, a Toldik veszteségei fokozatosan növekedtek. A fegyverzet fejlesztése komoly fizikai korlátokba ütközött, de 1942-re elkészültek a tervek a modernizációt illetőleg: A löveget 40mm-esre cserélték, a páncélzatot egy leheletnyivel megvastagították. A változtatások ugyan jelentősen növelték a harcértékét, de a típus így sem képviselt jelentős fenyegetést tank-tank elleni ütközetben, ellenben felderítő feladatkörben a Háború végéig sikeresnek bizonyult.

Az utóbbi években kellemes meglepetés érte a hazai harckocsik rajongóit, amikor a lengyel I.B.G. models kiadta a Toldi, a Turán és a Zrínyi páncélosok szinte valamennyi verzióját. Jómagam akkortájt szereztem be a diorámán is szereplő könnyűharckocsit, noha ekkoriban még nem igazán volt ötletem arra, hogy mit is fogok vele kezdeni.
A készlet korunknak megfelelő technikai színvonalat képvisel: Aprólékosan kidolgozott, pontosan illeszkedő alkatrészeket kapunk hat kereten. Az anyaga nagyon kemény, ezért könnyen törik, ami a lánctalpnál elég sok kellemetlenséget okozott. Noha alapjáraton részletes készlet, némi házi jellegű sufni-tuninggal igyekeztem feldobni. Ennek keretében maradék maratásból megcsináltam a kampókat a torony négy sarkába, archív fotók alapján reprodukáltam az antenna talpat (amit valamiért nem mellékeltek, csak a helye van meg a tornyon). A legizgalmasabb feladat viszont kétség kívül a parancsnoki kupola belső felének reprodukálása volt: Erre azért volt szükség, mivel a dioráma koncepció miatt az ajtónak nyitott állapotban kellett lennie, amit viszont a gyártó nem támogatott. A periszkóp optikák küzdőtéren belüli részét egy gyorskötözőből vágott darabokkal pótoltam, a zsanérok belül vékony maratásból, kívül húzott műanyag szálból készültek.

A festésnél számos praktikát, illetve effektet ki szerettem volna próbálni. Az alapozást AK interactive grey primer-el végeztem, majd a gyártó "Magyar Királyi Honvédség álcázószínei" festékszettjének tábori zöldjével fújtam le. A nyitott parancsnoki kupola részei matt fehér festést kaptak. Száradást követően felmatricáztam, majd a MiG productons NATO green filterével átecseteltem. Következhetett az apróbb részletek (szerszámok, lámpák, kipufogók) festése, majd a bemosás, melyet lakkbenzinnel topíttam. A kopások chipping color akril festékkel készültek egy szivacsdarabka, és ecset segítségével. A felület öregítéséhez olajfestékeket használtam, egész pontosan barnát, sárgát és fehéret. Az olajfoltok fekete festék és fényes lakk keverékével készültek. Noha a futógörgőket és a lánctalpat külön is lefestettem, végül a felkerült sártól ebből nem sok minden látszik: Alaposan hígított barna enamel makettfestéket kevertem össze reszelt pasztelkrétával, melyet hol ecseteléssel, hol fogpiszkálós fröcsköléssel vittem fel a páncéltestre. A sár némi igazítását és visszamosását követően késznek ítéltem a harckocsit.


Type 82 Kübelwagen:
A Volkswagen világháborús igáslova valószínűleg szintén nem igényel részletes bemutatást. A szögletes kasznis katonai bogár a III. Birodalom legelterjedtebb könnyű járműve volt a háború alatt, ötvenezernél is több készült belőle.

A kínai S-Model készletei érdekes koncepciót képviselnek: Minden dobozban két azonos makett lapul ugyanabból a típusból, melyek egyszerű építhetősége leginkább a hadijátékos igényekhez van igazítva. Ellenben a részletességük lehetővé teszi, hogy némi feljavítással teljes értékű makettként is megállják a helyüket. A két "Kübel" fotomaratással, de matricák nélkül érkezett 1-1 kereten. Az üléseket alufóliával vontam be, hogy huzat látszatát keltsék, ugyanígy jártam el a lecsukott tetőponyvával is. A hiányzó kesztyűtartót egy öntőkeret darabbal pótoltam, a szélvédő pedig átlátszó műanyag elviteles dobozból készült.

A festést AK real colors festékekkel készítettem (valami pici maketten igyekeztem kipróbálni ezen paletta termékeit), az egyszerűség kedvéért a standart német három színű álcaminta mellett döntöttem, homoksárga alapszínnel, barna és zöld kukacokkal. Száradást követően a három szín keverékével ködöltem, majd sötét bemosóval árnyékoltam. Mivel önmagában kicsit snassznak éreztem az eredményt, a kalaptartóra tettem egy pár bakancsot (ezek a sofőr levágott lábai, amik sajna nem fértek el... tudom, morbid megoldás, de végülis kapóra jöttek), valamint egy MP40-es "Schmeisser"-t, melynek szíja vízipipa alufóliából készült. A sarazáshoz ugyanazt a keveréket használtam, mint a Toldinál, de külön figyeltem rá, hogy a szélvédőt is jól összefröcsköljem.


Figurák:
A harckocsi parancsnoka egy régi Revell készletből való: német utász volt, aki egy pallót cipelt a vállán. A Revell figurák anyaga borzalmas, öreg modellek kevés részlettel, és annál több sorjával. Felszerelését és málháját eltávolítottam, simléderét levágtam, majd annak érdekében, hogy beférjen a toronyba, derékban félbe vágtam (ez a mondat messze nem érződött ennyire ijesztőnek, amíg le nem írtam...). Festésénél igyekeztem a magyar harckocsizók "frontos" viseletéhez igazítani: vastag barna bőrkabát, zöld tábori sapka, fekete bőrkesztyű. A részletek kiemelése érdekében őt is árnyékoltam bemosó folyadékkal.
A két német fickó a Zvezda "German Air Force ground crew" készletéből való. Ezen figurák nagyon szép részletesek, élethű arcvonásokkal, aprólékos egyenruhákkal. Egyikük csavarkulccsal hajolt le, belőle lett a sofőr a karok és lábak plasztikávásával, tömítésével. Cimborája eredetileg egy hordót görgetett, rajta nem sok módosítani való volt a kezek szögét leszámítva. Festésüknél az SS Eichentarn-mintás harckocsizó overallját vettem alapul, pilotkájuk fekete lett.

Dioráma készül:
A koncepció az volt, hogy valahol a Keleti-Fronton egy német kocsi megsüllyedt a sárban, a sofőr nyomja a gázt, cimborája pedig elkeseredetten próbálja megtolni a járművet. A reménytelennek tűnő helyzetet egy magyar harckocsi érkezése enyhíti, a parancsnok már épp mászik ki a toronyból, hogy a fegyvertársak segítségére siessen.

Az alap egy 13x9cm-es képkeret, melybe levegőn száradó gyurmából alakítottam ki a domborzatot, egy festetlen Párduc lánctalpaival csapákat nyomtam bele. Az AK Muddy Ground terep textúrájával kentem le, majd statikus műfűvel szórtam le az út két szélét. A száraz fűcsomók kenderkócból készültek, melyeket előbb zöld festékkel szárazecseteltem, majd árnykékoló folyadékkal kezeltem. Hogy a járművel koszolása, és a terep színei között ne legyen eltérés, ugyan azzal a keverékkel festettem át az utat, mint amivel azokat saraztam. Persze a későbbi folyamatok során a természetes sokszínűség elérése érdekében ezt még variáltam, de az alap tónust ez adta meg. Az út széli bokrokat is ezzel a keverékkel fújtam le, mintha az elhaladó járművek terítették volna be őket latyakkal. A sárba itt-ott apró kavicsokat, homokot, műfüvet nyomkodtam, hogy az eredmény kevésbé legyen homogén.

Miután a járművek a helyükre kerültek, kezdett összeállni a jelenet. A mélyedéseket előbb fényes lakkal szárazecseteltem (akárcsak az út menti bokrokat, melyekre felfröcsöghetett a sár), majd stillwater művíz és sárga-barna festékek keverékével több réregben feltöltöttem őket, koszos pocsolyák látszatát imitálva. Erre párszor rá kelett javítanom, mivel a művíz több helyen buborékosra sikerült a szerencsétlenkedésem következtében.

Összegzés:
Mindent összevetve nagyon élveztem az építést, s noha nem teljesen vagyok megelégedve a végeredménnyel, számtalan új trükköt volt alkalmam kipróbálni, amik miatt mindenképp megérte összehozni ezt a kis szösszenetet.


Remélem tetszett a cikk, köszönöm, hogy elolvastad! :)

-Gaunt-
Galícia, 1944
Galícia, 1944
Torony 1.

Kampók, periszkópok
Torony 1
Torony 2. 

Zsanérok, antennabak
Torony 2
Torony 3. 

Antenna próba verzió, végül eltávolítottam
Torony 3
A kész Toldi
A kész Toldi
A kész Toldi 2.
A kész Toldi 2
A kész Toldi 3.
A kész Toldi 3
A kész Toldi 4.
A kész Toldi 4
A kész Toldi 5.
A kész Toldi 5
A kész Toldi 6.
A kész Toldi 6
A készülő Kübel
A készülő Kübel
A kész Küvelwagen 1.
A kész Küvelwagen…
A kész Küvelwagen 2.
A kész Küvelwagen…
IMG_20200303_164432
IMG_20200303_164432
Dioráma 1.
Dioráma 1
Dioráma 2.
Dioráma 2
Dioráma 3.
Dioráma 3
Dioráma 4.
Dioráma 4
Dioráma 5.
Dioráma 5
Dioráma 6.
Dioráma 6
Dioráma 7.
Dioráma 7
Dioráma 7.
Dioráma 7
Dioráma 8.
Dioráma 8
Dioráma 8.
Dioráma 8
Figura készül
Figura készül
Harckocsizó
Harckocsiz
2020.03.10.
Gaunt93
Hatalmas köszönet illeti Kiss Bence Andrást, kollégámat és cimborámat, aki a magyar harckocsigyártás egyik legnagyobb rajongója. Archív anyagai, fotói és szakértelme nélkül még mindig a neten guberálnék a szükséges információkért.
Thank you, Angelus! :)
Értékeld a cikket! ?
A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció
handshar
2020.03.15. 12:12:29
Nagyon jó és ötletes! Gratulálok!
romsitsa
2020.03.15. 19:10:28
A toronyajtók belső felületei zöldek, a legelső szériánál ezüst, fehér nem volt.

Üdv

Á
Szólj hozzá! ?
Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció