Mikojan-Gurjevics MiG-21MF Fishbed
1:48, OEZ
Pintér György - Múzeumi krimik
Szóval réges régen egy csehszlovák MHSZ búvárversenyre való utazás alatt jutottam hozzá, mindjárt rábeszélve több társamat, akik sose modelleztek, hogy vegyék meg ők is a készletet. Az még az OEZ első sorozata volt, az öntőforma azóta sem változott, viszont néhány készletükben már a kabinba való rézmaratással is árulták a dobozt. Az illeszkedésekre már nem emlékszem, de első verziónak egy orosz terep színnel készült, az első retusos próbálkozásokként. A színek elég sötét tónusnak lettek, feljavítás nem volt rajta, talán még lakkozás sem.
Évekig várt így a sorsára a vitrinben, mígnem egyszer egy barátom elhívott a csepeli repülőgépszerelő szakközépbe gépeket fotózni. Volt nála pilcsiruha meg sisak is, ezekkel pózoltunk a gépek mellett, így az ott elhelyezett, egy kecskeméti durva leszálláskor megsérült 4407-es lajstromú, fémszínű 21MF mellett is. Később a fotókat nézegetve elhatároztam hogy átalakítom az OEZ 21-est magyar fémszínű géppé.
A maratás szitivel történt fogkefe dörzsölésével. A szitinél a keverési arányra és a szellőztetésre vigyázni kell, de ezt már többen kielemezték. Maratás után minimális polír (ez majd késöbb visszaüt)és egy kis csiszolgatás a beömlőnél vékonyítás gyanánt, egy kapott műgyanta orrkúp, hibás volt sokat tömítettem rajta, és a kiömlő feljavítása elég egyszerűen, tejfölös pohárból kivágva a lemezeket imitáló lapokkal a szűkítőt jelképezve. A pitot cső inekcios tűk egymásba csúsztatva, tejfölös pohárból kivágva a DUASZ(?) lapok rajta.
A gerinc eredeti, nem változtattam rajta. Pár vezeték az orrfutóhoz, és a főfutó alján az oldalsó elálló, takarólemezeket tartó furcsa szerkezet utánzása drótból. Azt hiszem ennyi, jött a festés.
Alapozás nélkül, polírozható Italeri Aluminiummal fújtam meg, majd egy nap száradás után, papír zsepi polírozás következett, és ekkor jött a bibi. Ahol a felület rücskös maradt, hála a hanyag előkészítésemnek, ott az aluminium is mattabb lett, viszont ettől a lemezek színe eltérő, szinte az öregedést imitáló felületet kapott. Ez viszont jól jött, nem így akartam, de szerencsém volt. Matricázás elött Tamiya alkoholos fényes lakkot kapott, a lemezek szintetikus Italeri feketével befuttatva. A felségjel a HAD kiadványa, lajstromszám a készletben lévő szettből van, stencilek a propagteam Mig-15 stencilkészletéből. Persze-persze ma már van tökéletesebb decal szettem is hozzá de még egyszer nem állok neki! A matricákra egy Tamiya lakkréteg került szintbe hozni és védeni a felületet. Hogy a valkid zöldeket miből kevertem ki az ma már számomra is rejtély...
Futók fel és mehet a vitrinbe. Nem egy versenyre szánt mű, nem is annak szántam, hanem egy megmentett, újra festett 21-es, ami jól mutat a vitrinben a "magyar soron", háta mögött a fotóval amint ennek a gépnek a létráján állok. Gondoltam hogy megcsinálom diorámában a jelenetet ahogy a haverommal a gépnél fotózzuk egymást, de az már személyi kultusznak hatna :), meg túl nagy munka lenne, illetve évenként rakhatnák a pocakomra újabb és újabb gitrétegeket, tehát soha nem lenne kész a mű... Mivel az alakjához nincs igazán hozzá nyúlva, a képek segítséget nyújthatnak az örök vitában, az academy és az OEZ kittek formai élethűsége kapcsán.
Évekig várt így a sorsára a vitrinben, mígnem egyszer egy barátom elhívott a csepeli repülőgépszerelő szakközépbe gépeket fotózni. Volt nála pilcsiruha meg sisak is, ezekkel pózoltunk a gépek mellett, így az ott elhelyezett, egy kecskeméti durva leszálláskor megsérült 4407-es lajstromú, fémszínű 21MF mellett is. Később a fotókat nézegetve elhatároztam hogy átalakítom az OEZ 21-est magyar fémszínű géppé.
A maratás szitivel történt fogkefe dörzsölésével. A szitinél a keverési arányra és a szellőztetésre vigyázni kell, de ezt már többen kielemezték. Maratás után minimális polír (ez majd késöbb visszaüt)és egy kis csiszolgatás a beömlőnél vékonyítás gyanánt, egy kapott műgyanta orrkúp, hibás volt sokat tömítettem rajta, és a kiömlő feljavítása elég egyszerűen, tejfölös pohárból kivágva a lemezeket imitáló lapokkal a szűkítőt jelképezve. A pitot cső inekcios tűk egymásba csúsztatva, tejfölös pohárból kivágva a DUASZ(?) lapok rajta.
A gerinc eredeti, nem változtattam rajta. Pár vezeték az orrfutóhoz, és a főfutó alján az oldalsó elálló, takarólemezeket tartó furcsa szerkezet utánzása drótból. Azt hiszem ennyi, jött a festés.
Alapozás nélkül, polírozható Italeri Aluminiummal fújtam meg, majd egy nap száradás után, papír zsepi polírozás következett, és ekkor jött a bibi. Ahol a felület rücskös maradt, hála a hanyag előkészítésemnek, ott az aluminium is mattabb lett, viszont ettől a lemezek színe eltérő, szinte az öregedést imitáló felületet kapott. Ez viszont jól jött, nem így akartam, de szerencsém volt. Matricázás elött Tamiya alkoholos fényes lakkot kapott, a lemezek szintetikus Italeri feketével befuttatva. A felségjel a HAD kiadványa, lajstromszám a készletben lévő szettből van, stencilek a propagteam Mig-15 stencilkészletéből. Persze-persze ma már van tökéletesebb decal szettem is hozzá de még egyszer nem állok neki! A matricákra egy Tamiya lakkréteg került szintbe hozni és védeni a felületet. Hogy a valkid zöldeket miből kevertem ki az ma már számomra is rejtély...
Futók fel és mehet a vitrinbe. Nem egy versenyre szánt mű, nem is annak szántam, hanem egy megmentett, újra festett 21-es, ami jól mutat a vitrinben a "magyar soron", háta mögött a fotóval amint ennek a gépnek a létráján állok. Gondoltam hogy megcsinálom diorámában a jelenetet ahogy a haverommal a gépnél fotózzuk egymást, de az már személyi kultusznak hatna :), meg túl nagy munka lenne, illetve évenként rakhatnák a pocakomra újabb és újabb gitrétegeket, tehát soha nem lenne kész a mű... Mivel az alakjához nincs igazán hozzá nyúlva, a képek segítséget nyújthatnak az örök vitában, az academy és az OEZ kittek formai élethűsége kapcsán.
|
| Mig-21MF-01 |
|
| Mig-21MF-02 |
|
| Mig-21MF-03 |
|
| Mig-21MF-04 |
|
| Mig-21MF-05 |
|
| Mig-21MF-06 |
2008.11.25.