Pintér György - Múzeumi krimik
Újfent egy remek Tamiya készlettel nézünk farkasszemet a nyolcvanas évekből, amikor még igazán tudták, hogyan kell makettet gyártani.
A makett ismét magáért beszél. A kidolgozottságra semmiképp sem lehet panasz, az alvázra semmi sincsen ráöntve a benzintartályon kívül és részletesen ki van dolgozva. Az erős, "van benne anyag"-érzetű kasztnin kevés sorja van, a díszlécek és egyebek szépen ki vannak dolgozva, a gumik is megszokott Tamiya-sak, minimális sorjával.
A beltér is egészen dícséretre méltó, bár sajnos az "ajtókárpitok" el lettek nagyolva, és a hátsó ülés sincsen külön. Ami az alvázon kívül még erőssége a makettnek, az a részletesen kidolgozott, szép motortér, ami huszonvalahány alkatrészből áll így az összerakásit nézegetve.
Ami még engem megfogott, az az aranyos kis Tamiya ragasztóstubus, amit adtak a maketthez. Kár, hogy ma már nincsenek ilyen aranyos apróságok a makettekhez, persze nem ettől lesz egy makett szuperjó, ez kétségtelen.