V-4
1:35, Sajátépítés
(2010)
Pintér György - Múzeumi krimik
A jármű rövid története:
1933 és 1936 között Straussler Miklós világszabadalmazott tervei alapján a Csepeli Weiss Manfréd-gyárban épült meg a V-3 (V= vontató) jelzésű kísérleti jármű. A járműnek a fegyverkezési tilalom miatt adták a vontató álnevet. A futóműve oldalanként 2 nagyobb és 2 kisebb görgőből állt, melyeket egy három tagból álló himbaszerkezet tartott össze, az első illetve hátsó (nagyobb ) kerekek hajtottak voltak,míg a középen lévő 2-2 kisebb nem. Kialakításánál fogva a jármű nemcsak ,hogy láncon és keréken is képes volt mozogni,de még úszóképes is volt. Az építési munkálatokat a hadvezetés részéről is komoly figyelem övezte, ennek köszönhetően akkori viszonylatban komoly anyagi támogatásban részesült a program.
A kezdeti sikereken felbuzdulva 1936-ban megkezdték a továbbfejlesztett típus,a V-4 tervezését,majd építését. Az új típus már páncéllemezekből lett összeállítva, melynek maximális vastagsága 26 milliméter volt, és tornyot is kapott, melyben egy negyven milliméteres 37M harckocsiágyú került elhelyezésre, valamint a sofőr mellett elhelyezett bukótoronyban kettő darab 8 milliméteres géppuska került beépítésre. Elmondható, hogy a jármű csekély, mindössze 10 tonnás tömege mellett elég komoly tűzerővel lett felruházva, hiszen a hasonló tömegű akkoriban ( »1936 ) készült járművek ennél jóval szerényebb fegyverzetet hordoztak. A futóművet is kiegészítették oldalanként 2-2 feszítőgörgővel.
Az összehasonlító teszteken, melyen a német Pz. I , valamint a svéd L-60 voltak a riválisai , a német típust egyértelműen minden szempontból felülmúlta, és habár a menettulajdonságaival teljesen elégedettek voltak , elrendelték a torony teljes átépítését, hogy a löveggel párhuzamosítva még 2 darab 8 milliméteres géppuska és egy plusz kezelő is elférjen. Az igényelt változtatások azonban lerontották a jármű menettulajdonságait,aminek az lett a következménye, hogy a hadvezetés leállította a várhatóan elhúzódó fejlesztést,és helyette megvette a svéd L-60-as licencét és annak minden hiányossága ellenére 38M Toldi néven hadrendbe is állították.
A szerencsétlenül járt páncélos prototípusát 1945-ig a Háros-szigeten őrizték,ahonnan az oroszok hadizsákmányként elszállították, további története nem ismert.
Az építés:
Miután sikerült megbírkóznom a 44M Tas jelentette kihívással, tavaly tavasszal elhatároztam, hogy megépítek egy másik érdekes magyar fejlesztésű harcjárművet. Nem volt könnyű választanom,mert számos érdekes típus állt szolgálatban a 1920-1945 között a Magyar Királyi Honvédség állományában. Végül azonban a V-4 megépítése mellett döntöttem (előbb-utóbb mindenkire sor kerül majd). A Tassal szerzett tapasztalatok alapján fogtam neki a tervezgetésnek,és már az első percben elhatároztam, hogy a belsejét is \\\"bebútorozom\\\" ennek a tenyérnyi méretű harckocsinak.
Első lépésként megint egy használható tervrajzot kellett készítenem, ami eltartott pár napig. Mikor ezzel megvoltam,következett a tényleges építés első fázisa, vagyis az alváz elkészítése.
Mivel be akartam rendezni a járgányt,az egész harckocsit 0,5 mm-es sztirolból építettem meg, amivel ugyan nagyon könnyű dolgozni, de ugyanakkor arra is oda kell figyelni, hogy a nagyobb felületek megfelelő alátámasztást kapjanak, ezért én a küzdőtér padlólemeze alatt több merevítőbordát is beépítettem a szerkezetbe .
Az alváz elkészülte után következett a felépítmény,aminek a merevítése kissé problematikus volt,mivel a nyitott toronynyíláson át be lehet látni. Ezért úgy csináltam, hogy test falának felső harmadára belülről a küzdőtér teljes hosszában egy plusz sztirol csíkot ragasztottam. Ennél az építési fázisnál rendeztem be a küzdőteret is. A vezető és a rádiós/géppuskás üléseket kaptak alufólia papírzsebkendő és huzalok felhasználásával, a botkormányt szintén réz huzal felhasználásával készítettem, a rádió szerű képződményt sztirol csíkokból ragasztottam össze, kreáltam egy löszer tároló rekeszt is sztirolból, valamint egy tűzoltó palackot öntőkeretből. Eredetileg úgy terveztem,hogy a géppuskákat is elkészítem de mivel azok egyáltalán nem látszottak volna
inkább nem is bajlódtam velük.
Eredetileg a a vezető búvónyílását is nyitottra terveztem de végül az anyag gyengesége miatt kénytelen voltam zárva beragasztani azt, a front páncélba amit csak azután építettem be a járműbe, hogy a gépuskák bukótornyát is felhelyeztem rá. Ezután készítettem el a felső vízszintes lemezt amiben a torony koszorú helyét is kivágtam.
Szerettem volna a motor térbe is helyezni valami \\\"bútorzatot\\\" ézért kivágtam a motor tér ajtjait, de végül ennél a munka fázisnál csődöt mondott a türelmem és végül a motor tér berendezésének tervét feláldoztam a haladás oltárán és végül nem került oda semmi.
A torony építése sorána már leírt modon jártam el, itt a 37M ágyú alkatrészeinek elkészítése okozott nem kis gondot, végül a hosszas kísérletezgetésbe beleunva, sokadik próbálkozásra sikerült lenyomatot vennem a Toldi b40 makettbe beleépített azonos típusú ágyú csőről, amit aztán epokitt gyantából \\\"öntögettem\\\" ki. Sajnos ez sem sikerült tökéletesen de semminél gondolom azért jobb. A torony belsejében imitáltam valamelyest a löveg fart illetve beépítettem a harckocsi parancsnok ülését is amit zsebkendő, sztirol és vezeték felhasználásával készítettem el, végül nyitva felhelyeztem a parancsnok búvó nyílásának a fedelét.
A kész tornyot felhelyeztem a a járgány testére és nagyon elkeserített a látvány amikor nemsokkal ezután a a test tető lemeze elkezdett deformálódni a torony súlya alatt. Nem volt mit tenni szétvágtam a hibás alkatrészt és készítettem egy újat amit bordákkal erősítettem meg.
A következő munka szakaszban a futómű alkatrészeit kezdtem el megépíteni. A görgőket a Tas építése során már bevált módon, különböző átmérőjű sztirol gyűrűkből készítettem el. A nagy görgők esetében némi epokittes öntögetéssel javítottam az összhatáson, ugyanis a járműről készült fotókon látható ezeken 2-2 dudor, amiket kénytelen voltam ilyen módon elkészíteni. A himbák építése is komoly kihívás volt. Többedik próbálkozásra sikerült csak a kellőképpen szimmetrikus alkatrészek elkészítése. A szegecselést egy vékony szeg segítségével készítettem el, olyan módon, hogy azt a megfelelő helyeken egy könnyű kalapács használatával óvatosan belenyomtam a műanyagba.
Ennél a munka fázisnál érkeztem el oda amikor is hosszabb szünet következett be az építésben. Előbb égyéb járművek építésébe fogtam bele, majd pedig különböző okok miatt időm nem volt, hogy folytassam a járművet, végül pedig eljött a féléves vizsga időszak ami munka mellett minden időmet elrabolja ilyenkor.
Miután ismét neki fogtam az építésnek, csak kisebb részletek kidolgozásával kezdtem, mint például a géppuskák csövei, illetve a vissza futógörgők. Lefestettem a páncélost egy a magyar királyi honvédségnél alkalmazott zöldhöz közeli árnyalattal, hogy kiderüljenek a különböző felületi hibák, amelyek esetleges tömitést vagy csiszolást igényelnek. Elkezdtem a lánctagok alapjául szolgáló alkatrészek mérését, megrajzolását a sztirolon és végül kivágását. Csupa-csupa lassú sok időt igénylő aprólékos munka.
A nyár folyamán aztán a munka ismét elakadt.
Folytatása következik.
1933 és 1936 között Straussler Miklós világszabadalmazott tervei alapján a Csepeli Weiss Manfréd-gyárban épült meg a V-3 (V= vontató) jelzésű kísérleti jármű. A járműnek a fegyverkezési tilalom miatt adták a vontató álnevet. A futóműve oldalanként 2 nagyobb és 2 kisebb görgőből állt, melyeket egy három tagból álló himbaszerkezet tartott össze, az első illetve hátsó (nagyobb ) kerekek hajtottak voltak,míg a középen lévő 2-2 kisebb nem. Kialakításánál fogva a jármű nemcsak ,hogy láncon és keréken is képes volt mozogni,de még úszóképes is volt. Az építési munkálatokat a hadvezetés részéről is komoly figyelem övezte, ennek köszönhetően akkori viszonylatban komoly anyagi támogatásban részesült a program.
A kezdeti sikereken felbuzdulva 1936-ban megkezdték a továbbfejlesztett típus,a V-4 tervezését,majd építését. Az új típus már páncéllemezekből lett összeállítva, melynek maximális vastagsága 26 milliméter volt, és tornyot is kapott, melyben egy negyven milliméteres 37M harckocsiágyú került elhelyezésre, valamint a sofőr mellett elhelyezett bukótoronyban kettő darab 8 milliméteres géppuska került beépítésre. Elmondható, hogy a jármű csekély, mindössze 10 tonnás tömege mellett elég komoly tűzerővel lett felruházva, hiszen a hasonló tömegű akkoriban ( »1936 ) készült járművek ennél jóval szerényebb fegyverzetet hordoztak. A futóművet is kiegészítették oldalanként 2-2 feszítőgörgővel.
Az összehasonlító teszteken, melyen a német Pz. I , valamint a svéd L-60 voltak a riválisai , a német típust egyértelműen minden szempontból felülmúlta, és habár a menettulajdonságaival teljesen elégedettek voltak , elrendelték a torony teljes átépítését, hogy a löveggel párhuzamosítva még 2 darab 8 milliméteres géppuska és egy plusz kezelő is elférjen. Az igényelt változtatások azonban lerontották a jármű menettulajdonságait,aminek az lett a következménye, hogy a hadvezetés leállította a várhatóan elhúzódó fejlesztést,és helyette megvette a svéd L-60-as licencét és annak minden hiányossága ellenére 38M Toldi néven hadrendbe is állították.
A szerencsétlenül járt páncélos prototípusát 1945-ig a Háros-szigeten őrizték,ahonnan az oroszok hadizsákmányként elszállították, további története nem ismert.
Az építés:
Miután sikerült megbírkóznom a 44M Tas jelentette kihívással, tavaly tavasszal elhatároztam, hogy megépítek egy másik érdekes magyar fejlesztésű harcjárművet. Nem volt könnyű választanom,mert számos érdekes típus állt szolgálatban a 1920-1945 között a Magyar Királyi Honvédség állományában. Végül azonban a V-4 megépítése mellett döntöttem (előbb-utóbb mindenkire sor kerül majd). A Tassal szerzett tapasztalatok alapján fogtam neki a tervezgetésnek,és már az első percben elhatároztam, hogy a belsejét is \\\"bebútorozom\\\" ennek a tenyérnyi méretű harckocsinak.
Első lépésként megint egy használható tervrajzot kellett készítenem, ami eltartott pár napig. Mikor ezzel megvoltam,következett a tényleges építés első fázisa, vagyis az alváz elkészítése.
Mivel be akartam rendezni a járgányt,az egész harckocsit 0,5 mm-es sztirolból építettem meg, amivel ugyan nagyon könnyű dolgozni, de ugyanakkor arra is oda kell figyelni, hogy a nagyobb felületek megfelelő alátámasztást kapjanak, ezért én a küzdőtér padlólemeze alatt több merevítőbordát is beépítettem a szerkezetbe .
Az alváz elkészülte után következett a felépítmény,aminek a merevítése kissé problematikus volt,mivel a nyitott toronynyíláson át be lehet látni. Ezért úgy csináltam, hogy test falának felső harmadára belülről a küzdőtér teljes hosszában egy plusz sztirol csíkot ragasztottam. Ennél az építési fázisnál rendeztem be a küzdőteret is. A vezető és a rádiós/géppuskás üléseket kaptak alufólia papírzsebkendő és huzalok felhasználásával, a botkormányt szintén réz huzal felhasználásával készítettem, a rádió szerű képződményt sztirol csíkokból ragasztottam össze, kreáltam egy löszer tároló rekeszt is sztirolból, valamint egy tűzoltó palackot öntőkeretből. Eredetileg úgy terveztem,hogy a géppuskákat is elkészítem de mivel azok egyáltalán nem látszottak volna
inkább nem is bajlódtam velük.
Eredetileg a a vezető búvónyílását is nyitottra terveztem de végül az anyag gyengesége miatt kénytelen voltam zárva beragasztani azt, a front páncélba amit csak azután építettem be a járműbe, hogy a gépuskák bukótornyát is felhelyeztem rá. Ezután készítettem el a felső vízszintes lemezt amiben a torony koszorú helyét is kivágtam.
Szerettem volna a motor térbe is helyezni valami \\\"bútorzatot\\\" ézért kivágtam a motor tér ajtjait, de végül ennél a munka fázisnál csődöt mondott a türelmem és végül a motor tér berendezésének tervét feláldoztam a haladás oltárán és végül nem került oda semmi.
A torony építése sorána már leírt modon jártam el, itt a 37M ágyú alkatrészeinek elkészítése okozott nem kis gondot, végül a hosszas kísérletezgetésbe beleunva, sokadik próbálkozásra sikerült lenyomatot vennem a Toldi b40 makettbe beleépített azonos típusú ágyú csőről, amit aztán epokitt gyantából \\\"öntögettem\\\" ki. Sajnos ez sem sikerült tökéletesen de semminél gondolom azért jobb. A torony belsejében imitáltam valamelyest a löveg fart illetve beépítettem a harckocsi parancsnok ülését is amit zsebkendő, sztirol és vezeték felhasználásával készítettem el, végül nyitva felhelyeztem a parancsnok búvó nyílásának a fedelét.
A kész tornyot felhelyeztem a a járgány testére és nagyon elkeserített a látvány amikor nemsokkal ezután a a test tető lemeze elkezdett deformálódni a torony súlya alatt. Nem volt mit tenni szétvágtam a hibás alkatrészt és készítettem egy újat amit bordákkal erősítettem meg.
A következő munka szakaszban a futómű alkatrészeit kezdtem el megépíteni. A görgőket a Tas építése során már bevált módon, különböző átmérőjű sztirol gyűrűkből készítettem el. A nagy görgők esetében némi epokittes öntögetéssel javítottam az összhatáson, ugyanis a járműről készült fotókon látható ezeken 2-2 dudor, amiket kénytelen voltam ilyen módon elkészíteni. A himbák építése is komoly kihívás volt. Többedik próbálkozásra sikerült csak a kellőképpen szimmetrikus alkatrészek elkészítése. A szegecselést egy vékony szeg segítségével készítettem el, olyan módon, hogy azt a megfelelő helyeken egy könnyű kalapács használatával óvatosan belenyomtam a műanyagba.
Ennél a munka fázisnál érkeztem el oda amikor is hosszabb szünet következett be az építésben. Előbb égyéb járművek építésébe fogtam bele, majd pedig különböző okok miatt időm nem volt, hogy folytassam a járművet, végül pedig eljött a féléves vizsga időszak ami munka mellett minden időmet elrabolja ilyenkor.
Miután ismét neki fogtam az építésnek, csak kisebb részletek kidolgozásával kezdtem, mint például a géppuskák csövei, illetve a vissza futógörgők. Lefestettem a páncélost egy a magyar királyi honvédségnél alkalmazott zöldhöz közeli árnyalattal, hogy kiderüljenek a különböző felületi hibák, amelyek esetleges tömitést vagy csiszolást igényelnek. Elkezdtem a lánctagok alapjául szolgáló alkatrészek mérését, megrajzolását a sztirolon és végül kivágását. Csupa-csupa lassú sok időt igénylő aprólékos munka.
A nyár folyamán aztán a munka ismét elakadt.
Folytatása következik.
|
| V-4 02 |
|
| V-4 03 |
|
| V-4 04 |
|
| V-4 05 |
|
| V-4 06 |
|
| V-4 07 |
|
| V-4 08 |
|
| V-4 10 |
|
| V-4 11 |
|
| V-4 14 |
|
| V-4 15 |
2010.09.28.
Utolsó módosítás: 2011.08.29.
Utolsó módosítás: 2011.08.29.