40/43M Zrínyi II 105mm rohamlöveg
1:35, Bronco
No.CB35036 (2012)
Pintér György - Múzeumi krimik
2015 júniusában fejeztem be az előző makettemet, azóta úgy alakult, hogy félretettem egy kicsit ezt a hobbit. Két és fél hónappal ezelőtt jött a határozott vágyam, hogy újra építsek valamit.
A valami pedig nem más lett, mint a magyar Zrínyi rohamlöveg. Ez a makett remekül illik az előzőleg összerakott Toldi makettemhez.
Ez az első Bronco makettem, és nem is lettem Bronco rajongó, de erről részletesebben később. Haladjunk sorban, ahogy az itt írt cikkeimben szoktam!
A járműről (forrás wikipédia):
1942-ben a Magyar Királyi Honvédség vezérkarában felmerült az igény egy rohamlöveg-család fejlesztésére. Ennek a fegyvernemnek a kiválóságát a német rohamlöveg-osztályok StuG III-asai által elért eredmények is igazolták. A Honvédelmi Minisztérium két fajta önjáró lövegre adta le a rendelést: a Zrínyi I-re hosszú csövű 75 mm-es löveggel, és a Zrínyi II-re 40 M. 10,5 cm-es tarackkal felszerelve.
A sikeres tereppróbák után a 105 mm-es löveggel felszerelt Zrínyi II rohamlöveg sorozatgyártását 1943 tavaszán kezdték meg. A Minisztérium összesen 300 darabra adott megrendelést, melyekből 50 darabot kellett 1944 végére leszállítania a Weiss Manfréd gyárnak. Az 1945-re tervezett, nemkülönben 50 darabos Zrínyi II-es típusú rohamlövegek legyártását is megkezdték, ugyanis az így felszabaduló időt a Zrínyi I-es fejlesztésére és gyártására fordíthatták. 1943-45-ig a Zrínyi II rohamlövegből kb. 60 példány, a Zrínyi I-ből pedig egy prototípus épült a Weiss Manfréd, illetve a Ganz gyár üzemeiben.
A Zrínyi II rohamtarack első példányai 1944 tavaszán az 1. Magyar Hadsereg kötelékében már a keleti fronton, Galíciában harcoltak a Vörös Hadsereg csapatai ellen. A rohamtarackok itt néhány – a háború végkimeneteléhez képest jelentéktelen – győzelmet arattak. A rohamtarackok a tordai csatában megsemmisítettek 18 T-34 típusú szovjet közepes harckocsit, míg a Zrínyi II-es típusú rohamtarackok közül csak 6 darabot tettek harcképtelenné a szovjet páncélosok [1]. Később ezeket a rohamlövegeket Bozsoki János próbaszolgálatos zászlós rohamtarackjával elvontatta, így meg tudták javítani őket. Bozsoki zászlós tettéért megkapta a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet. A Zrínyik Budapest védelménél is kiválóan szerepeltek Billnitzer Ernő tábornok parancsnoksága alatt [2]. A Zrínyi I-es prototípusa nem vett részt a harcokban.
A Zrínyiket a tervek szerint rohamtüzérosztályokba szervezték volna. Egy ilyen osztály három ütegből állt (ütegenként 10 harcjárművel), valamint a háromból kettő 7,5 cm-es Zrínyi I-es rohamlövegekkel, a harmadik pedig a 105 mm-es Zrínyi II rohamtarackokkal lett volna ellátva, ezen kívül a rohamlövegosztály törzse is kapott volna 1 db parancsnoki Zrínyit, így egy rohamtüzérosztály 31 járműből állt volna. Első körben nyolc rohamtüzérosztály került felállításra (1., 7., 10., 13., 16., 20., 24. és 25.) 1943-44 folyamán, de a gyártás lassúsága miatt 1944-re csak az 1. és 10. rohamtüzérosztályokat tudták Zrínyikkel ellátni, ezeket sem mindig a hadrendben előírt mennyiséggel vagy típusokkal (az 1. rto. csak a 2. és 3. ütegével indult Galíciába; 75 mm-es rohamlövegek hiánya miatt pedig minden üteg az itt tárgyalt 105 mm-es tarackos változatból kapott). Egyébként a 7. rohamtüzérosztályt német StuG. III rohamlövegekkel, a 20.-at, valamint részben a 16. és 24. rohamtüzérosztályokat (utóbbi kettőnek csak két-két ütegét) pedig Hetzer vadászpáncélosokkal látták el. A többi rohamtüzérosztály nem jutott semmilyen harcjárműhöz, ezért jobb esetben 7,5 cm-es gépvontatású páncéltörő ágyúkkal rendelkeztek, rosszabb esetben pedig hagyományos gyalogságként kerültek alkalmazásra.
1944 nyarán még töretlenül folyt a sorozatgyártás, amikor pusztító légitámadás érte a Weiss Manfréd gyárat, és a csarnokban lévő félkész Zrínyi rohamlövegeket és a gépsorokat megsemmisítették a bombák. A még javítható alkatrészeket a Ganz gyárba szállították, és ott újabb 6 darab rohamlöveget szereltek össze. Napjainkban csupán egyetlen Zrínyi II rohamtarack létezik a világon, ezt a Moszkva melletti kubinkai harckocsimúzeumban őrzik.
Személyzet: 4 fő
Hosszúság: 5,5 m
Szélesség: 2,9 m
Magasság: 1,9 m
Súly: 21,6 t
Páncélzat: 75-15 mm
Elsődleges fegyverzet: 105 mm 40/43M típusú tarack
Sebesség: 43 km/h
Hatótávolság: 220 km
A makettről és az építésről:
A makett előzetesen nagyon jók voltak a benyomásaim. Felületesen átnézve, még építés előtt az volt a benyomásom, hogy egy kimondottan szép kitt, tele sok extrával, sok fotómaratással, sok kis kiegészítővel, matricával.
A leírás részletes, aprólékos, igényes, jól magyarázza el, hogy mi, hová kerül. Az építés megkezdése után azonban bőségesen jöttek elő hiányosságok, ami miatt részemről a kerülendő kategóriába kerül a jövőben a Bronco márka.
Amit csak az építés elkezdése után vettem észre, hogy a makett kidolgozottsága nagyon eltérő. A 105 milliméteres tarack összerakásánál kezdtem észlelni, hogy valami nagyon nem stimmel. A löveg ugyanis nagyon szépen kidolgozott, ám két igen nagy gond van vele.
Először is nem látszik. Akárhogy is igyekszik az ember, a makett normális, tehát nem robbantott összerakása esetén ebből a lövegből az ég világon semmi sem látszik. Hiába hagynál nyitva pár ajtót, nem látszik, túl kicsit az ajtók, nincs fény.
Másodszor a löveg abból kifolyólag, hogy tökéletesen működő, vagyis a fogaskerekek forognak, minden teszi a dolgát, nagyon gyenge.
Első ötlettől vezérelve tartottam magam a minden működik koncepcióhoz, de nagyon gyorsan rájöttem, hogyha így teszek, akkor a teljesen összerakott makett végső stádiumában a löveg tengelye kiugrik a helyéről, beesik a tank testébe és lesz egy nagyon hosszasan összerakott műanyagdarabom.
Vagyis véleményem szerint a készítőknek meg kellett volna hozni a döntést, miszerint kívülről egy nagyon jól kinéző,nem élethű, de stabilan működő konstrukciót választanak, vagy ha már ennyire jó kidolgoznak bizonyos elemeket, akkor nem végeznek félmunkát és mindent kidolgoznak, ami látszódhat.
Ugyanis a probléma ott kezdődik, hogy ha valahogy kinyitok mindent a maketten, akkor összességében a belső kidogozottság nem üti meg a szintet. Nincs motor, meghajtás. Van ülés, botkormány, pedálok, de nincs padló.
Tehát én a minden nyílást lezár variáció mellett döntöttem és rögzítettem a löveget. Ez, tekintette a befektetett energiára, elég lehangolóvá teszi a makettet összességében.
Másik problémát a lánctalp jelentette. Szemenkénti, működő lánctalpnak szánták, ami elvileg összepattan, de nem marad úgy, mert a műanyag minősége miatt a pöckök azonnal törnek. Ezért úgy döntöttem, cserélem Friul lánctalpra.
Sajnos a Friul lánctalp viszont nagyon nem illett a hajtó kerékre, az eltérő méretek miatt, szóval kénytelen voltam mégis a sajátját használni. Viszont ezt a döntést akkor kellet meghozom, amikor a makett már minimális hely volt sárhányó miatt.
A lánctalp felszenvedése után már egészen szépen összeállt a makett. A festéshez alapozás képpen a szokásos Revell zománc 9+91-et, a tank alapszínéhez az AK031, a bemosáshoz és a weatheringhez olajfestéket, míg a sár felhordáshoz pasztellkréta port használtam.
Összességében:
Alapvetően voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy ez nem lesz egy szép makett. Fokozatosan szerettem bele a járműbe minden szempontból. Rá kellett jöjjek, hogy ez egy nagyon szép formájú harci eszköz. Igaz, a szegecselt konstrukció már az építés pillanatában is elavultnak számított. Illetve vannak rajta olyan anomáliák, miszerint az első és a hátsó kerék is fogas, aminek egyáltalán nem értem a jelentőségét, hiszen a hajtott kerék szokott olyan lenni.
Ám egy határozottan életképes, a páncélzat döntöttségéből fakadóan, jó effektív páncélzattal bíró harci járműről beszélhetünk.
Ráadásul ezt gyönyörűen megkoronázza az egyébként fotómaratással megoldott köténypáncél, ami már az elején nagyon, de nagyon megtetszett.
Szóval ez egy szép nagy jármű, amire igazán büszkék lehetünk.
A valami pedig nem más lett, mint a magyar Zrínyi rohamlöveg. Ez a makett remekül illik az előzőleg összerakott Toldi makettemhez.
Ez az első Bronco makettem, és nem is lettem Bronco rajongó, de erről részletesebben később. Haladjunk sorban, ahogy az itt írt cikkeimben szoktam!
A járműről (forrás wikipédia):
1942-ben a Magyar Királyi Honvédség vezérkarában felmerült az igény egy rohamlöveg-család fejlesztésére. Ennek a fegyvernemnek a kiválóságát a német rohamlöveg-osztályok StuG III-asai által elért eredmények is igazolták. A Honvédelmi Minisztérium két fajta önjáró lövegre adta le a rendelést: a Zrínyi I-re hosszú csövű 75 mm-es löveggel, és a Zrínyi II-re 40 M. 10,5 cm-es tarackkal felszerelve.
A sikeres tereppróbák után a 105 mm-es löveggel felszerelt Zrínyi II rohamlöveg sorozatgyártását 1943 tavaszán kezdték meg. A Minisztérium összesen 300 darabra adott megrendelést, melyekből 50 darabot kellett 1944 végére leszállítania a Weiss Manfréd gyárnak. Az 1945-re tervezett, nemkülönben 50 darabos Zrínyi II-es típusú rohamlövegek legyártását is megkezdték, ugyanis az így felszabaduló időt a Zrínyi I-es fejlesztésére és gyártására fordíthatták. 1943-45-ig a Zrínyi II rohamlövegből kb. 60 példány, a Zrínyi I-ből pedig egy prototípus épült a Weiss Manfréd, illetve a Ganz gyár üzemeiben.
A Zrínyi II rohamtarack első példányai 1944 tavaszán az 1. Magyar Hadsereg kötelékében már a keleti fronton, Galíciában harcoltak a Vörös Hadsereg csapatai ellen. A rohamtarackok itt néhány – a háború végkimeneteléhez képest jelentéktelen – győzelmet arattak. A rohamtarackok a tordai csatában megsemmisítettek 18 T-34 típusú szovjet közepes harckocsit, míg a Zrínyi II-es típusú rohamtarackok közül csak 6 darabot tettek harcképtelenné a szovjet páncélosok [1]. Később ezeket a rohamlövegeket Bozsoki János próbaszolgálatos zászlós rohamtarackjával elvontatta, így meg tudták javítani őket. Bozsoki zászlós tettéért megkapta a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet. A Zrínyik Budapest védelménél is kiválóan szerepeltek Billnitzer Ernő tábornok parancsnoksága alatt [2]. A Zrínyi I-es prototípusa nem vett részt a harcokban.
A Zrínyiket a tervek szerint rohamtüzérosztályokba szervezték volna. Egy ilyen osztály három ütegből állt (ütegenként 10 harcjárművel), valamint a háromból kettő 7,5 cm-es Zrínyi I-es rohamlövegekkel, a harmadik pedig a 105 mm-es Zrínyi II rohamtarackokkal lett volna ellátva, ezen kívül a rohamlövegosztály törzse is kapott volna 1 db parancsnoki Zrínyit, így egy rohamtüzérosztály 31 járműből állt volna. Első körben nyolc rohamtüzérosztály került felállításra (1., 7., 10., 13., 16., 20., 24. és 25.) 1943-44 folyamán, de a gyártás lassúsága miatt 1944-re csak az 1. és 10. rohamtüzérosztályokat tudták Zrínyikkel ellátni, ezeket sem mindig a hadrendben előírt mennyiséggel vagy típusokkal (az 1. rto. csak a 2. és 3. ütegével indult Galíciába; 75 mm-es rohamlövegek hiánya miatt pedig minden üteg az itt tárgyalt 105 mm-es tarackos változatból kapott). Egyébként a 7. rohamtüzérosztályt német StuG. III rohamlövegekkel, a 20.-at, valamint részben a 16. és 24. rohamtüzérosztályokat (utóbbi kettőnek csak két-két ütegét) pedig Hetzer vadászpáncélosokkal látták el. A többi rohamtüzérosztály nem jutott semmilyen harcjárműhöz, ezért jobb esetben 7,5 cm-es gépvontatású páncéltörő ágyúkkal rendelkeztek, rosszabb esetben pedig hagyományos gyalogságként kerültek alkalmazásra.
1944 nyarán még töretlenül folyt a sorozatgyártás, amikor pusztító légitámadás érte a Weiss Manfréd gyárat, és a csarnokban lévő félkész Zrínyi rohamlövegeket és a gépsorokat megsemmisítették a bombák. A még javítható alkatrészeket a Ganz gyárba szállították, és ott újabb 6 darab rohamlöveget szereltek össze. Napjainkban csupán egyetlen Zrínyi II rohamtarack létezik a világon, ezt a Moszkva melletti kubinkai harckocsimúzeumban őrzik.
Személyzet: 4 fő
Hosszúság: 5,5 m
Szélesség: 2,9 m
Magasság: 1,9 m
Súly: 21,6 t
Páncélzat: 75-15 mm
Elsődleges fegyverzet: 105 mm 40/43M típusú tarack
Sebesség: 43 km/h
Hatótávolság: 220 km
A makettről és az építésről:
A makett előzetesen nagyon jók voltak a benyomásaim. Felületesen átnézve, még építés előtt az volt a benyomásom, hogy egy kimondottan szép kitt, tele sok extrával, sok fotómaratással, sok kis kiegészítővel, matricával.
A leírás részletes, aprólékos, igényes, jól magyarázza el, hogy mi, hová kerül. Az építés megkezdése után azonban bőségesen jöttek elő hiányosságok, ami miatt részemről a kerülendő kategóriába kerül a jövőben a Bronco márka.
Amit csak az építés elkezdése után vettem észre, hogy a makett kidolgozottsága nagyon eltérő. A 105 milliméteres tarack összerakásánál kezdtem észlelni, hogy valami nagyon nem stimmel. A löveg ugyanis nagyon szépen kidolgozott, ám két igen nagy gond van vele.
Először is nem látszik. Akárhogy is igyekszik az ember, a makett normális, tehát nem robbantott összerakása esetén ebből a lövegből az ég világon semmi sem látszik. Hiába hagynál nyitva pár ajtót, nem látszik, túl kicsit az ajtók, nincs fény.
Másodszor a löveg abból kifolyólag, hogy tökéletesen működő, vagyis a fogaskerekek forognak, minden teszi a dolgát, nagyon gyenge.
Első ötlettől vezérelve tartottam magam a minden működik koncepcióhoz, de nagyon gyorsan rájöttem, hogyha így teszek, akkor a teljesen összerakott makett végső stádiumában a löveg tengelye kiugrik a helyéről, beesik a tank testébe és lesz egy nagyon hosszasan összerakott műanyagdarabom.
Vagyis véleményem szerint a készítőknek meg kellett volna hozni a döntést, miszerint kívülről egy nagyon jól kinéző,nem élethű, de stabilan működő konstrukciót választanak, vagy ha már ennyire jó kidolgoznak bizonyos elemeket, akkor nem végeznek félmunkát és mindent kidolgoznak, ami látszódhat.
Ugyanis a probléma ott kezdődik, hogy ha valahogy kinyitok mindent a maketten, akkor összességében a belső kidogozottság nem üti meg a szintet. Nincs motor, meghajtás. Van ülés, botkormány, pedálok, de nincs padló.
Tehát én a minden nyílást lezár variáció mellett döntöttem és rögzítettem a löveget. Ez, tekintette a befektetett energiára, elég lehangolóvá teszi a makettet összességében.
Másik problémát a lánctalp jelentette. Szemenkénti, működő lánctalpnak szánták, ami elvileg összepattan, de nem marad úgy, mert a műanyag minősége miatt a pöckök azonnal törnek. Ezért úgy döntöttem, cserélem Friul lánctalpra.
Sajnos a Friul lánctalp viszont nagyon nem illett a hajtó kerékre, az eltérő méretek miatt, szóval kénytelen voltam mégis a sajátját használni. Viszont ezt a döntést akkor kellet meghozom, amikor a makett már minimális hely volt sárhányó miatt.
A lánctalp felszenvedése után már egészen szépen összeállt a makett. A festéshez alapozás képpen a szokásos Revell zománc 9+91-et, a tank alapszínéhez az AK031, a bemosáshoz és a weatheringhez olajfestéket, míg a sár felhordáshoz pasztellkréta port használtam.
Összességében:
Alapvetően voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy ez nem lesz egy szép makett. Fokozatosan szerettem bele a járműbe minden szempontból. Rá kellett jöjjek, hogy ez egy nagyon szép formájú harci eszköz. Igaz, a szegecselt konstrukció már az építés pillanatában is elavultnak számított. Illetve vannak rajta olyan anomáliák, miszerint az első és a hátsó kerék is fogas, aminek egyáltalán nem értem a jelentőségét, hiszen a hajtott kerék szokott olyan lenni.
Ám egy határozottan életképes, a páncélzat döntöttségéből fakadóan, jó effektív páncélzattal bíró harci járműről beszélhetünk.
Ráadásul ezt gyönyörűen megkoronázza az egyébként fotómaratással megoldott köténypáncél, ami már az elején nagyon, de nagyon megtetszett.
Szóval ez egy szép nagy jármű, amire igazán büszkék lehetünk.
|
|
P1020947
|
|
|
P1020948
|
|
|
P1020951
|
|
|
P1020952
|
|
|
P1020957
|
|
|
P1020959
|
|
|
P1020967
|
|
|
P1020977
|
|
|
P1020979
|
|
|
P1020983
|
|
|
P1020985
|
|
|
P1020932
|
2017.07.07.
Utolsó módosítás: 2017.07.08.
Utolsó módosítás: 2017.07.08.