Iumentum
1:48 (28 mm), Macal DreamWorks
No.28003 (2008)
Pintér György - Múzeumi krimik
"Több mint nyolcvan matt fekete csapatszállító haladt zörögve az ÉszakKol útvonalán, át Vervunhive északi külvárosán.
A ponyvát eltávolították, és minden járműről úgy harminc gyalogos mászott le fegyvert, hevedert, málha- és hálózsákot cipelve.
Jókora hűtőrácsok vicsorogtak a hatkerekű, tetőlámpás járműveken, az oldalukra erősített tartókon pótkerék és marmonkanna. Mindegyik kocsin az ÉszakKol Hármas Csapatszállító hadosztályának jelvénye, négyágú csillag díszelgett.
A szárnyakon tucatnyi felderítő kísérte a hadoszlopot háromkerekű, drapp-fekete motorjaikon. A konvoj végén még harminc darab magas építésű nyolckerekű halad. Ezek szállították a ponyvával letakart lőszert és a sereg ellátmányát, akárcsak a szakácsokat, fegyvermestereket, gépészeket, szervitorokat, illetve minden más tábori személyzetet, akik a Gárdát kísérték.
Ezek a teherautók kopott-sárgák voltak, és a Kannak Porti Szállítmányozás Szövetség tulajdonát képezték. Tábori sapkás, világoskék kezeslábast viselő ÉszakKol-katonák vezették őket, a felderítők azonban fekete egyenruhás tanithiak voltak.
Tizekét kilométerre Vervunhive-tól megálltak egy ellenőrző pontnál, s innen már a VEBH két sötétkék vezérkari autója vezette őket a városba.
A sűrű füst leple alatt észrevétlenül beesteledett, így minden lámpa égett. Mindkét oldalon kiégett városnegyedek tűntek föl, aztán a vibráló, zöld fényben fürdő boly halovány körvonalai. Ezenkívül csak a rakéták becsapódásakor láttak valamit a külvárosból, amin éppen átvágtak."
Dan Abnett: Nekropolisz
61.o.
Szukits kiadó 2006
(Black Library Publications 2001)
A Birodalmi Gárda a legnagyobb seregek közé tartozik az emberek által ismert Univerzumban. Hadianyag, felszerelés és élőerő szempontjából is hatalmas. Ezt a hatalmas mennyiségű katonai potenciált, azonban mozgatni is tudni kell.
Mivel minden hadsereg szerves részét képezik a gumikerekes csapat- és hadianyag szállító teherautók, és ezekből annak ellenére, hogy a Warhammer40Ks könyvekben jó pár meg is fordul, a modellek között alig akad, gondoltam magam is építek egyet.
A jármű keresztségben az "Iumentum" latin nevet kapta, aminek jelentése magyarul: Igásló, igavonó.
Bár a regény ihlette a járművet, az építés során azonban úgy gondoltam, hogy egy egyedi járművet fogok készíteni, legalábbis jelzés rendszerében:
Akkor egy kis Háttér sztorizgatás:
Valahol egy sivatagos bolygón már pár évtizede dúl a háború: eleinte egy-két várost megpróbált megrontani a káosz, némelyiket sikerült, némelyiket nem. Időközben Tirannida gyanús dolgok is történtek, és úgy fest, hogy az orkok is szemet(et) vetettek a világra...
A gárda természetesen az első front, és néhány olyan rendház vesz részt a csatározásokban, melyeknek a rajtaütés a fő profilja, például a White Scars.
Mivel a háború elhúzódott bizonyos készletekből némi hiány mutatkozik, és például fontosabb az is hogy a haditechnika mozogjon és lőjön, mintsem hogy csillogjon-villogjon. Emiatt kicsit viseltesebb minden járgány. A felszerelési tárgyak ezeken a járműveken, a megjelenésük, a használhatóságuk mind mind azt sugallja, hogy arra tervezték vagy módosították őket, hogy a sivatagban nagyon nagy távolságokat megtéve, gyakran hetekig vagy hónapokig távol a fronttól, vagy mélyen az ellenséges területen hajtsák végre küldetésüket. Mivel az egész bolygó sivatagos ezek a távolságok itt még hatalmasabbak. Több üzemanyag, több felszerelés, több ember szükséges az amúgy is több milliós Gárda állományának és felszerelésének szállítmányozására.
Először is a a már jól megszokott tervezéssel kezdtem. Azaz kezdtem volna, ha tudom mit akarok:). Ugyanis a kezdésnél, még fogalmam sem volt, hogyan is fog kinézni a kész modell. Amit már az elején tudtam a végső megjelenéséről:
- 8 kerék
- 4 tengely
- hátsó plató, a tervek szerint ponyvával
- a vezető mellett géppuska a kabin tetején
Ezek figyelembevételével, már nekiláthattam a munkának, fejben nagyjából már kezdett összeállni a kép. Az első fázis, az alváz elkészítése volt.
Az ötlet keresés során nagyon nagy hatással volt rám egy a kép, végső megjelenésben szerintem valami hasonlóra lehet számítani:)
A kép itt található:
http://legion.wplus.net/img.shtml?img=/guide/army/tr/nami058-1.jpg&alt=Опытный грузовой автомобиль НАМИ-058 (8x8)
Persze más járművek is nagy hatás fognak gyakorolni a kész modellre, többek között az amerikai 5tonnás és 2 és fél tonnás 6x6os teherautó, a német 6x4 Krupp Protze illetve a modern haditechnikák, mint például Ural és Tatra, az amerikai Big Foot stb.
Az alváz
z első problémával az alváz elkészítése során találkoztam. Történt ugyanis, hogy kifogytam a teljes sztirol lapból. Így nem tudtam egy darabból elkészíteni az alváz oldalait. Aztán úgy döntöttem, hogy a kerekeknél az alváz profilját magasabbra helyezem, ezzel ráadásul megtöröm az alváz egyhangúságát is. Szerencsémre így sokkal látványosabbra sikerült megépíteni az amúgy teljesen egyhangú alvázat. Az oldalankénti három darabot, kétoldalt egy-egy darab vékonyka sztirolcsíkkal erősítettem meg, a szélüket egy kis tömítő pasztával kezelve, hogy a hegesztési varratokat később meg tudjam jeleníteni rajta. Később az alváz felső és alsó részére vékonyka sztirol csíkokat ragasztottam, ezzel is összetettebbé téve a formát. Végeredményben így úgy néz ki az alváz, mintha I idomokból lenne összehegesztve. Az így elkészített két profilt négy rövid darabbal rögzítettem egymáshoz. Mivel az alváz lesz az a pont, ahol gyakorlatilag az összes részegység összeáll egy szerves egésszé, később minden fontosabb alkatrésznél visszatérek rá.
A felfüggesztés
Következő lépés a felfüggesztés elkészítése volt. Az alap elképzelés szerint 8 kerékhajtású lesz a jármű. Ez egyből adta, hogy 4 tengelye kell, hogy legyen. Ugyanakkor, mivel a Warhammer40K univerzumba kell hogy illeszkedjen a kész modell, úgy döntöttem, hogy laprúgókkal készítem el. A technika korszakát követő sötét idők, melybe az emberiség visszasüllyedt, jó indokot szolgáltat egy-két elmaradottabb technológia alkalmazására.
A laprúgók elkészítéséhez eleinte csak rézlemezt próbáltam használni, azonban az összeragasztás és alapozás után az eredmény egy teljesen sima felület lett, ami mindenre jó volt, csak laprugók apró hézagainak megjelenítésére nem. Így újra kellett gyártanom őket, egy másik eljárás segítségével. Végül úgy készítettem el őket, hogy fél milliméteres sztirolcsíkokat vágtam a megfelelő hosszúságúra, majd ezekre náluk vékonyabb rézlemez csíkokat ragasztottam, és így illesztettem össze őket. Így már megfelelő volt a távolság, és festés után is látszanak a hézagok. Amikor elkészültek a rugók, 4 helyen rézből készült rögzítő pántok kerültek rájuk. A tetejére aprócska fül került tűzőkapocsból. A két végére alul apró négyszög tappancs kerül, erre jönnek majd a tengelyek, felső oldalára pedig maradék maratásból egy négyszögletű csavaralátétet ragasztottam. Az építés során nagyon-nagyon sok próba illesztés csináltam, egyrészt az illeszkedés miatt, ugyanakkor hogy a végeredmény megjelenése is olyan legyen, amilyenre gondoltam.
A laprugókat már csak rá kellett varázsolni az alvázra. Ehhez is elkezdtem képeket keresni a neten, hogy a gyakorlatban hogyan oldják ezt meg katonai és civil teherautókon. Végül egy egyszerű V profilt ragasztottam az alvázra, közéjük alulra egy másik darab sztirollal, hogy ne legyen annyira egyhangú a végeredmény.
A kész laprugókról gyantamásolat kerül majd felhasználásra a végső összeszerelésnél, így nem kell ugyanezt a hosszú procedúrát még 4szer megcsinálni.
Tengelyek
A tengelyek elkészítése sem volt gyerekjáték, azaz jól eljátszottam vele:) csak a sok apróság és részlet időigényessé tette a folyamatot. Történhetett ez azért, mivel a 8kerékhajtás miatt egy differenciál művet is be kellett építeni a járműbe. Ez azt jelentette, hogy minden tengelyre kell egy rakat részlet, és apróság. Ami persze nagyon változatossá, részletessé teszi a végeredményt.
Először is fogtam egy fültisztító pálcikát és méretre vágtam. Ezt követően vékony sztirol csíkokból köré ragasztottam egy négyzet profilt, amire alulra és felülre két körlapot ragasztottam. Ez lesz a difi. alapja. Egyik felére (ami alul lesz a kész modellen) csökkenő átmérőjű körlapokat ragasztottam 1mms sztirolból, majd a végén az egészet ki-gletteltem pillanatragasztó és tömítő paszta keverékével, majd simára csiszoltam a felületét. A felső oldalára, ahova a kardántengely fog csatlakozni majd, kialakítottam a megfelelő házat, amiben a valós életben a fogaskerekek helyezkednek el. Ehhez öntőkeret darabokat, sztirol lapocskákat és rézlemezt használtam. A ház tetején a csavarok úgy készültek, hogy felmelegített tűvel apró lyukacskákat szúrtam a körlapba, majd ezekbe pillanatragasztóval húzott szál darabokat ragasztottam. Miután a ragasztó aránylag megkötött, méretre vágtam és reszeltem a kiálló részeket.
A tengelyekről, akárcsak a laprugókról gyantamásolat készül, ezzel időt, anyagot, és munkát spórolva.
Részletek és kiegészítők
Az alváz egyik oldalára az üzemanyagtartályt terveztem tenni, a másikra pedig egy szerszámos/alkatrész tárolót. A tartály elkészítése egyszerű feladat volt, nagyjából kiötlöttem a méreteit, lemértem egy sztirollapra, kivágtam és összeragasztás után lekerekítettek a sarkokat, éleit, hogy tartály formája legyen. Ezek után felülre kettő töltőnyílás került, oldalra pedig egy leeresztő. Végül két tartó pántot ragasztottam a kész tartály elé.
A Szerszámos ládikó elkészítése már kicsit nehezebb és összetettebb feladat volt, ugyanis azzal a dilemmával kellett szembesülnöm, hogy ha kidolgozom a belsejét és csukva készítem el, nem látszik belőle semmi, ha meg nyitva akkor leszakadhatnak az ajtót. Végül abba maradtam (magammal :) ), hogy nyithatóra készítem el. Az oldalak csak pár milliméterrel lettek más méretűek mint a tartály, csupán az eleje maradt nyitott. Ide kerültek a polcok méretre szabott rézlemezből, a középső lemeznek csináltam egy barázdát a sztirolba, amibe illeszkedhet, ezzel is megerősítve a végeredményt. Az egyik oldalra két apró polcocska került, ezek szélét behajlítottam, hogy nagyobb felületen illeszkedjenek az oldalakra a ragasztásnál.
Ahhoz, hogy az ajtók nyithatóak legyenek egy egyszerű megoldást alkalmaztam. Az ajtók zsanér felőli szélét ráhajlítottam egy tűre, majd kihúztam a tűt belőle. A láda alsó, és felső része kicsit túlnyúlik a többin, ezekbe fúrtam négy apró lyukat. Ide került a két ajtó, melyek előre meghajlított hátsó részén átdugtam két drótot, ezek lettek a tengelyek amelyeken az ajtók elfordulhatnak. Az ajtók rézlemezből készültek szintén, ez megfelelően imitálja a fém felületet, ugyanakkor tökéletesen meg lehet rajta jeleníteni a horpadásokat és lövésnyomokat. Az egyik ajtószárnyra került egy apró rézcsík, ami elrejti az illeszkedést csukott állapotban. Mindkettőre egy apró fogantyú került.
A motor és a váltó
abár megtehettem volna, hogy fogom az egész belsőteret és kihagyom a modellből, én mégsem szándékoztam. Így utólag visszagondolva nem bántam meg, hiszen eredeti elképzelésem alapján a motorházfedelet, és a kasztni egy részét rézlemezből szándékozom megcsinálni, ami nyitható lesz. Gondolom én....Persze a kivitelezés nem ígérkezik bonyolultnak, és úgy érzem rendelkezem már a kellő tapasztalattal a feladat végrehajtásához, így bizakodó vagyok.
Maga a motor megépítése nem volt túl bonyolult feladat, hiszen számos kép megnézése után (egyszerűen csak keressünk rá teherautók és kamionok képeire a neten) már tudtam mit is szeretnék a teherautó motorház fedele alá. Meg is voltak az egyszerűbb formák elképzelései, úgymint a "V" elrendezés, ehhez 2mms sztirolból kivágtam két "Y" formát, és vékonyabb 1mms lemezekből az oldalakat. Kész is volt a fő forma, amire jöhettek a részletek, a két felső részre rézlemez került, a sarkait lekerekítettem, majd 3-3 sztirolcsíkra jöttek a szegecs és csavarimitációk, amik előre kifúrt/lyukasztott lyukakba kerültek húzott szálból, majd száradás után méretre lettek vágva és csiszolva. A motor elejére és hátuljára ugyanezzel az eljárással kerültek a hasonló elemek.
Hogy ne legyen olyan egyhangú a végeredmény, két oldalra került egy-két részlet, úgymint két apró tartályocska, ami öntőkeret darabból készült, fúróba befogva legömbölyítettem a két szélét, így szimmetrikus lett. (FIGYELEM! HABÁR A FOLYAMAT EGYSZERŰNEK TŰNIK, VÉDŐSZEMÜVEG HASZNÁLATA NÉLKÜL NE FOGJUNK BELE, A LEPATTANÓ DARABOK KÖNNYEN SÉRÜLÉST OKOZHATNAK!!!)
A másik oldalra két sztirol lapocska közé ragaszott rézlemezzel egy lapos tartály szerűség került, szintén legömbölyítve a sarkokat és éleket, ezzel látványosabbá téve a végeredményt.
A motorról jelenleg csak a kábelek és a kipufogó rendszer hiányzik, ehhez azonban el kell készülnie a fülkének, hogy ne csak a motorhoz, hanem a jármű többi részéhez és tökéletesen illeszkedjen majd, ezért ezekre a kabin építése során fogok kitérni. Hasonló módon a fülke építéséhez fog kerülni a hűtőrendszer is, hogy a szerves egész látszatát keltse elkészülte után. Természetesen régies kinézete lesz annak is a ventillátorral, ami már el kis készült, de majd csak a beszerelésnél osztom meg veletek a képeket:)
És el is érkeztünk számomra az első problémás részhez, ugyanis a motort a tervezett helyére illesztve (két tartó pilont ragasztottam az alvázra) rájöttem, hogy a váltónak bizony nem sok hely maradt. Azaz maradt, és szerencsémre egy igen látványos megoldással sikerült még "scifisebb" hatást elérnem. Mivel az alváz egyik merevítése és hídja pont útban volt, ezért lépcsőzetes formájúra kell készítenem a váltó házát, de még így is faragnom kellett egy keveset az alvázból. A végeredménnyel elégedett vagyok, a többiek meg azt mondták, hogy amennyi váltót láttak idáig, akár még hitelesnek is tűnhet. :)
Komolyra fordítva a szót, igyekeztem a szokatlan elrendezésből fakadóan elérni azt a látszatot, mintha a borítás alatt sok-sok fogaskerék bújna meg. Amikor hasonló alkatrészeket tervezünk és építünk, szerintem nagyon hasznos hozzáállás, ha mindig igyekszünk úgy megtervezni az alkatrészt, hogy szem előtt tartjuk mi is annak a feladata és működési elve, ezáltal olyan eredményt kaphatunk, ami tökéletesen illik a képbe.
A váltó negyed kör alakú részét úgy készítettem, hogy körkivágóval kivágtam különböző vastagságú sztirolból darabokat, majd azokat négy egyenlő körcikkre vágva összeragasztottam őket. A fő forma építése során nagyon sok próbát hajtottam végre, hogy tökéletesen illeszkedjen a bonyolult forma miatt. Kiegészítésként a váltó külső részére, akárcsak a motor esetében, körkivágóval kivágott körlapocskák kerültek felragasztásra, mintegy imitálva a váltóban szunnyadó fogaskerekek tengelyét. A hátul kijövő tengely, mely a kardánhoz csatlakozik majd, fültisztító pálcikából készült.
A drótozásra és vezetékezésre itt is akkor kerül sor, ha már a végső összeszerelésig jutottam.
Tervek, avagy jobb későn mint egyáltalán nem:D
Időközben a fórumos népek nagy nyomására nem volt más választásom, mint készíteni egykét rajzot, amin már látszik, hogyan is fog kinézni a jármű amit építek.:) Mitagadás, nekem sem ártott tisztázni, mit is akarok építeni. Így hát nekiültem, és egy darabig csak rajzoltam és rajzoltam, gondolkodtam, és amikor elkészült egy-egy rajz, feltettem a fórumokra, hogy véleményezzék. Az első rajzokon még alacsony oldaltámfallal, magas ponyvával, és sok merevítővel voltak ábrázolva a plató variációi. Később felmerült egy magas oldalsó támfalas variáció merevítésekkel, és lőrésekkel, ami megjelenésébe jobban illeszkedik a Warhammer40K-s univerzumba. Jómagam is emellett döntöttem, nagyon megfogott az elképzelés, és ezt csak megerősítette a koncepció rajz elkészülte.
Miután elkészült a rajz, ami nagyjából megmutatja kívülről hogyan fog festeni a jármű, el kellett döntenem, belülről milyen lesz. Első nekifutásra, ha már megfogott a plató elképzelése, úgy döntöttem azzal foglalkozok tovább, hiszen a könyv alapján képesnek kell lennie 28-30 katona szállítására, és ha ezt tudom teljesíteni, utána már csak elé kell biggyeszteni a fülkét. Ha ilyen feladatokat tűzünk ki magunk elé nem árt egy kicsit logikusan átgondolni az előttünk álló munkát. Egyrészt ami a legfontosabb, katonai járműről van szó, a tervezést és kivitelezést olyan szempontok szerint kell végeznünk mint: egyszerűség (a könnyű gyártás és egyszerű használat végett), strappabírónak kell tűnnie, nagy férőhely a katonák és a felszerelésük számára, ugyanakkor könnyen elhagyhatónak kell lennie, hogy a katonák harci - vagy vészhelyzetben gyorsan el tudják hagyni. Mivel 30 főről van szó, én ezt úgy oldottam meg, hogy a plató elülső felére és került két nyílás, így egy időben 3 helyen lehet fel - illetve leszállni a járműről. A strappabíróság látszatát a sok merevítés, és a páncélozott megjelenés biztosítja, az egyszerűség meg a bonyolult és összetett formák mellőzésével lett elérve. A felszerelés tárolására a padok felett elhelyezett tároló rekeszek, kosarak és ládák szolgálnak, valamint az elülső falon elhelyezett fegyvertartó konzolok.
A plató elkészítésénél először egy méretre vágott 2mm-s sztirol lap aljára merevítőket ragasztottam, majd ezt követően a 3 centi magas oldalpanelek következtek. Azért lett 3cm magas, hogy egy teljesen álló helyzetű 28mm-es katona is teljesen védve legyen az oldalsó támadások elől. A teteje azért nem páncélozott, mert így spóroltak az anyaggal a Birodalom mérnökei, jobb a szellőzés, lehet daruval is rakodni, no meg ha már felülről jön a csapás, amúgy is tök mindegy mi lenne ott. :) Az oldalpanelekre felrajzoltam a merevítések helyét, sztirol csíkokat szabtam és méretre vágva a helyükre ragasztottam őket, tömítettem, majd oldalanként hat darab 3 mm-es furatot készítettem a lőréseknek.
Az oldalsó merevítések felső részére tartókat ragasztottam, ezek úgy készültek, hogy az oldalsó merevítések, melyek végére ezek kerültek, nem érnek fel teljesen a panel tetejéig, hanem fél centivel rövidebbek. A végükre 3 darab nagyon vékony sztirol lapka került, száradás után egyben faragva és csiszolva, és ide kerülnek majd a ponyva merevítésének tartói. A ponyvához mellesleg a látvány miatt ragaszkodtam, könnyen elkészíthető, és szerintem nagyon látványossá teszi a makettünket. A ponyva tartói egyszerű méretre vágott és hajlított drótokból készültek, ezekből kétszer annyit csináltam, így levehetőre megépítve egyszer feltehetünk rá csak merevítést, vagy akár a ponyvával együtt. Játékhoz ideális megoldás. A ponyva készítésére az építés vége felé fogok kitérni.
Ezek után nekiláttam a belső tér elkészítésének. Ahhoz, hogy a katonák (vagy akárkik, akár foglyok is lehetnek :P) könnyen elhagyják a szállítóeszközt, a padok elrendezésének is megfelelőnek kell lennie. Az első ötletem az a német FAMO üléseinek elrendezéséhez hasonlított, melynek lényege, hogy az emberkék úgy ülnek rajta, mint a moziban. A gond csak az volt, hogy így több sort kellett volna kihagyni a padok között, hogy gyorsan kiüríthetőnek tűnjön, és drasztikusan csökkentette kapacitást. Így ötlött fel bennem, hogy 4 sor padot építek be hosszanti elrendezésben, így látványos is lesz, és logikus felépítésű is. Középre került két sor egymásnak háttal, illetve a két szélére egy-egy. Eleinte a középsőt az elülső falig akartam vinni, így több személy fért volna el, viszont kevesebb felszerelés, le kellett volna tenni az első fegyvertartó konzolról, valamint ha az egyik oldalt gond van, mondjuk heves tűz, akkor a katonáknak nem maradt volna más választása, mint kiugrani a biztos halálba.
A padokra, hogy az anyaggal történő spórolást kifejezze a belső tér is, nem huzat került, hanem fa borítás, melynek textúrája igencsak feldobja a végső eredményt, és egyszerű elkészítése ellenére látványos lesz a megjelenés, összetettebbé teszi, mint ha csak natúr maradt volna, vagy huzat került volna rá.
A plató csúszásgátló felülete
Mivel a plató, bár elég sok pad került bele mégis kissé unalmasnak hatott, fel kellett dobni valamivel. Az ilyen esetekre három lehetőség szokott adódni:
Beépítünk valami(ke)t, amitől változatosabbá-összetettebbé alakul a felület
Festéssel igyekszünk feldobni a felületet, ami szintén lehet eléggé látványos
A kettő egyvelege:)
Jómagam a harmadik variánsnál maradtam, azaz maradok egyenlőre, mivel még a festésig nem jutottam el. Tettem is mindezt azért, mert egy katonai teherautónál nemcsak jól mutat egy csúszásgátló felület, hanem igencsak hasznos is mind a teherszállítás, mind pedig az élőerő harctérre és egyéb helyre történő fuvarozása során.
Felhasználásra került anyagok:
műanyag háló 1mmes hézagokkal, négyzet mintázattal
matt lakk
vékony rézlemez
Az elkészítése azt kell mondjam nem volt nehéz, persze másodikra. Elsőre ugyanis nem tudtam hogyan rögzítsem a hálót és az eredmény annyira kiábrándító lett, hogy le kellett vakarnom az egészet és elölről kezdenem. Először pillanatragasztóval próbáltam, de az sikeresen eltömítette az apró hézagokat a hálón, ugyanakkor ahova kevés jutott, ott nem ragadt és nagyon csúnya lett.
Aztán rájöttem, hogy a lakk itt is célravezető lesz, akárcsak a később említett ponyva készítésénél, ezt a módszert már sokszor alkalmaztam. (Bővebben itt olvashatsz róla) Először is előkészítettem a felületet, lecsiszoltam, hogy jobban tapadjon a lakk, majd nekiálltam méricskélni és méretre szabni a hálót. Tettem is ezt azért, mert jobban mutat, ha több kisebb darabból áll a rácsozat, ugyanakkor az elkészítése is könnyebb, és jobban illeszkednek a platóhoz és egymáshoz is a kisebb darabok. Ezt követően lekentem a plató aljának azon felületét, ahova egy-egy háló darab fog kerülni majd felhelyeztem a darabot. Ilyenkor még a lakk miatt tudunk igazítani rajta, ezért is jobb ezt a módszert használni. Majd amikor a helyén volt átecseteltem egyenletesen az egész felületet még egyszer lakkal, majd miután az egész plató készen volt félretettem száradni.
Száradás után méretre vágtam a vékony rézlemezeket, és a hálók illeszkedésére ragasztottam őket pillanatragasztóval, hogy takarják.
Ponyva
A ponyva rézdrótból és papír zsebkendőből készült. A rézdrót egyszerű mezei 1mmes drót, persze megblankolva, és egyenesre húzva, majd utána méretre vágva és hajlítva. A drótok kiegyenesítésére két módszert szoktam használni. Az első általános módszer villanyszerelők és műszerészek használják (meg szerintem mások is még bőven). Egyszerűen megfogjuk a drót két végét két fogóval, és lassan széthúzzuk egyre erősebben. Azért nem egyből hirtelen kajakra megtépjük, mert főként a vékonyabb drótoknál könnyen szakadás lehet az eredménye, ugyanakkor a lecsúszó fogóval a kezünkben könnyen rendet rakhatunk a modellező sarkunk egyik szegletében, vagy csak szimplán odaverhetjük valahova.
A másik lehetőséget általában rövidebb darabok kiegyengetésére használom, amikor a annak rövidsége miatt nem tudom megfogni a fogóval a két szélét. Ilyenkor leteszem egy sima és kemény felületre a darabot, és egy kemény lapos tárgyal, például fém vonalzóval vagy valami lapos fémtömbbel egyre erősödő nyomással görgetem a felületen. Ilyenkor arra figyeljünk, hogy ha vonalzót használunk ne görbítsük el:) Mivel gyakran használok tolómérőt, és az elég masszív, sokszor azt használom erre a célra.
Miután lemértem a platót, és levágtam nagyjából a rézdrótokat, nekiláttam felpróbálni őket. Ezzel szépen el lehet szöszmötölni: próba, nézés-mérés, vágás-reszelés, újra próba, mérés és elölről... Célszerű az első és az utolsó darabot belőni az elején, ehhez általában mérést és vízmértéket használok akárcsak a felfüggesztéseknél, majd ha ezek a helyükön vannak akkor hozzájuk igazítva már könnyebben be tudjuk illeszteni a köztük lévőket. Természetesen, mivel a plató belső része festetlen, a ponyva tartókat nem ragasztottam még be, így levehető lett az eredmény a ponyva felhelyezése után.
A ponyva, mint ahogy fentebb már említettem papír zsebkendőből készült. A nagyjából méretve vágott (oldalanként min. 1-1 centit hagytam rá pluszban) zsepit felpróbáltam, majd miután jónak tűnt, a pillanatragasztóval bekent rudazatra tettem. Ilyenkor érdemes óvatosan felhelyezni, és ne az ujjunkkal nyomjuk a ragasztós rudakra, mert a papír odaragad az ujjunkhoz, és szétszakad az egész. Én óvatosan szoktam ráhelyezni, majd a pillanatragasztó csőrével nyomkodom rá, miközben még egy kis ragasztót nyomok rá. A következő ponyvámnál talán PVAt fogok használni, kipróbálom, hogy lehet-e azzal is ilyet csinálni, az nagyon keményre köt, és nem ragad annyira az elején.
Miután minden pontot a rudazatra ragadt a "ponyva" az egészet átkentem lakkal, majd a rudazatok közé némi súlyt pakoltam, hogy úgy száradjon meg a ponyva, mintha a saját súlyától lenne belógása. Erre nem csak a súly jó, hanem ha ráteszünk valami apróságot távtartónak és ezekre teszünk valami nehezebbet, pl. egy vastag könyvet. Persze ekkor a plató nem volt az alvázon, hanem az asztalra tettem, hogy egyenletes legyen a belógás, és az alváz darabjai se lapuljanak ki.
Részletek
A plató végére egy aprócska ládika került, amibe a katonák helyezhetik a felszerelésüket, vagy a teherautó néhány kellékét. Ez sztirolból készült, a tetejére egy rézlemez került, melyet puha fára helyeztem, és vonalzó mellett egy tompa ceruzával belenyomtam egy keresztet, hogy "militarisabb" legyen a teteje. A két zsanér/pánt rézcsíkból készült.
Előre két fegyvertartó került, ezekbe még beleragasztok néhány puskát, hogy egyrészt látni lehessen mire szolgálnak, másrészt hogy még változatosabb legyen a végeredmény, és jobban magával ragadóbbak legyenek a részletek, hiszen mint tudjuk: " a lényeg a részletekben rejlik".
A fegyvertartó fölé egy rekeszsor kerül, amiben mindenféle ponyva, málha, gránátok, tárak és felszerelések lesznek téve majd.
A középső padsor felső részére még nem tudom, hogy tegyek-e tároló rekeszeket vagy hasonlót, lehet hogy csak a padok alá kerülnek tároló dobozok.
A plató nyitott részei fölé, mint a hátsó rész, és a két oldalsó ajtó, papír zsebkendőből feltekert ponyvák kerültek, kicsit vastagabb cérnával összehúzva, mintha oda lenne kötve. A rögzítésüket pillanat ragasztóval oldottam meg, de a PVA ragacs is legalább olyan jó, ha nem jobb, de ha azt használjuk figyeljünk arra, nehogy elmozduljon a darab száradás előtt!
A fülke
A fülke megépítése volt az egyik legbonyolultabb és legidőigényesebb feladat. Azontúl, hogy teljes motortérrel szándékoztam megjeleníteni a kész makettet, itt találhatóak a kezelőszervek, elülső ülések, műszerfal sok kis bizgentyűvel, szellőzök és szűrők, ablakok, melyek elkészítése már csak az átlátszó felületek miatt is kihívás, ajtók és kilincsek, valamint motorháztető, motortér belsőségek, hűtő, rácsok, kábelek és számos részlet. Azonban nem csak a sok apróság elkészítése jelenti a nagy kihívást, hanem azok elhelyezése és összeállítása is, hiszen nem elég csak összedobálni azokat, mert akkor legfeljebb egy roncstelepi szemétkupacot kapunk, az alkatrészeknek szerves-koherens egésznek kell látszania összeállítás után. Itt is nagy segítség, ha körbenézünk a neten eredeti járgány motorterét illetően, sok jó ötletet meríthetünk a már létező technikákból.
Amire még oda kell figyelnünk, az a méretezés, hiszen úgy kell tűnnie a kész fülkének, mintha tényleg gyakorlati megfontolások alapján készült volna, hitelesnek kell tűnnie. Ehhez nemcsak vonalzót szoktam használni, hanem figurákat is gyakran próbálgatok a helyekre ezzel is segítve a végső megjelenés kialakulását és hitelességét.
A fülke alapja 1mm-es sztirol lemez, amit a bonyolult formák miatt többször is mértem, ellenőriztem és összepróbáltam, mielőtt ragasztásra került a sor. Nem szerettem volna valami nagyon egyszerű formát alkotni, inkább a második világháborús amerikai, német és orosz teherautóira emlékeztető orr részt álmodtam meg. Tipikus jellemzője sok ilyen régi tragacsnak, hogy a fülke szélesebb kissé, mint az előtte elhelyezkedő motor burkolat, így lehetőség van nagy brutál kinézetű széles sárvédők felszerelésére a fülke elé amik sokat dobnak a végső látványon, és megtörik a forma egysíkúságát. Mivel a plató már gyakorlatilag készen volt, mire elérkeztem a a fülke építéséhez, ezért ideiglenes odarögzítettem azt az alvázhoz, így az alváz elején maradt helyen kezdtem el felépíteni sok-sok mérés és próba alkalmazásával a fülkét. Ezáltal tökéletesen illeszkedett a forma az alvázhoz, valamint a plató elejéhez is. Mivel a platónak és a motornak már fix helye volt, ez egyben deklarálta az is, hova kerülnek nagyjából az ülések, és kezelőszervek. Persze ha nem csak vázlatot vagy skiccet készítünk a legelején tervezésnél, hanem méretarányos és pontos rajzot, még az építés megkezdése előtt tudunk variálni a dolgok elhelyezésével.
Eredetileg úgy gondoltam, hogy nyitott, vagy puhatetős/ponyvás lesz a fülke, ezért kicsit alacsonyabbra szabtam a hátfalat, de később elvetettem az ötletet és kiegészítettem egy sztrirol csíkkal.
Az alaplemez kiszabás után, mely körbeöleli a motor is, jöhetett a következő fix pont, amihez nem sok mérés szükséges: a hátfal. Lényegében ennél a magasságot az ülések, a figurák, valamint a plató magassága adja meg. mivel a plató magassága úgy lett kialakítva, hogy egy 28mm-es figura még állva se verje be a fejét, így a fülkében ülők kényelmesen el kell, hogy férjenek akkor is, ha a kabin magassága nem ér a platóé fölé.
Jöhetett a tűzfal megszerkesztés. Ennek jellemzője, hogy bonyolultabb a formája, ugyanakkor a szűk hely miatt követnie kell a motor és a váltó formáját ahol találkoznak, valamint erre kerül majd a műszerfal és egyéb kellékek, úgymint a lábtartó a tetőn elhelyezendő géppuskás számára. Bár az alaplemez alatt semmi nem kívánta meg, hogy más formákat is alkossak a fülkében, még is úgy döntöttem, hogy egy-két sztirol csíkból készült formával feldobom a fülke padlóját, ezzel azt a látszatot keltve, mintha számos mechanikus és elektronikus kütyü működne a lemezek alatt.
A tűzfal tovább problémája, amire egyfelől a figurás próbák során jöttem rá, hogy meg kellett döntenem, hiszen a kormány, műszerfal, műszerek, és egyebek miatt nem férne be a figura. Szerencsémre ez még sokat is dobott a jármű fülkéjének végleges megjelenésén.
Ahogy a képeken is látható, akárcsak a terven, a kipufogót a padlólemez alatt vezettem el, ezzel is növelve a részletek számát. Mivel a motortér szűk lett a sok beépített apróság és a batár motor miatt, a kipufogódobok is kívülre kerültek, a motorház oldalára, ami plusz részlet, ugyanakkor nem lettek elrejtve alulra, ahol alig látni őket...Mellesleg alulra már nem is fértek volna fel :). (a kipufogókról és dobokról részletesebb információ lejjebb található)
Mivel a fülke és berendezéseinek pontos beállításához szükség volt figurára, ezért elkészítettem az üléseket is, hogy lássam mi hova kerül, és hogyan fér el. Úgy döntöttem, hogy 3 személyes lesz a fülke, erre a jármű relatíve nagy méretei kiváló lehetőség nyújtottak. A vezető ülésével kezdtem, hiszen az az egyik legfontosabb minden járművel, főleg ha katonai, a többiek meg majd ráérnek. Hogy kényelmesnek tűnjön olyanra építettem, mintha rugós lenne, ezzel is a kényelem látszatát keltve. Ehhez szörföltem a neten, infót gyűjtöttem, majd egy érdekes rugós szerkezetet kreáltam az ott látottak alapján. A végeredmény leginkább a BKV buszokon látható vezetőülés egy elnagyolt változatára emlékeztet:) Maga a szerkezet fülpiszkáló, drótok, kapocs, sztirol lemez felhasználásával készült, vászonborítás gyanánt a már jól bevált papír zsebkendőt ragasztottam rá.
A vezető melletti ülés már jóval primitívebb lett, rugózás nuku, és a háttámla is a fülke hátfalára rögzített alkalmatosságá "szelidült".
Ezek után a motortérrel, és annak burkolatával foglalatoskodtam. Mivel az orr rész szűkebb lett mint a fülek, egyszerűen csak körbeépítettem falakkal, melyek belső oldalára vékony sztirol csíkok kerültek merevítések gyanánt. Ezek a falak szintén 1mm-es sztirol lapból készültek, teljesen egyforma méretűek és formájúak, együtt lettek kiszabva és összemérve, hogy ne legyen később torzulás a fülke formájában. A motoron túlnyúlnak, hogy beférjen majd a motor elé a hűtő is, melynek fő formáját az oldalfalak összeállítása után össze is dobtam. A hűtő külső formája nem bonyolult, gyakorlatilag egy téglatest, mely tökéletesen illeszkedik az előrenyúló falak közé, így kivehető lett, megkönnyítve ezzel az építés további fázisait, és a sok-sok próbát és próbaillesztést. Az elejére és hátuljára két négyzet formájú lyukat vágtam, ezekbe kerültek a ventillátorok, melyeket rézből csináltam. Elkészítésük nem nehéz, papírlyukasztóval kivágtam két kör alakú rézlapocskát, kiegyengettem őket, majd felrajzoltam rájuk egy keresztet. Nem fontos keresztet amúgy, én négy lapátból álló ventillátort akartam, ezért lett kereszt. Majd szépen ollóval bevagdostam a vonalak mentén vigyázva, hogy elég helyet hagyjak még és ne vágjam le a lapátokat. Ahogy az olló élei elvágnak egymás mellet, a lemez egyik felét el is csavarják, így egyből ki is alakult a megfelelő ventillátor forma.
A beragasztás után festettem mindent ami belül van, majd a hűtő elejére műanyagháló került, hátuljára pedig egy rézdrót, a hűtőfolyadékot áramoltató csőrendszer imitálására. Alulra és felülre két vékonyabb drót lett beragasztva, melyek majd a motorból jövő, és menő vezetékek lesznek, és majd a végső összeszerelésnél kerülnek összeragasztásra a motorral. A hűtőrendszer tetejére marmonkanna készletből használtam fel két fedelet.
Mivel már álltak a falak, megvolt a motortér eleje a hűtővel, már csak a teteje hiányzott. Hogy ne legyen egy unalmas lapos lemez, úgy döntöttem rézlemezből hajlítok valamit szépet. Ehhez a folyamathoz is sok türelem kell, és sok próba, ugyanakkor használni kell a fejünket is. Amikor már láttam melyik forma tetszik igazán, és van összhangban a jármű eddigi fizimiskájával, sztirol csíkokból csináltam egy illesztést a tűzfal elejére, hogy a felhelyezett és csukott motorháztető tökéletesen illeszkedjen a helyére. Ezt követően, belső részletként fabrikáltam egy kis ablakot a fülke hátuljára, melynek külső oldalára háló került.
A tető
A tető elkészítése már relatív könnyen ment, hiszen a tűzfal és hátfal elhelyezkedése meghatározta már annak helyét és méretét. Mivel már a legelején tudtam, hogy a vezető melletti hely fölött nyitott lesz a tető fegyver miatt, ezért a lap méretre vágása után körkivágóval kiszabtam egy búvó nyílást. Erre került egy karima, amire majd a nyílást lezáró ponyva rögzítése került, valamint egy tartószerkezet a fegyvernek. Ez szintén körkivágóval készült, két darab különböző vastagságú karika összeragasztásával.
A fegyver egy Heavy Bolter, némi módosítással. Azaz elég sokkal:) Először is nem került rá a tár, a tartószerkezet saját készítés, a markolatokat átszerkesztettem, a csövet kicseréltem egy hosszabb öntőkeret darabra, melyet először hosszában, majd oldalról három helyen kifúrtam. Utolsó apró részletként egy célkereszt került rá, 1:35ös maradék maratásból.
Ahogy kialakult a fülke tetejének és a motorháztetőnek fő formája, elkészíthettem az elülső vad-brutál rácsokat:) Ehhez nagyobb hézagú rézhálót használtam, egyrészt vadabb a kinézete, másfelől többet enged látni a mögötte szunnyadó hűtőrendszerről. Itt sem csak egy egyszerű lapos turcsi orrot akartam alkotni, inkább valami olyasmit, mint a birodalmi hajók eleje, döntött és ék formájú, ami erőt sugároz, és robosztus felépítése azt sugallja, egy falon is át tudna menni. (A képeken egyenlőre az ideiglenes kerekek látszanak a járművön, ezek csak némi segítséget nyújtottak az építés során. Egy Italeri big foot teherautóról valóak, a végleges járműre a Revell cég Pz.Fuchs kerekei kerültek)
Részletezés kívül-belül, avagy sárvédő, műszerfal, kormány és társaik
Kezdjük először a belső részen. Most, hogy már kész voltak a főbb vonalak és formák, következhetett a belső berendezés összeállítás. Az ülések már készen voltak és a helyük is megvolt már, jöhettek a többiek. A műszerfal és a pedálok helyét ugyebár meghatározta a vezető ülés. Próba figura elő, némi méricske és a helyükre is kerülhettek a dolgok. A műszerfal egy rézlemezre lett kialakítva, kivágtam egy szépen ível formát, és feldobáltam rá az előre gyártott műszereket. Ezek öntőkeretből kivágott körlapok, melyek tetejére egy rézlemezből készült félkör alakú lapocska került. Ezt lyukasztóval kivágott rézlemez kördarabkából készült, a kivágás után ketté vágtam így félkört kaptam.
A pedálok rézlemezből készültek, méretre vágás és hajlítás után össze lettek forrasztva.
A műszerfal mellé, a jobb oldalra, kicsit jobbra még a jobb oldal üléstől is, egy fel/le hajtható lábtartó került, amire a nehézfegyver kezelője felállhat mikor a nyíláson át kezeli a fegyvert, szerel, szellőzteti a fejét, vagy akármi. Ez 1mm-es sztirol lapból lett kivágva, majd bereszelte az egyik hosszabb oldalát, és hosszában egy merevebb drótot ragasztottam rá. A túloldali sarkai le lettek kerekítve és körbe egy vékony rézcsíkot ragasztottam rá, mintha pereme lenne. Később vékony ragasztóréteggel kentem be a belső részét, és egy hálót ragasztottam rá, ami taposólemez mintázatot adott a felületnek. A" taposón" túl-lógó drótokat méretre vágtam, miután sztirolból elkészültek a tartók, amin keresztül mennek.
Azt követte a külső felcicomázás. A belső lábtartóhoz hasonlatosan kívülre is taposólemez imitációk készültek az olyan felületekre, melyek egy igazi járművön a ki- és beszállásnál rendszeresen igénybe lennének véve. Ez az ajtók környékét jelenti, valamint a létrákat. Létrákra a jármű magas has magassága miatt volt szükség, hiszen elég abszurd látvány lenne, hogy az aprócska belsőtér a fülkében és a falatnyi kezelőszervek mellett óriási magasságban helyezkedik el a kabin. Ezek a létrák sztirol csíkokból készültek, és elég jól megtartják magukat annak ellenére hogy vékonyak. Persze ebben szerepet játszik az is, hogy szegélyt kaptak réz csíkokból azok a felületek, melyekre a taposós felület került.
Mivel az orr rész vékonyabb mint a fülke, és a nagy méretű kerekek pont kívül helyezkednek el, szükség volt sárvédőkre. Ezek hogy élethűek legyenek, másfelől kicsit régiesek, rézlemezből készültek, amiket szolidan meg nyomkodtam egy-két helyen, mintha a sok használattól lenne igénybe véve. Elején és a hátulján 45fokban meg lettek hajlítva, hogy szebb formája legyen, és hátul is jobban illeszkedjen a fülkéhez. Időközben megérkeztek a kerekeim, így nagy volt a boldogság, amikor összepróbáltam az alkatrészeket:)
A jármű elejére egy tároló rekeszt eszkábáltam, ennek szélessége akkora lett, hogy tökéletesen illeszkedjen bele egy sor marmonkanna. Mivel sivatagi festésbe gondolkodom, az ilyen apróságok még jobban fel fogják dobni a végeredményt. Sivatagi útra sok katonának sok sok víz kell...
Még több részlet
Most következtek a már említett kipufogók és dobjaik. Dupla kipufogóban gondolkoztam már az elejétől, egyrészt a nagy motor miatt, másfelől mert nagyon brutálisan jól néz ki. A csövek egy részét már a fülke főbb darabjainak összeillesztésénél beépítettem a padlólemez alá, oldalra kis lyukak kerültek a fülke darabjára, hogy látni lehessen hol megy el. A fülke mögött láng felett meghajlított öntőkeret darabok felhasználásával elkészültek a kipufogó hátsó darabjai, amiket felvezettem a fülke fölé. Ez gyakorlatiasságot sugall, hiszen ha alacsonyan lenne, akkor vagy a fülkébe, vagy a platóra menne a füst, és kikészülnének a katonák, ha lefele mutatna, mint a kamionokon, akkor meg nem lenne gázlóképes, és domboknál meg is sérülhetne. Ezért vezetik a katonai járműveken és terepjárókon sok esetben felfelé a kipufogó csöveket, hiszen ha leszakad nem sokat érnek vele, ha meg belefolyik a víz leáll a motor. Mivel így gázlóképesnek hat a jármű, szükség volt egy levegő bevezetésre is, ami szintén felül kap helyet. Ez lett a bal oldalon a fülke elején található cső, melyet maradék maratással egészítettem ki (rögzítés), majd kialakítottam a belső térben a belső részét. Tetejére egy szűrő szerűség került, melyre egy nyitható tetőt tettem, hogy esőben ne essen bele az eső.
A kipufogó dobok Alteco kétkomponensű gyantából készültek, ez egy olyan anyag mint a gyurma, csak két darabból kell összegyúrni, és amikor megköt teljesen kemény lesz, festhető és ragasztható. Egy megfelelő vastagságú csíkot gyurmáztam, majd két egyforma hosszúságú darabra vágtam. Kötés után mindkét darabra 4 darab 45%ban meghajlított öntőkeret darabot ragasztottam, majd a motortér belső oldalára is került 4 darab csonk, melyek a kipufogó rendszer belső csatlakozását hivatottak megjeleníteni.
A motortérbe ezenkívül került még egy aprócska tartály, melynek készítését már az első részben leírtam, egy nagyobb lapos, mely már szintén említésre került, egy adag drót a motorra, melyek egy elosztó dobozba futnak be, végül egy aksi, mely a tűzfalra került egy rézcsíkokból készült tartóba, némi maradék maratással feldobva.
Az ajtók sztirolból készültek, melyekre esztétikai okokból, valamint hogy ténylegesen erősebbek és tartósabbak legyenek rézlemez került. Később mozgatható zsanérral lettek véglegesítve, hogy könnyebb legyen szállítani a kész makettet a csukott ajtókkal, így nem fognak letörni..
Egyebek
Végső simításként gyártottam egy lökhárítót rézlemezből, ezt egy darabból vágtam ki, majd összehajlítottam a kívánt formára. A lemezek találkozásánál összeforrasztottam azokat, majd sztirol csíkokból egy merevítő szerkezet szerűséget szereltem bele és egy tartót, aminél fogva az alvázhoz lesz rögzítve. A szerkezet aljára maradék alkatrészekből, egy kis drótból, madzagból, és sztirolból egy csörlőt készítettem. Ez sokat dob a látványon, és még militarisabbá teszi a járgányt és azt sugallja készen áll az OffRoad kalandra.
A fényszórókat sokáig nem tudtam hogyan fogom kivitelezni, mígnem megakadt a szemem az IG felszerelési tárgyain. Főleg a kerek táskán ami a katonák oldalán csüng. Ezt használtam fel végül fényszórónak, belülre vékony drótból kialakítottam az izzószálakat, majd az egyikre egy rézlemezt ragasztottam, melynek közepére egy négyszögletes nyílást vágtam, a másikra meg betört üveget imitálandó átlátszó műanyag csomagolásból ragasztottam darabokat, melyeket előtte ollóval megnyírbáltam, mintha "pókhálós" lenne.
Részletek, amik még hátra voltak
Az a pár részlet, ami beterveztem, de még nem sikerült megépíteni befejezésre került. Ezek közül számosat a festés során, illetve festés után építettem be a helyére, ugyanis teljes összeszerelés után már vagy nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem fértem volna hozzá.
Ilyen volt például a laprugók együttese, teljesen összeszerelt állapotban nem lehetne lefesteni őket. Ugyanakkor a meghajtás is tipikusan ilyen. Bár megtehettem volna, hogy csak fúrok pár lyukat, és az azokba helyezett tengelycsonkokra rakom a kerekeket, a nagy has magasság miatt azonban nagyon idétlenül nézett volna ki.
Ezért az alváz festése után, külön alkatrészként festve kerültek a helyükre a kardántengelyek, a vezetékezés szintén külön került rá az alul látható elemekre.
A kardántengelyek rézcsőből készültek, ezek külső átmérője 2mm, és pillanatragasztóval csiszolás után tökéletesen ragaszthatóak. A végükre sztirolból és vékony drótból készült a csatlakozás megjelenítésére.
A belsőtér festése
A festésen nagyon sokat gondolkodtam, hogy milyen színsémával történjen. Abban már az elején biztos voltam, hogy a könyvben említett sötét sárga járművet fogom megépíteni. Felmerült azonban, hogy ezt az alap sötét sárga színt feldobhatnám a Mickey-Mouse Pattern-nek nevezett álcázó festéssel. Ennek lényege, hogy mint a rajzfilm figura fülei, olyan kerek foltos mintákat helyeznek az alapszínre. Ezt a sémát a Britek használták a második világháború során Nyugat-Európában az BEF (Brit Expedíciós Erők) majd Észak Afrikában a VIII. hadsereg.
Végül azonban elvetettem az ötletet, úgy döntöttem inkább "csak" kopásokkal, lepattogzásokkal és rozsdával fogom feldobni a járművem festését. Tettem is mindezt azért, mert az építés vége felé körvonalazódott bennem egy elképzelés, hogy bár a járművet a könyv ihlette, mi lenne ha mégis egy teljesen egyedi jelzés rendszert helyeznék rá, egy általam kitalált hadsereg jelzéseiből és színsémájával.
Így hát maradtam a sárga festésnél, viszont azt már a koncept rajz készítésénél is tudtam, hogy számos rész egyhangúságát különböző zöld árnyalatú festéssel fogom megtörni. Olívzöld lett a ponyva, a felszerelési tárgyak nagy része sötétzöld, a fülke belső tere világos zöld színt kapott, az alváz pedig szintén sötétzöld színben "tündököl", de erről részletesebben később.
Először minden alkatrészt szétszedtem, amik csak össze lettek próbálva építés során, hogy passzoljanak és összeálljon a nagy két. Ezeket külön alapoztam, majd száradás után újra összeállítottam őket, hogy megnézzem nem lett e túl vastag a festék, és összeállítható maradt a makett. A Belső részek, ahogy az a képeken is látszik, matt fekete alapot kaptak. Belső részek: motortér, motor és a különböző alkatrészei, a fülke belseje és a fülke alja.
A motortér belülről a matt fekete alap után zöld színt kapott, kivéve a tűzfal, ami a külső részekhez hasonlatosan homok (sötét sárga) színű lett ezzel is megtörve az egyhangúságot. Zárójelben jegyzem meg, hogy a sok olajfolt, kopás, rozsda, a belső apróságok, és a megfolyások miatt a zöld színből szinte semmit nem látni :) Az alkatrészeket itt is külön festettem, majd száradás és a különböző effektek után, úgymint kopás, lepattogzás, olajfoltok és folyások, stb. lettek összeállítva, majd átestek egy utolsó közös koszoláson, hogy passzoljanak egymáshoz. A hűtő matt fekete alapon fém szín lett sok rozsdával, a teteje szintén a jármű alapszínében pompázik. A váltó matt fekete alap után kapott sok metál filtert (lásd még lejjebb) majd sok rozsdát, és sok homok pigmentet, mivel ez a jármű alján foglal helyet a végső összeszerelés után.
A külső festés menete
Bár a járgány megálmodása során az angol Special Air Service (SAS) cuccai is hatást gyakoroltak a megjelenésére, amikor meg már tudtam, hogy sivatagos környezetbe fogom helyezni, még több ott használatos jellegzetességet helyeztem rá. Aztán a szokásos mosogató szeres mosás után jöhetett az alapozás.
Alapozónak Gunze Mr.Surfacert használtam mindenre, ez nem csak nagyon jó alapot biztosít a későbbi festékrétegeknek, hanem a felületi hibákat is eltünteti, úgymint: karcolások, apró mélyedések, stb., és szép sima felületet biztosít minden alkatrésznek. Mivel elég sok fémet is használtam, ezért is tűnt jó választásnak is a Surfacer, úgy vettem észre jobb tapadással bír, mintha normál festékkel alapoztam volna a rezet.
Az alváz, mint ahogy korábban említettem különleges festést kapott. Rengeteg alváz megnézése, számos forrásanyag elolvasása és átnézése, és sok-sok vita után úgy döntöttem, hogy nem szimpla fekete alvázat szeretnék. A kívánt hatást viszont hosszadalmas procedúra után sikerült elérnek, de a végén azt mondhatom megérte a hosszú folyamat. A Mr Surfaceres alapozást követően egy sötétzöld vékony Enamel festékréteg után Vallejo 087 Yellow Olive színt kapott. Erre került egy sötét (majdnem fekete) mosás, és ezt követte a filterezés. Az eljárás során azt használjuk, hogy az enamel festékek nagy hígításban nem fednek jól, viszont mégis elszínezik a felületet. Ehhez nagyjából 90-95% hígító a fennmaradó rész pedig festék arányban hígítjuk a festéket. Vékony rétegben felvisszük a munkadarabra, majd hagyjuk teljesen megszáradni. Normál hígítónál ez akár egy egész nap is lehet, érdemes kivárni, mert a következő réteg leszedi ami alatta volt. Szoktak White Spiritet is használni ehhez, ha jól tudom, de erről érdemben nem tudok (egyenlőre) véleményt nyilvánítani.
Én az alváz esetében Humbrol (enamel festékből nemcsak a legjobb, de filterezéshez is ez a tuti) 27007 kódú polírozható metál szín festékét használtam, amely egy szinte teljesen fekete színű árnyalat. Nagyon sok rétegben vittem fel, amíg nagyon el nem fedte az alap zöldet. Az eredmény egy nagyon sötét zöldes árnyalat lett, melyet a por és homok pigment világosított csak ki a végén. Ha ránézünk érezzük hogy zöld, de nehezen megfogható lett az árnyalat, és ami lényeges: korántsem az az unalmas és egyhangú alváz szín.
A Főbb elemeket, amelyek a jármű fő színét fogják viselni, az előkészítés mosás és tisztítás után szintén Mr. Surfacerrel alapoztam, majd erre jött 3 réteg Vallejo Dark Sand, majd egy nagyon vékony nagyon híg barna filter. Azokat a részeket melyekre rozsdát szándékoztam három különböző színű pigmenttel "rozsdáztam" (csokibarna, héj vörös és világos vörös, majd mintha száraz ecsetelnék befelé elhúztam és halványítottam (tulajdonképpen összemostam, csak nem festékkel) befelé.
A szélekre ezek után Humbrol polírozható Gun Metal került, a Humbrol ezen festékeit csak ajánlani tudom! Felkenés után nagyon hamar szárad, matt felületet ad, de polírozás után (pl. fogkefével, vagy puha ronggyal) csillogni fog, mint a Salamon töke:) (Ha az alapot pigmenttel készítettük elő, akkor ezt igencsak óvatosan tegyük meg, hogy a pigment ne jöjjön le a felületről. A folyamat természetesen fordítva is elvégezhető, vagyis előbb a fémszín, polírozás, majd a rozsda, de a sima polírozott felületen nem tapad meg a pigment, így annak rögzítésére terpentint kell használnunk, viszont óvatosan, hogy a fémes kopás látható maradjon.
A kopások, lepattogzások és karcolások matt fekete festékkel készültek, dupla 0ás és 3-0ás ecsetekkel. Itt az a fontos, hogy bár az ecsetek nagyon vékonyak mégis a lényeg, hogy elvékonyodó hegyűek legyenek, hiszen úgy is csak a legvégével fogunk festeni, úgyhogy lehet nagyobb számozású is, csak a vége tű hegyes. A festéket pedig úgy hígítsuk, hogy ne legyen túl sűrű, de elsőre jól fedjen, hogy ne kelljen még egyszer rámenni, mert akkor könnyen elronthatjuk. A nagyobb rozsdafoltokba némi fémes lepattogzás került, a megfolyások híg barna, fekete és ezek kombinációiból készültek.
Részletek
A kipufogók egy másik különleges eljárással készültek. Ennek lényege, hogy baba hintőporral keverjük a festéket, majd azt egy erre feláldozott ecsettel pontozva felhordjuk az alapozott és egy alapszínt kapott felületre. Én egy kimondottan rozsda színnek nevezett festéket vittem fel a kipufogó dobokra és a csövekre, majd erre került fel több féle színben a hintőporos megoldás. Minden esetben kicsit kevertem a színen, hogy ne legyen olyan homogén a felület. Miután megszáradt fekete kopások és karcolások, és némi fémes kopás került még rá, különösen a dobok sarkaira.
Az ablakokra homok imitáció került, ez lehet pigment, pigment+terpentin vagy csak szimpla víz, vagy jól felhígított matt homok szín, esetleg kis pigmenttel megfűszerezve. A rácsos ablak jobb oldalt fémes kopást, és rozsdát kapott.
A platón látható felszerelési tárgyak, a ládák, dobozok, fegyverek, kések, kulacsok, táskák, ponyvák, hálózsákok, hálók és gránátok nagy része a zöld különböző árnyalatait kapták valamint világosabb homok színt, hogy elüssenek a sötét sárga háttértől. A gyakrabban használt részek több kopást kaptak. A ponyva árnyékolás után homok pigmenttel lett kezelve. A lövésnyomok a vezetőoldali ablakon eredetileg nem lettek betervezve, amikor beragasztottam az ablakot, ami mellesleg átlátszó csomagolásból készült, a pillanatragasztó párája elfehérítette. Aztán úgy döntöttem mégse cserélem ki, inkább kipróbáltam egy új dolog a kísérletező szellemében : ). A kézi szerszámgépbe befogtam egy kis fúrószárat, és fúrtam rá pár lyukat, majd ugyanezzel a fejjel összekarcoltam a felülete ahol párás lett, mintha bepókhálósodott volna a lövésnyomok miatt. Az eredmény szerintem egész jó lett, ahhoz képest főleg, hogy nem volt betervezve : ).
Az ajtókra, hogy ne legyenek olyan egyhangúak, és ne csak kopásokkal legyen feldobva, extra páncélzat került, amint látszik, hogy utólag lett oda barkácsolva tábori körülmények között. Ez vékony fél mm-s sztirol lapocska, formára vágva, és a szélé kétkomponensű epoxy gyantából készült hegesztési varratokkal. A páncéllemezek yellow olive színt kaptak, a hegesztés körbe polírozható fém színt, fekete mosással és néhol némi rozsdával.
A matricák maradékokból, valamit Imperial Guard Transfer Sheetről vannak. A hátulsó sárvédőkre is került két jelzés, ezt kamionos képek ihlették. A Műszerfalra szintén kerültek matricák is, a jelzőket kézzel festettem, a sima felületekre maradék repülős műszerfal matricákból került fel pár darab átszabva és néhol elforgatva. Az első lökhárítóra szintén került két matrica, ezek kétoldalt helyezkednek el, és akár irányjelzőnek is betudhatóak.
Zárszó
Végeredményben a modell nagyon sok ideig készült, az első vágások és tervek valamint a befejezés között 4 hónap telt el, azonban ebben az időben voltak kisebb-nagyobb kihagyások, például egyszer egy teljes hónapig nem nyúltam hozzá. Mivel ez már nem az első scracthbuilt modellem volt, az építés során elég gyorsan haladtam, azaz haladtam volna, de úgy gondoltam ha már tapasztaltabb vagyok és gyorsabban építek, akkor jobban rámegyek a részletekre.
Bár a modell festésére is elég sok időt rászántam, és nagyon sokat tanultam a festés során, szerintem még van hova fejlődnöm. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy bátran vágjon bele saját készítésű modellek építésébe, azonban elsőre ne egy bonyolultabb járművet építsen. Három-négy saját készítésű makett után azonban már relatív gyorsan tudunk haladni, és érdemes megpróbálkozni egy saját elkészítésével. Mindenképpen egyedülálló élményt nyújt megálmodni és megalkotni egy ilyen járművet: a kellő tapasztalattal és eszközökkel nem lehet gond az illeszkedésekkel, sőt, nem olyan rég "pihenésképpen" építettem egy "dobozost" és lehangolólag hatott rám az alkatrészek illeszkedése. :)
És végül egy hasznos tanács: Ha valami nem tetszik a járművünkön akkor ne legyünk restek leszedni, és újat gyártani helyette. Mindenképpen megéri akár 3-4 variánst is kipróbálni, néha hagytam is részleteket és pár hét múlva tértem vissza hozzájuk, csak hogy a végeredménnyel elégedett legyek. Pár nap, vagy hét gondolkozás nagyon sok új és szép megoldást tud eredményezni : )
A ponyvát eltávolították, és minden járműről úgy harminc gyalogos mászott le fegyvert, hevedert, málha- és hálózsákot cipelve.
Jókora hűtőrácsok vicsorogtak a hatkerekű, tetőlámpás járműveken, az oldalukra erősített tartókon pótkerék és marmonkanna. Mindegyik kocsin az ÉszakKol Hármas Csapatszállító hadosztályának jelvénye, négyágú csillag díszelgett.
A szárnyakon tucatnyi felderítő kísérte a hadoszlopot háromkerekű, drapp-fekete motorjaikon. A konvoj végén még harminc darab magas építésű nyolckerekű halad. Ezek szállították a ponyvával letakart lőszert és a sereg ellátmányát, akárcsak a szakácsokat, fegyvermestereket, gépészeket, szervitorokat, illetve minden más tábori személyzetet, akik a Gárdát kísérték.
Ezek a teherautók kopott-sárgák voltak, és a Kannak Porti Szállítmányozás Szövetség tulajdonát képezték. Tábori sapkás, világoskék kezeslábast viselő ÉszakKol-katonák vezették őket, a felderítők azonban fekete egyenruhás tanithiak voltak.
Tizekét kilométerre Vervunhive-tól megálltak egy ellenőrző pontnál, s innen már a VEBH két sötétkék vezérkari autója vezette őket a városba.
A sűrű füst leple alatt észrevétlenül beesteledett, így minden lámpa égett. Mindkét oldalon kiégett városnegyedek tűntek föl, aztán a vibráló, zöld fényben fürdő boly halovány körvonalai. Ezenkívül csak a rakéták becsapódásakor láttak valamit a külvárosból, amin éppen átvágtak."
Dan Abnett: Nekropolisz
61.o.
Szukits kiadó 2006
(Black Library Publications 2001)
A Birodalmi Gárda a legnagyobb seregek közé tartozik az emberek által ismert Univerzumban. Hadianyag, felszerelés és élőerő szempontjából is hatalmas. Ezt a hatalmas mennyiségű katonai potenciált, azonban mozgatni is tudni kell.
Mivel minden hadsereg szerves részét képezik a gumikerekes csapat- és hadianyag szállító teherautók, és ezekből annak ellenére, hogy a Warhammer40Ks könyvekben jó pár meg is fordul, a modellek között alig akad, gondoltam magam is építek egyet.
A jármű keresztségben az "Iumentum" latin nevet kapta, aminek jelentése magyarul: Igásló, igavonó.
Bár a regény ihlette a járművet, az építés során azonban úgy gondoltam, hogy egy egyedi járművet fogok készíteni, legalábbis jelzés rendszerében:
Akkor egy kis Háttér sztorizgatás:
Valahol egy sivatagos bolygón már pár évtizede dúl a háború: eleinte egy-két várost megpróbált megrontani a káosz, némelyiket sikerült, némelyiket nem. Időközben Tirannida gyanús dolgok is történtek, és úgy fest, hogy az orkok is szemet(et) vetettek a világra...
A gárda természetesen az első front, és néhány olyan rendház vesz részt a csatározásokban, melyeknek a rajtaütés a fő profilja, például a White Scars.
Mivel a háború elhúzódott bizonyos készletekből némi hiány mutatkozik, és például fontosabb az is hogy a haditechnika mozogjon és lőjön, mintsem hogy csillogjon-villogjon. Emiatt kicsit viseltesebb minden járgány. A felszerelési tárgyak ezeken a járműveken, a megjelenésük, a használhatóságuk mind mind azt sugallja, hogy arra tervezték vagy módosították őket, hogy a sivatagban nagyon nagy távolságokat megtéve, gyakran hetekig vagy hónapokig távol a fronttól, vagy mélyen az ellenséges területen hajtsák végre küldetésüket. Mivel az egész bolygó sivatagos ezek a távolságok itt még hatalmasabbak. Több üzemanyag, több felszerelés, több ember szükséges az amúgy is több milliós Gárda állományának és felszerelésének szállítmányozására.
Először is a a már jól megszokott tervezéssel kezdtem. Azaz kezdtem volna, ha tudom mit akarok:). Ugyanis a kezdésnél, még fogalmam sem volt, hogyan is fog kinézni a kész modell. Amit már az elején tudtam a végső megjelenéséről:
- 8 kerék
- 4 tengely
- hátsó plató, a tervek szerint ponyvával
- a vezető mellett géppuska a kabin tetején
Ezek figyelembevételével, már nekiláthattam a munkának, fejben nagyjából már kezdett összeállni a kép. Az első fázis, az alváz elkészítése volt.
Az ötlet keresés során nagyon nagy hatással volt rám egy a kép, végső megjelenésben szerintem valami hasonlóra lehet számítani:)
A kép itt található:
http://legion.wplus.net/img.shtml?img=/guide/army/tr/nami058-1.jpg&alt=Опытный грузовой автомобиль НАМИ-058 (8x8)
Persze más járművek is nagy hatás fognak gyakorolni a kész modellre, többek között az amerikai 5tonnás és 2 és fél tonnás 6x6os teherautó, a német 6x4 Krupp Protze illetve a modern haditechnikák, mint például Ural és Tatra, az amerikai Big Foot stb.
Az alváz
z első problémával az alváz elkészítése során találkoztam. Történt ugyanis, hogy kifogytam a teljes sztirol lapból. Így nem tudtam egy darabból elkészíteni az alváz oldalait. Aztán úgy döntöttem, hogy a kerekeknél az alváz profilját magasabbra helyezem, ezzel ráadásul megtöröm az alváz egyhangúságát is. Szerencsémre így sokkal látványosabbra sikerült megépíteni az amúgy teljesen egyhangú alvázat. Az oldalankénti három darabot, kétoldalt egy-egy darab vékonyka sztirolcsíkkal erősítettem meg, a szélüket egy kis tömítő pasztával kezelve, hogy a hegesztési varratokat később meg tudjam jeleníteni rajta. Később az alváz felső és alsó részére vékonyka sztirol csíkokat ragasztottam, ezzel is összetettebbé téve a formát. Végeredményben így úgy néz ki az alváz, mintha I idomokból lenne összehegesztve. Az így elkészített két profilt négy rövid darabbal rögzítettem egymáshoz. Mivel az alváz lesz az a pont, ahol gyakorlatilag az összes részegység összeáll egy szerves egésszé, később minden fontosabb alkatrésznél visszatérek rá.
A felfüggesztés
Következő lépés a felfüggesztés elkészítése volt. Az alap elképzelés szerint 8 kerékhajtású lesz a jármű. Ez egyből adta, hogy 4 tengelye kell, hogy legyen. Ugyanakkor, mivel a Warhammer40K univerzumba kell hogy illeszkedjen a kész modell, úgy döntöttem, hogy laprúgókkal készítem el. A technika korszakát követő sötét idők, melybe az emberiség visszasüllyedt, jó indokot szolgáltat egy-két elmaradottabb technológia alkalmazására.
A laprúgók elkészítéséhez eleinte csak rézlemezt próbáltam használni, azonban az összeragasztás és alapozás után az eredmény egy teljesen sima felület lett, ami mindenre jó volt, csak laprugók apró hézagainak megjelenítésére nem. Így újra kellett gyártanom őket, egy másik eljárás segítségével. Végül úgy készítettem el őket, hogy fél milliméteres sztirolcsíkokat vágtam a megfelelő hosszúságúra, majd ezekre náluk vékonyabb rézlemez csíkokat ragasztottam, és így illesztettem össze őket. Így már megfelelő volt a távolság, és festés után is látszanak a hézagok. Amikor elkészültek a rugók, 4 helyen rézből készült rögzítő pántok kerültek rájuk. A tetejére aprócska fül került tűzőkapocsból. A két végére alul apró négyszög tappancs kerül, erre jönnek majd a tengelyek, felső oldalára pedig maradék maratásból egy négyszögletű csavaralátétet ragasztottam. Az építés során nagyon-nagyon sok próba illesztés csináltam, egyrészt az illeszkedés miatt, ugyanakkor hogy a végeredmény megjelenése is olyan legyen, amilyenre gondoltam.
A laprugókat már csak rá kellett varázsolni az alvázra. Ehhez is elkezdtem képeket keresni a neten, hogy a gyakorlatban hogyan oldják ezt meg katonai és civil teherautókon. Végül egy egyszerű V profilt ragasztottam az alvázra, közéjük alulra egy másik darab sztirollal, hogy ne legyen annyira egyhangú a végeredmény.
A kész laprugókról gyantamásolat kerül majd felhasználásra a végső összeszerelésnél, így nem kell ugyanezt a hosszú procedúrát még 4szer megcsinálni.
Tengelyek
A tengelyek elkészítése sem volt gyerekjáték, azaz jól eljátszottam vele:) csak a sok apróság és részlet időigényessé tette a folyamatot. Történhetett ez azért, mivel a 8kerékhajtás miatt egy differenciál művet is be kellett építeni a járműbe. Ez azt jelentette, hogy minden tengelyre kell egy rakat részlet, és apróság. Ami persze nagyon változatossá, részletessé teszi a végeredményt.
Először is fogtam egy fültisztító pálcikát és méretre vágtam. Ezt követően vékony sztirol csíkokból köré ragasztottam egy négyzet profilt, amire alulra és felülre két körlapot ragasztottam. Ez lesz a difi. alapja. Egyik felére (ami alul lesz a kész modellen) csökkenő átmérőjű körlapokat ragasztottam 1mms sztirolból, majd a végén az egészet ki-gletteltem pillanatragasztó és tömítő paszta keverékével, majd simára csiszoltam a felületét. A felső oldalára, ahova a kardántengely fog csatlakozni majd, kialakítottam a megfelelő házat, amiben a valós életben a fogaskerekek helyezkednek el. Ehhez öntőkeret darabokat, sztirol lapocskákat és rézlemezt használtam. A ház tetején a csavarok úgy készültek, hogy felmelegített tűvel apró lyukacskákat szúrtam a körlapba, majd ezekbe pillanatragasztóval húzott szál darabokat ragasztottam. Miután a ragasztó aránylag megkötött, méretre vágtam és reszeltem a kiálló részeket.
A tengelyekről, akárcsak a laprugókról gyantamásolat készül, ezzel időt, anyagot, és munkát spórolva.
Részletek és kiegészítők
Az alváz egyik oldalára az üzemanyagtartályt terveztem tenni, a másikra pedig egy szerszámos/alkatrész tárolót. A tartály elkészítése egyszerű feladat volt, nagyjából kiötlöttem a méreteit, lemértem egy sztirollapra, kivágtam és összeragasztás után lekerekítettek a sarkokat, éleit, hogy tartály formája legyen. Ezek után felülre kettő töltőnyílás került, oldalra pedig egy leeresztő. Végül két tartó pántot ragasztottam a kész tartály elé.
A Szerszámos ládikó elkészítése már kicsit nehezebb és összetettebb feladat volt, ugyanis azzal a dilemmával kellett szembesülnöm, hogy ha kidolgozom a belsejét és csukva készítem el, nem látszik belőle semmi, ha meg nyitva akkor leszakadhatnak az ajtót. Végül abba maradtam (magammal :) ), hogy nyithatóra készítem el. Az oldalak csak pár milliméterrel lettek más méretűek mint a tartály, csupán az eleje maradt nyitott. Ide kerültek a polcok méretre szabott rézlemezből, a középső lemeznek csináltam egy barázdát a sztirolba, amibe illeszkedhet, ezzel is megerősítve a végeredményt. Az egyik oldalra két apró polcocska került, ezek szélét behajlítottam, hogy nagyobb felületen illeszkedjenek az oldalakra a ragasztásnál.
Ahhoz, hogy az ajtók nyithatóak legyenek egy egyszerű megoldást alkalmaztam. Az ajtók zsanér felőli szélét ráhajlítottam egy tűre, majd kihúztam a tűt belőle. A láda alsó, és felső része kicsit túlnyúlik a többin, ezekbe fúrtam négy apró lyukat. Ide került a két ajtó, melyek előre meghajlított hátsó részén átdugtam két drótot, ezek lettek a tengelyek amelyeken az ajtók elfordulhatnak. Az ajtók rézlemezből készültek szintén, ez megfelelően imitálja a fém felületet, ugyanakkor tökéletesen meg lehet rajta jeleníteni a horpadásokat és lövésnyomokat. Az egyik ajtószárnyra került egy apró rézcsík, ami elrejti az illeszkedést csukott állapotban. Mindkettőre egy apró fogantyú került.
A motor és a váltó
abár megtehettem volna, hogy fogom az egész belsőteret és kihagyom a modellből, én mégsem szándékoztam. Így utólag visszagondolva nem bántam meg, hiszen eredeti elképzelésem alapján a motorházfedelet, és a kasztni egy részét rézlemezből szándékozom megcsinálni, ami nyitható lesz. Gondolom én....Persze a kivitelezés nem ígérkezik bonyolultnak, és úgy érzem rendelkezem már a kellő tapasztalattal a feladat végrehajtásához, így bizakodó vagyok.
Maga a motor megépítése nem volt túl bonyolult feladat, hiszen számos kép megnézése után (egyszerűen csak keressünk rá teherautók és kamionok képeire a neten) már tudtam mit is szeretnék a teherautó motorház fedele alá. Meg is voltak az egyszerűbb formák elképzelései, úgymint a "V" elrendezés, ehhez 2mms sztirolból kivágtam két "Y" formát, és vékonyabb 1mms lemezekből az oldalakat. Kész is volt a fő forma, amire jöhettek a részletek, a két felső részre rézlemez került, a sarkait lekerekítettem, majd 3-3 sztirolcsíkra jöttek a szegecs és csavarimitációk, amik előre kifúrt/lyukasztott lyukakba kerültek húzott szálból, majd száradás után méretre lettek vágva és csiszolva. A motor elejére és hátuljára ugyanezzel az eljárással kerültek a hasonló elemek.
Hogy ne legyen olyan egyhangú a végeredmény, két oldalra került egy-két részlet, úgymint két apró tartályocska, ami öntőkeret darabból készült, fúróba befogva legömbölyítettem a két szélét, így szimmetrikus lett. (FIGYELEM! HABÁR A FOLYAMAT EGYSZERŰNEK TŰNIK, VÉDŐSZEMÜVEG HASZNÁLATA NÉLKÜL NE FOGJUNK BELE, A LEPATTANÓ DARABOK KÖNNYEN SÉRÜLÉST OKOZHATNAK!!!)
A másik oldalra két sztirol lapocska közé ragaszott rézlemezzel egy lapos tartály szerűség került, szintén legömbölyítve a sarkokat és éleket, ezzel látványosabbá téve a végeredményt.
A motorról jelenleg csak a kábelek és a kipufogó rendszer hiányzik, ehhez azonban el kell készülnie a fülkének, hogy ne csak a motorhoz, hanem a jármű többi részéhez és tökéletesen illeszkedjen majd, ezért ezekre a kabin építése során fogok kitérni. Hasonló módon a fülke építéséhez fog kerülni a hűtőrendszer is, hogy a szerves egész látszatát keltse elkészülte után. Természetesen régies kinézete lesz annak is a ventillátorral, ami már el kis készült, de majd csak a beszerelésnél osztom meg veletek a képeket:)
És el is érkeztünk számomra az első problémás részhez, ugyanis a motort a tervezett helyére illesztve (két tartó pilont ragasztottam az alvázra) rájöttem, hogy a váltónak bizony nem sok hely maradt. Azaz maradt, és szerencsémre egy igen látványos megoldással sikerült még "scifisebb" hatást elérnem. Mivel az alváz egyik merevítése és hídja pont útban volt, ezért lépcsőzetes formájúra kell készítenem a váltó házát, de még így is faragnom kellett egy keveset az alvázból. A végeredménnyel elégedett vagyok, a többiek meg azt mondták, hogy amennyi váltót láttak idáig, akár még hitelesnek is tűnhet. :)
Komolyra fordítva a szót, igyekeztem a szokatlan elrendezésből fakadóan elérni azt a látszatot, mintha a borítás alatt sok-sok fogaskerék bújna meg. Amikor hasonló alkatrészeket tervezünk és építünk, szerintem nagyon hasznos hozzáállás, ha mindig igyekszünk úgy megtervezni az alkatrészt, hogy szem előtt tartjuk mi is annak a feladata és működési elve, ezáltal olyan eredményt kaphatunk, ami tökéletesen illik a képbe.
A váltó negyed kör alakú részét úgy készítettem, hogy körkivágóval kivágtam különböző vastagságú sztirolból darabokat, majd azokat négy egyenlő körcikkre vágva összeragasztottam őket. A fő forma építése során nagyon sok próbát hajtottam végre, hogy tökéletesen illeszkedjen a bonyolult forma miatt. Kiegészítésként a váltó külső részére, akárcsak a motor esetében, körkivágóval kivágott körlapocskák kerültek felragasztásra, mintegy imitálva a váltóban szunnyadó fogaskerekek tengelyét. A hátul kijövő tengely, mely a kardánhoz csatlakozik majd, fültisztító pálcikából készült.
A drótozásra és vezetékezésre itt is akkor kerül sor, ha már a végső összeszerelésig jutottam.
Tervek, avagy jobb későn mint egyáltalán nem:D
Időközben a fórumos népek nagy nyomására nem volt más választásom, mint készíteni egykét rajzot, amin már látszik, hogyan is fog kinézni a jármű amit építek.:) Mitagadás, nekem sem ártott tisztázni, mit is akarok építeni. Így hát nekiültem, és egy darabig csak rajzoltam és rajzoltam, gondolkodtam, és amikor elkészült egy-egy rajz, feltettem a fórumokra, hogy véleményezzék. Az első rajzokon még alacsony oldaltámfallal, magas ponyvával, és sok merevítővel voltak ábrázolva a plató variációi. Később felmerült egy magas oldalsó támfalas variáció merevítésekkel, és lőrésekkel, ami megjelenésébe jobban illeszkedik a Warhammer40K-s univerzumba. Jómagam is emellett döntöttem, nagyon megfogott az elképzelés, és ezt csak megerősítette a koncepció rajz elkészülte.
Miután elkészült a rajz, ami nagyjából megmutatja kívülről hogyan fog festeni a jármű, el kellett döntenem, belülről milyen lesz. Első nekifutásra, ha már megfogott a plató elképzelése, úgy döntöttem azzal foglalkozok tovább, hiszen a könyv alapján képesnek kell lennie 28-30 katona szállítására, és ha ezt tudom teljesíteni, utána már csak elé kell biggyeszteni a fülkét. Ha ilyen feladatokat tűzünk ki magunk elé nem árt egy kicsit logikusan átgondolni az előttünk álló munkát. Egyrészt ami a legfontosabb, katonai járműről van szó, a tervezést és kivitelezést olyan szempontok szerint kell végeznünk mint: egyszerűség (a könnyű gyártás és egyszerű használat végett), strappabírónak kell tűnnie, nagy férőhely a katonák és a felszerelésük számára, ugyanakkor könnyen elhagyhatónak kell lennie, hogy a katonák harci - vagy vészhelyzetben gyorsan el tudják hagyni. Mivel 30 főről van szó, én ezt úgy oldottam meg, hogy a plató elülső felére és került két nyílás, így egy időben 3 helyen lehet fel - illetve leszállni a járműről. A strappabíróság látszatát a sok merevítés, és a páncélozott megjelenés biztosítja, az egyszerűség meg a bonyolult és összetett formák mellőzésével lett elérve. A felszerelés tárolására a padok felett elhelyezett tároló rekeszek, kosarak és ládák szolgálnak, valamint az elülső falon elhelyezett fegyvertartó konzolok.
A plató elkészítésénél először egy méretre vágott 2mm-s sztirol lap aljára merevítőket ragasztottam, majd ezt követően a 3 centi magas oldalpanelek következtek. Azért lett 3cm magas, hogy egy teljesen álló helyzetű 28mm-es katona is teljesen védve legyen az oldalsó támadások elől. A teteje azért nem páncélozott, mert így spóroltak az anyaggal a Birodalom mérnökei, jobb a szellőzés, lehet daruval is rakodni, no meg ha már felülről jön a csapás, amúgy is tök mindegy mi lenne ott. :) Az oldalpanelekre felrajzoltam a merevítések helyét, sztirol csíkokat szabtam és méretre vágva a helyükre ragasztottam őket, tömítettem, majd oldalanként hat darab 3 mm-es furatot készítettem a lőréseknek.
Az oldalsó merevítések felső részére tartókat ragasztottam, ezek úgy készültek, hogy az oldalsó merevítések, melyek végére ezek kerültek, nem érnek fel teljesen a panel tetejéig, hanem fél centivel rövidebbek. A végükre 3 darab nagyon vékony sztirol lapka került, száradás után egyben faragva és csiszolva, és ide kerülnek majd a ponyva merevítésének tartói. A ponyvához mellesleg a látvány miatt ragaszkodtam, könnyen elkészíthető, és szerintem nagyon látványossá teszi a makettünket. A ponyva tartói egyszerű méretre vágott és hajlított drótokból készültek, ezekből kétszer annyit csináltam, így levehetőre megépítve egyszer feltehetünk rá csak merevítést, vagy akár a ponyvával együtt. Játékhoz ideális megoldás. A ponyva készítésére az építés vége felé fogok kitérni.
Ezek után nekiláttam a belső tér elkészítésének. Ahhoz, hogy a katonák (vagy akárkik, akár foglyok is lehetnek :P) könnyen elhagyják a szállítóeszközt, a padok elrendezésének is megfelelőnek kell lennie. Az első ötletem az a német FAMO üléseinek elrendezéséhez hasonlított, melynek lényege, hogy az emberkék úgy ülnek rajta, mint a moziban. A gond csak az volt, hogy így több sort kellett volna kihagyni a padok között, hogy gyorsan kiüríthetőnek tűnjön, és drasztikusan csökkentette kapacitást. Így ötlött fel bennem, hogy 4 sor padot építek be hosszanti elrendezésben, így látványos is lesz, és logikus felépítésű is. Középre került két sor egymásnak háttal, illetve a két szélére egy-egy. Eleinte a középsőt az elülső falig akartam vinni, így több személy fért volna el, viszont kevesebb felszerelés, le kellett volna tenni az első fegyvertartó konzolról, valamint ha az egyik oldalt gond van, mondjuk heves tűz, akkor a katonáknak nem maradt volna más választása, mint kiugrani a biztos halálba.
A padokra, hogy az anyaggal történő spórolást kifejezze a belső tér is, nem huzat került, hanem fa borítás, melynek textúrája igencsak feldobja a végső eredményt, és egyszerű elkészítése ellenére látványos lesz a megjelenés, összetettebbé teszi, mint ha csak natúr maradt volna, vagy huzat került volna rá.
A plató csúszásgátló felülete
Mivel a plató, bár elég sok pad került bele mégis kissé unalmasnak hatott, fel kellett dobni valamivel. Az ilyen esetekre három lehetőség szokott adódni:
Beépítünk valami(ke)t, amitől változatosabbá-összetettebbé alakul a felület
Festéssel igyekszünk feldobni a felületet, ami szintén lehet eléggé látványos
A kettő egyvelege:)
Jómagam a harmadik variánsnál maradtam, azaz maradok egyenlőre, mivel még a festésig nem jutottam el. Tettem is mindezt azért, mert egy katonai teherautónál nemcsak jól mutat egy csúszásgátló felület, hanem igencsak hasznos is mind a teherszállítás, mind pedig az élőerő harctérre és egyéb helyre történő fuvarozása során.
Felhasználásra került anyagok:
műanyag háló 1mmes hézagokkal, négyzet mintázattal
matt lakk
vékony rézlemez
Az elkészítése azt kell mondjam nem volt nehéz, persze másodikra. Elsőre ugyanis nem tudtam hogyan rögzítsem a hálót és az eredmény annyira kiábrándító lett, hogy le kellett vakarnom az egészet és elölről kezdenem. Először pillanatragasztóval próbáltam, de az sikeresen eltömítette az apró hézagokat a hálón, ugyanakkor ahova kevés jutott, ott nem ragadt és nagyon csúnya lett.
Aztán rájöttem, hogy a lakk itt is célravezető lesz, akárcsak a később említett ponyva készítésénél, ezt a módszert már sokszor alkalmaztam. (Bővebben itt olvashatsz róla) Először is előkészítettem a felületet, lecsiszoltam, hogy jobban tapadjon a lakk, majd nekiálltam méricskélni és méretre szabni a hálót. Tettem is ezt azért, mert jobban mutat, ha több kisebb darabból áll a rácsozat, ugyanakkor az elkészítése is könnyebb, és jobban illeszkednek a platóhoz és egymáshoz is a kisebb darabok. Ezt követően lekentem a plató aljának azon felületét, ahova egy-egy háló darab fog kerülni majd felhelyeztem a darabot. Ilyenkor még a lakk miatt tudunk igazítani rajta, ezért is jobb ezt a módszert használni. Majd amikor a helyén volt átecseteltem egyenletesen az egész felületet még egyszer lakkal, majd miután az egész plató készen volt félretettem száradni.
Száradás után méretre vágtam a vékony rézlemezeket, és a hálók illeszkedésére ragasztottam őket pillanatragasztóval, hogy takarják.
Ponyva
A ponyva rézdrótból és papír zsebkendőből készült. A rézdrót egyszerű mezei 1mmes drót, persze megblankolva, és egyenesre húzva, majd utána méretre vágva és hajlítva. A drótok kiegyenesítésére két módszert szoktam használni. Az első általános módszer villanyszerelők és műszerészek használják (meg szerintem mások is még bőven). Egyszerűen megfogjuk a drót két végét két fogóval, és lassan széthúzzuk egyre erősebben. Azért nem egyből hirtelen kajakra megtépjük, mert főként a vékonyabb drótoknál könnyen szakadás lehet az eredménye, ugyanakkor a lecsúszó fogóval a kezünkben könnyen rendet rakhatunk a modellező sarkunk egyik szegletében, vagy csak szimplán odaverhetjük valahova.
A másik lehetőséget általában rövidebb darabok kiegyengetésére használom, amikor a annak rövidsége miatt nem tudom megfogni a fogóval a két szélét. Ilyenkor leteszem egy sima és kemény felületre a darabot, és egy kemény lapos tárgyal, például fém vonalzóval vagy valami lapos fémtömbbel egyre erősödő nyomással görgetem a felületen. Ilyenkor arra figyeljünk, hogy ha vonalzót használunk ne görbítsük el:) Mivel gyakran használok tolómérőt, és az elég masszív, sokszor azt használom erre a célra.
Miután lemértem a platót, és levágtam nagyjából a rézdrótokat, nekiláttam felpróbálni őket. Ezzel szépen el lehet szöszmötölni: próba, nézés-mérés, vágás-reszelés, újra próba, mérés és elölről... Célszerű az első és az utolsó darabot belőni az elején, ehhez általában mérést és vízmértéket használok akárcsak a felfüggesztéseknél, majd ha ezek a helyükön vannak akkor hozzájuk igazítva már könnyebben be tudjuk illeszteni a köztük lévőket. Természetesen, mivel a plató belső része festetlen, a ponyva tartókat nem ragasztottam még be, így levehető lett az eredmény a ponyva felhelyezése után.
A ponyva, mint ahogy fentebb már említettem papír zsebkendőből készült. A nagyjából méretve vágott (oldalanként min. 1-1 centit hagytam rá pluszban) zsepit felpróbáltam, majd miután jónak tűnt, a pillanatragasztóval bekent rudazatra tettem. Ilyenkor érdemes óvatosan felhelyezni, és ne az ujjunkkal nyomjuk a ragasztós rudakra, mert a papír odaragad az ujjunkhoz, és szétszakad az egész. Én óvatosan szoktam ráhelyezni, majd a pillanatragasztó csőrével nyomkodom rá, miközben még egy kis ragasztót nyomok rá. A következő ponyvámnál talán PVAt fogok használni, kipróbálom, hogy lehet-e azzal is ilyet csinálni, az nagyon keményre köt, és nem ragad annyira az elején.
Miután minden pontot a rudazatra ragadt a "ponyva" az egészet átkentem lakkal, majd a rudazatok közé némi súlyt pakoltam, hogy úgy száradjon meg a ponyva, mintha a saját súlyától lenne belógása. Erre nem csak a súly jó, hanem ha ráteszünk valami apróságot távtartónak és ezekre teszünk valami nehezebbet, pl. egy vastag könyvet. Persze ekkor a plató nem volt az alvázon, hanem az asztalra tettem, hogy egyenletes legyen a belógás, és az alváz darabjai se lapuljanak ki.
Részletek
A plató végére egy aprócska ládika került, amibe a katonák helyezhetik a felszerelésüket, vagy a teherautó néhány kellékét. Ez sztirolból készült, a tetejére egy rézlemez került, melyet puha fára helyeztem, és vonalzó mellett egy tompa ceruzával belenyomtam egy keresztet, hogy "militarisabb" legyen a teteje. A két zsanér/pánt rézcsíkból készült.
Előre két fegyvertartó került, ezekbe még beleragasztok néhány puskát, hogy egyrészt látni lehessen mire szolgálnak, másrészt hogy még változatosabb legyen a végeredmény, és jobban magával ragadóbbak legyenek a részletek, hiszen mint tudjuk: " a lényeg a részletekben rejlik".
A fegyvertartó fölé egy rekeszsor kerül, amiben mindenféle ponyva, málha, gránátok, tárak és felszerelések lesznek téve majd.
A középső padsor felső részére még nem tudom, hogy tegyek-e tároló rekeszeket vagy hasonlót, lehet hogy csak a padok alá kerülnek tároló dobozok.
A plató nyitott részei fölé, mint a hátsó rész, és a két oldalsó ajtó, papír zsebkendőből feltekert ponyvák kerültek, kicsit vastagabb cérnával összehúzva, mintha oda lenne kötve. A rögzítésüket pillanat ragasztóval oldottam meg, de a PVA ragacs is legalább olyan jó, ha nem jobb, de ha azt használjuk figyeljünk arra, nehogy elmozduljon a darab száradás előtt!
A fülke
A fülke megépítése volt az egyik legbonyolultabb és legidőigényesebb feladat. Azontúl, hogy teljes motortérrel szándékoztam megjeleníteni a kész makettet, itt találhatóak a kezelőszervek, elülső ülések, műszerfal sok kis bizgentyűvel, szellőzök és szűrők, ablakok, melyek elkészítése már csak az átlátszó felületek miatt is kihívás, ajtók és kilincsek, valamint motorháztető, motortér belsőségek, hűtő, rácsok, kábelek és számos részlet. Azonban nem csak a sok apróság elkészítése jelenti a nagy kihívást, hanem azok elhelyezése és összeállítása is, hiszen nem elég csak összedobálni azokat, mert akkor legfeljebb egy roncstelepi szemétkupacot kapunk, az alkatrészeknek szerves-koherens egésznek kell látszania összeállítás után. Itt is nagy segítség, ha körbenézünk a neten eredeti járgány motorterét illetően, sok jó ötletet meríthetünk a már létező technikákból.
Amire még oda kell figyelnünk, az a méretezés, hiszen úgy kell tűnnie a kész fülkének, mintha tényleg gyakorlati megfontolások alapján készült volna, hitelesnek kell tűnnie. Ehhez nemcsak vonalzót szoktam használni, hanem figurákat is gyakran próbálgatok a helyekre ezzel is segítve a végső megjelenés kialakulását és hitelességét.
A fülke alapja 1mm-es sztirol lemez, amit a bonyolult formák miatt többször is mértem, ellenőriztem és összepróbáltam, mielőtt ragasztásra került a sor. Nem szerettem volna valami nagyon egyszerű formát alkotni, inkább a második világháborús amerikai, német és orosz teherautóira emlékeztető orr részt álmodtam meg. Tipikus jellemzője sok ilyen régi tragacsnak, hogy a fülke szélesebb kissé, mint az előtte elhelyezkedő motor burkolat, így lehetőség van nagy brutál kinézetű széles sárvédők felszerelésére a fülke elé amik sokat dobnak a végső látványon, és megtörik a forma egysíkúságát. Mivel a plató már gyakorlatilag készen volt, mire elérkeztem a a fülke építéséhez, ezért ideiglenes odarögzítettem azt az alvázhoz, így az alváz elején maradt helyen kezdtem el felépíteni sok-sok mérés és próba alkalmazásával a fülkét. Ezáltal tökéletesen illeszkedett a forma az alvázhoz, valamint a plató elejéhez is. Mivel a platónak és a motornak már fix helye volt, ez egyben deklarálta az is, hova kerülnek nagyjából az ülések, és kezelőszervek. Persze ha nem csak vázlatot vagy skiccet készítünk a legelején tervezésnél, hanem méretarányos és pontos rajzot, még az építés megkezdése előtt tudunk variálni a dolgok elhelyezésével.
Eredetileg úgy gondoltam, hogy nyitott, vagy puhatetős/ponyvás lesz a fülke, ezért kicsit alacsonyabbra szabtam a hátfalat, de később elvetettem az ötletet és kiegészítettem egy sztrirol csíkkal.
Az alaplemez kiszabás után, mely körbeöleli a motor is, jöhetett a következő fix pont, amihez nem sok mérés szükséges: a hátfal. Lényegében ennél a magasságot az ülések, a figurák, valamint a plató magassága adja meg. mivel a plató magassága úgy lett kialakítva, hogy egy 28mm-es figura még állva se verje be a fejét, így a fülkében ülők kényelmesen el kell, hogy férjenek akkor is, ha a kabin magassága nem ér a platóé fölé.
Jöhetett a tűzfal megszerkesztés. Ennek jellemzője, hogy bonyolultabb a formája, ugyanakkor a szűk hely miatt követnie kell a motor és a váltó formáját ahol találkoznak, valamint erre kerül majd a műszerfal és egyéb kellékek, úgymint a lábtartó a tetőn elhelyezendő géppuskás számára. Bár az alaplemez alatt semmi nem kívánta meg, hogy más formákat is alkossak a fülkében, még is úgy döntöttem, hogy egy-két sztirol csíkból készült formával feldobom a fülke padlóját, ezzel azt a látszatot keltve, mintha számos mechanikus és elektronikus kütyü működne a lemezek alatt.
A tűzfal tovább problémája, amire egyfelől a figurás próbák során jöttem rá, hogy meg kellett döntenem, hiszen a kormány, műszerfal, műszerek, és egyebek miatt nem férne be a figura. Szerencsémre ez még sokat is dobott a jármű fülkéjének végleges megjelenésén.
Ahogy a képeken is látható, akárcsak a terven, a kipufogót a padlólemez alatt vezettem el, ezzel is növelve a részletek számát. Mivel a motortér szűk lett a sok beépített apróság és a batár motor miatt, a kipufogódobok is kívülre kerültek, a motorház oldalára, ami plusz részlet, ugyanakkor nem lettek elrejtve alulra, ahol alig látni őket...Mellesleg alulra már nem is fértek volna fel :). (a kipufogókról és dobokról részletesebb információ lejjebb található)
Mivel a fülke és berendezéseinek pontos beállításához szükség volt figurára, ezért elkészítettem az üléseket is, hogy lássam mi hova kerül, és hogyan fér el. Úgy döntöttem, hogy 3 személyes lesz a fülke, erre a jármű relatíve nagy méretei kiváló lehetőség nyújtottak. A vezető ülésével kezdtem, hiszen az az egyik legfontosabb minden járművel, főleg ha katonai, a többiek meg majd ráérnek. Hogy kényelmesnek tűnjön olyanra építettem, mintha rugós lenne, ezzel is a kényelem látszatát keltve. Ehhez szörföltem a neten, infót gyűjtöttem, majd egy érdekes rugós szerkezetet kreáltam az ott látottak alapján. A végeredmény leginkább a BKV buszokon látható vezetőülés egy elnagyolt változatára emlékeztet:) Maga a szerkezet fülpiszkáló, drótok, kapocs, sztirol lemez felhasználásával készült, vászonborítás gyanánt a már jól bevált papír zsebkendőt ragasztottam rá.
A vezető melletti ülés már jóval primitívebb lett, rugózás nuku, és a háttámla is a fülke hátfalára rögzített alkalmatosságá "szelidült".
Ezek után a motortérrel, és annak burkolatával foglalatoskodtam. Mivel az orr rész szűkebb lett mint a fülek, egyszerűen csak körbeépítettem falakkal, melyek belső oldalára vékony sztirol csíkok kerültek merevítések gyanánt. Ezek a falak szintén 1mm-es sztirol lapból készültek, teljesen egyforma méretűek és formájúak, együtt lettek kiszabva és összemérve, hogy ne legyen később torzulás a fülke formájában. A motoron túlnyúlnak, hogy beférjen majd a motor elé a hűtő is, melynek fő formáját az oldalfalak összeállítása után össze is dobtam. A hűtő külső formája nem bonyolult, gyakorlatilag egy téglatest, mely tökéletesen illeszkedik az előrenyúló falak közé, így kivehető lett, megkönnyítve ezzel az építés további fázisait, és a sok-sok próbát és próbaillesztést. Az elejére és hátuljára két négyzet formájú lyukat vágtam, ezekbe kerültek a ventillátorok, melyeket rézből csináltam. Elkészítésük nem nehéz, papírlyukasztóval kivágtam két kör alakú rézlapocskát, kiegyengettem őket, majd felrajzoltam rájuk egy keresztet. Nem fontos keresztet amúgy, én négy lapátból álló ventillátort akartam, ezért lett kereszt. Majd szépen ollóval bevagdostam a vonalak mentén vigyázva, hogy elég helyet hagyjak még és ne vágjam le a lapátokat. Ahogy az olló élei elvágnak egymás mellet, a lemez egyik felét el is csavarják, így egyből ki is alakult a megfelelő ventillátor forma.
A beragasztás után festettem mindent ami belül van, majd a hűtő elejére műanyagháló került, hátuljára pedig egy rézdrót, a hűtőfolyadékot áramoltató csőrendszer imitálására. Alulra és felülre két vékonyabb drót lett beragasztva, melyek majd a motorból jövő, és menő vezetékek lesznek, és majd a végső összeszerelésnél kerülnek összeragasztásra a motorral. A hűtőrendszer tetejére marmonkanna készletből használtam fel két fedelet.
Mivel már álltak a falak, megvolt a motortér eleje a hűtővel, már csak a teteje hiányzott. Hogy ne legyen egy unalmas lapos lemez, úgy döntöttem rézlemezből hajlítok valamit szépet. Ehhez a folyamathoz is sok türelem kell, és sok próba, ugyanakkor használni kell a fejünket is. Amikor már láttam melyik forma tetszik igazán, és van összhangban a jármű eddigi fizimiskájával, sztirol csíkokból csináltam egy illesztést a tűzfal elejére, hogy a felhelyezett és csukott motorháztető tökéletesen illeszkedjen a helyére. Ezt követően, belső részletként fabrikáltam egy kis ablakot a fülke hátuljára, melynek külső oldalára háló került.
A tető
A tető elkészítése már relatív könnyen ment, hiszen a tűzfal és hátfal elhelyezkedése meghatározta már annak helyét és méretét. Mivel már a legelején tudtam, hogy a vezető melletti hely fölött nyitott lesz a tető fegyver miatt, ezért a lap méretre vágása után körkivágóval kiszabtam egy búvó nyílást. Erre került egy karima, amire majd a nyílást lezáró ponyva rögzítése került, valamint egy tartószerkezet a fegyvernek. Ez szintén körkivágóval készült, két darab különböző vastagságú karika összeragasztásával.
A fegyver egy Heavy Bolter, némi módosítással. Azaz elég sokkal:) Először is nem került rá a tár, a tartószerkezet saját készítés, a markolatokat átszerkesztettem, a csövet kicseréltem egy hosszabb öntőkeret darabra, melyet először hosszában, majd oldalról három helyen kifúrtam. Utolsó apró részletként egy célkereszt került rá, 1:35ös maradék maratásból.
Ahogy kialakult a fülke tetejének és a motorháztetőnek fő formája, elkészíthettem az elülső vad-brutál rácsokat:) Ehhez nagyobb hézagú rézhálót használtam, egyrészt vadabb a kinézete, másfelől többet enged látni a mögötte szunnyadó hűtőrendszerről. Itt sem csak egy egyszerű lapos turcsi orrot akartam alkotni, inkább valami olyasmit, mint a birodalmi hajók eleje, döntött és ék formájú, ami erőt sugároz, és robosztus felépítése azt sugallja, egy falon is át tudna menni. (A képeken egyenlőre az ideiglenes kerekek látszanak a járművön, ezek csak némi segítséget nyújtottak az építés során. Egy Italeri big foot teherautóról valóak, a végleges járműre a Revell cég Pz.Fuchs kerekei kerültek)
Részletezés kívül-belül, avagy sárvédő, műszerfal, kormány és társaik
Kezdjük először a belső részen. Most, hogy már kész voltak a főbb vonalak és formák, következhetett a belső berendezés összeállítás. Az ülések már készen voltak és a helyük is megvolt már, jöhettek a többiek. A műszerfal és a pedálok helyét ugyebár meghatározta a vezető ülés. Próba figura elő, némi méricske és a helyükre is kerülhettek a dolgok. A műszerfal egy rézlemezre lett kialakítva, kivágtam egy szépen ível formát, és feldobáltam rá az előre gyártott műszereket. Ezek öntőkeretből kivágott körlapok, melyek tetejére egy rézlemezből készült félkör alakú lapocska került. Ezt lyukasztóval kivágott rézlemez kördarabkából készült, a kivágás után ketté vágtam így félkört kaptam.
A pedálok rézlemezből készültek, méretre vágás és hajlítás után össze lettek forrasztva.
A műszerfal mellé, a jobb oldalra, kicsit jobbra még a jobb oldal üléstől is, egy fel/le hajtható lábtartó került, amire a nehézfegyver kezelője felállhat mikor a nyíláson át kezeli a fegyvert, szerel, szellőzteti a fejét, vagy akármi. Ez 1mm-es sztirol lapból lett kivágva, majd bereszelte az egyik hosszabb oldalát, és hosszában egy merevebb drótot ragasztottam rá. A túloldali sarkai le lettek kerekítve és körbe egy vékony rézcsíkot ragasztottam rá, mintha pereme lenne. Később vékony ragasztóréteggel kentem be a belső részét, és egy hálót ragasztottam rá, ami taposólemez mintázatot adott a felületnek. A" taposón" túl-lógó drótokat méretre vágtam, miután sztirolból elkészültek a tartók, amin keresztül mennek.
Azt követte a külső felcicomázás. A belső lábtartóhoz hasonlatosan kívülre is taposólemez imitációk készültek az olyan felületekre, melyek egy igazi járművön a ki- és beszállásnál rendszeresen igénybe lennének véve. Ez az ajtók környékét jelenti, valamint a létrákat. Létrákra a jármű magas has magassága miatt volt szükség, hiszen elég abszurd látvány lenne, hogy az aprócska belsőtér a fülkében és a falatnyi kezelőszervek mellett óriási magasságban helyezkedik el a kabin. Ezek a létrák sztirol csíkokból készültek, és elég jól megtartják magukat annak ellenére hogy vékonyak. Persze ebben szerepet játszik az is, hogy szegélyt kaptak réz csíkokból azok a felületek, melyekre a taposós felület került.
Mivel az orr rész vékonyabb mint a fülke, és a nagy méretű kerekek pont kívül helyezkednek el, szükség volt sárvédőkre. Ezek hogy élethűek legyenek, másfelől kicsit régiesek, rézlemezből készültek, amiket szolidan meg nyomkodtam egy-két helyen, mintha a sok használattól lenne igénybe véve. Elején és a hátulján 45fokban meg lettek hajlítva, hogy szebb formája legyen, és hátul is jobban illeszkedjen a fülkéhez. Időközben megérkeztek a kerekeim, így nagy volt a boldogság, amikor összepróbáltam az alkatrészeket:)
A jármű elejére egy tároló rekeszt eszkábáltam, ennek szélessége akkora lett, hogy tökéletesen illeszkedjen bele egy sor marmonkanna. Mivel sivatagi festésbe gondolkodom, az ilyen apróságok még jobban fel fogják dobni a végeredményt. Sivatagi útra sok katonának sok sok víz kell...
Még több részlet
Most következtek a már említett kipufogók és dobjaik. Dupla kipufogóban gondolkoztam már az elejétől, egyrészt a nagy motor miatt, másfelől mert nagyon brutálisan jól néz ki. A csövek egy részét már a fülke főbb darabjainak összeillesztésénél beépítettem a padlólemez alá, oldalra kis lyukak kerültek a fülke darabjára, hogy látni lehessen hol megy el. A fülke mögött láng felett meghajlított öntőkeret darabok felhasználásával elkészültek a kipufogó hátsó darabjai, amiket felvezettem a fülke fölé. Ez gyakorlatiasságot sugall, hiszen ha alacsonyan lenne, akkor vagy a fülkébe, vagy a platóra menne a füst, és kikészülnének a katonák, ha lefele mutatna, mint a kamionokon, akkor meg nem lenne gázlóképes, és domboknál meg is sérülhetne. Ezért vezetik a katonai járműveken és terepjárókon sok esetben felfelé a kipufogó csöveket, hiszen ha leszakad nem sokat érnek vele, ha meg belefolyik a víz leáll a motor. Mivel így gázlóképesnek hat a jármű, szükség volt egy levegő bevezetésre is, ami szintén felül kap helyet. Ez lett a bal oldalon a fülke elején található cső, melyet maradék maratással egészítettem ki (rögzítés), majd kialakítottam a belső térben a belső részét. Tetejére egy szűrő szerűség került, melyre egy nyitható tetőt tettem, hogy esőben ne essen bele az eső.
A kipufogó dobok Alteco kétkomponensű gyantából készültek, ez egy olyan anyag mint a gyurma, csak két darabból kell összegyúrni, és amikor megköt teljesen kemény lesz, festhető és ragasztható. Egy megfelelő vastagságú csíkot gyurmáztam, majd két egyforma hosszúságú darabra vágtam. Kötés után mindkét darabra 4 darab 45%ban meghajlított öntőkeret darabot ragasztottam, majd a motortér belső oldalára is került 4 darab csonk, melyek a kipufogó rendszer belső csatlakozását hivatottak megjeleníteni.
A motortérbe ezenkívül került még egy aprócska tartály, melynek készítését már az első részben leírtam, egy nagyobb lapos, mely már szintén említésre került, egy adag drót a motorra, melyek egy elosztó dobozba futnak be, végül egy aksi, mely a tűzfalra került egy rézcsíkokból készült tartóba, némi maradék maratással feldobva.
Az ajtók sztirolból készültek, melyekre esztétikai okokból, valamint hogy ténylegesen erősebbek és tartósabbak legyenek rézlemez került. Később mozgatható zsanérral lettek véglegesítve, hogy könnyebb legyen szállítani a kész makettet a csukott ajtókkal, így nem fognak letörni..
Egyebek
Végső simításként gyártottam egy lökhárítót rézlemezből, ezt egy darabból vágtam ki, majd összehajlítottam a kívánt formára. A lemezek találkozásánál összeforrasztottam azokat, majd sztirol csíkokból egy merevítő szerkezet szerűséget szereltem bele és egy tartót, aminél fogva az alvázhoz lesz rögzítve. A szerkezet aljára maradék alkatrészekből, egy kis drótból, madzagból, és sztirolból egy csörlőt készítettem. Ez sokat dob a látványon, és még militarisabbá teszi a járgányt és azt sugallja készen áll az OffRoad kalandra.
A fényszórókat sokáig nem tudtam hogyan fogom kivitelezni, mígnem megakadt a szemem az IG felszerelési tárgyain. Főleg a kerek táskán ami a katonák oldalán csüng. Ezt használtam fel végül fényszórónak, belülre vékony drótból kialakítottam az izzószálakat, majd az egyikre egy rézlemezt ragasztottam, melynek közepére egy négyszögletes nyílást vágtam, a másikra meg betört üveget imitálandó átlátszó műanyag csomagolásból ragasztottam darabokat, melyeket előtte ollóval megnyírbáltam, mintha "pókhálós" lenne.
Részletek, amik még hátra voltak
Az a pár részlet, ami beterveztem, de még nem sikerült megépíteni befejezésre került. Ezek közül számosat a festés során, illetve festés után építettem be a helyére, ugyanis teljes összeszerelés után már vagy nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem fértem volna hozzá.
Ilyen volt például a laprugók együttese, teljesen összeszerelt állapotban nem lehetne lefesteni őket. Ugyanakkor a meghajtás is tipikusan ilyen. Bár megtehettem volna, hogy csak fúrok pár lyukat, és az azokba helyezett tengelycsonkokra rakom a kerekeket, a nagy has magasság miatt azonban nagyon idétlenül nézett volna ki.
Ezért az alváz festése után, külön alkatrészként festve kerültek a helyükre a kardántengelyek, a vezetékezés szintén külön került rá az alul látható elemekre.
A kardántengelyek rézcsőből készültek, ezek külső átmérője 2mm, és pillanatragasztóval csiszolás után tökéletesen ragaszthatóak. A végükre sztirolból és vékony drótból készült a csatlakozás megjelenítésére.
A belsőtér festése
A festésen nagyon sokat gondolkodtam, hogy milyen színsémával történjen. Abban már az elején biztos voltam, hogy a könyvben említett sötét sárga járművet fogom megépíteni. Felmerült azonban, hogy ezt az alap sötét sárga színt feldobhatnám a Mickey-Mouse Pattern-nek nevezett álcázó festéssel. Ennek lényege, hogy mint a rajzfilm figura fülei, olyan kerek foltos mintákat helyeznek az alapszínre. Ezt a sémát a Britek használták a második világháború során Nyugat-Európában az BEF (Brit Expedíciós Erők) majd Észak Afrikában a VIII. hadsereg.
Végül azonban elvetettem az ötletet, úgy döntöttem inkább "csak" kopásokkal, lepattogzásokkal és rozsdával fogom feldobni a járművem festését. Tettem is mindezt azért, mert az építés vége felé körvonalazódott bennem egy elképzelés, hogy bár a járművet a könyv ihlette, mi lenne ha mégis egy teljesen egyedi jelzés rendszert helyeznék rá, egy általam kitalált hadsereg jelzéseiből és színsémájával.
Így hát maradtam a sárga festésnél, viszont azt már a koncept rajz készítésénél is tudtam, hogy számos rész egyhangúságát különböző zöld árnyalatú festéssel fogom megtörni. Olívzöld lett a ponyva, a felszerelési tárgyak nagy része sötétzöld, a fülke belső tere világos zöld színt kapott, az alváz pedig szintén sötétzöld színben "tündököl", de erről részletesebben később.
Először minden alkatrészt szétszedtem, amik csak össze lettek próbálva építés során, hogy passzoljanak és összeálljon a nagy két. Ezeket külön alapoztam, majd száradás után újra összeállítottam őket, hogy megnézzem nem lett e túl vastag a festék, és összeállítható maradt a makett. A Belső részek, ahogy az a képeken is látszik, matt fekete alapot kaptak. Belső részek: motortér, motor és a különböző alkatrészei, a fülke belseje és a fülke alja.
A motortér belülről a matt fekete alap után zöld színt kapott, kivéve a tűzfal, ami a külső részekhez hasonlatosan homok (sötét sárga) színű lett ezzel is megtörve az egyhangúságot. Zárójelben jegyzem meg, hogy a sok olajfolt, kopás, rozsda, a belső apróságok, és a megfolyások miatt a zöld színből szinte semmit nem látni :) Az alkatrészeket itt is külön festettem, majd száradás és a különböző effektek után, úgymint kopás, lepattogzás, olajfoltok és folyások, stb. lettek összeállítva, majd átestek egy utolsó közös koszoláson, hogy passzoljanak egymáshoz. A hűtő matt fekete alapon fém szín lett sok rozsdával, a teteje szintén a jármű alapszínében pompázik. A váltó matt fekete alap után kapott sok metál filtert (lásd még lejjebb) majd sok rozsdát, és sok homok pigmentet, mivel ez a jármű alján foglal helyet a végső összeszerelés után.
A külső festés menete
Bár a járgány megálmodása során az angol Special Air Service (SAS) cuccai is hatást gyakoroltak a megjelenésére, amikor meg már tudtam, hogy sivatagos környezetbe fogom helyezni, még több ott használatos jellegzetességet helyeztem rá. Aztán a szokásos mosogató szeres mosás után jöhetett az alapozás.
Alapozónak Gunze Mr.Surfacert használtam mindenre, ez nem csak nagyon jó alapot biztosít a későbbi festékrétegeknek, hanem a felületi hibákat is eltünteti, úgymint: karcolások, apró mélyedések, stb., és szép sima felületet biztosít minden alkatrésznek. Mivel elég sok fémet is használtam, ezért is tűnt jó választásnak is a Surfacer, úgy vettem észre jobb tapadással bír, mintha normál festékkel alapoztam volna a rezet.
Az alváz, mint ahogy korábban említettem különleges festést kapott. Rengeteg alváz megnézése, számos forrásanyag elolvasása és átnézése, és sok-sok vita után úgy döntöttem, hogy nem szimpla fekete alvázat szeretnék. A kívánt hatást viszont hosszadalmas procedúra után sikerült elérnek, de a végén azt mondhatom megérte a hosszú folyamat. A Mr Surfaceres alapozást követően egy sötétzöld vékony Enamel festékréteg után Vallejo 087 Yellow Olive színt kapott. Erre került egy sötét (majdnem fekete) mosás, és ezt követte a filterezés. Az eljárás során azt használjuk, hogy az enamel festékek nagy hígításban nem fednek jól, viszont mégis elszínezik a felületet. Ehhez nagyjából 90-95% hígító a fennmaradó rész pedig festék arányban hígítjuk a festéket. Vékony rétegben felvisszük a munkadarabra, majd hagyjuk teljesen megszáradni. Normál hígítónál ez akár egy egész nap is lehet, érdemes kivárni, mert a következő réteg leszedi ami alatta volt. Szoktak White Spiritet is használni ehhez, ha jól tudom, de erről érdemben nem tudok (egyenlőre) véleményt nyilvánítani.
Én az alváz esetében Humbrol (enamel festékből nemcsak a legjobb, de filterezéshez is ez a tuti) 27007 kódú polírozható metál szín festékét használtam, amely egy szinte teljesen fekete színű árnyalat. Nagyon sok rétegben vittem fel, amíg nagyon el nem fedte az alap zöldet. Az eredmény egy nagyon sötét zöldes árnyalat lett, melyet a por és homok pigment világosított csak ki a végén. Ha ránézünk érezzük hogy zöld, de nehezen megfogható lett az árnyalat, és ami lényeges: korántsem az az unalmas és egyhangú alváz szín.
A Főbb elemeket, amelyek a jármű fő színét fogják viselni, az előkészítés mosás és tisztítás után szintén Mr. Surfacerrel alapoztam, majd erre jött 3 réteg Vallejo Dark Sand, majd egy nagyon vékony nagyon híg barna filter. Azokat a részeket melyekre rozsdát szándékoztam három különböző színű pigmenttel "rozsdáztam" (csokibarna, héj vörös és világos vörös, majd mintha száraz ecsetelnék befelé elhúztam és halványítottam (tulajdonképpen összemostam, csak nem festékkel) befelé.
A szélekre ezek után Humbrol polírozható Gun Metal került, a Humbrol ezen festékeit csak ajánlani tudom! Felkenés után nagyon hamar szárad, matt felületet ad, de polírozás után (pl. fogkefével, vagy puha ronggyal) csillogni fog, mint a Salamon töke:) (Ha az alapot pigmenttel készítettük elő, akkor ezt igencsak óvatosan tegyük meg, hogy a pigment ne jöjjön le a felületről. A folyamat természetesen fordítva is elvégezhető, vagyis előbb a fémszín, polírozás, majd a rozsda, de a sima polírozott felületen nem tapad meg a pigment, így annak rögzítésére terpentint kell használnunk, viszont óvatosan, hogy a fémes kopás látható maradjon.
A kopások, lepattogzások és karcolások matt fekete festékkel készültek, dupla 0ás és 3-0ás ecsetekkel. Itt az a fontos, hogy bár az ecsetek nagyon vékonyak mégis a lényeg, hogy elvékonyodó hegyűek legyenek, hiszen úgy is csak a legvégével fogunk festeni, úgyhogy lehet nagyobb számozású is, csak a vége tű hegyes. A festéket pedig úgy hígítsuk, hogy ne legyen túl sűrű, de elsőre jól fedjen, hogy ne kelljen még egyszer rámenni, mert akkor könnyen elronthatjuk. A nagyobb rozsdafoltokba némi fémes lepattogzás került, a megfolyások híg barna, fekete és ezek kombinációiból készültek.
Részletek
A kipufogók egy másik különleges eljárással készültek. Ennek lényege, hogy baba hintőporral keverjük a festéket, majd azt egy erre feláldozott ecsettel pontozva felhordjuk az alapozott és egy alapszínt kapott felületre. Én egy kimondottan rozsda színnek nevezett festéket vittem fel a kipufogó dobokra és a csövekre, majd erre került fel több féle színben a hintőporos megoldás. Minden esetben kicsit kevertem a színen, hogy ne legyen olyan homogén a felület. Miután megszáradt fekete kopások és karcolások, és némi fémes kopás került még rá, különösen a dobok sarkaira.
Az ablakokra homok imitáció került, ez lehet pigment, pigment+terpentin vagy csak szimpla víz, vagy jól felhígított matt homok szín, esetleg kis pigmenttel megfűszerezve. A rácsos ablak jobb oldalt fémes kopást, és rozsdát kapott.
A platón látható felszerelési tárgyak, a ládák, dobozok, fegyverek, kések, kulacsok, táskák, ponyvák, hálózsákok, hálók és gránátok nagy része a zöld különböző árnyalatait kapták valamint világosabb homok színt, hogy elüssenek a sötét sárga háttértől. A gyakrabban használt részek több kopást kaptak. A ponyva árnyékolás után homok pigmenttel lett kezelve. A lövésnyomok a vezetőoldali ablakon eredetileg nem lettek betervezve, amikor beragasztottam az ablakot, ami mellesleg átlátszó csomagolásból készült, a pillanatragasztó párája elfehérítette. Aztán úgy döntöttem mégse cserélem ki, inkább kipróbáltam egy új dolog a kísérletező szellemében : ). A kézi szerszámgépbe befogtam egy kis fúrószárat, és fúrtam rá pár lyukat, majd ugyanezzel a fejjel összekarcoltam a felülete ahol párás lett, mintha bepókhálósodott volna a lövésnyomok miatt. Az eredmény szerintem egész jó lett, ahhoz képest főleg, hogy nem volt betervezve : ).
Az ajtókra, hogy ne legyenek olyan egyhangúak, és ne csak kopásokkal legyen feldobva, extra páncélzat került, amint látszik, hogy utólag lett oda barkácsolva tábori körülmények között. Ez vékony fél mm-s sztirol lapocska, formára vágva, és a szélé kétkomponensű epoxy gyantából készült hegesztési varratokkal. A páncéllemezek yellow olive színt kaptak, a hegesztés körbe polírozható fém színt, fekete mosással és néhol némi rozsdával.
A matricák maradékokból, valamit Imperial Guard Transfer Sheetről vannak. A hátulsó sárvédőkre is került két jelzés, ezt kamionos képek ihlették. A Műszerfalra szintén kerültek matricák is, a jelzőket kézzel festettem, a sima felületekre maradék repülős műszerfal matricákból került fel pár darab átszabva és néhol elforgatva. Az első lökhárítóra szintén került két matrica, ezek kétoldalt helyezkednek el, és akár irányjelzőnek is betudhatóak.
Zárszó
Végeredményben a modell nagyon sok ideig készült, az első vágások és tervek valamint a befejezés között 4 hónap telt el, azonban ebben az időben voltak kisebb-nagyobb kihagyások, például egyszer egy teljes hónapig nem nyúltam hozzá. Mivel ez már nem az első scracthbuilt modellem volt, az építés során elég gyorsan haladtam, azaz haladtam volna, de úgy gondoltam ha már tapasztaltabb vagyok és gyorsabban építek, akkor jobban rámegyek a részletekre.
Bár a modell festésére is elég sok időt rászántam, és nagyon sokat tanultam a festés során, szerintem még van hova fejlődnöm. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy bátran vágjon bele saját készítésű modellek építésébe, azonban elsőre ne egy bonyolultabb járművet építsen. Három-négy saját készítésű makett után azonban már relatív gyorsan tudunk haladni, és érdemes megpróbálkozni egy saját elkészítésével. Mindenképpen egyedülálló élményt nyújt megálmodni és megalkotni egy ilyen járművet: a kellő tapasztalattal és eszközökkel nem lehet gond az illeszkedésekkel, sőt, nem olyan rég "pihenésképpen" építettem egy "dobozost" és lehangolólag hatott rám az alkatrészek illeszkedése. :)
És végül egy hasznos tanács: Ha valami nem tetszik a járművünkön akkor ne legyünk restek leszedni, és újat gyártani helyette. Mindenképpen megéri akár 3-4 variánst is kipróbálni, néha hagytam is részleteket és pár hét múlva tértem vissza hozzájuk, csak hogy a végeredménnyel elégedett legyek. Pár nap, vagy hét gondolkozás nagyon sok új és szép megoldást tud eredményezni : )
|
|
Concept
|
|
|
Képeslap
|
|
|
alváz
|
|
|
laprugókkal
|
|
|
és összeállítva
|
|
|
oldalsó részletek 1
|
|
|
oldalsó részletek 2
|
|
|
tank
|
|
|
szerszámos
|
|
|
szerszámos
|
|
|
differenciál
|
|
|
differenciál
|
|
|
differenciál
|
|
|
tank külön
|
|
|
motor01
|
|
|
motor02
|
|
|
motor03
|
|
|
motor04
|
|
|
váltó
|
|
|
váltó2
|
|
|
váltó+alváz+motor
|
|
|
alváz+váltó+motor oldalról
|
|
|
alváz
|
|
|
differenciál közeli
|
|
|
plató01
|
|
|
plató02
|
|
|
plató03
|
|
|
plató04
|
|
|
plató05
|
|
|
plató07
|
|
|
plató08
|
|
|
pad01
|
|
|
pad02
|
|
|
pad03
|
|
|
pad05
|
|
|
pad07
|
|
|
részletek
|
|
|
ponyva
|
|
|
ponyva2
|
|
|
padlózat
|
|
|
ponyva oldalt
|
|
|
ponyva hátul
|
|
|
fülke01
|
|
|
fülke02
|
|
|
fülke03
|
|
|
fülke04
|
|
|
fülke05
|
|
|
motorháztető
|
|
|
közeli
|
|
|
kis ablak
|
|
|
hátfal
|
|
|
tető próba
|
|
|
ajtó próba
|
|
|
fegyver 1
|
|
|
fegyver 2
|
|
|
hűtőrács
|
|
|
első sárvédők
|
|
|
első tároló rekesz
|
|
|
műszerfal
|
|
|
létra
|
|
|
kipufogó 1
|
|
|
kipufogó 2
|
|
|
kipufogó 3
|
|
|
fülke
|
|
|
kipufogó dob 1
|
|
|
kipufogó dob 2
|
|
|
kipufogó dob 2
|
|
|
kipuffogó dob és levegő beömlő
|
|
|
ajtó belülről
|
|
|
lámpa
|
|
|
motortér
|
|
|
lökhárító 1
|
|
|
lökhárító 2
|
|
|
lökhárító 3
|
|
|
hűtő belülről
|
|
|
és kívűlről
|
|
|
motortér alapozva
|
|
|
hűtő festve
|
|
|
váltó majdnem készen
|
|
|
motorháztető
|
|
|
és hátulról
|
|
|
hátfal
|
|
|
darabokban
|
|
|
műszerfal
|
|
|
festés közben
|
|
|
plató festés közben
|
|
|
plató felszerelve
|
|
|
front festve
|
|
|
motortér festve
|
|
|
hűtő
|
|
|
készen01
|
|
|
készen02
|
|
|
készen03
|
|
|
készen04
|
|
|
készen05
|
|
|
készen06
|
|
|
készen07
|
|
|
készen08
|
|
|
készen08
|
|
|
készen09
|
|
|
készen10
|
|
|
készen11
|
|
|
készen12
|
|
|
készen13
|
|
|
készen14
|
|
|
készen15
|
|
|
készen16
|
|
|
készen16
|
|
|
készen17
|
|
|
készen18
|
|
|
készen19
|
|
|
készen20
|
|
|
készen21
|
|
|
készen22
|
|
|
készen23
|
|
|
készen24
|
|
|
készen25
|
|
|
készen26
|
|
|
készen27
|
|
|
készen28
|
|
|
készen29
|
|
|
készen30
|
|
|
készen31
|
|
|
készen32
|
|
|
készen33
|
|
|
készen34
|
|
|
készen35
|
|
|
készen36
|
|
|
készen37
|
|
|
készen38
|
|
|
készen39
|
|
|
készen40
|
|
|
készen41
|
|
|
készen42
|
|
|
készen43
|
|
|
készen44
|
2008.12.26.
Utolsó módosítás: 2009.01.05.
Utolsó módosítás: 2009.01.05.
Köszönetnyílvánítás:
Hatalmas nagy köszönet Kerinek és Hooligannak a mesterdarabjaimról készített gyanta másolatokért, BigBoynak és Bendeguznak a rézhálókért és rézlemezekért, Solonak, Iminek és MattHeafynek az ötletekért és Batyának, Brunonak és Gabinak az építési és festési tanácsokért!!!
Hatalmas nagy köszönet Kerinek és Hooligannak a mesterdarabjaimról készített gyanta másolatokért, BigBoynak és Bendeguznak a rézhálókért és rézlemezekért, Solonak, Iminek és MattHeafynek az ötletekért és Batyának, Brunonak és Gabinak az építési és festési tanácsokért!!!