Az alábbi kis irományommal szeretném bemutatni nektek az első makettem történetét. Mindig is érdekeltek az apró dolgok, legyen az makroszkopikus vagy mikroszkopikus, csakúgy, mint a valóságban nagyméretű tárgyak, gépek, élőlények miniatűrként történő ábrázolása is.
2020 második felében láttam meg egy YouTuber, Nightshift videóit. Korábban is láttam már kész modelleket, de a technikai háttér és a készítés folyamata sosem jött velem szembe. Martin Kováč videói nagy benyomást tettek rám. Végtelenül lenyűgöztek, és rájöttem, hogy EZ az a hobbi – a makettezés –,ami mindig is hiányzott az életemből.
A kezdet
Hirtelen jött fellángolás által hajtva hamar meg is rendeltem a Tigrist. A választásomnak semmilyen különösebb oka nem volt, csak egyszerűen egy látszólag könnyen megépíthető, "mainstream" makettet akartam, amihez bőven találok tudásanyagot az interneten. Nem volt tehát semmilyen előzetes elképzelésem, hogy melyik legyen az a bizonyos tank, amit megépítek, bár mint később rájöttem, ez sajnos hiba volt a végeredmény szempontjából.
Beszereztem hát a kellékeket és nekiláttam a munkának.
Haladtam az utasítások alapján, mígnem idővel eljutottam egy kritikus pontig: a Zimmerit borításig. Felragasztottam a készletben található lapokat, viszont egyáltalán nem voltam velük elégedett, mivel túlságosan "mű" hatást keltettek – nem természetesek, hanem szabályosak, gépiesek voltak, nem adták vissza a történelmi fotókon látható természetes textúrát. Ekkor elkezdtem belemerülni a Zimmerit történetébe, és eljutottam a páncélos hadosztályokig, amik közt megláttam a bizonyos, 334-es toronyszámú (s.SS-Pz.Abt. 101) Tigrist. Nem tudom megmondani miért, de felkeltette az érdeklődésemet. Talán épp az volt az oka, hogy más példányokkal ellentétben erről alig lehetett bármilyen infót vagy kész makettet találni. Mondhatni titokzatos volt, és azt hiszem, akaratlanul is hozzákötöttem egy romantikus elképzelést: "a Tigris, aminek pontos sorsát rejtély övezi".
Eldöntöttem hát, hogy ez lesz az a tank, amit megépítek, ám ekkor már annyira előrehaladtam az építés egyes részeivel, például a lánctalpakkal, hogy nem tudtam pontosan, a képekhez hűen ábrázolni a masinát.
Ez egy kissé keserű dolog volt, amit muszáj voltam elhessegeni és haladni tovább a munkával. Utánajártam annak is, hogy miként lehet házilag élethű Zimmerit borítást készíteni. Ja igen, itt volt egy kis gond, mivel az előzőleg felragasztott lapok szinte mindegyike lejött, kivéve a hátul lévőt, ami sajnos túlságosan összeolvadt az alvázzal.
Megpróbáltam itt-ott javítani rajta, hogy legalább a sérülések és karcolások által elfogadható legyen, ez azonban közelebbről megnézve láthatóan nem mentette meg a helyzetet. Kénytelen voltam elfogadni, és az akkori tudásommal a lehető legtöbbet kihozni az építésből – követve a fotókat, hogy a végeredmény a lehető legpontosabban tükrözze a valódi harckocsi kinézetét.
A "kényszerpihenő" és a tapasztalatszerzés
Az építés befejeztével jöhetett a festés, amihez időközben ugyancsak beszereztem minden kelléket. Azonban nem tudtam rögtön elkezdeni, mivel épp ekkor költöztünk, ezért egy szivacsokkal kitömött cipősdobozba került a kis Tigris. Az új helyen még nem volt kialakítva a munkasarkom, így a Tigris maradt a dobozban. Közben kaptam ajándékba egy RFM T-34-et egy kedves barátomtól, illetve nekem is megtetszett egy Takom T29-es, amit meg is vettem. Nem bírtam kivárni, hogy minden adott legyen a festéshez, ezért nekiláttam a másik két modellnek, míg a Tigris a dobozban várt a sorára. Hosszú idő után végre ezekkel is elkészültem, és mivel a festőhelyem is összeállt, döntés elé kerültem: melyik legyen az első? Az elképzeléseim szerint a Tigris volt a legnehezebb feladat, így a másik kettővel kezdtem, hogy tapasztalatot szerezzek rajtuk. Hónapokig tartott, mire teljesen elkészültem velük, és eljutottam a H1-es festéséig, amit egyébként már tűkön ülve vártam.
Az elkészült T29 és T-34
A Tigris festése
Elérkeztem a nagymacskához. A terepminta festése nagyon élvezetes volt, s bár beszereztem maszkolóanyagokat, végül mégis teljesen szabad kézzel, egy GIMP-ben a fellelhető képek alapján készült vázlatot követve fújtam az egészet.
Egy új kihívás volt ez, ami úgy érzem, sikerrel zárult. Az alap után – ami pár óra alatt megvolt – jöhettek a részletek, amiket nem szerettem volna elsietni. Heteken át töltöttem a délutánokat ecseteléssel, a rozsdásodás részletes kidolgozásával. Megpróbáltam utánozni a "nagyokat", hogy a lehető legélethűbb legyen minden.
Komolyabb tapasztalat hiányában viszont a profi technikák alkalmazása igencsak meghosszabbította a munkafolyamatot; hosszú időbe telt például eltalálni a festék, a hígító és a retarder megfelelő arányát. A toronyszámhoz egy saját kis sablont vágtam és airbrushal fújtam fel. Nem akartam matricát használni, mert reméltem, hogy élethűbb eredményt tudok elérni ilyen módon.
A koszolás
A festést követően jöhetett a koszolás. Igyekeztem nem túlzásba esni, és nem elfedni a részleteket, amiken annyit dolgoztam. Pigmentektől kezdve, bemosókon át, egészen a kertben található homokig mindent felhasználtam.
Természetesen utólag vannak részek, amiket máshogy csinálnék, de később mindig okosabb az ember... Biztosan lehetett volna még javítani rajta itt-ott, de én késznek nyilvánítottam a makettet. Na jó, ez nem teljesen igaz, mivel hiányzik még róla a hadosztályjelzés. Pont olyan, ami nekem kellett volna, sajnos nem volt a készletben, és azóta sem találtam megfelelő méretben, így ez az apró részlet még várat magára.
A dioráma
A H1 után jöhetett a dioráma. Nemcsak hogy nem akartam túlzásokba esni, de bevallom féltem is a folyamattól, ezért ezzel is nagyon óvatosan haladtam egy szerény, egyszerű elképzelést követve. Egy sziklafal mögé képzeltem el a Tigrist egy amolyan "what if" beállításban. A dioráma alapja sztirolszivacs, amire fakitt, aztán VMS Smart Mud került.
A sziklafalat is egy darab szivacsból vágtam és nyomkodtam formára. Most már látom, hogy sokkal bátrabbnak kellett volna lennem mind a jelenettel, mind a festéssel. Élénkebb színeket is használhattam volna, bár ezen még mindig lehetne javítani.
Mindent összevetve nekem nagyon jó élmény volt, és rengeteg tapasztalatot szereztem. Sajnos a képek nem adják vissza a legapróbb részleteket, pedig minden egyes kis rozsdapötty egyenként került rá, rengeteg idő és türelem árán. Keverési arányokat és pontosabb információkat a rétegek felépítéséről már sajnos nem tudok mondani, mivel nem jegyeztem fel ezeket, csak érzés alapján haladtam a projekttel.
Nem mellesleg páran kérdezték már, hogy miért van egy kalapács a Cicus elején és a válasz igen egyszerű: ki akartam próbálni, hogy milyen olyan rongyot tudok csinálni, amin valami nehezék van, azaz a súly általi benyomódást megvalósítani. Egy kicsit tehát itt is a tapasztalatszerzés volt a cél.
Bízom benne, hogy a kezdő makettezőként elkövetett hibáim dacára tetszik nektek ez a makett. Köszönöm az olvasást!
Ez egy kissé keserű dolog volt, amit muszáj voltam elhessegeni és haladni tovább a munkával. Utánajártam annak is, hogy miként lehet házilag élethű Zimmerit borítást készíteni. Ja igen, itt volt egy kis gond, mivel az előzőleg felragasztott lapok szinte mindegyike lejött, kivéve a hátul lévőt, ami sajnos túlságosan összeolvadt az alvázzal.
Megpróbáltam itt-ott javítani rajta, hogy legalább a sérülések és karcolások által elfogadható legyen, ez azonban közelebbről megnézve láthatóan nem mentette meg a helyzetet. Kénytelen voltam elfogadni, és az akkori tudásommal a lehető legtöbbet kihozni az építésből – követve a fotókat, hogy a végeredmény a lehető legpontosabban tükrözze a valódi harckocsi kinézetét.
Egy új kihívás volt ez, ami úgy érzem, sikerrel zárult. Az alap után – ami pár óra alatt megvolt – jöhettek a részletek, amiket nem szerettem volna elsietni. Heteken át töltöttem a délutánokat ecseteléssel, a rozsdásodás részletes kidolgozásával. Megpróbáltam utánozni a "nagyokat", hogy a lehető legélethűbb legyen minden.
Komolyabb tapasztalat hiányában viszont a profi technikák alkalmazása igencsak meghosszabbította a munkafolyamatot; hosszú időbe telt például eltalálni a festék, a hígító és a retarder megfelelő arányát. A toronyszámhoz egy saját kis sablont vágtam és airbrushal fújtam fel. Nem akartam matricát használni, mert reméltem, hogy élethűbb eredményt tudok elérni ilyen módon.
Természetesen utólag vannak részek, amiket máshogy csinálnék, de később mindig okosabb az ember... Biztosan lehetett volna még javítani rajta itt-ott, de én késznek nyilvánítottam a makettet. Na jó, ez nem teljesen igaz, mivel hiányzik még róla a hadosztályjelzés. Pont olyan, ami nekem kellett volna, sajnos nem volt a készletben, és azóta sem találtam megfelelő méretben, így ez az apró részlet még várat magára.
A sziklafalat is egy darab szivacsból vágtam és nyomkodtam formára. Most már látom, hogy sokkal bátrabbnak kellett volna lennem mind a jelenettel, mind a festéssel. Élénkebb színeket is használhattam volna, bár ezen még mindig lehetne javítani.
