Pontiac Firebird Trans-Am '78 - "The Bandit"
1:24, Revell-Monogram
Pintér György - Múzeumi krimik
A Pontiac Trans-Am egyike volt a klasszikus amerikai izomautók népes táborának, melyekre nagyblokkos (5,0-8,0 literes), 300-500 lóerős motorok voltak jellemzőek. 15-25 literes fogyasztás volt az általános, a nagy étvágynak a hetvenes évek elején bekövetkezett olajválság vetett véget, ezzel az izomautók korszaka is véget ért. Folyamatos súlycsökkentés a műanyag alkatrészek alkalmazásával, zsugorodott a motorok térfogata, ezáltal a lóerő is csökkent. Többek között így próbáltak visszafogni a benzinfalásból, és a kipufogók káros gázaiból.
A Firebird-öt 1969-ben mutatták be, a Trans-Am volt a csúcskivitel, számos extra (spoiler, szervo, tárcsafékek, sperrdifi, spec hengerfejek, egyedi grafikás fényezés) felszereltséggel.
A '77-'78-as kiadáson is már észrevehetők voltak a szankciók jegyei, itt már "csak" 6,6 literes volt a csúcsmotor. A Firebird történetében a '73-asban volt a létező legnagyobb: a Super Duty 7,5 literes V8-as, 6 másodperc alatt gyorsult 96-ra, sebessége messze 200 fölött volt.
Ennek a típusnak is volt akkoriban egy "reklám" filmje, az 1977-ben forgatott Smokey és a Bandita című film, Burt Reynolds-szal a főszerepben. Ebben méltóan sokszor mutatták a kocsi erejét és sportos mozgékonyságát.
E film adta az ihletet az én Banditámhoz, amihez sokszor újra néztem a felvétel egyes részeit.
A modell már a Revell-Monogram házasság terméke, talán egy régi Monogram kit átdolgozása, 2001-es kiadású 3 az egyben csomag. Többféle kocsit lehet megépíteni belőle, a variációk száma végtelen is lehet, ha szabadjára engedjük a fantáziánkat.
A tartalom a szokásos Revell-Monogram minőség, a kereteket fóliába csomagolva találjuk. Az alkatrészeken alig van sorja, jól illeszkednek, csiszolni-faragni nem nagyon kell az összeállításnál. A leírás alapjában elég részletes, de ha eltérünk tőle, akkor értelemszerűen kiegészítő infókra van szükség.
A kaszni összeállításával kezdtem az építést, miután minden passzolt, csiszolás és előkészítés után három fényes fekete festékréteget kapott. Amíg száradt a fényezés, sorban készült a motor, a futómű, az alváz és az utastér részei.
Összeállításuk után matricázás, és a Bandita fő ismertetője, a jellegzetes arany csíkozás felfestése következett.
Extraként mondható a maketten a nyitható (levehető) gépháztető, mely alatt jól szemügyrevehető a gyárilag kékblokkos Pontiac V8-as. Részletesen van kidolgozva, de aki igényesebb, még fokozhatja ezt fotómaratott kiegészítőkkel és kábelekkel is. A targatetőnél is van választási lehetőség, felragasztjuk, vagy nyitottan hagyjuk az utasteret, hogy még jobban láthatóvá tegyük.
Összességében a makett jónak mondható, egyszerű az építhetősége, viszonylag kevés rádolgozás mellett a sok extra alkatrész segítségével bármilyen építésű autót hozhatunk ki belőle. Aki kedveli az izomautókat, vagy fanatikus USA-járgány gyűjtő, annak a polcáról nem hiányozhat!
A Firebird-öt 1969-ben mutatták be, a Trans-Am volt a csúcskivitel, számos extra (spoiler, szervo, tárcsafékek, sperrdifi, spec hengerfejek, egyedi grafikás fényezés) felszereltséggel.
A '77-'78-as kiadáson is már észrevehetők voltak a szankciók jegyei, itt már "csak" 6,6 literes volt a csúcsmotor. A Firebird történetében a '73-asban volt a létező legnagyobb: a Super Duty 7,5 literes V8-as, 6 másodperc alatt gyorsult 96-ra, sebessége messze 200 fölött volt.
Ennek a típusnak is volt akkoriban egy "reklám" filmje, az 1977-ben forgatott Smokey és a Bandita című film, Burt Reynolds-szal a főszerepben. Ebben méltóan sokszor mutatták a kocsi erejét és sportos mozgékonyságát.
E film adta az ihletet az én Banditámhoz, amihez sokszor újra néztem a felvétel egyes részeit.
A modell már a Revell-Monogram házasság terméke, talán egy régi Monogram kit átdolgozása, 2001-es kiadású 3 az egyben csomag. Többféle kocsit lehet megépíteni belőle, a variációk száma végtelen is lehet, ha szabadjára engedjük a fantáziánkat.
A tartalom a szokásos Revell-Monogram minőség, a kereteket fóliába csomagolva találjuk. Az alkatrészeken alig van sorja, jól illeszkednek, csiszolni-faragni nem nagyon kell az összeállításnál. A leírás alapjában elég részletes, de ha eltérünk tőle, akkor értelemszerűen kiegészítő infókra van szükség.
A kaszni összeállításával kezdtem az építést, miután minden passzolt, csiszolás és előkészítés után három fényes fekete festékréteget kapott. Amíg száradt a fényezés, sorban készült a motor, a futómű, az alváz és az utastér részei.
Összeállításuk után matricázás, és a Bandita fő ismertetője, a jellegzetes arany csíkozás felfestése következett.
Extraként mondható a maketten a nyitható (levehető) gépháztető, mely alatt jól szemügyrevehető a gyárilag kékblokkos Pontiac V8-as. Részletesen van kidolgozva, de aki igényesebb, még fokozhatja ezt fotómaratott kiegészítőkkel és kábelekkel is. A targatetőnél is van választási lehetőség, felragasztjuk, vagy nyitottan hagyjuk az utasteret, hogy még jobban láthatóvá tegyük.
Összességében a makett jónak mondható, egyszerű az építhetősége, viszonylag kevés rádolgozás mellett a sok extra alkatrész segítségével bármilyen építésű autót hozhatunk ki belőle. Aki kedveli az izomautókat, vagy fanatikus USA-járgány gyűjtő, annak a polcáról nem hiányozhat!
|
| Doboz |
|
| Leírás 1 |
|
| Leírás 2 |
|
| Leírás 3 |
|
| Leírás 4 |
|
| Leírás 5 |
|
| P1000141 |
|
| P1000142 |
|
| P1000143 |
|
| P1000144 |
|
| P1000145 |
|
| P1000146 |
|
| P1000147 |
2008.06.05.
Utolsó módosítás: 2008.06.06.
Utolsó módosítás: 2008.06.06.