Pintér György - Múzeumi krimik
Jó régen írtam már ide cikket,de mostanra talán sikerült elérnem egy olyan szintet,aminek eredményét meg merem mutatni.Mióta festékszórót használok,sokat javultam,talán ez meg fog látszódni jelenlegi cikkalanyomon is.A hajók témaköre tavaly év elején kezdte piszkálni a fantáziámat,első áldozatom akkor egy Dragon Bismarck volt,első makettem, amihez maratás is járt.A végeredmény nem lett rossz,aztán következett egy Revell Prinz Eugen,amolyan időelütésként.Aztán hamar a nagyobb példányok felé fordult az érdeklődésem,nevezetesen 1:350.Persze elég vakmerő dolog 3. hajónak ekkorát építeni,de mivel a www.autómakett.hu egy rejtett zugában ráakadtam egész olcsón a Tamiya szépségére,meg kellett vennem.Íme a végeredmény,remélem tetszeni fog.
Makett
A készlet egy régi darab,bőven idősebb nálam,de megállja a helyét a Tamiya minőségben.Nagyon jó kis készlet,könnyű vele dolgozni,hiba alig akadt.Apró érdekesség,hogy a leírásban megemlítik,hogy amikor az írás készült,a valódi Missourit éppen újra szolgálatba helyezték.A hajóhoz Cs.Bélától beszereztem az Eduard maratását és RB lövegcsöveket.
Építés
Mivel a makett elég jó,nem volt sok dolgom az építésen kívül.A legnagyobb hiba,amivel találkoztam a fedélzetillesztéseknél tátongó lyukak,de ezeket némi Neoflexes tömítgetéssel gyorsan el lehetett tüntetni.Lecsiszoltam a hajótestet,amivel sikerült eltüntetnem szinte teljesen a vízvonalat jelző sávot,így ezzel később meggyűlt a bajom. A törzsön végeztem némi fúrkálást,horgonyok és az orrban lévő vontatáshoz használt nyílást kifúrtam,ahogy a fedélzeten a horgonyláncok bemeneti nyílásait és a kabinablakokat is.
Miközben összeházasítottam a hajótestet a fedélzettel,elkezdtem a felépítményeket is összerakni és felmaratásozni.Ezek voltak a legtöbb türelmet és kézügyességet igénylő pillanatok a rengeteg létra,ajtó és egyéb mütyűrök miatt.Az építés alatt persze végig azon járt az agyam ,hogyan fogom megoldani a vízszintes és a függőleges felületek színbeli különbségét,de erről később.
Mivel elhatároztam,hogy ezen a maketten végzek némi scratchelést is,az internetet átböngészve ráakadtam egy remek horgonylánckészítési módszerre.Vékony rézdrótot tekertem egy gombostűre,majd kisollóval óvatosan elvágtam,ezután csipesszel összefűzögettem a szemeket.Elég macerás meló,de mégiscsak jobban néz ki,mint az öntött műanyag.Mivel a lövegcsövek fémre cserélésére eredetileg nem volt lehetőség,így kifúrkáltam a műanyag lövegcsöveket is,tapasztalatszerzésnek jó volt.A maratásokkal azon kívül,hogy rengeteg köztük az apróság,amik előszeretettel estek a padlóra,nem volt gond.Az okozott kisebb fejfájást,amikor négy öntött lépcsőt ki kellett vágnom a műanyagból,az ezek után maradt lyukak tömítése nem volt egyszerű.Bár a maratás leírása néhol elég zavaros,azért sikerült mindent a helyére tennem,bár sajnos az SK-2 radar tányérját elrontottam.Igaz,szívesen elbeszélgetnék azzal,aki kitalálta,hogy a 20mm-es légvédelmi ágyúk állványa 3 vékony szál legyen,ami sehogy sem tartja meg a géppuskát ragasztóval se.Így ezeket egy kis csalással raktam fel a hajóra.
Miután az RB lövegek is megjöttek,jött az újabb öröm,a 127 mm-es ágyúk levagdosása és fémre cserélése,valamint a 406 mm-esek levagdosása és kifúrkálása.Szerencsére egyik se lett ferde,de ezeket is tömítenem kellett.
A kötélzetnél is sokat gondolkoztam,miből is készüljön,végül a húzottszál mellett döntöttem.Meg is gyűlt vele a bajom,főleg a leírás szegényes információnyújtása miatt a témával kapcsolatban,és az internettel se lettem sokkal okosabb.Remélem,azért nem tévedtem nagyot vele.Nyíltan állíthatom,hogy az építés legidegesítőbb része a maratások és azok csipeszből való megszökése volt,de megérte a végeredmény miatt.
Festés
Na igen,ezzel voltam bajban,mert a vízszintes részek más színűek,mint a felépímények.Próbáltam én maszkolást meg anyám tyúkját,de sehogy sem sikerült tökéletes eredményt elérnem.Végül a kész maketten se látszik nyíltan a két szín közötti különbség.Egyedül a test oldalának "kék" színével nem voltak gondjaim.Az utolsó réteg világosszürke felvitele közben ráadásul elkövettem egy malőrt,véletlen nem maszkoltam az egész hajótest oldalát,így a piros rész is kapott egy kis szürkét.Szerencsére akadt még egy kis minimális piros festékem,amivel orvosoltam a hibát.Ha valaki kérdezné,a függőleges részek végső színe Humbrol 127,a vízszinteseké Tamiya XF-54,a törzs oldala Tamiya XF-17,a vízvonal alatti rész pedig Gunze 3.A fekete és az arany sima akrilfesték.A főlövegek tövénél improvizáltam gun metal hiányában,ezeket grafitceruzával satíroztam,ugyanazt a hatást elérve.
Összességében élveztem az építést,meg vagyok elégedve a végeredménnyel,rosszabra számítottam.A cikkírás közben már úton van a következő alany,Tamiya 1/350 IJN Musashi,csak ez már fa fedélzettel.Így már két tagját megszereztem a nagy csatahajó-építő tervemnek,melyben meg szeretném építeni a legnagyobb csatahajó osztályok egy tagját.
Végül ezúton is szeretnék köszönetet mondani Csitei Bélának a maratások és lövegek megszerzésének lehetőségéért,és Takács Gábornak (Regal) az építés alatt nyújtott segítségéért.
Bocsánat hogy ilyen hosszú lett de le szerettem volna írni szinte mindent. Várom észrevételeiteket,tetszés-,undornyílvánításaitokat.