Douglas A-1E (AD-5) Skyraider
1:72, Revell/Monogram
No.04398 (1967)
Pintér György - Múzeumi krimik
Sajnos nem emlékszem már vissza pontosan, de a gép kb. 4-5 hónapot vett el az életemből. A festés utolsó fázisában, május közepén már vele álmodtam!
A típus történetével nem untatnék senkit, aki tudja miről van szó azt úgysem érdekli, aki nem, nézzen utána, vagy tekintse meg az Intruderek támadása című filmet, ott a végén van a Skyraider nagyjelenete (halomba mészárolja a lezuhant Intruder-pilótára támadó kingkongosokat). Ez utóbbi momentum ragadott meg már évekkel ezelőtt és a duxfordi múzeumban tett látogatás, ahol élőben láttam egy H alváltozatú együléses példányt. Amíg nem láttad élőben elképzelni sem tudod mekkora valójában. Igazi erőt sugárzó, brutális, a repülőgépek jó részére jellemző kecsességnek nyomát sem viseli.
Ez év elején akadt a kezembe egy boltban a Revell 1/72-es makettje, ezerpárszáz Forint volt én meg nagy örömmel lecsaptam rá: ez tuti jó lesz, a Revell manapság már csak kiváló készleteket ad ki! Aztán otthon kibontva jött a horror... A doboz a Monogram 1967-es készletét rejtette magában a kor minden hiányosságával együtt. Pozitív panelvonalak, ami a szárnyak felhajthatósága miatti törésvonalban árokba megy át. Futóműaknák gyakorlatilag nincsenek, a pilótafülke 2 trónszékből és 1 db a saját nemiszervét erősen szorongató (biztos vizelnie kell) pilótából, valamint az eredetivel köszönő viszonyban sem álló műszerfalmatricából áll. Ha az orr irányából benézünk a kabinba különösebb gond nélkül kilátunk a farokfutónál a külvilágba. A kabintető vastag, torzít, cserébe kilökőtüskenyomok vannak benne és nem passzol a helyére. Más gondja nincs...
Szóval igaz szerelem volt első látásra.
A makettnek megvannak a maga előnyei is: mérethelyes és csak a Revell/Monogram adta ki az E alváltozatot. Aki ragaszkodik ehhez az vagy ezt rakja össze, vagy a Hasegawa H-ját egy gyanta átépítővel megcsinálja (de szerintem az sem egy fáklyásmenet...)
Aki beéri egy H alváltozattal, annak rendelkezésére áll a Hasegawa készlete, amihez - ha jól emlékszem - az Aires teljes gyanta kiegészítőt is gyárt. Ami ehhez a változathoz még véletlenül sem jó, ugyanis épp a pilótafülke, a futóakna és a törzsféklapok térnek el egymástól. Az amerikai Cobra Company kiegészítőjének beszerzésébe nem mertem belevágni, aki be tudja szerezni, ne hagyja ki, sok ősz hajszáltól megkíméli magát.
Szerncsére a típus elég jól dokumentált, a netről számtalan témába vágó könyv volt letölthető fájlmegosztó oldalakról. Ez volt az első lépésem a készlet megvásárlása után.
Az építés
Természetesen a pilótafülkével kezdtem, a fülke vázát képező teknő kivételével mást nem használtam fel (a "többi" alkatrész az a királyi pár trónszéke volt és őfelsége maga), a fülke fotók és rajzok alapján hulladékokból (offset lemez, tejfölöspohár, mágnes kártya, stb.) készült. A műszerfalnál feladtam a saját képszerkesztést és a gyári matricát beszkenneltem, írásvetítő fóliára kinyomtattam, ezt tejfölöspohár anyagára ragasztottam és ráragasztottam az offset lemezből kiszabott és a műszereknél kifúrt műszerfallapot. (Ez persze hosszadalas és nehéz munka volt, kb. minden mozzanatból a 3. próbálkozás volt elfogadható minőségű.) Elkészült a célzó berendezés és a műszerfal tetején a póttankok üzemanyagmennyiség-mérője. A fülke világos szürke Tamiya akrill (sajna nem színhelyes, viszont nem feltűnő). A fülke hátsó részébe a belső extra póttartályt készítettem el, mert tátongott az ürességtől. A fülke hátfalát sztirol lappal elfedtem, így nem lehetett keresztüllátni többé a gépen. A fülke a helyére került, ezzel egyidőben készült a farokfutó aknája is.
A törzsfelek egybe ragasztása simán ment. Az oldalkormányt kifűrészeltem, a zsanéroknál (lehet, hogy a repülésben nem pont ez a neve...) sztirollappal kipótoltam, majd kitérítve beragsztottam. Sajnos semmi nem látszik, de tessékkérem elhinni, hogy a kabinban az oldalkormánypedálok ezen állásnak megfelelően vannak belépve.
Jöhettek a szárnyak. Itt először elkészültek a futóaknák szintén hulladékokból. A futómű és a motor - bár erősen megérdemelte volna - nem kapott felújítást, a "falura elmegy" kategóriában maradtak. A futószárakon lévő guruló fényeknél vigyázzunk, az USAF gépein csak a bal oldalon volt, a Dél-Vietnámi Légierő gépein (nem mintha létezne ilyen matrica) mindkét száron, de talán máshogy volt a NAVY gépein is.
A szárnyak és a törzs találkozásánál már erősen dologozott a csiszolópapír és a Nitrosoft késtapasz, mint tömítő (remek volt vele dolgozni, itt hallottam róla valamelyik fórumban).
Utána az egész gépen újrakarcoltam a panelvonalakat. A gépágyúk, valamint a kipufogók csöveit és a pitot csövet injekcióstűre cseréltem. A régi kabintetőt enyhén elvékonyítotam csiszolással - ez lett a sablon - és saját magam által épített vákuumhúzóval új kabintetőt húztam. A motor hűtőzsalui offsetlemezből vannak. Az építés végén felragasztottam a drótantenákat.
A kerkeket megpróbáltam forrásban lévő vizes edény alján ellapítani, de a forróvízban a kerekek egésze kicsit megolvadt és a fogó, amivel tartottam helyrehozhatatlan nyomokat hagyott benne. Kénytelen voltam új kereket esztergálni. Nem lett pont olyan mint az eredeti, de nem volt mit tenni, felhasználtam őket. A felni mintája még így is jobban hasonlított az USAF E változatú gépein használt szürke festésű telitárcsásra.
A festés
A makettet világosszürkével alapoztam, először persze kimaszkoltam a kabintetőt. Az alapozás után jött a kabintető kék lakkrétege, azt is kimaszkoltam és jöhettek a SEA színek. Ehhez a Gunze SEA árnyalatait használtam. A foltok közti átmenetet Blue Tac-os kukacokkal maszkoltam, így kaptam meg azt a SEA festéssel járó fionom átmenetet, amit a legfinomabb szórópisztollyal sem lehetne utánozni 1/72-ben. Szomorú tapasztalat volt, hogy a Blue Tac kiszívta az alatta lévő festék színét, ezért elég sokat kellet visszajavítani. Ekkor úgy próbáltam orvosolni a hibát, hogy a Blue Tac kukacot csak a festés előtti másodpercekben tettem fel és azonnal le is szedtem a festés után. A kukacok mellett folyékony maszkolóval takartam ki a felületet, a nagyobb egybefüggő részeken Tamiya szalagot használtam.
Az egyik ilyen maszkolás eltávolításánál részben leszakadt a kabintető - a hártyavékony anyagot nem tartotta rendesen a Palma ragasztó. Én is meglepődtem magamon, hogy mennyire higgadtan fogadtam a kialakult helyzetet. A Revell csöves rgasztójával rendesen megküldtem ragasztóval (innentől már mindegy volt, hogy mi történik a kabinban) a felületet, a kabintetőt visszanyomtam, száradás után elcsiszoltam a nyomokat és újrafestettem azt a részt. A festés végén a gépet lábra állítottam. Felkerültek a házilag esztergált kerekek is.
A SEA színek után 1 réteg Tamiya fényes lakk jött, majd a matricák a Gunze feszítő/lágyító párossal. Így sem sikerült teljes megelégedéssel belecuppantanom minden matricát a panelvonalakba úgy ahogy szerettem volna. A makett végleges fényét Lifecolor selyemmatt lakk adta meg.
Jöhetett a koszolás. Először Model Master rozsda és gumi szín erősen hígított keverékével befuttattam a panelvonalakat, majd ezt tovább hígítva utóárnyékolásos technikát (post shading - tele van vele a You Tube) alkalmazva átfújtam a panelvonalakat. Ez utóbbi alaposan próbára tette mind magam, mind a pisztolyom képességeit.
Végül Tamiya NATO Black-kel megfújtam a kipufogók - erre a típusra oly jellemző - koromcsíkjait.
Felragasztottam a középső póttankot és óvatosan leszedtem a kabintető maszkolását. Az utólagos ragasztásnak nem láttam nyomát, úgyhogy megnyugodtam. Hosszú hónapok kitartó, fáradtságos építése után készen voltam. Elégedetten szemléltem művemet, rendesen megkínzott.
Ha sikerülne beszereznem a Hasegawa nem irányított bomba és rakéta készletét, akkor pakolnék rá pár Mk.82-est, 83-ast és Zuni rakétát.
A készletet csak súlyos fokban mazoista személyeknek ajánlom, vagy az E változat feltétel nélküli híveinek.
A makett utóélete:
Az Aires 2009. júniusi újdonságai közt szerepelnek a műgyanta főfutókerekek... Ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!!!
A típus történetével nem untatnék senkit, aki tudja miről van szó azt úgysem érdekli, aki nem, nézzen utána, vagy tekintse meg az Intruderek támadása című filmet, ott a végén van a Skyraider nagyjelenete (halomba mészárolja a lezuhant Intruder-pilótára támadó kingkongosokat). Ez utóbbi momentum ragadott meg már évekkel ezelőtt és a duxfordi múzeumban tett látogatás, ahol élőben láttam egy H alváltozatú együléses példányt. Amíg nem láttad élőben elképzelni sem tudod mekkora valójában. Igazi erőt sugárzó, brutális, a repülőgépek jó részére jellemző kecsességnek nyomát sem viseli.
Ez év elején akadt a kezembe egy boltban a Revell 1/72-es makettje, ezerpárszáz Forint volt én meg nagy örömmel lecsaptam rá: ez tuti jó lesz, a Revell manapság már csak kiváló készleteket ad ki! Aztán otthon kibontva jött a horror... A doboz a Monogram 1967-es készletét rejtette magában a kor minden hiányosságával együtt. Pozitív panelvonalak, ami a szárnyak felhajthatósága miatti törésvonalban árokba megy át. Futóműaknák gyakorlatilag nincsenek, a pilótafülke 2 trónszékből és 1 db a saját nemiszervét erősen szorongató (biztos vizelnie kell) pilótából, valamint az eredetivel köszönő viszonyban sem álló műszerfalmatricából áll. Ha az orr irányából benézünk a kabinba különösebb gond nélkül kilátunk a farokfutónál a külvilágba. A kabintető vastag, torzít, cserébe kilökőtüskenyomok vannak benne és nem passzol a helyére. Más gondja nincs...
Szóval igaz szerelem volt első látásra.
A makettnek megvannak a maga előnyei is: mérethelyes és csak a Revell/Monogram adta ki az E alváltozatot. Aki ragaszkodik ehhez az vagy ezt rakja össze, vagy a Hasegawa H-ját egy gyanta átépítővel megcsinálja (de szerintem az sem egy fáklyásmenet...)
Aki beéri egy H alváltozattal, annak rendelkezésére áll a Hasegawa készlete, amihez - ha jól emlékszem - az Aires teljes gyanta kiegészítőt is gyárt. Ami ehhez a változathoz még véletlenül sem jó, ugyanis épp a pilótafülke, a futóakna és a törzsféklapok térnek el egymástól. Az amerikai Cobra Company kiegészítőjének beszerzésébe nem mertem belevágni, aki be tudja szerezni, ne hagyja ki, sok ősz hajszáltól megkíméli magát.
Szerncsére a típus elég jól dokumentált, a netről számtalan témába vágó könyv volt letölthető fájlmegosztó oldalakról. Ez volt az első lépésem a készlet megvásárlása után.
Az építés
Természetesen a pilótafülkével kezdtem, a fülke vázát képező teknő kivételével mást nem használtam fel (a "többi" alkatrész az a királyi pár trónszéke volt és őfelsége maga), a fülke fotók és rajzok alapján hulladékokból (offset lemez, tejfölöspohár, mágnes kártya, stb.) készült. A műszerfalnál feladtam a saját képszerkesztést és a gyári matricát beszkenneltem, írásvetítő fóliára kinyomtattam, ezt tejfölöspohár anyagára ragasztottam és ráragasztottam az offset lemezből kiszabott és a műszereknél kifúrt műszerfallapot. (Ez persze hosszadalas és nehéz munka volt, kb. minden mozzanatból a 3. próbálkozás volt elfogadható minőségű.) Elkészült a célzó berendezés és a műszerfal tetején a póttankok üzemanyagmennyiség-mérője. A fülke világos szürke Tamiya akrill (sajna nem színhelyes, viszont nem feltűnő). A fülke hátsó részébe a belső extra póttartályt készítettem el, mert tátongott az ürességtől. A fülke hátfalát sztirol lappal elfedtem, így nem lehetett keresztüllátni többé a gépen. A fülke a helyére került, ezzel egyidőben készült a farokfutó aknája is.
A törzsfelek egybe ragasztása simán ment. Az oldalkormányt kifűrészeltem, a zsanéroknál (lehet, hogy a repülésben nem pont ez a neve...) sztirollappal kipótoltam, majd kitérítve beragsztottam. Sajnos semmi nem látszik, de tessékkérem elhinni, hogy a kabinban az oldalkormánypedálok ezen állásnak megfelelően vannak belépve.
Jöhettek a szárnyak. Itt először elkészültek a futóaknák szintén hulladékokból. A futómű és a motor - bár erősen megérdemelte volna - nem kapott felújítást, a "falura elmegy" kategóriában maradtak. A futószárakon lévő guruló fényeknél vigyázzunk, az USAF gépein csak a bal oldalon volt, a Dél-Vietnámi Légierő gépein (nem mintha létezne ilyen matrica) mindkét száron, de talán máshogy volt a NAVY gépein is.
A szárnyak és a törzs találkozásánál már erősen dologozott a csiszolópapír és a Nitrosoft késtapasz, mint tömítő (remek volt vele dolgozni, itt hallottam róla valamelyik fórumban).
Utána az egész gépen újrakarcoltam a panelvonalakat. A gépágyúk, valamint a kipufogók csöveit és a pitot csövet injekcióstűre cseréltem. A régi kabintetőt enyhén elvékonyítotam csiszolással - ez lett a sablon - és saját magam által épített vákuumhúzóval új kabintetőt húztam. A motor hűtőzsalui offsetlemezből vannak. Az építés végén felragasztottam a drótantenákat.
A kerkeket megpróbáltam forrásban lévő vizes edény alján ellapítani, de a forróvízban a kerekek egésze kicsit megolvadt és a fogó, amivel tartottam helyrehozhatatlan nyomokat hagyott benne. Kénytelen voltam új kereket esztergálni. Nem lett pont olyan mint az eredeti, de nem volt mit tenni, felhasználtam őket. A felni mintája még így is jobban hasonlított az USAF E változatú gépein használt szürke festésű telitárcsásra.
A festés
A makettet világosszürkével alapoztam, először persze kimaszkoltam a kabintetőt. Az alapozás után jött a kabintető kék lakkrétege, azt is kimaszkoltam és jöhettek a SEA színek. Ehhez a Gunze SEA árnyalatait használtam. A foltok közti átmenetet Blue Tac-os kukacokkal maszkoltam, így kaptam meg azt a SEA festéssel járó fionom átmenetet, amit a legfinomabb szórópisztollyal sem lehetne utánozni 1/72-ben. Szomorú tapasztalat volt, hogy a Blue Tac kiszívta az alatta lévő festék színét, ezért elég sokat kellet visszajavítani. Ekkor úgy próbáltam orvosolni a hibát, hogy a Blue Tac kukacot csak a festés előtti másodpercekben tettem fel és azonnal le is szedtem a festés után. A kukacok mellett folyékony maszkolóval takartam ki a felületet, a nagyobb egybefüggő részeken Tamiya szalagot használtam.
Az egyik ilyen maszkolás eltávolításánál részben leszakadt a kabintető - a hártyavékony anyagot nem tartotta rendesen a Palma ragasztó. Én is meglepődtem magamon, hogy mennyire higgadtan fogadtam a kialakult helyzetet. A Revell csöves rgasztójával rendesen megküldtem ragasztóval (innentől már mindegy volt, hogy mi történik a kabinban) a felületet, a kabintetőt visszanyomtam, száradás után elcsiszoltam a nyomokat és újrafestettem azt a részt. A festés végén a gépet lábra állítottam. Felkerültek a házilag esztergált kerekek is.
A SEA színek után 1 réteg Tamiya fényes lakk jött, majd a matricák a Gunze feszítő/lágyító párossal. Így sem sikerült teljes megelégedéssel belecuppantanom minden matricát a panelvonalakba úgy ahogy szerettem volna. A makett végleges fényét Lifecolor selyemmatt lakk adta meg.
Jöhetett a koszolás. Először Model Master rozsda és gumi szín erősen hígított keverékével befuttattam a panelvonalakat, majd ezt tovább hígítva utóárnyékolásos technikát (post shading - tele van vele a You Tube) alkalmazva átfújtam a panelvonalakat. Ez utóbbi alaposan próbára tette mind magam, mind a pisztolyom képességeit.
Végül Tamiya NATO Black-kel megfújtam a kipufogók - erre a típusra oly jellemző - koromcsíkjait.
Felragasztottam a középső póttankot és óvatosan leszedtem a kabintető maszkolását. Az utólagos ragasztásnak nem láttam nyomát, úgyhogy megnyugodtam. Hosszú hónapok kitartó, fáradtságos építése után készen voltam. Elégedetten szemléltem művemet, rendesen megkínzott.
Ha sikerülne beszereznem a Hasegawa nem irányított bomba és rakéta készletét, akkor pakolnék rá pár Mk.82-est, 83-ast és Zuni rakétát.
A készletet csak súlyos fokban mazoista személyeknek ajánlom, vagy az E változat feltétel nélküli híveinek.
A makett utóélete:
Az Aires 2009. júniusi újdonságai közt szerepelnek a műgyanta főfutókerekek... Ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!!!
|
|
fedel
|
|
|
Resize of DSCF2392
|
|
|
Resize of DSCF2394
|
|
|
Resize of DSCF2395
|
|
|
Resize of DSCF2396
|
|
|
Resize of DSCF2397
|
|
|
Resize of DSCF2398
|
|
|
Resize of DSCF2399
|
|
|
Resize of DSCF2400
|
|
|
Resize of DSCF2433
|
|
|
Resize of DSCF2434
|
|
|
kabin
|
|
|
Resize of DSCF2447
|
|
|
Resize of DSCF2449
|
|
|
Resize of DSCF2452
|
|
|
Resize of DSCF2454
|
|
|
Resize of DSCF2814
|
|
|
Resize of DSCF2822
|
|
|
Resize of DSCF2827
|
|
|
Resize of DSCF2828
|
|
|
Resize of DSCF2834
|
|
|
DSCF3439
|
2009.06.05.
Utolsó módosítás: 2010.01.11.
Utolsó módosítás: 2010.01.11.