PT-76B
1:72, Revell
No.03314
Pintér György - Múzeumi krimik
Bár a Vörös Hadsereg már jóval a II. világháború kirobbanása előtt is foglalkozott úszó harckocsikkal és ezek száma nem volt kevés, de sem sebességük, sem fegyverzetük nem volt elégséges ahhoz, hogy komoly befolyással lehessenek a harcok menetére. Néhány darab a Magyar Királyi Honvédség zsákmányává is vált.
A háború után a tervezett összecsapások (Varsói Szerződés kontra NATO) helyszíne Európa középső, folyókkal bőségesen átszegdelt terepe lett volna, így újra nekifogott a tervezésnek a szovjet haderő.
Végül elkészült egy 76 mm-es löveggel a forgatható tornyában komoly tűzerőt képviselő könnyű harckocsi, amit a korábbi megoldásokkal - hajócsavar, kormánylapát - egy vízsugár hajtású rendszer vitt a vízben. A páncélzata nem tette lehetővé, hogy egyenlő esélyekkel vegye fel a harcot a szembenálló fél harckocsijaival, de nem is erre a célra tervezték. Leginkább a felderítő alakulatok fegyvere kellett volna, hogy legyen. Erre a feladatra tökéletesen alkalmas volt. Hogy nem mindig ebben a szerepben vett rész a harcokban és rendszeresen komoly veszteségeket szenvedett, az inkább a stratégák hibája volt. Sok helyen vett részt harcokban (India-Pakisztán 1965. és 1971. - ez utóbbiban mindkét oldalon -, a vietnámi háború, hatnapos és yom kippur-i háború - itt mindkét oldalon). Amíg kitartott a meglepetés ereje a támadásoknál, komoly sikerei voltak, de ahol szervezett páncélelhárítással találkoztak, ott esélye sem volt a túlélésre sem a harckocsinak, sem a háromfős személyzetnek.
Alváza több harcjármű alapját képezte. A PT-76 "unokatestvérei" a BTR-50, az ASU-85, a 2K6 "Luna" hordozójárművel, de készült az alap PT-76-ból új toronnyal a kínai hadsereg számára is változat. Jelenleg az orosz fegyveres erők számára új fegyverzettel és rendszerekkel folyik a meglévő példányok korszerűsítése. A Szovjet Hadseregen kívül a szövetséges és baráti(nak mondott) országok is rendszeresítették. Volt vagy 100 darab a magyar Néphadsereg állományában. E típushoz köthető a csehszlovák határon való áttörés 1968. augusztus 21-én 0 óra körül.
Nos, a Revell, folytatva az NDK Nemzeti Néphadserege fegyverzetének 1/72-ben történő feldolgozását, elkészítette a PT-76B makettkészletét. A szépen megformált, világosszürke alkatrészhalmazt dicséret illeti. Valóban szép munka. De van itt egy kis "difi", ahogy atyáink mondták annak idején. Minden láncos makett egyik leginkább elrontható része a lánctalp. Ennek leginkább élethűvé tétele a makettek építésének egyik legnehezebb része. Erre a Revellnek is voltak már különféle megoldásai. Ezek közül a legyatrább ez, amit most adtak. Négy nyílegyenes műanyagszalag, amiből az építő kialakíthatja a harckocsi lánctalpait. A kérdés, hogy hogyan. Erre azonban semmiféle jelzés, megoldási javaslat sincs a kisebb képregény terjedelmű összeállítási rajzokon. Gondolom, melegíteni kellene? Vagy talán darabolni? Esetleg kidobni a kukába? Ennél még az ACE "Gvozgyika"-jának részben szemenkénti megoldása is jobb, pedig az sem egy csúcs! Bosszantó, főleg, ha az ember tudja, hogy ugyanennek a cégnek már voltak ennél jobb megoldásai.
Ettől eltekintve az alkatrészek szépek, rendesen illeszkednek és részletesek. Még az amúgy kivülről nem is látható vízsugárhajtás belső csőrendszerét is megkapjuk.
Az apró alkatrészek leválasztásánál érdemes figyelni! Nálam két lengőkar tűnt el a MMFLY- ben azaz a „Minden Makettezők Feket Lyuk”-ban és soha nem került elő. (Egyre inkább hiszek benne, hogy létezik. „Minden volt már, valahol most is megvan még” /Borai: Tavalyi hó/) Majd, ha már pótoltam más darabokból és szépen a helyére is ragasztottam a pótlást, na, majd akkor előkerülnek. Van olyan számmal nem jelölt alkatrész, amit ugyan a rajz jelöl, de, hogy hogyan került oda, azt nem.
Lassan összeállt a dolog. Jól sejtettem. A lánctalp-szalagokat forróvízzel kellett alakítani, hogy a keze törjön le annak, aki ezt így találta ki! Az elmúlt tíz makettel nem szentségeltem összesen annyit, mint ezzel. A szépen építhető az egész leszámítva ezt az elmebeteg megoldást.
A következik a festés. Az összeállítási utasítás két példányt ad. Szovjet és NDK-s harckocsiét. Ami az én dobozomból hiányzott, a matricalap. Állítólag van hozzá – csak máshol van. Az egyik makettes oldal képei között szerepel egy bélyegnyi méretű matricalap- Rajta az NDK Nemzeti Néphadsereg illetve a szovjet haditengerészet/ tengerészgyalogság jelzéseivel.
A mellékelt fémmaratások kellemesen feldobják a látványt, ráadásul pontosak is. A motortér és a kipufogó rácsozata mellett két kellemesen összehajtogatható maratást is kapunk, ami a fényszórók gallytörő rácsai. Az én példányomon a sáncszerszámok rögzítésére szolgáló nyílások csak jelzés-szerűen léteztek, így ki kellett fúrni őket. Volt olyan alkatrész, amit más anyagokból kellett pótolni, mert bár le tudtam épségben szedni az öntőkeretről a motorteret fedő ajtó fogantyúit, de egy rossz mozdulat és már nem is voltak meg. Így vékony drótból pótoltam.
A háború után a tervezett összecsapások (Varsói Szerződés kontra NATO) helyszíne Európa középső, folyókkal bőségesen átszegdelt terepe lett volna, így újra nekifogott a tervezésnek a szovjet haderő.
Végül elkészült egy 76 mm-es löveggel a forgatható tornyában komoly tűzerőt képviselő könnyű harckocsi, amit a korábbi megoldásokkal - hajócsavar, kormánylapát - egy vízsugár hajtású rendszer vitt a vízben. A páncélzata nem tette lehetővé, hogy egyenlő esélyekkel vegye fel a harcot a szembenálló fél harckocsijaival, de nem is erre a célra tervezték. Leginkább a felderítő alakulatok fegyvere kellett volna, hogy legyen. Erre a feladatra tökéletesen alkalmas volt. Hogy nem mindig ebben a szerepben vett rész a harcokban és rendszeresen komoly veszteségeket szenvedett, az inkább a stratégák hibája volt. Sok helyen vett részt harcokban (India-Pakisztán 1965. és 1971. - ez utóbbiban mindkét oldalon -, a vietnámi háború, hatnapos és yom kippur-i háború - itt mindkét oldalon). Amíg kitartott a meglepetés ereje a támadásoknál, komoly sikerei voltak, de ahol szervezett páncélelhárítással találkoztak, ott esélye sem volt a túlélésre sem a harckocsinak, sem a háromfős személyzetnek.
Alváza több harcjármű alapját képezte. A PT-76 "unokatestvérei" a BTR-50, az ASU-85, a 2K6 "Luna" hordozójárművel, de készült az alap PT-76-ból új toronnyal a kínai hadsereg számára is változat. Jelenleg az orosz fegyveres erők számára új fegyverzettel és rendszerekkel folyik a meglévő példányok korszerűsítése. A Szovjet Hadseregen kívül a szövetséges és baráti(nak mondott) országok is rendszeresítették. Volt vagy 100 darab a magyar Néphadsereg állományában. E típushoz köthető a csehszlovák határon való áttörés 1968. augusztus 21-én 0 óra körül.
Nos, a Revell, folytatva az NDK Nemzeti Néphadserege fegyverzetének 1/72-ben történő feldolgozását, elkészítette a PT-76B makettkészletét. A szépen megformált, világosszürke alkatrészhalmazt dicséret illeti. Valóban szép munka. De van itt egy kis "difi", ahogy atyáink mondták annak idején. Minden láncos makett egyik leginkább elrontható része a lánctalp. Ennek leginkább élethűvé tétele a makettek építésének egyik legnehezebb része. Erre a Revellnek is voltak már különféle megoldásai. Ezek közül a legyatrább ez, amit most adtak. Négy nyílegyenes műanyagszalag, amiből az építő kialakíthatja a harckocsi lánctalpait. A kérdés, hogy hogyan. Erre azonban semmiféle jelzés, megoldási javaslat sincs a kisebb képregény terjedelmű összeállítási rajzokon. Gondolom, melegíteni kellene? Vagy talán darabolni? Esetleg kidobni a kukába? Ennél még az ACE "Gvozgyika"-jának részben szemenkénti megoldása is jobb, pedig az sem egy csúcs! Bosszantó, főleg, ha az ember tudja, hogy ugyanennek a cégnek már voltak ennél jobb megoldásai.
Ettől eltekintve az alkatrészek szépek, rendesen illeszkednek és részletesek. Még az amúgy kivülről nem is látható vízsugárhajtás belső csőrendszerét is megkapjuk.
Az apró alkatrészek leválasztásánál érdemes figyelni! Nálam két lengőkar tűnt el a MMFLY- ben azaz a „Minden Makettezők Feket Lyuk”-ban és soha nem került elő. (Egyre inkább hiszek benne, hogy létezik. „Minden volt már, valahol most is megvan még” /Borai: Tavalyi hó/) Majd, ha már pótoltam más darabokból és szépen a helyére is ragasztottam a pótlást, na, majd akkor előkerülnek. Van olyan számmal nem jelölt alkatrész, amit ugyan a rajz jelöl, de, hogy hogyan került oda, azt nem.
Lassan összeállt a dolog. Jól sejtettem. A lánctalp-szalagokat forróvízzel kellett alakítani, hogy a keze törjön le annak, aki ezt így találta ki! Az elmúlt tíz makettel nem szentségeltem összesen annyit, mint ezzel. A szépen építhető az egész leszámítva ezt az elmebeteg megoldást.
A következik a festés. Az összeállítási utasítás két példányt ad. Szovjet és NDK-s harckocsiét. Ami az én dobozomból hiányzott, a matricalap. Állítólag van hozzá – csak máshol van. Az egyik makettes oldal képei között szerepel egy bélyegnyi méretű matricalap- Rajta az NDK Nemzeti Néphadsereg illetve a szovjet haditengerészet/ tengerészgyalogság jelzéseivel.
A mellékelt fémmaratások kellemesen feldobják a látványt, ráadásul pontosak is. A motortér és a kipufogó rácsozata mellett két kellemesen összehajtogatható maratást is kapunk, ami a fényszórók gallytörő rácsai. Az én példányomon a sáncszerszámok rögzítésére szolgáló nyílások csak jelzés-szerűen léteztek, így ki kellett fúrni őket. Volt olyan alkatrész, amit más anyagokból kellett pótolni, mert bár le tudtam épségben szedni az öntőkeretről a motorteret fedő ajtó fogantyúit, de egy rossz mozdulat és már nem is voltak meg. Így vékony drótból pótoltam.
|
| IMG_20231009_073505 |
|
| IMG_20231009_073528 |
|
| IMG_20231009_073609 |
|
| IMG_20231009_073637 |
|
| IMG_20231009_073725 |
|
| IMG_20231009_073744 |
|
| IMG_20231009_074019 |
|
| IMG_20231009_074037 |
|
| IMG_20231016_145846 |
|
| IMG_20231016_155809 |
|
| DSC_0091 |
|
| DSC_0096 |
|
| DSC_0098 |
|
| DSC_0100 |
2023.10.10.
Utolsó módosítás: 2023.10.23.
Utolsó módosítás: 2023.10.23.