2K6 Luna
1:72, W-Model
No.WB58
Pintér György - Múzeumi krimik
A rakétafegyverek alkalmazása, mint a hagyományos tüzérségi eszközöknél nagyobb hatótávolságú fegyvereké nem új dolog. Bár a napi hírekben, sajnos, gyakran találkozhatunk az „Iszkander” és a „Tocska” elnevezésekkel de a történet kicsit távolabbról indult. Emlegetik az elsők között a kínaiakat, akik a mongolokat rezzegették kis, leginkább a mai tűzijátéki rakétákhoz hasonló fegyverekkel. Szól történet egy Van Hu nevű kínairól, aki repülő széket épített – rakéták által meghajtva. A negyvenhét rakétát begyújtva füst és láng keletkezett... Van Hu-t azóta nem látták.
Az első, mai értelemben vett föld-föld ballisztikus rakéta a német V-2 volt. Persze létezett a rakétafegyverzet egy másik iránya is, ami a szovjet „Katyusák”-ban csúcsosodott ki.
A ’48-as szabadságharcban a röppentyűk alkalmazására is találunk nem egy példát.
Nos, a szovjetek 1953-ban kezdtek kísérletezni a rakétával, majd az egészet felpakolták az 1960-tól a „Barrikádi” gyárban készített PT-76 alvázára. Így, ha nagyon muszáj volt, úszhatott is a kicsike. (Bár „töltve” nagyon instabil volt.) Nagyjából ekkorra jutottak el az atomfegyvereket tervező szovjet mérnökök addig, hogy 415mm átmérőjű rakétába bele tudtak építeni egy taktikai atomtöltetet. Ennek 10 kt robbanóereje volt, ami harmadával kevesebb a Hirosimára ledobott bombáénál. Mind e mellé készítettek egy rakétaszállítót is, ami két rakétát cipelhetett az indítóállványos eszköz után. Ebben az összeállításban 1960-tól állt hadrendbe. Az egész rendszer műszaki háttereként összeállították a „Sztyepp” elnevezésű tábori, műszaki állomást. A komplexum a méretei alapján szállítható volt An-22 szállítógépekkel is.
Maga a rakéta szilárd hajóanyagú volt, így gyorsabban indításra kész helyzetbe lehetett hozni, mint a folyékony hajtóanyagú rakétákat. Ez az idő 7 perc volt a lőállás elfoglalásától számítva.
A Magyar Néphadseregben is alkalmazott föld-föld rakétákat. Kisebb és valamivel nagyobb hatósugarú, alapvetően szovjet gyártmányú eszközök voltak ezek, amiknek adott esetben csapást kellett volna mérni a gaz támadókra. Érdekes, hogy az orosz források használóként csak az NDK, Lengyelország, KNDK, Románia és Kuba hadseregeit sorolják fel, a magyart nem. Ezek közül a Frog-5, „leánykori nevén” a 2K6 „Luna” komplexum, ahol 3P9 rakétát, amit a tervezői egy PT-76-os alvázra épített hordozóra álmodtak meg. Gyenge pontja volt, a magasan elhelyezkedő súlypont miatt a rakétát szállító/indító jármű erős kilengése, ami miatt a amúgy sem túl jelentős 40 km/óra haladási sebessége 20-ra kellett korlátozni – jobb a békesség alapon. Ami seregünk a szokásos, félrevezető megnevezésű, 13. Harckocsi Felderítő Század kötelékében álltak hadrendben. Ez a rakéta 45 km távolságra vihette el a töltetét. 1963-ban állt fel ez az egység. Később aztán beléptek a „Luna M”-ek is.
A LUNA-ról egyetlen használható videót találtam: https://yandex.ru/video/preview/15719483292687556896 . Itt a különféle filmekből összevágott anyagot szép, érzelmetes dal kíséri. Ez ne tévesszen meg senkit! Ettől még ahová ez a rakéta odacsapott, ott fű nem nőtt még akkor sem, ha csak a hagyományos törltet jutott célba. Volt hozzá atomtöltet is! Annak robbanásai alá egy vidám kis nótácskát kevertek. Persze, hogy idegesek lettek az amerikaiak, amikor ezek megjelentek Kubában. Igaz, csak 12 indítójármű, de lett belőle világra szóló cirkusz.
Maga a rakéta 2300 kilós, amiből több mint 3 mázsa a robbanófej. Talán érdekes, hogy ennek a lassan muzeális értékű rakétának az észak-koreaiak által modernizált változatai megjelentek az ukrajnai frontokon, a népi Korea „testvéri segítségeként” az ukránok ellen bevetve.
Elhatároztam, hogy szeretnék egy ilyet 1:72-ben. Kerestem. Aki keres, az talál... vagy valami ilyesmi. A Frog-5 1:72-es változatát még nem gyártja senki műanyagból. (1:35-ben van!) Bár, amilyen szerencsém van, amikorra a jó ideje megrendelt készlet a távoli sztyeppékről megérkezik, már jön is a Trumpi műanyag készlete. Volt már ilyen. Műgyantából sem túl hosszú a sor. A W-Model termékskálájában akadtam rá. Tőlük már rendeltem akkor éppen egy „Krug”-ot.
Nagyjából nyolc hónapja rendeltem meg egy makettkészletet, az akkor
Grúziában székelő makettgyártótól. Utána hosszú ideig csend. Minden kapcsolat megszakadt. Eltűnt a honlap, nem frissült a face-oldal is. Kezdtem keresztet (csillagot?) vetni az elutalt összegre. Persze, ha minden egyszerűen menne, direkt unalmas lehetne az élet. Ez jutott eszembe, amikor megérkezett egy lassan már nem is várt üzenet. Olyasmit gyárt, amit – eddig a napig – más nem.
Tudom, hogy vannak országok, ahonnan macerás, vagy akár kockázatos is a rendelés, de hadd legyen! Pillanatnyilag az ’23 augusztusában megrendelt készletet Gyima március 6-án postára. Ma, tíz nappal később a nyomkövetés jelzése alapján Nemzetközi Posta Kicserélő Központban átesett a vámoláson. Szóval, ha minden igaz, belátható idő belül itt lehet. A facebook-on megtalálható leírás alapján a doboz tartalmazza a 9-es, azaz hagyományos robbanófejet és a 10-es, azaz a nukleáris robbanófejet megjelenítő alkatrészt is.
Miután a csomag megérkezett, világossá vált, hogy ezeket az alkatrészeket nem fogom egyhamar meglátni. A szinte bombabiztos csomagolásból egy „SNUR”-radar, egy 1s92, 3D nyomtatású alkatrészei kerültek elő. Ezek, ha jól tudom a „Kub” rakéták célra vezetésére használják.
Így a „Luna” építéséről szóló történet egy későbbi időpontban folytatódik. Kár!
Nos, a buli folytatódik 2024. július elején. A hallagatás megtört és kaptam egy azonosító számot, amit egy moszkvai postahivatal adott a Gyima által feladott csomagra. Ha ez így igaz, akkor nagyjából két hét, amire a két posta+ a vám elrendezi a dolgokat. Meglátjuk, ha meglátjuk. Majd mesélek, milyen egy „világjárt” makettkészlet összeállítása.
forrás:
- Ракетный комплекс 2К6 «Луна» на шасси плавающего танка ПТ-76. Очень редкая штука (https://dzen.ru/a/YlGsHncoOCxxK5eL)
Az első, mai értelemben vett föld-föld ballisztikus rakéta a német V-2 volt. Persze létezett a rakétafegyverzet egy másik iránya is, ami a szovjet „Katyusák”-ban csúcsosodott ki.
A ’48-as szabadságharcban a röppentyűk alkalmazására is találunk nem egy példát.
Nos, a szovjetek 1953-ban kezdtek kísérletezni a rakétával, majd az egészet felpakolták az 1960-tól a „Barrikádi” gyárban készített PT-76 alvázára. Így, ha nagyon muszáj volt, úszhatott is a kicsike. (Bár „töltve” nagyon instabil volt.) Nagyjából ekkorra jutottak el az atomfegyvereket tervező szovjet mérnökök addig, hogy 415mm átmérőjű rakétába bele tudtak építeni egy taktikai atomtöltetet. Ennek 10 kt robbanóereje volt, ami harmadával kevesebb a Hirosimára ledobott bombáénál. Mind e mellé készítettek egy rakétaszállítót is, ami két rakétát cipelhetett az indítóállványos eszköz után. Ebben az összeállításban 1960-tól állt hadrendbe. Az egész rendszer műszaki háttereként összeállították a „Sztyepp” elnevezésű tábori, műszaki állomást. A komplexum a méretei alapján szállítható volt An-22 szállítógépekkel is.
Maga a rakéta szilárd hajóanyagú volt, így gyorsabban indításra kész helyzetbe lehetett hozni, mint a folyékony hajtóanyagú rakétákat. Ez az idő 7 perc volt a lőállás elfoglalásától számítva.
A Magyar Néphadseregben is alkalmazott föld-föld rakétákat. Kisebb és valamivel nagyobb hatósugarú, alapvetően szovjet gyártmányú eszközök voltak ezek, amiknek adott esetben csapást kellett volna mérni a gaz támadókra. Érdekes, hogy az orosz források használóként csak az NDK, Lengyelország, KNDK, Románia és Kuba hadseregeit sorolják fel, a magyart nem. Ezek közül a Frog-5, „leánykori nevén” a 2K6 „Luna” komplexum, ahol 3P9 rakétát, amit a tervezői egy PT-76-os alvázra épített hordozóra álmodtak meg. Gyenge pontja volt, a magasan elhelyezkedő súlypont miatt a rakétát szállító/indító jármű erős kilengése, ami miatt a amúgy sem túl jelentős 40 km/óra haladási sebessége 20-ra kellett korlátozni – jobb a békesség alapon. Ami seregünk a szokásos, félrevezető megnevezésű, 13. Harckocsi Felderítő Század kötelékében álltak hadrendben. Ez a rakéta 45 km távolságra vihette el a töltetét. 1963-ban állt fel ez az egység. Később aztán beléptek a „Luna M”-ek is.
A LUNA-ról egyetlen használható videót találtam: https://yandex.ru/video/preview/15719483292687556896 . Itt a különféle filmekből összevágott anyagot szép, érzelmetes dal kíséri. Ez ne tévesszen meg senkit! Ettől még ahová ez a rakéta odacsapott, ott fű nem nőtt még akkor sem, ha csak a hagyományos törltet jutott célba. Volt hozzá atomtöltet is! Annak robbanásai alá egy vidám kis nótácskát kevertek. Persze, hogy idegesek lettek az amerikaiak, amikor ezek megjelentek Kubában. Igaz, csak 12 indítójármű, de lett belőle világra szóló cirkusz.
Maga a rakéta 2300 kilós, amiből több mint 3 mázsa a robbanófej. Talán érdekes, hogy ennek a lassan muzeális értékű rakétának az észak-koreaiak által modernizált változatai megjelentek az ukrajnai frontokon, a népi Korea „testvéri segítségeként” az ukránok ellen bevetve.
Elhatároztam, hogy szeretnék egy ilyet 1:72-ben. Kerestem. Aki keres, az talál... vagy valami ilyesmi. A Frog-5 1:72-es változatát még nem gyártja senki műanyagból. (1:35-ben van!) Bár, amilyen szerencsém van, amikorra a jó ideje megrendelt készlet a távoli sztyeppékről megérkezik, már jön is a Trumpi műanyag készlete. Volt már ilyen. Műgyantából sem túl hosszú a sor. A W-Model termékskálájában akadtam rá. Tőlük már rendeltem akkor éppen egy „Krug”-ot.
Nagyjából nyolc hónapja rendeltem meg egy makettkészletet, az akkor
Grúziában székelő makettgyártótól. Utána hosszú ideig csend. Minden kapcsolat megszakadt. Eltűnt a honlap, nem frissült a face-oldal is. Kezdtem keresztet (csillagot?) vetni az elutalt összegre. Persze, ha minden egyszerűen menne, direkt unalmas lehetne az élet. Ez jutott eszembe, amikor megérkezett egy lassan már nem is várt üzenet. Olyasmit gyárt, amit – eddig a napig – más nem.
Tudom, hogy vannak országok, ahonnan macerás, vagy akár kockázatos is a rendelés, de hadd legyen! Pillanatnyilag az ’23 augusztusában megrendelt készletet Gyima március 6-án postára. Ma, tíz nappal később a nyomkövetés jelzése alapján Nemzetközi Posta Kicserélő Központban átesett a vámoláson. Szóval, ha minden igaz, belátható idő belül itt lehet. A facebook-on megtalálható leírás alapján a doboz tartalmazza a 9-es, azaz hagyományos robbanófejet és a 10-es, azaz a nukleáris robbanófejet megjelenítő alkatrészt is.
Miután a csomag megérkezett, világossá vált, hogy ezeket az alkatrészeket nem fogom egyhamar meglátni. A szinte bombabiztos csomagolásból egy „SNUR”-radar, egy 1s92, 3D nyomtatású alkatrészei kerültek elő. Ezek, ha jól tudom a „Kub” rakéták célra vezetésére használják.
Így a „Luna” építéséről szóló történet egy későbbi időpontban folytatódik. Kár!
Nos, a buli folytatódik 2024. július elején. A hallagatás megtört és kaptam egy azonosító számot, amit egy moszkvai postahivatal adott a Gyima által feladott csomagra. Ha ez így igaz, akkor nagyjából két hét, amire a két posta+ a vám elrendezi a dolgokat. Meglátjuk, ha meglátjuk. Majd mesélek, milyen egy „világjárt” makettkészlet összeállítása.
forrás:
- Ракетный комплекс 2К6 «Луна» на шасси плавающего танка ПТ-76. Очень редкая штука (https://dzen.ru/a/YlGsHncoOCxxK5eL)
|
|
Luna_dobozkép
|
2024.03.16.
Utolsó módosítás: 2024.07.07.
Utolsó módosítás: 2024.07.07.