PZL P.11A és PZL.37B Łoś

1:72, IGB No.72528

Pintér György - Múzeumi krimik Ha 1939 szeptembere, akkor a második világháború kirobbanása. Az első áldozat Lengyelország. A villámháború első csapásai a lengyel repülőtereket érték, kikapcsolandó a légierőt a további harcokból és megteremtendő a német légifölényt a megtámadott ország fölött. Hogy ez mennyire sikerült, az egy másik kérdés, hiszen a lengyelek széttelepítették a légierejüket tábori repülőterekre. Az viszont tény, hogy a "földi lépcsők" (műszaki bázisok, üzemanyag-raktárak, lőszerutánpótlás) pusztulásával egyre veszített erejéből és végül megsemmisült a lengyel légierő. (Túlélő pilótáik folytatták a harcot a németek ellen. Ott voltak Franciaország és Nagy-Britannia egén is.)
Ennek a harcnak, 1939 szeptemberének, két résztvevőjét csomagolta az IBG egy csomagba.
Az ekkor húsz esztendős lengyel állam megteremtette repülőgépgyártását és a harmincas évek közepére az akkori összes kategóriában (vadász, felderítő, bombázó, haditengerészeti) saját gyártású repülőgépekkel látta el a lengyel légierőt.

Így lett a makettcsomag egyik szereplője a PZL P.11A.
De jutott a PZL-ben (Państwowe Zakłady Lotnicze, azaz Állami Repülőgépgyárak) gyártott gépekből több európai országba, így Romániába és Görögországba is. Ennek az egységesítésnek egyetlen hátulütője volt, hogy egy időben avultak el a pár évvel korábban hadrendbe állított típusok. Így a PZL P.7-re alapozott 11-es a "jedenastka", a háború kitörésére sebességben nem tudta tartani a lépést az országra támadó német repülőgépekkel. Viszonylag kevés és kis kaliberű fegyverzete sem volt elegendő, bár ezekhez a hátrányokhoz képest komoly veszteségeket okoztak a Luftwaffe-nak, amíg el nem fogyott a bevethető, összesen 129 darab P.11-es (20 db "A" és 109 db "C" változat), valamint az ennél is gyengébb 30 darab P.7. A gépek kiszolgálását végző földi lépcsőket a német bombatámadások gyorsan kikapcsolták. A 11-sek közül 36 Romániában szállt le, egy "A" pedig hazánkban ért földet. Létezett a típusból kifejlesztett P.24, amit kizárólag külföldre gyártottak, erősebb motorral, javított törzzsel és erősebb fegyverzettel. Ez Bulgária, Románia, Görögország és Törökország légierejében jeleskedett. A P.11 egyetlen ép példánya a krakkói Lengyel Repülési Múzeumban látható.

A csomag másik „szereplője” a PZL.37B "Łos".
A típus a lengyel repülőipar büszkesége volt. A maga korában a világ legjobb közepes bombázói között tartották számon. Sebessége 80 km/ó-val nagyobb volt, mint az őt kísérni hivatott vadászgépeké. Két és fél tonnás bombaterhe nem volt kevés. Ezeket részben külső felfüggesztőkön, részben belső bombakamrákban szállította.
A háború kitörésekor a 86 (mások szerint 92) darabos állomány nagyjából fele volt bevethető állapotban. A szükségrepülőterekre telepített gépek bombaterhelésük harmadával tudtak felszállni. A harcok során komoly veszteségeket szenvedtek. Ebben a hatékony német vadász- és földi légelhárítás mellett a nem megfelelő taktika is közrejátszott. Teljes volt a vadászfedezet hiánya. 27 gép települt át Romániába, ahol a román kormány lefoglalta, majd saját légierejében felhasználta őket. Került néhány példány "a Nyugat-Belorusszia és Nyugat-Ukrajna dolgozó népét" a németektől megvédeni szándékozó szovjet egységek, illetve a német Luftwaffe kezébe is. A bolgár, illetve a köztársasági spanyol kormány hoppon maradt, hiszen a megrendelt példányaik nem készülhettek el.
Jelenleg nincs egy darab sem belőle. 1:1 méretarányú makettje készült el Mielecben, 2012-ben, és egy sértetlenül (az USA-ban) megőrzött motor maradt belőle.

A makettek

Aki ismerte a ZTS-Plastyk lengyel gépeit, felejtse el őket! Mind a 11-est, mind a 37-est elég korán kiadták, az akkori technológiának megfelelő minőségben. A P.11-ből nekem egy zacskós volt. A 37-esből meg lehetett építeni az "A" és a "B" változatot is. Maga a 11-es és a Łoś is eléggé népszerű típus. Sok gyártó elkészítette több méretarányban is. Az IBG makettjei fémmaratással ellátottak és így ránézésre a jó-közepes kategóriát képviselik.
Áttekintve a doboz tartalmát látható, alapos munkát végzett a gyártó. A halomnyi szürke műanyag alkatrész mellé két, átlátszó alkatrészeket tartalmazó keretet, két fémmaratáslapot és egy fóliát kapunk, plusz a matricalapot, amin mindkét gép jelzéssorát megkapjuk. A kisregény méretű összeállítási utasítás szépen, lépésenként lebontva vezet végig az építés fázisain. A bombaterek megépíthetők nyitott és zárt állapotban is. Kétfajta motort kapunk, hiszen a "B"-változat kétféle motorral készült.

PZL P.11A

Szétválogatva a két makett öntőkereteit elismerően bólintottam, hiszen a készlet kidolgozottsága, részletgazdasága elismerésre méltó, az öntés nemkülönben. A kilenc, okosan csoportosított alkatrészeket tartalmazó szürke öntőkeret mellé kapunk egy átlátszót és kisebb adag fémmaratást is, sőt egy maszkolófólia készletet is.
A kapott matricaíven szereplő jelzések (amik javított másolatai voltak az ősi ZTS-Plastyk matricáinak) felhasználásával két vadászgép építhető meg. Az egyik a 111. sz. vadászszázad 3. számú gépe, a másik a 112. sz. vadászszázad 10-ese. Mindkettő részt vett az 1939 szeptemberi harcokban.

Nos, az építés komoly összeszedettséget kíván. Már az első lépésekben sorra kerülnek a fémmaratások. Kezelésükhöz türelem kell. Az első feladat a pilótafülke berendezése. Ez sem kis piskóta! Szinte minden kezelőszervet megkapunk a "strandpapucs"-jellegű oldalkormánypedáloktól a színes matricaként jelentkező műszerfalon át az ülést állító kerékig. Az illeszkedések pontosak. Amíg ez száradt, összeállítottam a sirály-forma szárnyat. A két törzsfél összeállítása előtt be kell tenni a két Browning wz.28 géppuskát is, amelyek a törzsbe süllyesztve, a légcsavarkörön keresztül tüzeltek. Az "A" változatnak ennyi volt a fegyverzete, ami a harcok során kevésnek és gyengének bizonyult. A 385 LE-s Mercury motor összerakása odafigyelést igényel. Az élethűség javításához sok vékony "szálkát" kell a helyére ragasztanunk. A végeredmény viszont szép.

Az öntőcsonkok levágása, helyének elcsiszolása után a makett összerakása már-már álommakettezés kategória. Még a makett legkritikusabb pontja, a futószárak beállítása sem okoz gondot az okos alkatrészkialakítás miatt. A fegyverzet célzórendszerét fémmaratásként kapjuk.
A festést nem lehet agyonbonyolítani, hiszen egyszínű olívbarna az egész gép, leszámítva a szárnyak alsó felületét, ami szürkéskék, a kerekek gumizását és a motorgyűrűt és a pilótafülke bőrözéseit.
Az átlátszó alkatrészeket kívülről lehet behelyezni, így kivárható velük a törzs festése. A szélvédőt azonban, amennyire lehet, megvariálták. Mindent kapunk a félkörömnyi alkarész elkészítéséhez "was gut und teuer" - ahogy nagyszüleink mondták. Fémmaratás keret, műanyag "üvegezés", ehhez illő maszkolás. Szóval csak jó lehet.

A matricák közül én a varsói 111. század 3-as számú gépét választottam, a "pizsama"-hátterű konföderátkát a két keresztbe tett lándzsával. A matricák jól kezelhetőek.

PZL.37B Łoś

Közben átnéztem a makett párját, az ugyanebbe a dobozba csomagolt PZL.37 Łoś-t, ami lehetett volna a lengyel légierő büszkesége és "bombázó ökle", ha elegendő mennyiségben és megfelelő hadászati környezetben vetik be. A készlet a "B" változatot tartalmazza, amit másik Bristol Pegasus XX motor, illetve az osztott függőleges vezérsík különböztet meg az korábbai "A" változattól.
Ennek elkészítése komoly előkészületeket igényel.

Nekifogtam. A legtöbb ilyen makett első lépése az alkatrészek meglétének ellenőrzése után a pilótafülke berendezése. No, itt nem! Az első lépésként a pilótafülke padlója alatti bombakamra berendezésével kell kezdeni. Ezt írja a kisregény terjedelmű összeállítási útmutató. A két kis bombarekeszben egymás fölé függesztve két-két bomba (egy-egy 100 és egy-egy 12,5 kg-os) várta a kioldást. Csak ezt követően állhatunk neki a két ülés és a kormány összeállításának. Ezekhez fémmaratás is csatlakozik. Amíg ezek száradtak, nekifogtam a két szárny kialakításának. A főfutók aknái szépen részletezettek, amiket a fémmaratás méginkább feldob. A szárnyak törzsön való csatlakozásánál egy-egy belső térben négy-négy bombarekesz helyezkedik el. Itt figyelni kell a rajzra és a pontos elhelyezésre! (Ha a rekeszek elcsúsznak, nem lehet rendesen a szárnyakat csatlakoztatni!) Egy-egy rekeszben két-két bomba kaphatott helyet. Azaz, összesen 16. Ezeket szépen, párba öntve kapjuk. Beillesztés előtt meg kell kapniuk a szürke, illetve khaki korróziógátló festéknek megfelelő színt.

A motorok összerakásánál ajánlatos figyelni, mert a két motorburkolat nem azonos. Az orr-rész egyetlen átlátszó darab. Ezt szinte öröm kimaszkolni. A légcsavarokat az útmutató eléggé korán írja beilleszteni a helyére. Én ezt a legvégére szoktam hagyni, az antennákkal és a kívülről behelyezhető fedélzeti fegyverekkel együtt, hogy ne törjenek le, ha nem muszáj.

Megtörtént a két törzsfél berendezése és egyesítése. Fölkerült a kimaszkolt orr-rész, a pilótakabin teteje és a hátsó lövészállás átlátszó tetőzete is. A hasrészen a futóművek, s az aknaajtók, aztán kezdődhetett a festés. Egy barnás árnyalat és egy szürke a két fő szín. A két szárny illesztésénél rés volt. Ezeket egy-egy húzott szállal töltöttem be. A maszkolás eltávolítása után kicsit megveregettem a vállamat. Egész jó lett a festés. Bár nem volt túl bonyolult a minta, hiszen az egész gép a lengyel olívbarna, illetve a kékesszürke színeket viseli. Eltekintve a motorgyűrűk bronzától. A hátul kétoldalt, illetve az orr alján lévő kisméretű ablakoknál nem kínlódtam a kapott átlátszó darabok beépítésével. Egyszerűen egy már többször bevált megoldáshoz folyamodtam. Sima Palmatex faragasztót vittem fel egy mit sem sejtő fogpiszkáló segítségével a nyílásokba, amíg azt be nem fedték. Aztán pár órára békén hagytam. A ragasztó betöltötte a kis ablaknyílásokat és átlátszóra száradt.

Végül következett a matricázás. Két géphez való jelzéssort kapunk. Ez egy "F" és egy "N" egyedi jelzésű géphez valók. Érdekesség, hogy a szárnyak alsó felületeire több gyártó nagyméretű betű- és számkombinációt is ad. De ezekről a kevés fennmaradt eredeti fényképen nem nagyon van adat. Pedig valami oka csak van.