Mark IV Male
1:35, Emhar
No.EM4001 (2001)
Pintér György - Múzeumi krimik
Az eredeti:
1915-ben az állóháború áttörése céljából a brit Admiralitás megbízást adott egy hatékony, páncélozott, tűzerővel ellátott jármű elkészítésére. A legnagyobb titok között tervezett jármű először a Water Carrier (víz szállító) nevet kapta, ami rövidítve WC lett, így az elnevezést Water Tank-ra (víztartály) módosították, amiből a ma ismert tank megnevezés származik. 1916 januárjában mutatták be minden harckocsik „ősanyját” a Big Wille (vagy Mother) névre keresztelt járművet. Ez a tank képezte az alapját a „Mark” szériának amit Nagy Britannia a háború végéig fejlesztett. 1917 áprilisában már a IV-es fejlesztési sorozatnál tartottak, ami az alábbiakban különbözött az elődöktől: megerősített páncélzat, alumínium motorblokk az öntöttvas helyett, javított hűtés, az erkélyek felfüggesztésén egyszerűsítettek (így gyorsabban lehetett ezeket vasúti szállításhoz le- illetve felszerelni), a lövegnél megtartották az űrméretet, de a cső rövidebb lett, új meghajtás és új erőátviteli rendszer, új helyre került az üzemanyag tartály. A Mark IV-es típuson belül három féle variáció létezett, a „Male” változat 2 db 57 mm-es ágyúval és 3 db .303 Lewis géppuskával (1918-tól Hotchkiss géppuska) rendelkezett, a „Female” variáns 5 db .303 Lewis géppuskát kapott, a harmadik verzió műszaki harckocsi volt.
A makett:
A dobozt tartalma 81 db alkatrész, ebből 71 db sötétszürke műanyag, 10 db fekete vinil (lánctalp). Kapunk továbbá egy jól értelmezhető összeállítási útmutatót, az első oldalon egy 4 nyelvű ismertetőt olvashatunk az eredeti járműről, a következő két oldalon az összeállítás lépései találhatóak, a végén pedig egy festési segédlet szintén 4 nyelven. A matricalap 4 változat jelzéseit tartalmazza. A festési útmutatónál érdekes módon csak a német változatokhoz adnak színkódot (FS). Az alkatrészek nem sorjásak, beszívódások nincsenek, a szegecselések viszonylag szépek, a Lewis géppuskák viszont már nem azok.
Építés:
Az összeállítást az útmutatót követve az 57 mm-es ágyúkkal kezdtem. Ezeket elméletileg mozgathatóra is el lehet készíteni, de inkább fixre beragasztottam őket. Arra figyelni kell, hogy más-más alapra kerül a jobb illetve a bal oldali löveg, de ezt az útmutatóban jelölik is. Korábban már említettem, hogy a Lewis géppuskák nem a legszebbek, így ezeket levágtam a gömbcsuklóról és golyóstoll betétből újakat fabrikáltam. Így sem az igazi, de klasszikusokkal jobban mutat mint a gyári fegyvernek látszó sodrófa. A lánctalp összeállításánál eltértem a leíráshoz képest. Nem ragasztottam össze előre a komplett lánctalpat, hanem előbb befejeztem a tank építését és már a kész makettre ragasztottam egységenként a láncot. Elég merev az anyaga, szerintem nehezebb lett volna egyben a helyére feszegetni és még hosszabb is a kelleténél, kb 2-3 szemet ki kellett vágnom belőle. Meglepő módon pillanatragasztóval elég jól lehetett ragasztani, viszont a merevsége miatt az egyik oldali építés közben eltörött és szétnyílt. A törést rengeteg pillanatragasztóval rögzítettem, tömítettem, majd próbáltam szintbe farigcsálni az ép lánctagok méretére. Már majdnem elkészült a makett, amikor felfedeztem, hogy a Friulmodel gyárt hozzá szemenkénti fém láncot, de lefeszegetni már nem akartam a gumicsíkot. A jármű elején lévő vontatószemnek csak az alsó felét kapjuk meg, a felső részt nekünk kell pótolnunk. Ha már egyszer alkatrészgyártás, akkor csináltam még egy vontatókampót és egy apró láncot drótokból. Az eredeti járművekről készült képeken láttam a meghajtó kerekek csavarjai mögött apró kampókat, így ezeket vékony fémlemezből elkészítettem. Az eredeti jármű hátulján vannak valamilyen tartószerkezetek, így ezek is pótlásra kerültek. A tank tetején lévő tároló rekesz mérete nem jó, ha az útmutatót követjük, akkor a hátsó kipufogó dob rálóg az egyik nyílás fedélére, ha a keretet eltoljuk az ellenkező irányba, ott meg a lánctalpra lóg rá a keret széle. Itt elég sokat ki kellett reszelnem az alkatrészekből, hogy nagyjából minden a helyére kerüljön. Az oldalsó fegyvereket rögzítő erkélyeknél kellett tömítőt használnom, itt viszont elég nagy rések voltak. A rossz terepen a nagyobb kapaszkodást elősegítő gerendáról még csak utalást sem találunk a készletben, így ezt magam gyártottam le fából, fémlemezből, drótokból és apró láncokból. Ez az egység csak festés után került a végleges helyére.
Festés:
Az alapszínt a Revell (36186) vízbázisú, keki barna színű festéke adja. A matricák alá ecsettel kentem 2 réteg lakkot. A rengeteg szegecs miatt először egy kicsit tartottam a matricázástól, de elég sok matricalágyító felhasználásával sikerült viszonylag szépen felrakni a vignettákat. A koszolása az általam már többször említett módszerekkel készült. A sár elkészítésénél változtattam, finomra szitált és őrölt földet kevertem el faragasztóval és ezt a masszát hordtam fel ecsettel.
Összegzés:
A piacon fellelhető amúgy is kevés első világháborús készletek közül az Emhar (a Tamiya és a Takom is gyártja, utóbbi ára olyan 60 euró körül van) adja legolcsóbban a Mark IV-et. Igaz nem a legszebb készlet, van rajta mit feljavítani, de aki szereti az első világégés furcsa alakú járműveit annak érdemes megvásárolnia. Akár kezdők is nekiállhatnak, kevés az alkatrészek száma, egyszerű az építése.
Elliot
1915-ben az állóháború áttörése céljából a brit Admiralitás megbízást adott egy hatékony, páncélozott, tűzerővel ellátott jármű elkészítésére. A legnagyobb titok között tervezett jármű először a Water Carrier (víz szállító) nevet kapta, ami rövidítve WC lett, így az elnevezést Water Tank-ra (víztartály) módosították, amiből a ma ismert tank megnevezés származik. 1916 januárjában mutatták be minden harckocsik „ősanyját” a Big Wille (vagy Mother) névre keresztelt járművet. Ez a tank képezte az alapját a „Mark” szériának amit Nagy Britannia a háború végéig fejlesztett. 1917 áprilisában már a IV-es fejlesztési sorozatnál tartottak, ami az alábbiakban különbözött az elődöktől: megerősített páncélzat, alumínium motorblokk az öntöttvas helyett, javított hűtés, az erkélyek felfüggesztésén egyszerűsítettek (így gyorsabban lehetett ezeket vasúti szállításhoz le- illetve felszerelni), a lövegnél megtartották az űrméretet, de a cső rövidebb lett, új meghajtás és új erőátviteli rendszer, új helyre került az üzemanyag tartály. A Mark IV-es típuson belül három féle variáció létezett, a „Male” változat 2 db 57 mm-es ágyúval és 3 db .303 Lewis géppuskával (1918-tól Hotchkiss géppuska) rendelkezett, a „Female” variáns 5 db .303 Lewis géppuskát kapott, a harmadik verzió műszaki harckocsi volt.
A makett:
A dobozt tartalma 81 db alkatrész, ebből 71 db sötétszürke műanyag, 10 db fekete vinil (lánctalp). Kapunk továbbá egy jól értelmezhető összeállítási útmutatót, az első oldalon egy 4 nyelvű ismertetőt olvashatunk az eredeti járműről, a következő két oldalon az összeállítás lépései találhatóak, a végén pedig egy festési segédlet szintén 4 nyelven. A matricalap 4 változat jelzéseit tartalmazza. A festési útmutatónál érdekes módon csak a német változatokhoz adnak színkódot (FS). Az alkatrészek nem sorjásak, beszívódások nincsenek, a szegecselések viszonylag szépek, a Lewis géppuskák viszont már nem azok.
Építés:
Az összeállítást az útmutatót követve az 57 mm-es ágyúkkal kezdtem. Ezeket elméletileg mozgathatóra is el lehet készíteni, de inkább fixre beragasztottam őket. Arra figyelni kell, hogy más-más alapra kerül a jobb illetve a bal oldali löveg, de ezt az útmutatóban jelölik is. Korábban már említettem, hogy a Lewis géppuskák nem a legszebbek, így ezeket levágtam a gömbcsuklóról és golyóstoll betétből újakat fabrikáltam. Így sem az igazi, de klasszikusokkal jobban mutat mint a gyári fegyvernek látszó sodrófa. A lánctalp összeállításánál eltértem a leíráshoz képest. Nem ragasztottam össze előre a komplett lánctalpat, hanem előbb befejeztem a tank építését és már a kész makettre ragasztottam egységenként a láncot. Elég merev az anyaga, szerintem nehezebb lett volna egyben a helyére feszegetni és még hosszabb is a kelleténél, kb 2-3 szemet ki kellett vágnom belőle. Meglepő módon pillanatragasztóval elég jól lehetett ragasztani, viszont a merevsége miatt az egyik oldali építés közben eltörött és szétnyílt. A törést rengeteg pillanatragasztóval rögzítettem, tömítettem, majd próbáltam szintbe farigcsálni az ép lánctagok méretére. Már majdnem elkészült a makett, amikor felfedeztem, hogy a Friulmodel gyárt hozzá szemenkénti fém láncot, de lefeszegetni már nem akartam a gumicsíkot. A jármű elején lévő vontatószemnek csak az alsó felét kapjuk meg, a felső részt nekünk kell pótolnunk. Ha már egyszer alkatrészgyártás, akkor csináltam még egy vontatókampót és egy apró láncot drótokból. Az eredeti járművekről készült képeken láttam a meghajtó kerekek csavarjai mögött apró kampókat, így ezeket vékony fémlemezből elkészítettem. Az eredeti jármű hátulján vannak valamilyen tartószerkezetek, így ezek is pótlásra kerültek. A tank tetején lévő tároló rekesz mérete nem jó, ha az útmutatót követjük, akkor a hátsó kipufogó dob rálóg az egyik nyílás fedélére, ha a keretet eltoljuk az ellenkező irányba, ott meg a lánctalpra lóg rá a keret széle. Itt elég sokat ki kellett reszelnem az alkatrészekből, hogy nagyjából minden a helyére kerüljön. Az oldalsó fegyvereket rögzítő erkélyeknél kellett tömítőt használnom, itt viszont elég nagy rések voltak. A rossz terepen a nagyobb kapaszkodást elősegítő gerendáról még csak utalást sem találunk a készletben, így ezt magam gyártottam le fából, fémlemezből, drótokból és apró láncokból. Ez az egység csak festés után került a végleges helyére.
Festés:
Az alapszínt a Revell (36186) vízbázisú, keki barna színű festéke adja. A matricák alá ecsettel kentem 2 réteg lakkot. A rengeteg szegecs miatt először egy kicsit tartottam a matricázástól, de elég sok matricalágyító felhasználásával sikerült viszonylag szépen felrakni a vignettákat. A koszolása az általam már többször említett módszerekkel készült. A sár elkészítésénél változtattam, finomra szitált és őrölt földet kevertem el faragasztóval és ezt a masszát hordtam fel ecsettel.
Összegzés:
A piacon fellelhető amúgy is kevés első világháborús készletek közül az Emhar (a Tamiya és a Takom is gyártja, utóbbi ára olyan 60 euró körül van) adja legolcsóbban a Mark IV-et. Igaz nem a legszebb készlet, van rajta mit feljavítani, de aki szereti az első világégés furcsa alakú járműveit annak érdemes megvásárolnia. Akár kezdők is nekiállhatnak, kevés az alkatrészek száma, egyszerű az építése.
Elliot
|
|
Mark IV_01
|
|
|
Mark IV_02
|
|
|
Mark IV_03
|
|
|
Mark IV_04
|
|
|
Mark IV_05
|
|
|
Mark IV_06
|
|
|
Mark IV_07
|
|
|
Mark IV_08
|
|
|
Mark IV_09
|
|
|
Mark IV_10
|
|
|
Mark IV_11
|
|
|
Mark IV_12
|
|
|
Mark IV_13
|
|
|
Mark IV_14
|
|
|
mark IV_15
|
2014.12.31.
Utolsó módosítás: 2015.01.26.
Utolsó módosítás: 2015.01.26.