Pintér György - Múzeumi krimik
Ennek a makettemnek az elkészülése is egy régi álom volt, régóta terveztem már, hogy egyszer építek egy F89-es Volvot. A 70-es évekből ez a kamion tetszik szinte legjobban, és mikor az építés mellett döntöttem, akkor úgy döntöttem, hogy legyen Hungarocamionos. Anno nagyon sok futott belőle és az elődjéből az F88-ból a HC-nál, és nagyon szerették a gépkocsivezetők is. A Volvo és a Hungarocamion kapcsolata a vállalt 40 éves történelme során szinte töretlen volt, mindig megtalálhatóak voltak a svéd gyár típusai a flottában. Az elkészítésnél egy normál 4x2-es nyerges vontató volt a cél, a pótkocsi csak a későbbiekben került megvalósításra, ekkor még nem gondolkodtam benne.
Első lépésem az anyaggyűjtés volt a típusról. Mivel ez már egy régi kamion, ezért első körben az interneten néztem szét, ahonnan tudtam is képeket, méret adatokat találni. Már régebben tudtam, hogy a Hungarocamion az ezredforduló körül több régi kamionját felújította, és megőrizte emléknek. Ezek volt egy F89-es Volvo is, mely sokáig a Nagykőrősi úti telepen állt. Mint köztudott a Hungarocamion 2006-ban megszűnt, a Waberers vásárolta meg már évekkel korábban, ezért minden az ő tulajdonukba került. Többszöri telefonálgatás után találtam egy illetékest, akivel egy előre egyeztetett időpontban be tudtam menni a telepre és körbefényképezni a Volvot, mert az azóta is ott áll. Noha az idő már kicsit kifogott rajta, de megőrizte egykori szépségét. Sajnos arra rá kellett jönnöm, hogy a felújítás nem túl eredetire sikerült, sok alkatrész már a fiatalabb típusokról került át, nem a kornak megfelelően. Ettől függetlenül nagyon hasznos volt a látogatás, nagyon sok olyan részletképet sikerült készítenem, mely az építés során segítségemre volt.
Akkor vágjunk bele az építésbe. Itt jön az első bökkenő, mert ezt a típust egyik makett gyártó sem készíti, csak a KFS cégtől lehet venni egy Transkittet 70 angol fontért. Ezt én kb 3 éve tettem meg, mikor nagyon erős volt a forint, és akkor rászántam magam erre a kiadásra. Kell még egy FH-s Italeri Volvo makett is a váz és a motor miatt. Itt megköszönhetjük az Italerinek azt a hanyag munkáját, hogy kb 20 éve ugyanazt a vázat és motort adja a Volvo kamionokhoz, mert ehhez a típushoz sokkal jobban passzol, mint az FH-hoz.
Szokás szerint a váz volt az első, és az első tengely, melyen nem történt semmi változtatás, gyári állapotban került fel. A hátsó rugókat már át kellett építeni a képeken láthatóra, segédrugókkal megerősítve. A plusz lapok vékony sztirolból, a rugókengyelek szigetelt drótból készültek. A vázra felkerültek szintén a KFS-től származó fém szelepek elosztók, melyekbe különböző vastagságú rézdrótokat vezettem. Az egész váz, és motor bekábelezése ezekkel történt, nekem ez vált be, nagyon jó vele dolgozni. A motoron is jelentős változtatásokat kellett elvégezni, leglátványosabb, hogy a turbó ezeken még a hengerfej tetején volt. Ide egy bontott MAN turbó került, mert az sokkal jobban hasonlít az akkor használthoz. Szintén átépítésre került a kompresszor, és néhány apróság, kerültek rá csövek, kábelek. Hűtőt teljesen újat kellett gyártani, mert az Italeri féle nem fért el. Eddig még nem is nyúltam a KFS készlethez, csak ekkor vettem elő. Dolgoztam már többször is a gyártmányaival, és azt mindig elismertem, hogy a gyantája nagyon jó minőségű, csakúgy mint általában minden terméke, de vannak hiányosságai. Az összerakási nem sokat ér, kép alig van benne, az se sokat segít, a leírás csak angol nyelvű, szóval aki rutintalan annak szinte biztos a bukás. Nagyon kevés az illesztési pont, olyan meg pláne ahol az alvázzal lehet összenézni, ezért sokkal több szárazpróbára és méricskélésre volt szükség, mint általában. Szerencsémre Belgiumban már beszéltem olyan barátommal aki épített ilyet, így elmondott egy-két buktatót, amire vigyázni kell. Az egyik ilyen, hogy a váz elejéből ki kell vágni egy darabot, mert hátrébb kellett hozni a fülke első felfüggesztését. Szóval elővettem a dobozt, és elsőnek az üzemanyagtankot építettem rá. Tömör gyanta, komoly súlya van neki. Rákerültek a pántok, valamint ráépítettem az üzemanyagcsöveket. A váz másik oldalára felkerült az akkumulátor, valamint a légtartályok, szintén becsövezve. A kipufogónál szintén rá kellett dolgozni, mert ugyan ad csövet a motortól a dobig, de az a sima szívómotorhoz jó csak, a turbóshoz nem. Ezt a csövet a képen látható módon sikerült megalkotni, többszöri melegítéssel, próbálgatással. A hátsó kerékagyakat szintén átalakítottam a sima egyszeres áttételűre, mert ezeken az volt a jellemző. A vázon már csak egy-két apróság volt, majd lefestettem HC egyen pirosra. Hátsó lámpának valót kerestem az alkatrészesemben, mert erre a szériára jellemző volt még a kis kerek lámpa. Közben nekiálltam a fülkének és a fülke belsőnek is. Itt szintén egy komoly kihívás volt, a KFS lévén angol cég, csak jobb kormányos verzióban gyártja ezt a típust. A műszerfalat három helyen kellett szétvágnom, majd újra összeépítenem fordítva, hát nem volt egyszerű. A motoralagúton szintén dolgozni kellett, mert ott van a sebességváltókar besüllyesztve, és ezt is át kellett rakni. A műszerfalhoz nincs matrica, csak két maratást kapunk a nagy órákhoz, azt kell kifesteni, valamint a többi visszajelzőt is. Középre készítettem egy légterelőt, mely ezeken a típusokon már megvolt az első ablak hatékonyabb páramentesítése miatt. Az utastérbe került még párna, takaró, törölköző, egy dosszié, és néhány apróság, hogy otthonosabb legyen. Ezzel párhuzamosan a fülkét is építgettem, elsőnek a hátfalon lévő ablakot „befalaztam”, mert igen gyakori volt, hogy azt belemezelték. A külsejére felkerültek a kiegészítők, sajnos itt megint nagyon sokat kellett próbálgatni, mert semminek nincs meg a helye, nincs kijelölve, volt amit ceruzával jelöltem be. Miután megvolt, kapott egy alapozó réteget, majd egy fényes fehéret, száradás után pedig a zöldet. Azt el kell mondanom, hogy ezt a folyamatot kétszer adtam elő, mert a lakk a végén néhány helyen berepedt, ezért újra kellet festeni. Szóval megvolt a festés, utána még a beltérbe bekerült a kárpitozás, függöny, majd kivágtam és beragasztottam az ablakokat. A fülke mögötti légszűrőházat nekem kellett legyártani, mert a KFS csak az előd szűrőjét adja, ami más formájú, méretű, és a fülke bal oldalán volt. Kapott egy légterelőt a tetőre, ami jellemző volt a HC kamionokra. Visszapillantónak a KFS a Scania 2-es széria tükreit adja, ami abszolút nem jellemző, ezért én az R-s Renault széria tükreit alakítottam át ilyen célra.
Maga a kamion itt már kész is lett volna, de az építés közben többek unszolására is úgy döntöttem, hogy készül hozzá pótkocsi is. Természetesen nem egy normál pótkocsiban gondolkodtam, hanem egy speciális Blumhardt féle ruhaszállító pótkocsiban. Itt kaptam segítséget Csabitól, akinek voltak méretadatai erről a pótról, mert ez még abban az időben is ritka volt, a Hungarocamionnál is kb 20 db volt belőle. Szóval ez egy speciális nagy űrtartalmú pótkocsi, melyben vállfán szállították a ruhákat, ahol a terjedelem volt a nagy, nem a súly. A pótkocsi vázát egy U profilból építettem, az elejét pedig egy bontott pótkocsiból toldottam bele. A hátsó felfüggesztés szintén egy bontott pótkocsiból származik, ahol első körben a Revell Schmitz trélerének a kerekét akartam felrakni. A próbák során viszont rájöttm, hogy ez túl kicsi, és nem is korhű, ezért másik kerék után kellett néznem. Ez végül egy másik pótkocsi kerék lett, melyet Nagytalpú adott kölcsön, és Gumikacsa öntött le nekem gyantából (így nézve igazán kooperációs termék a pótkocsi). Az egész sztirolból készült, majd az oldalába hosszanti csíkokat martam, ahová merevítő bordákat ragasztottam. Ezzel a résszel nem vagyok elégedett, legközelebb biztosan nem így csinálom. A bódét matt alumíniummal fújtam le, majd maszkolás után a közepébe belefújtam a zöldet. Ezután lakkot kapott, majd ment rá az RCM által készített Hungarocamion felírat.
Összességében úgy gondolom, hogy egy kuriózum készült el, a Volvo továbbra is az egyik kedvencem. A KFS átépítőt csak azoknak javaslom, akiknek már van kamionos múltjuk, rutinjuk, mert nem egyszerű, igen sok buktatóval, de a végeredmény nagyon szép lehet.
Kiss Gábor