38M Toldi 1 A20
1:35, HobbyBoss
No.82477 (2012)
Pintér György - Múzeumi krimik
Lánctalp: Friul ATL-128
Szeretném bemutatni legújabb makettemet, a Toldi 1-es, magyar könnyű tankot.
A járműről (forrás: Wikipédia):
A 38M Toldi I a Magyar Királyi Honvédség által rendszerbe állított második világháborús, magyar gyártmányú könnyűharckocsi volt, a Toldi-harckocsicsalád első tagja. 1942-től a típust 38M Toldi A.20, illetve 38M Toldi A.40 néven tartották nyilván főfegyverzete alapján, megkülönböztetésül a Toldi II-től.
A svéd Landsverk gyár L–60 modellje alapján készült, amelynek licencét 1938-ban vásárolta meg a MÁVAG és a Ganz gyár. Az alapmodellen csak a fegyverzetet cserélték le, hogy biztosítani tudják a lőszer-utánpótlást. Az Ausztriából kölcsönzött L-60-ast 1937. augusztus 17-én tesztelték a magyar fejlesztésű V-4-gyel együtt. Fegyverzet és védettség tekintetében a magyar modellt nem múlta felül[1], de mozgékonyságban igen, ezért ez a kisharckocsi is rendszerbeállításra került.
A svéd Landsverk Művek a magyarországi tesztek és a magyar javaslatok figyelembe vételével megtervezte a vezetőtér ergonómikusabb változatát, és a megerősített lengéscsillapítást. A toronyba az eredetileg tervezett 25 mm-es Bofors géppuskát nem lehetett elhelyezni. Az eredeti svéd géppuskát beszerzési nehézségek miatt nem választhatták, ezért került beépítésre a 36 M típusú 20 mm-es gyalogsági géppuska. Ez a géppuska is kompromisszumokkal járt, mivel a hozzá tartozó tölténytár nem fért el a toronyban, így ahhoz új tölténytárat kellett gyártani.
1938. májusában 38 M R/5 típusú rádiókkal látták el a harckocsit, és rendszeresítették. A rádiók nagy hatótávolságúak voltak, terepviszonyoktól függően távbeszélő üzemmódban 2-15, távírómódban pedig 6–30 km-es.
A HM 1939. februárjában rendszeresítette és rendelte meg a harckocsit. A két első példányt 1940. április 13-án vette át a katonai átvevő bizottság, június 10-ig újabb 20, június végéig pedig még 20 darab készült el a MÁVAG-ban. A torziós rugók és az optikai berendezések hiánya miatt a gyártás júniusban leállt. 1941 márciusában készült el a megrendelt Toldi-széria utolsó példánya. Ez idő alatt mintegy kétszáz különböző felszereltségű Toldi harckocsi épült. A leggyakoribb meghibásodás a páncélrepedés és a torziós rugók törése volt. A legelső darabok közül 1940 júniusáig 16 páncélrepedés és 47 rugótörés fordult elő.
A második világháború első szakaszában a Toldik sikeresen harcoltak a Jugoszlávia és a Szovjetunió elleni hadjáratokban. Alapvető hiányossága, hogy csak nehézgéppuskával rendelkezett, amellyel ellenséges páncélosok ellen hatástalan volt. A háború második felében már a gyalogság (élőerő) elleni harcban is sokszor alulmaradt, az egyre hatékonyabb páncéltörő fegyverek miatt a harckocsi elavult. 1942-től főként felderítési feladatokra alkalmazták, ahol jó rádióiknak és megfelelő terepjáró képességüknek köszönhetően még jó szolgálatot tettek.
A harckocsi fegyverzetét 37M 40 mm-es, L/25 űrmérethosszú harckocsiágyúval egészítették ki. A harckocsit 1942-ben modernizálták, de a teljes körű korszerűsítés helyett csak a fő fegyverzet lecserélésére, egy 40 mm-es 42 M típusú ágyú beépítésére volt mód. A módosított változat a 42M Toldi II típusjelzést kapta. 1943 elejétől 1944 áprilisáig 80 db Toldi I-t alakítottak át Toldi II kivitelűre.
Összesen 190 darab készült a típusból. Személyzete 3 fő . Hossza 4.75, szélessége 2.14, magassága 1.87 méter. Tömege 8.5 tonna. Elől 23-33, oldalt 13, hátul 6-7 milliméter. A tankot a 155 lőerős benzines motor hajtotta. Maximális sebessége 50 km/h.
A makettről:
Ez a tank megint elüt a profilomtól, de szerettem volna valami magyar vonatkozásút is összerakni. Ugyan nem saját fejlesztés és nem is volt nagy szerepe a háború során, ám az építés közben egyre jobban megtetszett a formája. HobbyBoss makett még nem raktam össze, de nagyon pozitív benyomást tett rá. Megkockáztatom, eddigi működésem során ez bizonyult a legpontosabb makettnek, mellyel találkoztam. Egyetlen egyszer kellett hézag tömítenem, minden alkatrész tökéletesen beugrott a helyére.
Pontatlanság azért van rajta, ugyanis a fényszórókat védő fém keret nem teljesen olyan, mint amit az archív képeken láttam, illetve a lámpabúrákat igazán készíthették volna átlátszó műanyagból. A három fényszóró közül a középsőhöz, vagyis a legnagyobbhoz így öntenem kellett egy áttetsző búrát epoxiból.
Festéshez nagy segítség volt, hogy színes képet mellékelt a gyártó. Gunze, illetve AK festékekkel dolgoztam ez alkalommal. Az AK festékkel nem volt eddig tapasztalatom. Meg is látszik néhol a tankon. Sajnos rutintalanságomnak köszönhetően néhol nem lett a legszebb a felület.
A sárgához Gunze H66 Sandy Brown és H1 White keverékét használtam, a zöldhöz AK 031 Russian 4BO Base-t, a vöröshöz Gunze H47 Red brown-t. A fegyverhez AK798 Gun metalt.
Az alvázat oldalról barna festékkel fröcsköltem be a sárfelverődés miatt. A kipufogónál pedig metál színre vittem fel hajlakkos technikával a sárga alapszínt, majd koptattam, erre jött vörös pasztellkréta, hogy ne legyen olyan sima a felület a rozsda hatás kedvéért.
Kapott egy olajfestékes bemosást, majd jöhetett a chiping. A sárhányók sarkainál jött egy kis grafitceruza. Gyárilag kvázi szemenkénti lánctalpat mellékeltek, amit megpróbáltam ugyan életre kelteni, de gyorsan feladtam, és inkább rendeltem hozzá Friul lánctalpat.
A sarazáshoz most megint kipróbáltam valami újat. Homokot kevertem össze a múltkor már alkalmazott Deco 3D akrill festékkel és ehhez keverve különböző mennyiségű pasztellkréta port, próbáltam egy sötétebb és egy világosabb tónusú sarat összeállítani, és ezt vegyesen felvinni, hogy ne legyen annyira homogén.
A matt lakkot sajnos egy kicsit túlzásba vittem. Őszintén szólva, az elején nem néztem ki sokat a tankból, de menet közben megjött hozzá a kedvem. Nyilván nagyon sok hiba maradt rajta, de talán ez eddigi legpontosabb munkám.
Szeretném bemutatni legújabb makettemet, a Toldi 1-es, magyar könnyű tankot.
A járműről (forrás: Wikipédia):
A 38M Toldi I a Magyar Királyi Honvédség által rendszerbe állított második világháborús, magyar gyártmányú könnyűharckocsi volt, a Toldi-harckocsicsalád első tagja. 1942-től a típust 38M Toldi A.20, illetve 38M Toldi A.40 néven tartották nyilván főfegyverzete alapján, megkülönböztetésül a Toldi II-től.
A svéd Landsverk gyár L–60 modellje alapján készült, amelynek licencét 1938-ban vásárolta meg a MÁVAG és a Ganz gyár. Az alapmodellen csak a fegyverzetet cserélték le, hogy biztosítani tudják a lőszer-utánpótlást. Az Ausztriából kölcsönzött L-60-ast 1937. augusztus 17-én tesztelték a magyar fejlesztésű V-4-gyel együtt. Fegyverzet és védettség tekintetében a magyar modellt nem múlta felül[1], de mozgékonyságban igen, ezért ez a kisharckocsi is rendszerbeállításra került.
A svéd Landsverk Művek a magyarországi tesztek és a magyar javaslatok figyelembe vételével megtervezte a vezetőtér ergonómikusabb változatát, és a megerősített lengéscsillapítást. A toronyba az eredetileg tervezett 25 mm-es Bofors géppuskát nem lehetett elhelyezni. Az eredeti svéd géppuskát beszerzési nehézségek miatt nem választhatták, ezért került beépítésre a 36 M típusú 20 mm-es gyalogsági géppuska. Ez a géppuska is kompromisszumokkal járt, mivel a hozzá tartozó tölténytár nem fért el a toronyban, így ahhoz új tölténytárat kellett gyártani.
1938. májusában 38 M R/5 típusú rádiókkal látták el a harckocsit, és rendszeresítették. A rádiók nagy hatótávolságúak voltak, terepviszonyoktól függően távbeszélő üzemmódban 2-15, távírómódban pedig 6–30 km-es.
A HM 1939. februárjában rendszeresítette és rendelte meg a harckocsit. A két első példányt 1940. április 13-án vette át a katonai átvevő bizottság, június 10-ig újabb 20, június végéig pedig még 20 darab készült el a MÁVAG-ban. A torziós rugók és az optikai berendezések hiánya miatt a gyártás júniusban leállt. 1941 márciusában készült el a megrendelt Toldi-széria utolsó példánya. Ez idő alatt mintegy kétszáz különböző felszereltségű Toldi harckocsi épült. A leggyakoribb meghibásodás a páncélrepedés és a torziós rugók törése volt. A legelső darabok közül 1940 júniusáig 16 páncélrepedés és 47 rugótörés fordult elő.
A második világháború első szakaszában a Toldik sikeresen harcoltak a Jugoszlávia és a Szovjetunió elleni hadjáratokban. Alapvető hiányossága, hogy csak nehézgéppuskával rendelkezett, amellyel ellenséges páncélosok ellen hatástalan volt. A háború második felében már a gyalogság (élőerő) elleni harcban is sokszor alulmaradt, az egyre hatékonyabb páncéltörő fegyverek miatt a harckocsi elavult. 1942-től főként felderítési feladatokra alkalmazták, ahol jó rádióiknak és megfelelő terepjáró képességüknek köszönhetően még jó szolgálatot tettek.
A harckocsi fegyverzetét 37M 40 mm-es, L/25 űrmérethosszú harckocsiágyúval egészítették ki. A harckocsit 1942-ben modernizálták, de a teljes körű korszerűsítés helyett csak a fő fegyverzet lecserélésére, egy 40 mm-es 42 M típusú ágyú beépítésére volt mód. A módosított változat a 42M Toldi II típusjelzést kapta. 1943 elejétől 1944 áprilisáig 80 db Toldi I-t alakítottak át Toldi II kivitelűre.
Összesen 190 darab készült a típusból. Személyzete 3 fő . Hossza 4.75, szélessége 2.14, magassága 1.87 méter. Tömege 8.5 tonna. Elől 23-33, oldalt 13, hátul 6-7 milliméter. A tankot a 155 lőerős benzines motor hajtotta. Maximális sebessége 50 km/h.
A makettről:
Ez a tank megint elüt a profilomtól, de szerettem volna valami magyar vonatkozásút is összerakni. Ugyan nem saját fejlesztés és nem is volt nagy szerepe a háború során, ám az építés közben egyre jobban megtetszett a formája. HobbyBoss makett még nem raktam össze, de nagyon pozitív benyomást tett rá. Megkockáztatom, eddigi működésem során ez bizonyult a legpontosabb makettnek, mellyel találkoztam. Egyetlen egyszer kellett hézag tömítenem, minden alkatrész tökéletesen beugrott a helyére.
Pontatlanság azért van rajta, ugyanis a fényszórókat védő fém keret nem teljesen olyan, mint amit az archív képeken láttam, illetve a lámpabúrákat igazán készíthették volna átlátszó műanyagból. A három fényszóró közül a középsőhöz, vagyis a legnagyobbhoz így öntenem kellett egy áttetsző búrát epoxiból.
Festéshez nagy segítség volt, hogy színes képet mellékelt a gyártó. Gunze, illetve AK festékekkel dolgoztam ez alkalommal. Az AK festékkel nem volt eddig tapasztalatom. Meg is látszik néhol a tankon. Sajnos rutintalanságomnak köszönhetően néhol nem lett a legszebb a felület.
A sárgához Gunze H66 Sandy Brown és H1 White keverékét használtam, a zöldhöz AK 031 Russian 4BO Base-t, a vöröshöz Gunze H47 Red brown-t. A fegyverhez AK798 Gun metalt.
Az alvázat oldalról barna festékkel fröcsköltem be a sárfelverődés miatt. A kipufogónál pedig metál színre vittem fel hajlakkos technikával a sárga alapszínt, majd koptattam, erre jött vörös pasztellkréta, hogy ne legyen olyan sima a felület a rozsda hatás kedvéért.
Kapott egy olajfestékes bemosást, majd jöhetett a chiping. A sárhányók sarkainál jött egy kis grafitceruza. Gyárilag kvázi szemenkénti lánctalpat mellékeltek, amit megpróbáltam ugyan életre kelteni, de gyorsan feladtam, és inkább rendeltem hozzá Friul lánctalpat.
A sarazáshoz most megint kipróbáltam valami újat. Homokot kevertem össze a múltkor már alkalmazott Deco 3D akrill festékkel és ehhez keverve különböző mennyiségű pasztellkréta port, próbáltam egy sötétebb és egy világosabb tónusú sarat összeállítani, és ezt vegyesen felvinni, hogy ne legyen annyira homogén.
A matt lakkot sajnos egy kicsit túlzásba vittem. Őszintén szólva, az elején nem néztem ki sokat a tankból, de menet közben megjött hozzá a kedvem. Nyilván nagyon sok hiba maradt rajta, de talán ez eddigi legpontosabb munkám.
|
|
P1020887
|
|
|
P1020891
|
|
|
P1020892
|
|
|
P1020894
|
|
|
P1020895
|
|
|
P1020898
|
|
|
P1020899
|
|
|
P1020903
|
|
|
P1020905
|
|
|
P1020906
|
2015.06.20.