Vought A-7E Corsair
1:32, Trumpeter
Pintér György - Múzeumi krimik
Régóta tetszenek a tigrisfestéses repülők, párat meg is építettem. A legutolsó ilyen makettem, a Revell Tornadoja pedig már 1:32 méretarányban készült. Aztán megláttam a 2004-es Archangel Airshow képeit és rögtön beleszerettem a görögök tigrismintás Corsairébe. Már csak a méretarány volt a kérdés. 1:48-ban létezik a Hasegawa/Revell jó minőségű makettje, 1:32-ben pedig a Trumpeter óriása. Végül sok töprengés után megvettem a Trumpeter makettjét, kiadva a legnagyobb összeget, amit eddig egy makettért fizettem. Megvettem hozzá az Eduard összes maratását, ami 16 lapnyi részben színes rézalkatrészt jelentett (közel ezer darab!)
A doboz tartalmát megvizsgálva szembetűnik az alkatrészek szép kivitelezése, részletgazdagsága. Kapunk fém futószárakat, gumikerekeket, fotomaratást is.
Alaposabb vizsgálat során egy szembetűnő hiba is feltűnik azonnal: a Trumpeter alakhibásra tervezte a hajtóműbeömlőt és a pilótakabin átlátszó részeit! Mindkettő laposabb a szükségesnél. Ez a hiba sajnos csak újabb 12000 Ft feláldozásával javítható (ennyibe kerül a feljavító), ezért ezt már nem javítottam ki. A kabinbelső, a nyitható elektronika tér és a futóaknák részletesek, de a Verlinden füzetben található képekkel összehasonlítva sok rajtuk a leegyszerűsítés, de jó alapot adnak a feljavításhoz.
A kabin összeállításával probléma nem volt, itt az alkatrészek 90%-át az Eduard maratásai adják. Annál több probléma jelentkezett a későbbiekben! Minden illesztést tömíteni kellett, sok helyen szintbeli eltérések is keletkeztek, ezért rendkívül sokat kellett csiszolni, és egy 72-es makett felületének megfelelő mennyiségű panelvonalat újrakarcolni. A kisebb alkatrészeket általában túlméretezték, így nem fértek be a helyükre. Lehet, hogy jobb lett volna a Hasegawa makettjét választani?
Szokás szerint a festés előtt tervet készítettem a lépésekről. A festés 3 fő alapszínből áll: törtfehér, sárga és fekete. Legnagyobb részt élesek az átmenetek, ezért maszkolni kell, méghozzá két lépésben.
A szokásos maszkolási módszert válaszottam: kerestem először egy oldalnézeti fotót, a megfelelő részeket kivágtam, CorelDraw programban a megfelelő méretre nagyítottam, majd két példányban kinyomtattam. Ezzel megvolt az orr, a törzs és a farokrész mintázata.
A görög zászlót egy kicsit alulról készült fotóból vágtam ki, ez torzított a legkevésbé.
A szárnyak, a vízszintes vezérsíkok és a pilonok festéséhez nem volt olyan fotóm, ami nem torzított volna jelentősen, ezért fotók alapján kézzel rajzoltam meg a mintákat az öntapadó lapokra.
A farokrész tigrise az eredeti repülőn airbrush technikával készült. Az alap maszkolások után a finom fekete foltokat, csíkokyat ecsettel festettem. Az átmenetek egy részét itt is pisztollyal vittem fel, a nagyon finom árnyalatokat pedig Derwent művészceruzával „rajzoltam”meg.
A lépések jól látszanak a mellékelt képeken.
Az alap cementkötésű forgácslap (CK lap) csiszológéppel kicsit megcsiszolva Egyszerűen elkészíthető, de jól imitálja a beton kifutópályát.
A doboz tartalmát megvizsgálva szembetűnik az alkatrészek szép kivitelezése, részletgazdagsága. Kapunk fém futószárakat, gumikerekeket, fotomaratást is.
Alaposabb vizsgálat során egy szembetűnő hiba is feltűnik azonnal: a Trumpeter alakhibásra tervezte a hajtóműbeömlőt és a pilótakabin átlátszó részeit! Mindkettő laposabb a szükségesnél. Ez a hiba sajnos csak újabb 12000 Ft feláldozásával javítható (ennyibe kerül a feljavító), ezért ezt már nem javítottam ki. A kabinbelső, a nyitható elektronika tér és a futóaknák részletesek, de a Verlinden füzetben található képekkel összehasonlítva sok rajtuk a leegyszerűsítés, de jó alapot adnak a feljavításhoz.
A kabin összeállításával probléma nem volt, itt az alkatrészek 90%-át az Eduard maratásai adják. Annál több probléma jelentkezett a későbbiekben! Minden illesztést tömíteni kellett, sok helyen szintbeli eltérések is keletkeztek, ezért rendkívül sokat kellett csiszolni, és egy 72-es makett felületének megfelelő mennyiségű panelvonalat újrakarcolni. A kisebb alkatrészeket általában túlméretezték, így nem fértek be a helyükre. Lehet, hogy jobb lett volna a Hasegawa makettjét választani?
Szokás szerint a festés előtt tervet készítettem a lépésekről. A festés 3 fő alapszínből áll: törtfehér, sárga és fekete. Legnagyobb részt élesek az átmenetek, ezért maszkolni kell, méghozzá két lépésben.
A szokásos maszkolási módszert válaszottam: kerestem először egy oldalnézeti fotót, a megfelelő részeket kivágtam, CorelDraw programban a megfelelő méretre nagyítottam, majd két példányban kinyomtattam. Ezzel megvolt az orr, a törzs és a farokrész mintázata.
A görög zászlót egy kicsit alulról készült fotóból vágtam ki, ez torzított a legkevésbé.
A szárnyak, a vízszintes vezérsíkok és a pilonok festéséhez nem volt olyan fotóm, ami nem torzított volna jelentősen, ezért fotók alapján kézzel rajzoltam meg a mintákat az öntapadó lapokra.
A farokrész tigrise az eredeti repülőn airbrush technikával készült. Az alap maszkolások után a finom fekete foltokat, csíkokyat ecsettel festettem. Az átmenetek egy részét itt is pisztollyal vittem fel, a nagyon finom árnyalatokat pedig Derwent művészceruzával „rajzoltam”meg.
A lépések jól látszanak a mellékelt képeken.
Az alap cementkötésű forgácslap (CK lap) csiszológéppel kicsit megcsiszolva Egyszerűen elkészíthető, de jól imitálja a beton kifutópályát.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
kabin
|
|
|
elektronika félkészen
|
|
|
maszkolás utáni állapot
|
|
|
apróbb részletek ecsettel
|
|
|
a görög zászló is kész
|
|
|
az átmenetek
|
|
|
a végső lakk
|
|
|
a kész vezérsík
|
2007.12.03.