Tiger I
1:72, Dragon
No.7370-03B (2009)
Pintér György - Múzeumi krimik
1942 augusztus 29.
Dragon: Tiger I. Initial Production
1941 május 26-án a Henschel és a Porsche cég egyaránt bekapcsolódott a Hitler által „Tigris program”-ként elnevezett projekt megvalósításába.A feladat nem volt egyszerű, ugyanis egy kész,a Krupp cég által létrehozott 88 mm-es KwK L/56 harckocsiágyú köré kellett egy megfelelő páncélvédettségű, 45-50 tonnás járművet tervezni.Az elkészült prototípusok közül a Henschel féle változatot választották ki a sorozatgyártásra érdemesnek.
A Panzer VI néven is ismert Tigris méretével és erejével egyetlen más tanké sem vetekedhetett. A jármű hossza 8,45 m, szélessége 3,7 m, magassága 3 m lett. Súlya a megtermett löveg és a vastag páncélzat miatt meghaladta az előirányzottat, végül is 55 tonnára hízott.A páncélzat a kritikus helyeken 80-100 mm, de a kevésbé fontos tájakon is 25-50 mm volt.Így a korabeli páncéltörő ágyúk szemből legfeljebb egy közelről ladott lövéssel okozhattak kárt benne.A meghajtásról a létező legerősebb erőforrás, a 650 lóerős 12 hengeres Maybach HL 210 P45 típusú motor gondoskodott félautomata sebességváltón keresztül. Műúton 38 km/ó ,terepen 10-20 km/ó sebességet érhetett el kb. 140 km hatótávolság mellett.
Fő fegyverzete a már említett KwK 36 ágyú, mely 2000 méterről is átütötte a 110 mm páncéllemezt, 1000 méterről a 138 mm-es, 500 méterről pedig a 156 mm-es sem tudott ellen állni neki. Lőszerjavadalmazása 92 db volt.A kiváló ágyú célzását a kitűnő (Turmzielfernrohr TZF 9b ill. 9c) optikai irányzék segítette.Feljegyeztek egy 3900 méterről leadott sikeres találatot egy T-34 tank ellen.Ezen értékekkel nyílt terepen úgy pusztíthatta az ellenséget, hogy kívül maradhatott azok hatásos lőtávolságán.
Másodlagos fegyverzetként két db. 7,92 mm-es MG 34 géppuskát rendszeresítettek, melyből az egyik a sofőr mellett, egy pedig a toronyban kapott helyet,és élőerő, valamint nem páncélozott célpontok ellen használhatták.
A Tigris látványától megrészegült német hadvezetés elhatározta, hogy a nullszéria példányait mihamarabb a keleti frontra szállítják.A Leningrád környékén állomásozó 502. nehézpáncélos osztály első századához csatolták őket. Az első bevetésük 1942 augusztus 29 én történt. Az elvárás hatalmas volt velük szemben, áttörést kellett végrehajtani a szovjet harckocsik ellen.A valóság azonban ezúttal sem igazolta vissza a túlzó elvárásokat. A valóban félelmetes erejű, szinte kilőhetetlen típus számos mechanikai problémával küzdött. Laza talajon az 55 tonnás monstrumok rendre megsüllyedtek,és a bonyolult szerkezetű futógörgők közé ragadt sár miatt mozgásképtelenné váltak. Egy harckocsit a későbbi harcok során kezelői hátrahagytak, amely így sértetlenül került szovjet kézre. Később a szovjetek alaposan tanulmányozták a szerkezetet,és az eredményeket megosztották a többi szövetséges állammal is. Így mindenki kidolgozhatta megfelelő válaszát a kérdésre - hogyan küzdhető le e Tigris -.Létrehozhatták a kellően erős technikát ( Sherman Firefly,T-34/85 JS-2 Stalin) és a megfelelő harceljárást ( a kevésbé vastag páncélozás támadása-felülről és hátulról).
A gyengére sikeredett bemutatkozás után új szabályzatot készítettek, amelyben rögzítették , hogy az ötfős személyzetnek milyen ellenőrzéseket és karbantartásokat kell elvégeznie. Előírták, hogy kellő felderítés nélkül, rossz terepviszonyok között nem vethető harcba a nagyértékű,de kényes technika.
A keleti front után az afrikai hadszíntérre is elkerült a Pz. VI-es, így a brit és amerikai hadsereg is megismerte a német fenevadat,és a katonák rettegéssel beszéltek a „csúcsragadozóról”.
A harctéri tapasztalatok alapján állandóan csiszolgatták a típust a tervezők. Új 700 LE motor, új parancsnoki kupola, acélperemű futógörgők,újfajta kipuffogó, antimagnetikus zimmeritpaszta voltak a főbb fejlesztések.
A Tigris háborúra gyakorolt hatását azonban túlbecsülik. Ugyanis a bonyolult és méregdrága(kb. 300.000 birodalmi márkába került darabja) tankból mindössze 1355 példány készült. Emiatt a harctereken félelmetes, de felettébb ritka látványnak számított a Tigris I.
Építés.:
A Dragon Tiger I. Initial Production készletét azért választottam, mert szerettem volna egy makettet „dobozból” elkészíteni, de a részletességről sem akartam lemondani. A doboz leírása szerint az 1/35 Dragon kit arányosan csökkentett méretű verziója, „kidolgozott" lövegfarral és egy kisméretű fotómaratott lappal, amellyel a motortér tetejét dobhatjuk kicsit fel. A lapon találhatók még a hűtő- üzemanyagtank részhez feljavító (az egészből nem látszik semmi), valamint a toronyhoz és a motortér tetejéhez fogantyúk, amiket inkább drótokkal helyettesítettem. A búvónyílások nyitva is elkészíthetők, amik viszont így akadálytalan belátást engednek az - ÜRES- belső térbe, ugyanis a sofőr és a rádiós-lövész munkahelye nélkülöz mindenféle részletet. A toronynyílások pedig a minimális kidolgozottságú belsőbe nyílnak. A már említett lövegfaron kívül a parancsnok és a töltőkezelő ülését kapjuk még. Az irányzó állhatna,ahol tud, -de nem tud!-, ugyanis a toronynak és a küzdőtérnek nincs padlólemeze. Le lehet látni a futómű nélküli páncélteknő aljáig. A toronybelső is nélkülöz minden más részletet.
Így eldőlt, mégsem „dobozból” fog épülni.
Az összeállítás főbb vonalakban az útmutató szerint folyt. A szintén üres motorteret zárva hagytam, de a hűtőtér fedelét kinyitottam, ha már a készlet részét képezi a kidolgozott ventillátor. A toronyban a hiányzó ülést, a toronyforgató mechanikát, a célzóberendezést, a géppuskatornyon belüli részét, néhány dobozt és a gázálarctokokat pótoltam. A küzdőtér és a torony forgó padlózata sztirollap felhasználásával készült, amelyen Ferrero csoki alufóliájával imitáltam a csúszásgátló felület textúráját.Elkészítettem a lőszerek tárolására szolgáló dobozokat is, majd kifestettem a belső teret. A függőleges felületek kevert világos szürke, a vízszintesek Revell 37 matt színt kaptak. A külső felületekre maradék fotómaratásokból szerszámrögzítő csatok, a búvónyílásokra zárak kerültek. Vékony rézdróttal pótoltam a fényszórók és a ködvetők kábeleit. Felhasználtam a készlet maratott hűtőrácsait és egy apró szerencsepatkót is. A készlet tartalmaz egy valódi drót sodronyt a vontatókábelek megmintázására. A páncéltest Revell 43 matt színt kapott.
A futómű elkészítésekor ért a második övön aluli ütés. A már előzőleg lefestett gumi lánctalp nem ért össze. Mindkét oldalon 3-3 szem hiányzott a teljességhez. Hideg veríték öntött el, –most mi legyen!? A gumi nyúlik ugyan, de a ragasztott műanyag görgők nem bírnak ilyen feszítést. Szerencsére pótlánctalpat még nem ragasztottam a helyére. Nosza,levágtam belőle 3-3 szemet,és pótoltam a hiányt. Végül is erre való a pótlánctalp, nem?!A maradék nem mutatott jól a harckocsi elején,így végül a tartópántja üresen maradt.
A rádióantenna ecsetszőrből készült feketére festve. Antikolásként csak a lánctalp kapott rozsda színt, hiszen egy gyakorlatilag „zsírúj" járművet akartam bemutatni. Koszolásként minimális pasztellkrétaport kapott a tank, főleg a vízszintes felületeken.
A környezet:
Az alap rétegelt falemez, az út Busch szóróanyag Revell 37 matt festékkel festve. Az út kivitelezéséhez az ihletet egy szentpétervári ( leánykorori nevén Leningrád) kirándulás adta,ahol a parkok útburkolata és az épületek jó része ebből a vörös gránitból készült. E zúzott „murvából” hoztam egy darabot emlékbe. Nagy a gyanúm, hogy a Lenin mauzóleum anyaga is ugyanez a karéliai gránit.
A fű: NDK műfű, a fenyők régi maradék, a nyírfa sajátkészítésű. A törzs és az ágak rézdrótból vannak sodorva, forrasztva,festve.A lombozat szintén Busch gyártmányú lombanyag.
A jelenet 1942 augusztus 29-e körül játszódik. Szereplők: a tank, amelyet a propagandaminisztérium fronttudósítói (fotós, filmes) örökítenek meg a kezelők társaságában. A hangulat bizakodó a jövőt illetően, hiszen az új haditechnika bíztató hátteret nyújt az elkövetkező harcokhoz. A kezelők oldottan tekintenek az objektívbe, nem sejtve még a nehézségeket.
A fotós és a filmes buzgón dokumentálják az új fegyverbe és a német nép fiainak győzelembe vetett hitét a propaganda számára. A fotós és a filmes általam barkácsolt kamerákkal dolgozik.
Összegzés:
Az Initial Production csalódás volt a számomra. Bár a készlet szépen kidolgozott, pontosan illeszkedő részletekkel bír, de ezek nem feledtetik az üresen tátongó belső terek okozta hiányérzetet és kit borsos árát. (Közel 5300 Forintot hagytam a kereskedőnél érte).
Mégis az építés kellemes időtöltés volt, mert mint sokan valljuk: MAKETTEZNI JÓ!
Dragon: Tiger I. Initial Production
1941 május 26-án a Henschel és a Porsche cég egyaránt bekapcsolódott a Hitler által „Tigris program”-ként elnevezett projekt megvalósításába.A feladat nem volt egyszerű, ugyanis egy kész,a Krupp cég által létrehozott 88 mm-es KwK L/56 harckocsiágyú köré kellett egy megfelelő páncélvédettségű, 45-50 tonnás járművet tervezni.Az elkészült prototípusok közül a Henschel féle változatot választották ki a sorozatgyártásra érdemesnek.
A Panzer VI néven is ismert Tigris méretével és erejével egyetlen más tanké sem vetekedhetett. A jármű hossza 8,45 m, szélessége 3,7 m, magassága 3 m lett. Súlya a megtermett löveg és a vastag páncélzat miatt meghaladta az előirányzottat, végül is 55 tonnára hízott.A páncélzat a kritikus helyeken 80-100 mm, de a kevésbé fontos tájakon is 25-50 mm volt.Így a korabeli páncéltörő ágyúk szemből legfeljebb egy közelről ladott lövéssel okozhattak kárt benne.A meghajtásról a létező legerősebb erőforrás, a 650 lóerős 12 hengeres Maybach HL 210 P45 típusú motor gondoskodott félautomata sebességváltón keresztül. Műúton 38 km/ó ,terepen 10-20 km/ó sebességet érhetett el kb. 140 km hatótávolság mellett.
Fő fegyverzete a már említett KwK 36 ágyú, mely 2000 méterről is átütötte a 110 mm páncéllemezt, 1000 méterről a 138 mm-es, 500 méterről pedig a 156 mm-es sem tudott ellen állni neki. Lőszerjavadalmazása 92 db volt.A kiváló ágyú célzását a kitűnő (Turmzielfernrohr TZF 9b ill. 9c) optikai irányzék segítette.Feljegyeztek egy 3900 méterről leadott sikeres találatot egy T-34 tank ellen.Ezen értékekkel nyílt terepen úgy pusztíthatta az ellenséget, hogy kívül maradhatott azok hatásos lőtávolságán.
Másodlagos fegyverzetként két db. 7,92 mm-es MG 34 géppuskát rendszeresítettek, melyből az egyik a sofőr mellett, egy pedig a toronyban kapott helyet,és élőerő, valamint nem páncélozott célpontok ellen használhatták.
A Tigris látványától megrészegült német hadvezetés elhatározta, hogy a nullszéria példányait mihamarabb a keleti frontra szállítják.A Leningrád környékén állomásozó 502. nehézpáncélos osztály első századához csatolták őket. Az első bevetésük 1942 augusztus 29 én történt. Az elvárás hatalmas volt velük szemben, áttörést kellett végrehajtani a szovjet harckocsik ellen.A valóság azonban ezúttal sem igazolta vissza a túlzó elvárásokat. A valóban félelmetes erejű, szinte kilőhetetlen típus számos mechanikai problémával küzdött. Laza talajon az 55 tonnás monstrumok rendre megsüllyedtek,és a bonyolult szerkezetű futógörgők közé ragadt sár miatt mozgásképtelenné váltak. Egy harckocsit a későbbi harcok során kezelői hátrahagytak, amely így sértetlenül került szovjet kézre. Később a szovjetek alaposan tanulmányozták a szerkezetet,és az eredményeket megosztották a többi szövetséges állammal is. Így mindenki kidolgozhatta megfelelő válaszát a kérdésre - hogyan küzdhető le e Tigris -.Létrehozhatták a kellően erős technikát ( Sherman Firefly,T-34/85 JS-2 Stalin) és a megfelelő harceljárást ( a kevésbé vastag páncélozás támadása-felülről és hátulról).
A gyengére sikeredett bemutatkozás után új szabályzatot készítettek, amelyben rögzítették , hogy az ötfős személyzetnek milyen ellenőrzéseket és karbantartásokat kell elvégeznie. Előírták, hogy kellő felderítés nélkül, rossz terepviszonyok között nem vethető harcba a nagyértékű,de kényes technika.
A keleti front után az afrikai hadszíntérre is elkerült a Pz. VI-es, így a brit és amerikai hadsereg is megismerte a német fenevadat,és a katonák rettegéssel beszéltek a „csúcsragadozóról”.
A harctéri tapasztalatok alapján állandóan csiszolgatták a típust a tervezők. Új 700 LE motor, új parancsnoki kupola, acélperemű futógörgők,újfajta kipuffogó, antimagnetikus zimmeritpaszta voltak a főbb fejlesztések.
A Tigris háborúra gyakorolt hatását azonban túlbecsülik. Ugyanis a bonyolult és méregdrága(kb. 300.000 birodalmi márkába került darabja) tankból mindössze 1355 példány készült. Emiatt a harctereken félelmetes, de felettébb ritka látványnak számított a Tigris I.
Építés.:
A Dragon Tiger I. Initial Production készletét azért választottam, mert szerettem volna egy makettet „dobozból” elkészíteni, de a részletességről sem akartam lemondani. A doboz leírása szerint az 1/35 Dragon kit arányosan csökkentett méretű verziója, „kidolgozott" lövegfarral és egy kisméretű fotómaratott lappal, amellyel a motortér tetejét dobhatjuk kicsit fel. A lapon találhatók még a hűtő- üzemanyagtank részhez feljavító (az egészből nem látszik semmi), valamint a toronyhoz és a motortér tetejéhez fogantyúk, amiket inkább drótokkal helyettesítettem. A búvónyílások nyitva is elkészíthetők, amik viszont így akadálytalan belátást engednek az - ÜRES- belső térbe, ugyanis a sofőr és a rádiós-lövész munkahelye nélkülöz mindenféle részletet. A toronynyílások pedig a minimális kidolgozottságú belsőbe nyílnak. A már említett lövegfaron kívül a parancsnok és a töltőkezelő ülését kapjuk még. Az irányzó állhatna,ahol tud, -de nem tud!-, ugyanis a toronynak és a küzdőtérnek nincs padlólemeze. Le lehet látni a futómű nélküli páncélteknő aljáig. A toronybelső is nélkülöz minden más részletet.
Így eldőlt, mégsem „dobozból” fog épülni.
Az összeállítás főbb vonalakban az útmutató szerint folyt. A szintén üres motorteret zárva hagytam, de a hűtőtér fedelét kinyitottam, ha már a készlet részét képezi a kidolgozott ventillátor. A toronyban a hiányzó ülést, a toronyforgató mechanikát, a célzóberendezést, a géppuskatornyon belüli részét, néhány dobozt és a gázálarctokokat pótoltam. A küzdőtér és a torony forgó padlózata sztirollap felhasználásával készült, amelyen Ferrero csoki alufóliájával imitáltam a csúszásgátló felület textúráját.Elkészítettem a lőszerek tárolására szolgáló dobozokat is, majd kifestettem a belső teret. A függőleges felületek kevert világos szürke, a vízszintesek Revell 37 matt színt kaptak. A külső felületekre maradék fotómaratásokból szerszámrögzítő csatok, a búvónyílásokra zárak kerültek. Vékony rézdróttal pótoltam a fényszórók és a ködvetők kábeleit. Felhasználtam a készlet maratott hűtőrácsait és egy apró szerencsepatkót is. A készlet tartalmaz egy valódi drót sodronyt a vontatókábelek megmintázására. A páncéltest Revell 43 matt színt kapott.
A futómű elkészítésekor ért a második övön aluli ütés. A már előzőleg lefestett gumi lánctalp nem ért össze. Mindkét oldalon 3-3 szem hiányzott a teljességhez. Hideg veríték öntött el, –most mi legyen!? A gumi nyúlik ugyan, de a ragasztott műanyag görgők nem bírnak ilyen feszítést. Szerencsére pótlánctalpat még nem ragasztottam a helyére. Nosza,levágtam belőle 3-3 szemet,és pótoltam a hiányt. Végül is erre való a pótlánctalp, nem?!A maradék nem mutatott jól a harckocsi elején,így végül a tartópántja üresen maradt.
A rádióantenna ecsetszőrből készült feketére festve. Antikolásként csak a lánctalp kapott rozsda színt, hiszen egy gyakorlatilag „zsírúj" járművet akartam bemutatni. Koszolásként minimális pasztellkrétaport kapott a tank, főleg a vízszintes felületeken.
A környezet:
Az alap rétegelt falemez, az út Busch szóróanyag Revell 37 matt festékkel festve. Az út kivitelezéséhez az ihletet egy szentpétervári ( leánykorori nevén Leningrád) kirándulás adta,ahol a parkok útburkolata és az épületek jó része ebből a vörös gránitból készült. E zúzott „murvából” hoztam egy darabot emlékbe. Nagy a gyanúm, hogy a Lenin mauzóleum anyaga is ugyanez a karéliai gránit.
A fű: NDK műfű, a fenyők régi maradék, a nyírfa sajátkészítésű. A törzs és az ágak rézdrótból vannak sodorva, forrasztva,festve.A lombozat szintén Busch gyártmányú lombanyag.
A jelenet 1942 augusztus 29-e körül játszódik. Szereplők: a tank, amelyet a propagandaminisztérium fronttudósítói (fotós, filmes) örökítenek meg a kezelők társaságában. A hangulat bizakodó a jövőt illetően, hiszen az új haditechnika bíztató hátteret nyújt az elkövetkező harcokhoz. A kezelők oldottan tekintenek az objektívbe, nem sejtve még a nehézségeket.
A fotós és a filmes buzgón dokumentálják az új fegyverbe és a német nép fiainak győzelembe vetett hitét a propaganda számára. A fotós és a filmes általam barkácsolt kamerákkal dolgozik.
Összegzés:
Az Initial Production csalódás volt a számomra. Bár a készlet szépen kidolgozott, pontosan illeszkedő részletekkel bír, de ezek nem feledtetik az üresen tátongó belső terek okozta hiányérzetet és kit borsos árát. (Közel 5300 Forintot hagytam a kereskedőnél érte).
Mégis az építés kellemes időtöltés volt, mert mint sokan valljuk: MAKETTEZNI JÓ!
|
|
A főszereplők
|
|
|
A teljes dio
|
|
|
Felülnézet
|
|
|
A főszereplők 2
|
|
|
A kezelők
|
|
|
A fotomaratott hűtőrács
|
|
|
A Tigris hátulja
|
|
|
A hűtő ventillátor
|
|
|
A torony belseje
|
|
|
A torony padlólemeze
|
|
|
A vontató kábel végei és a parancsnoki kupola
|
|
|
A vontató kábel és a rádiós búvónyílása
|
|
|
Az antenna és a töltő búvónyílása
|
|
|
Az osztály jelzése
|
|
|
A bajok forrása
|
|
|
A problémás futómű,
|
|
|
Az utolsó közös fotó
|
|
|
A gépész
|
|
|
A fotósok és a "kézi"kamera
|
|
|
A fenyők
|
|
|
A nyír
|
|
|
A nyír gyökerei
|
|
|
Az emlékbe hozott kavics
|
|
|
Doboztető
|
|
|
Dobozhátsó
|
2013.05.18.
Utolsó módosítás: 2013.05.31.
Utolsó módosítás: 2013.05.31.