Pintér György - Múzeumi krimik
A légierők fejlődésével megnőtt az igény a csapatokat velük együtt mozgó egységekkel oltalmazó légelhárító egységekkel védő eszközökre. Ezek egyfajta állandó légvédelmi "pajzsot" vonhattak a mozgó – vonuló, támadó – csapatok fölé.
Az 1973-as yom-kippur-i háborúban derült ki, hogy az ötlet nem rossz, ráadásul a kor technikai színvonalán megvalósítható! A Szuezi-csatornán átjutott egyiptomi egységeket megbízhatóan védte a gyorsan mozgó, rövid idő alatt tűzkésszé tehető Kub-rendszer. A támadást visszaverni igyekező izraeli légierő ilyen módon vesztette el gépei nagyobb részét.
A légvédelmi rakéták egyik csoportja a radar vezérelte rakéták családja. Lényeg, hogy a kilőtt rakétákat radarjelek vezetik célba. Ha a rakéta az ököl, akkor a radar a szem.
A címadó szerkezet a Kub-okhoz rendelt radarberendezés. 1982 júniusának elején, a libanoni Bekaa-völgyben ezeket a "szemeket" nyomta ki az izraeli légierő. Majd az ilyen módon megvakított szír légvédelmi rendszer aztán jelentős, 2 Sa-2, 2 Sa-3 és 15 Sa-6-ból álló veszteséglistára tett szert.
Amúgy a SURN betűszó a "Самоходная установка разведки и наведения" azaz az "önjáró felderítő és irányító egység" orosz nyelvű kezdőbetűiből állt össze.
A 3M9-rakéták hazai színekben is előfordultak.
A rakéták indítójárművét a három rakétával – jobb rosszabb minőségben – több cég is kiadta. Ebben a készletben, amit az orosz gyártó műgyantából, 3D nyomással állított elő – és küldött tévedésből el nekem – a radar és a hordozó jármű szerepel.
No, kibontva a szürke nejlonzsákot, amit teleragasztgattak a mindenféle posta- és vámhivatalok, előtűnt a masszív kartondoboz, rajta a – számomra meglepetést okozó – képpel (egy FROG-5-öst vártam). Kinyitva a dobozt egy önzáródó zacsiban 3D "hálóban" kaptam az alkatrészeket. A sötétszürke anyag szinte lágy, rugalmas. Hogy aztán ez előny lesz-e az építésnél vagy hátrány, az majd kiderül. A műgyanta alkatrészek mellett kapunk egy kellemes méretű fémmaratást. Matrica nincs.
Az építés tapasztalatairól még írok, tehát "folyt.köv.".
Nos, kibontva a tasakot, nekifogtam a munkának. Az alkatrészek rugalmasak. Ez fölvet néhány kérdést. Leválasztottam a kerekeket. A futógörgők nyílásai keskenyebbek a lengőkarok végződéseinél így nem árt kicsi megtágítva megfúrni őket. Az apró alkatrészenél nem árt odafigyelni. Nálam az egyik meghajtó kerék egyik fele állt földkörüli pályára. Még keresem.
Megvan! A meghajtó kereket két darabban kapjuk. Ezt okosan kell pozícionálni, hogy majd a lánctalp rendesen ráépíthető legyen.
A jármű tetején egy torony emelkedik, amire majd felkerül a két külön funkciójú, egymástól függetlenül működő radar. Mellé kerül az optikai berendezés is egy külön a felső radartányér mellett kikukucskáló része is.
A lánctalpat nyolc elemből kellene összeállítani. Azért csak kellene, mert hatból kijön. Némi forróvizes egyengetés után szépen a helyükre kerültek. A 3D nyomtatáshoz használt anyag rugalmassága itt lehetett előny is, bár ez az anyag a hűlés során hajlamos volt az alakváltoztatásra. Így kicsit határozottabban kellett rászorítani a kívánt forma tartására, de sikerült.
Ami gond, hogy pár alkatrész valahogy lemaradt. Gondolok itt a fényszórók fölötti takarólemezre. Pótolhatók alkalmi anyagokból, de kellemetlen.