Fairchild-Republic A-10C Thunderbolt
1:48, Great Wall Hobby
No.L4829
Pintér György - Múzeumi krimik
Azt gondolom, minden modern repülős érdeklődési körű makettező szeretne Warthogot építeni legalább egyszer, én is így voltam már évtizedek óta, de valahogy sosem érkezett meg az ihlet, és a hozzá gondolt készlet sem. Aztán pár éve valami akció keretében beszereztem a Hobby Boss 1:48-as A-10A makettjét, de sok rosszat lehetett róla hallani, és igazán nem is jött be a sok benga szegeccsel ellátott felület sem. Aztán szerencsére pár éve jöttek a hírek, hogy a GWH elő fog rukkolni egy "C" modellel, úgyhogy előrendeltem, amint lehetett. Kicsit azért bennem volt a félsz, hogy nem olyan lesz, mint amit ígértek, mert a GWH néha azért mellényúl.
Miután megjött a doboz és lecsekkoltam a tartalmát, kiderült, hogy szép munkát végeztek (szebbet, mint az Academy), és a szárazpróbák során az illeszkedés is jónak tűnt.
A felületen szép vékony, de szerencsére konzisztens panelvonalakat találhatunk és újdonságképpen pozitív szegecseket, ahol a valódi gépen is. Az Academy hasonló munkát végzett, de ott a slide molding technológiára jellemző hosszanti öntési lépcsők sajnos pont a szegecssorok között húzódnak és gondolhatjátok, hogy micsoda öröm ezeket eltüntetni. A többi maketten sokat kritizált hajtóműgondolák is rendben vannak, az első kompresszorlapátok elég mélyen ülnek a "csőben".
Gyorsan kigondoltam az inspekció közben, hogy milyen kiegészítőket szeretnék, de nem szerettem volna sokmindent. Persze aztán...
A matricát látatlanban le akartam cserélni, mert az eddigi tapasztalatok alapján a gyári irtó vastag és rideg, így rendeltem egy Caracal szettet. Ez utóbbi hártyavékony, de ami érdekes módon gondot tudott okozni később, az az, hogy az egyes minták hordozófilmjének a pereme nagyon határozott, éles, nem olyan "elfolyó", mint általában lenni szokott. Cartograph nyomtatás, úgyhogy a feliratok, minták kifogástlanok. Közben megérett bennem a gondolat, hogy később szeretnék egy alapot is a Waracskos alá, így jött hozzá egy pilótacsajszi a Galaxy-tól és pár földi irányító is. A gépágyú látható részét, amibe a GWH zéró energiát fektetett, kötelező lecserélni a Master nagyon szép rézágyújára, amit roppant szórakoztató összeállítani. Ezen kívül a kerekeket cseréltem gyantára, és a HUD-ot (amiből a gyári irtó ramaty) kannibalizáltam az Academyhez való Edu maratásból, mert ekkor még nem létezett ehhez gyártott.
Az építést szokás szerint a fülkével kezdtem, ami majd olyan szép, mint egy gyantából készült. Semmi probléma nem volt vele, a matricákat hellyel-közzel lehet használni, de a szép struktúrált felület miatt a kézzel festés se ördöngösség. A gyári katapultülés is egész használható, bár messze nem annyira részletes és filigrán, mint egy gyantából készült. De legalább a hevederek is meg vannak jelenítve, nem kell feltétlenül a 2D-s rézmaratásra hagyatkozni.
A sárkány összeállítása nem kíván semmiféle szuperképességet, gondosan el kell távolítani minden kis sorját, öntőcsonkmaradékot és odafigyelve kell ragasztani. Mindenhol passzol, tömítőt nem is használtam a szokásos helyek, azaz a belépőélek javításán kívül. A vízszintes vezérsíkok beépítése során nagy gondot kell fordítani rá, hogy tényleg vízszintesek legyenek, itt sajnos nem sokat segít a GWH a lötyögősen illeszkedő pozícionálófülekkel. A futóműszárak is hasonlóan trükkösek, sok apró alkatrészből állnak, és nem mindig egyértelmű, mit hova kell ragasztani és hogy kell állnia az egyes alkatrészeknek. De legalább szép részletesek. A kerekeket Reskit gyantára cseréltem, szokás szerint kétkomponensű ragasztóval "szerelve", hogy legyen lehetőség a ragasztó kötése közben még igazgatni a kerekeket, hogy megfelelő helyzetben és szögben álljanak.
A festés a kissé unalmas light ghost grey/dark ghost grey séma szerint történt. Mivel nem egy bonyolult mintázatú álca, ezért szabadkézzel fújtam a Mr. Color 307 és 308 színeket. A futóműaknákat általában a fő színek elkészülte után festem, nekem valahogy könnyebben megy a körbemaszkolás, mint a szivaccsal való kitömködés. Ezután kapott egy fényes lakkréteget a jól bevált GX100-zal, majd pár nap tétlenkedés után nekiálltam a Caracal matricák felhelyezésének. Rögtön ki is derült, hogy irtó óvatosan kell bánni velük, mert a hártyavékonyságnak köszönhetően minimális mértékben lehet felhelyezés után igazgatni őket. Pár darab után már nem is használtam a felületen decal settert, mert úgy egy picit kevésbé voltak sérülékenyek a minták. Az orron látható disznófejnél aztán igencsak gondolkodóba estem, hogy maradjak a Caracalnál, megkockáztatva, hogy elbakkerolom, vagy inkább próbálkozzam a vastag és kevésbé rugalmas gyárival. Végül aztán kiderült, hogy a GWH valamit változtatott a matricák anyagán, mert ugyan a hártyavékonyságtól messze vannak, de nagyon jól reagálnak a matricalágyítóra és bátran lehet piszkálgatni őket, nem nyúlnak, szakadnak pozícionálás közben. Erre pedig nagy szükség volt az orr kis görbületű kúpja esetén, mert rengeteget kellett tologatni, simogatni, nyomkodni a matricát, hogy szépen felvegye a felület alakját. De minden jó, ha vége jó, teljesen elégedett vagyok az eredménnyel, a matt lakk után nem is látszik, hogy matrica, és a panelvonalakba is szépen belesimult. Ahogy említettem korábban, a Caracal matricák pereme éles, ami elég feltűnő még a mattra lakkozás után is, ráadásul a panelező folyadék is hajlamos beleülni a perem és a felület közti kis sarokba, amit én a szürke festésnél használt szürke panelező esetén nem mindig vettem észre.
Ezek után már csak egy óvatos weathering következett. Ezek nem túl leharcolt gépek, nem kell olyan penészesre, mocskosra viharverni őket, ahogy sok távol-keleti makettezőnél látni. Nekem nem nagyon tetszik, amikor feketéllik a gép a sok olajfolyástól, a panelvonalak kiemelésétől, meg az egyebektől.
Az A-10C fő látványosságát, a vagonnyi fegyverzetet Reskit és Edu gyantakészletekből gyártottam és azt kell mondjam, hogy a Reskit jócskán megugrotta az Edu minőségét. Seperc alatt összeállíthatók a bombák, kapunk maszkokat is és sokkal szebb, filigránabb kidolgozásúak az egyes darabok. A függesztmények felaggatásánál kicsit elszórakoztam vele, hogy minden megfelelő szögben álljon, néhányszor le is kellett szednem ezt-azt, szerencsére nem látta kárát sem a festés, sem maga az alkatrész. Legvégül a Waracskos fő éke, az Avenger gépágyú került a helyére.
A kész Waracskos
Miután megjött a doboz és lecsekkoltam a tartalmát, kiderült, hogy szép munkát végeztek (szebbet, mint az Academy), és a szárazpróbák során az illeszkedés is jónak tűnt.
A felületen szép vékony, de szerencsére konzisztens panelvonalakat találhatunk és újdonságképpen pozitív szegecseket, ahol a valódi gépen is. Az Academy hasonló munkát végzett, de ott a slide molding technológiára jellemző hosszanti öntési lépcsők sajnos pont a szegecssorok között húzódnak és gondolhatjátok, hogy micsoda öröm ezeket eltüntetni. A többi maketten sokat kritizált hajtóműgondolák is rendben vannak, az első kompresszorlapátok elég mélyen ülnek a "csőben".
Gyorsan kigondoltam az inspekció közben, hogy milyen kiegészítőket szeretnék, de nem szerettem volna sokmindent. Persze aztán...
A matricát látatlanban le akartam cserélni, mert az eddigi tapasztalatok alapján a gyári irtó vastag és rideg, így rendeltem egy Caracal szettet. Ez utóbbi hártyavékony, de ami érdekes módon gondot tudott okozni később, az az, hogy az egyes minták hordozófilmjének a pereme nagyon határozott, éles, nem olyan "elfolyó", mint általában lenni szokott. Cartograph nyomtatás, úgyhogy a feliratok, minták kifogástlanok. Közben megérett bennem a gondolat, hogy később szeretnék egy alapot is a Waracskos alá, így jött hozzá egy pilótacsajszi a Galaxy-tól és pár földi irányító is. A gépágyú látható részét, amibe a GWH zéró energiát fektetett, kötelező lecserélni a Master nagyon szép rézágyújára, amit roppant szórakoztató összeállítani. Ezen kívül a kerekeket cseréltem gyantára, és a HUD-ot (amiből a gyári irtó ramaty) kannibalizáltam az Academyhez való Edu maratásból, mert ekkor még nem létezett ehhez gyártott.
Az építést szokás szerint a fülkével kezdtem, ami majd olyan szép, mint egy gyantából készült. Semmi probléma nem volt vele, a matricákat hellyel-közzel lehet használni, de a szép struktúrált felület miatt a kézzel festés se ördöngösség. A gyári katapultülés is egész használható, bár messze nem annyira részletes és filigrán, mint egy gyantából készült. De legalább a hevederek is meg vannak jelenítve, nem kell feltétlenül a 2D-s rézmaratásra hagyatkozni.
A sárkány összeállítása nem kíván semmiféle szuperképességet, gondosan el kell távolítani minden kis sorját, öntőcsonkmaradékot és odafigyelve kell ragasztani. Mindenhol passzol, tömítőt nem is használtam a szokásos helyek, azaz a belépőélek javításán kívül. A vízszintes vezérsíkok beépítése során nagy gondot kell fordítani rá, hogy tényleg vízszintesek legyenek, itt sajnos nem sokat segít a GWH a lötyögősen illeszkedő pozícionálófülekkel. A futóműszárak is hasonlóan trükkösek, sok apró alkatrészből állnak, és nem mindig egyértelmű, mit hova kell ragasztani és hogy kell állnia az egyes alkatrészeknek. De legalább szép részletesek. A kerekeket Reskit gyantára cseréltem, szokás szerint kétkomponensű ragasztóval "szerelve", hogy legyen lehetőség a ragasztó kötése közben még igazgatni a kerekeket, hogy megfelelő helyzetben és szögben álljanak.
A festés a kissé unalmas light ghost grey/dark ghost grey séma szerint történt. Mivel nem egy bonyolult mintázatú álca, ezért szabadkézzel fújtam a Mr. Color 307 és 308 színeket. A futóműaknákat általában a fő színek elkészülte után festem, nekem valahogy könnyebben megy a körbemaszkolás, mint a szivaccsal való kitömködés. Ezután kapott egy fényes lakkréteget a jól bevált GX100-zal, majd pár nap tétlenkedés után nekiálltam a Caracal matricák felhelyezésének. Rögtön ki is derült, hogy irtó óvatosan kell bánni velük, mert a hártyavékonyságnak köszönhetően minimális mértékben lehet felhelyezés után igazgatni őket. Pár darab után már nem is használtam a felületen decal settert, mert úgy egy picit kevésbé voltak sérülékenyek a minták. Az orron látható disznófejnél aztán igencsak gondolkodóba estem, hogy maradjak a Caracalnál, megkockáztatva, hogy elbakkerolom, vagy inkább próbálkozzam a vastag és kevésbé rugalmas gyárival. Végül aztán kiderült, hogy a GWH valamit változtatott a matricák anyagán, mert ugyan a hártyavékonyságtól messze vannak, de nagyon jól reagálnak a matricalágyítóra és bátran lehet piszkálgatni őket, nem nyúlnak, szakadnak pozícionálás közben. Erre pedig nagy szükség volt az orr kis görbületű kúpja esetén, mert rengeteget kellett tologatni, simogatni, nyomkodni a matricát, hogy szépen felvegye a felület alakját. De minden jó, ha vége jó, teljesen elégedett vagyok az eredménnyel, a matt lakk után nem is látszik, hogy matrica, és a panelvonalakba is szépen belesimult. Ahogy említettem korábban, a Caracal matricák pereme éles, ami elég feltűnő még a mattra lakkozás után is, ráadásul a panelező folyadék is hajlamos beleülni a perem és a felület közti kis sarokba, amit én a szürke festésnél használt szürke panelező esetén nem mindig vettem észre.
Ezek után már csak egy óvatos weathering következett. Ezek nem túl leharcolt gépek, nem kell olyan penészesre, mocskosra viharverni őket, ahogy sok távol-keleti makettezőnél látni. Nekem nem nagyon tetszik, amikor feketéllik a gép a sok olajfolyástól, a panelvonalak kiemelésétől, meg az egyebektől.
Az A-10C fő látványosságát, a vagonnyi fegyverzetet Reskit és Edu gyantakészletekből gyártottam és azt kell mondjam, hogy a Reskit jócskán megugrotta az Edu minőségét. Seperc alatt összeállíthatók a bombák, kapunk maszkokat is és sokkal szebb, filigránabb kidolgozásúak az egyes darabok. A függesztmények felaggatásánál kicsit elszórakoztam vele, hogy minden megfelelő szögben álljon, néhányszor le is kellett szednem ezt-azt, szerencsére nem látta kárát sem a festés, sem maga az alkatrész. Legvégül a Waracskos fő éke, az Avenger gépágyú került a helyére.
|
|
A kész Waracskos
|
|
|
Pofi profilból
|
|
|
Feljavító nélküli pilótafülke
|
|
|
Pilótafülke
|
|
|
A sofőr. Galaxy models figura az Academy A-10C-hez, ami miatt a beszállólétrát "kölcsön" kellett vennem
|
|
|
Kedvenc festési fázisom, a lopakodó séma.
|
|
|
Ez viszont a legkevésbé kedvenc szakasz a hozzá tartozó Slayer playlisttel a háttérben
|
|
|
A kész álca. Sajna a foltos alapozásból nem annyi látszik, amennyit szerettem volna, de így sem rossz.
|
|
|
Az orron levő disznófej, ami elég szép feladat volt nekem
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A Caracal matricák szépen belesimultak a szegecselt felületbe.
|
|
|
Ezek a pozitív szegecsek nem annyira sikerültek. Szerencsére élőben nem ilyen feltűnő.
|
|
|
|
|
|
Reskit gyantakerekek
|
|
|
GBU-38, Reskit gyártmány, fényévekkel jobb, mint az Edu
|
|
|
A GBU-12-k is Reskit holmik, szintén köröket vernek az Edu gyantáira
|
|
|
Meglepő módon ez is Reskit, hibátlan, filigrán Maverick.
|
|
|
A kanibalizált beszállólétra a raszteres valamit ábrázoló matricával
|
|
|
Célzókonténer, Edu gyantaholmi
|
|
|
A kész fülke
|
|
|
A kész Maverick
|
2024.10.11.
Utolsó módosítás: 2025.02.04.
Utolsó módosítás: 2025.02.04.