Az idő múlásával eltűntek a filmvászonról és a képernyőkről azok a szovjet hősök, akik „csak lőttek, de nem töltöttek”. Így megjelentek a makettkészletek között is azok a szerkentyűk, amik lőni ugyan nem lőttek, de nélkülük egy idő után azok sem tudtak harcolni, lőszer híján, akiknek ez volt az elsődleges feladatuk. A munkáim között nemrég megjelent a Luna rakéták szállítója. Most folytatódik a buli, a Krug-okat „etető” szállítójárművel. A W-model ’26-os katalógusában találtam ezt az érdekességet. Mivel a múltkor hosszú várakozás után (több mint egy év!) – Csehországból – sikerült beszereznem a Luna utántöltőjét, most valami hasonlóra fájdult meg a fogam. Szóval, a W-model kihozta a Krug Sa-4 töltésére kitalált jármű 1:72-es makettkészletét. Az alapjármű egy Ural-375D teherautó, amire elkészítették a spéci felépítményt. No, meg jár hozzá, egy Sa-4 rakéta is, hogy legyen mit hordozzon/emeljen ez a felépítmény. A cég honlapján láthatók alapján elkészíthető szállítási, illetve rakodási helyzetben a műgyanta 3D makettet. Megrendeltem Gyima barátomnál. Most pedig várom a kis csomagot. A kapott követési szám a holland postát jelöli meg, ahol két hetet várakozott a küldemény. Miért? Miért se? nem tudom. De ez után a csomagkövető az „úton” jelzést adta. Lassan 20 napja. Ekkor jelezte a rendszer, hogy a küldemény már Magyarországon van. Megérkezett! Szóval a türelem makettet terem! Egy korábbi maketthez megküldte a hibás alkatrész pótlását és a tulajdonképpeni készletet. Vannak még korrekt gyártók. Két dugig pakolt zacsiból az egyikben a majdnem készre öntött rakéta (az alsó stabilizátorszárny külön alkatrész), a másikban minden más, azaz a hordozójármű és az utántöltő felépítmény darabjai. Emellé egy látszólag üres zacsi. Ebben a jármű üvegezéséhez egy átlátszó lapocska rejtőzött. Plusz három A/4-es lapon az összeállítási útmutató. Az alkatrészek így első ránézésre rendben vannak. A másodikra is. Persze leltározással kezdtem, hiszen ömlesztett állapotban vannak az alkatrészek, de úgy tűnik minden van és mindenből annyi, amennyi kell. Ami nincs, igaz nem is ígérték az a matrica. Így valami más helyről kell a rakétára, illetve a járműre valamit kitalálnom. A kezdés nem egyszerű. Komoly figyelmet igényel az alkatrészek kiszabadítása a nyomtatási hálóból. Különösen ott kell figyelni, ahol az alkatrészeket nem lehet megkülönböztetni a levágásra kerülő fölöslegtől. Van, ahol az alkatrész enged. Így sikerült letörnöm a jobb oldalon két kerékagyat. Miután kibosszankodtam magamat, a csonkokat és az agyakat is megfúrtam és vékony dróttal rögzítettem össze, lévén, hogy ezek teherviselő elemek eléggé tömör műgyanta elemek alatt. Összességében a többórás munka után már látszottak a darabok. Felületük szépen kidolgozott. A háló tapadási pontjait fimon csiszolópapírral el lehetett tüntetni. Aztán kezdődhet az építés! Kicsit több infó jó volna az Ural platójának és a daru összeszereléséhez. De valahogyan majd kitalálom. Ugyanis a daru félkör alakú alkatrészét semmilyen módon nem lehet átszuszakolni az emelő szerkezet erre a célra kialakított nyíláson. Végül levágtam azt a végződést, ami akadályozta a manővert, majd áttolva a nyíláson, visszaragasztottam. Lesz munka a vezetőfülkével is. De az a kisebbik feladat. Maga a daru összerakása és a két letalpaló részhez rögzítése kíván nagyobb figyelmet. Lehetséges, hogy korai volt a nagy örömködés. Megnézve a kapott kerekeket, amit ugye három tengelyre kell feltenni, plusz a pótkerék, a bordázattal akadnak gondok. A hét, amúgy egész jól kinéző kerék bordázata kettő az öthöz. Azaz egy egyik irányú bordázattal bíró kerékből eggyel kevesebb, a másik irányúból eggyel többet küldött az én Gyima barátom. Most vagy megpróbálok a maradékosban találni egy URAL kereket, ami esetleg éppen ilyen bordázatú, vagy kifúrom a kerékagyat és „megfordítom” az irányt aztán valamilyen módon pótolom a kifúrt agyat (agyafúrt egy makett lesz ez?), esetleg megpróbálhatom legyártatni 3D-vel. Mert az az opció, hogy hibás iránnyal felrakom, szóba sem jöhet. A legegyszerűbb megoldás jött be. A maradékosban találtam néhány kereket. Az egyiknek a bordázat irány pontosan megfelelő. Szóval, hajrá, tovább! Lefújtam őket feketével, majd felhasználtam a T-160-hoz kapott maszkoló karikákat. Így kevéssé maszatolom össze a kerekeket, miután megadta magát a szórópisztolyom. Gond akadt a méretezéssel. Amennyiben az összeállítási útmutatóban megrajzolt módon állítom össze a darut, a plató jó milliméterrel magasabb, mint a hozzá csatlakoztatni való létraalváz. Nem valószínű, hogy a plató elemelkedne a két talp leengedése után.

Dobozkép

összeállítási rajz 1

összeállítási rajz 2

összeállítási rajz 3

A rakéta teljesen "behálózva"

alkatrészek 2.

alkatrészek 1.

A rakéta, konyhakészen

Az alváz a "műtét" után

Letisztítva

Összeáll a daru

A szürke kész

Színezve

Felfüggesztő gerendával

Száradnak a kis ablakok. (faragasztó)

Lassan összeállnak a nagyobb darabok

Na, még egy pici!

Töltésre készen

Némi javítás a festésen

2026.05.22.
Utolsó módosítás: 2026.08.19.

Értékeld a cikket! ?

A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció

Szólj hozzá! ?

Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció