HT-2000
1:24, Aoshima
Pintér György - Múzeumi krimik
Mivel nagyon szeretem a 70-es évekbeli (főleg japán) autókat, így a ’72-es Skyline GT-R után egy másik „oldsmobile” építésén törtem a fejem. Választásom az Aoshima által prezentált ’73-as HT-2000-es Skyline-ra esett, leginkább azért, mert viszonylag olcsón hozzá tudtam jutni, másrészt mert ezzel a bodykit-tel más gyártónál nem találkoztam vele.
Dobozbontás után vegyesek voltak az észrevételeim, egyrészt tetszett az, hogy többféle első-és hátsólámpa és hűtőmaszk közül lehetett választani, illetve a kidolgozás minősége is egészen jó, másrészről viszont voltak nem kimondottan tetszetős dolgok. Leginkább azt nem értettem, hogy miért kellett a motorháztetőt néhány ponton bevágni? Főleg azért érdekes, mert a motortér semmilyen formában nem kapott kidolgozást, aztán rájöttem a turpisságra…mivel meg lehet (elvileg) építeni motorosra is az autót, az elemtartó helye pont a motortér alatt helyezkedik el. De akkor legalább adták volna külön kereten, mert így is úgy is le kell vágni, aztán alá kell ragasztani körbe sztirollapot ahhoz, hogy valahogy kinézzen.
További kutakodás után megláttam a watanabe felniket, mondanom sem kell, hogy rögtön el is ájultam tőle, sajnos a rossz értelemben véve. Szerencsére volt itthon tartalék kerék, így az Aoshima által kiadott Impul Silhouette felniket tuszkoltam a gyárilag mellékelt Dunlop Slick gumikba. Tulajdonképpen az építés során nagyjából minden alkatrész rendesen illeszkedett, egyedül a hátsó kerék felfüggesztésnél kellett egy kicsit szobrászkodni, hogy a kerekek ne érjenek bele a kasztniba. Ha már itt tartunk, a karosszéria elemei és főleg a kerékszélesítők tökéletesen passzoltak a helyükre, más kérdés, hogy én a köztes hézagokat putty-val betömködtem. Ugyan az első hűtőmaszk alatt lévő részhez mellékeltek lökhárítót is, de én inkább e helyett egy rácsot ragasztottam oda, mert valahogy ehhez a sportos megjelenéshez talán az jobban illik, továbbá az első oldalindexek is zavartak egy picit, ezért azokat is levágtam.
A bodycolor Tamiya Pearl Red Spray-vel készült, ami inkább metál szürkés-lila, bár ez nem tudom, mennyire látszik jól a képeken. A belső teret sajnos egy kicsit elnagyoltnak érzem, a padlólemez igencsak puritán, ezért ahol lehetett beszőnyegeztem. Továbbá a műszerfal óráihoz legnagyobb bánatomra nem mellékeltek matricákat, pedig sokkal látványosabb lett volna, ha nem ecsettel kell a rovátkákat kipingálni. A lámpatestek mögé krómfóliát ragasztottam, ami egy lézernyomtató-patron csomagolófóliája, ezzel úgy érzem elértem a kívánt hatást (sajnos a képeken ez nem igazán látszik).
Összességében zárásképpen azt kell mondjam, hogy egy egészen szerethető készlettel volt dolgom, a hibái ellenére (és egy kis kiegészítéssel) remek dísze lehet a vitrinnek.
Dobozbontás után vegyesek voltak az észrevételeim, egyrészt tetszett az, hogy többféle első-és hátsólámpa és hűtőmaszk közül lehetett választani, illetve a kidolgozás minősége is egészen jó, másrészről viszont voltak nem kimondottan tetszetős dolgok. Leginkább azt nem értettem, hogy miért kellett a motorháztetőt néhány ponton bevágni? Főleg azért érdekes, mert a motortér semmilyen formában nem kapott kidolgozást, aztán rájöttem a turpisságra…mivel meg lehet (elvileg) építeni motorosra is az autót, az elemtartó helye pont a motortér alatt helyezkedik el. De akkor legalább adták volna külön kereten, mert így is úgy is le kell vágni, aztán alá kell ragasztani körbe sztirollapot ahhoz, hogy valahogy kinézzen.
További kutakodás után megláttam a watanabe felniket, mondanom sem kell, hogy rögtön el is ájultam tőle, sajnos a rossz értelemben véve. Szerencsére volt itthon tartalék kerék, így az Aoshima által kiadott Impul Silhouette felniket tuszkoltam a gyárilag mellékelt Dunlop Slick gumikba. Tulajdonképpen az építés során nagyjából minden alkatrész rendesen illeszkedett, egyedül a hátsó kerék felfüggesztésnél kellett egy kicsit szobrászkodni, hogy a kerekek ne érjenek bele a kasztniba. Ha már itt tartunk, a karosszéria elemei és főleg a kerékszélesítők tökéletesen passzoltak a helyükre, más kérdés, hogy én a köztes hézagokat putty-val betömködtem. Ugyan az első hűtőmaszk alatt lévő részhez mellékeltek lökhárítót is, de én inkább e helyett egy rácsot ragasztottam oda, mert valahogy ehhez a sportos megjelenéshez talán az jobban illik, továbbá az első oldalindexek is zavartak egy picit, ezért azokat is levágtam.
A bodycolor Tamiya Pearl Red Spray-vel készült, ami inkább metál szürkés-lila, bár ez nem tudom, mennyire látszik jól a képeken. A belső teret sajnos egy kicsit elnagyoltnak érzem, a padlólemez igencsak puritán, ezért ahol lehetett beszőnyegeztem. Továbbá a műszerfal óráihoz legnagyobb bánatomra nem mellékeltek matricákat, pedig sokkal látványosabb lett volna, ha nem ecsettel kell a rovátkákat kipingálni. A lámpatestek mögé krómfóliát ragasztottam, ami egy lézernyomtató-patron csomagolófóliája, ezzel úgy érzem elértem a kívánt hatást (sajnos a képeken ez nem igazán látszik).
Összességében zárásképpen azt kell mondjam, hogy egy egészen szerethető készlettel volt dolgom, a hibái ellenére (és egy kis kiegészítéssel) remek dísze lehet a vitrinnek.
|
| 01 |
|
| 02 |
|
| 03 |
|
| 04 |
|
| 05 |
|
| 06 |
|
| 07 |
|
| 08 |
|
| 09 |
|
| 10 |
2010.12.18.
Utolsó módosítás: 2010.12.19.
Utolsó módosítás: 2010.12.19.