Iljusin Il-28 Beagle
1:72, Trumpeter
Pintér György - Múzeumi krimik
A nevet én adtam a fura körülmények között Rejtő-könyv oldalára való legénységgel egykor repült, szovjet gyártmányú repülőgépnek.
Biafráról, Nigéria többségében ibók által lakott tartományáról és annak elszakadási kísérletéről már írtam.
Az igazság az, hogy a szakításkor sem Nigéria, sem az önállósulni akaró(?) Biafra nem volt felkészülve arra a vérbe fulladó, két és fél éves háborúra, ami az 1967. május 30-i ünnepélyes enugui zászlófelvonás után következett.
A felek sem komoly szárazföldi, sem légi, sem tengerészeti erőkkel nem álltak túl jól. Erre szokták mondani, hogy "nem is tudom, hogy gondolták".
A világ ekkor még sokkal egyszerűbb volt. Volt ugye a szocializmust építő béketábor Hegyeshalomtól Vlagyivosztokig és Murmanszktól mondjuk Hanoiig. És volt a másik oldal, a szabad világ – ahogy magukat nevezték az akkor többnyire demokratikus, vagy annak kikiáltott országok. Nos, ezek a dologok azonban nagyon európaiak. Afrikában minden másként ment. Az Európában ekkor már – úgy tűnt – kiveszett fogalmak, formák működtek. Törzsek, etnikai zavargások, külső beavatkozás – akár fegyveres is. 1960, Afrika Éve még csak 7 éve múlt el, amikor tizenhét egykori gyarmat szerezte meg függetlenségét. Ilyen volt a britek által két nagy, egymástól nagyon csak eltérő kultúrájú, vallású, hagyományú etnikum területeiből kialakított államalakulat, Nigéria is. Más országok, ha a terület egyik vége tocsog az olajban, virágzásnak indulnak, a semmiből városok emelkednek, csilli-villi minden – amit a turisták látnak. És vannak országok, ahol az anyagi lehetőségek nem jutnak oda, ahol a köz javára használódhatnának, hanem a helyi uralkodói elit és/vagy vezető réteg zsebébe vándorol. Onnan aztán vagy "csurran-cseppen", vagy nem. A hadsereg sem a haza megvédésére, hanem a belső elégedetlensége megfékezésére rendeltetett. Ehhez pedig nem kell százezres tömeg. No, ez volt a helyezt Nigériában is.
Az ibók egyre inkább kiszorítva a hatalomból úgy látták, hogy a földjükön "csörgedező olajforrások" bevételeiből, ha lenne saját államuk, élhetnének, mint M'arci Hevesen, vagy éppen Biafrában. Jellemző módon a frissen kikiáltott szakadár állam élére is egy éppen arra járó ezredes állt. Naná, hogy kitört a háború!
Node, a háborúhoz három dolog kell, amint ezt Montecuccoli óta tudjuk. A pénzen lehet fegyvereket vásárolni. No meg jönnek mindenfelől a szövetségesek, akik, persze nem szívjóságból, hanem titkolt, vagy nyíltan hangoztatott célokkal beállnak egyik, vagy másik – esetleg mindkét küzdő fél mögé.
Nos, így kerülhetett az Iljusin iroda csodás gyártmánya a biafrai égre. Vannak, akik állítják, hogy Egyiptomból kapták. Akár igaz is lehetne, mert egy ideig valóban egyiptomi személyzet repülte őket. Csakhogy a harcok kirobbanása, július eleje előtt egy jó hónappal lezajlott a hatnapos háború. Ezután Egyiptomnak nem, hogy kölcsönözni való Il-28-asai nem maradtak, de semmiféle. Az izraeli légierő – biztos, ami ziher - a Tu-16-okon kívül ezeket is szétbombázta még a repülőtereken.
Lényeg, hogy a Il-ek megérkeztek. Csakúgy mint MiG-17F-ek is. Az pedig, hogy az addig masszívan brit befolyás alá tartozó területeken megjelentek a szovjet hadiipar termékei, éppen elég ok volt az aggodalomra. Ugyebár először a fegyverek, aztán az azok kezelését megtanító tanácsadók, majd szovjet légi- és tengerészeti bázisok, ifjú tisztek a keleti akadémiákon... tovább is van, mondjam még? Így aztán az addig vacilláló angolok teljes mellszélességben beálltak a központi kormány mellé. Nehogy már az ellenség keze betegye a lábát hazánk kebelére!
Ettől függetlenül az Il-28-ak tették a dolgukat az egyiptomi személyzettel. Ők, mivel – nem minden alap nélkül – úgy tudták, hogy a lázadók oldalán izraeli támogatás is van, nagyon lelkesen bombáztak minden lőszerraktárt, csomópontot, repülőteret, asszonyt, kecskenyájat, gyereket, mindent, ami arra járt. Amikor már túl nagy volt a sajtóvisszhangja az értelmetlen (van értelmes?) pusztításnak, a hős egyiptomiakat lecserélték csehszlovák személyzetre. Nem mintha a nigériai szárazföldi és tengeri blokád előidézte élelmiszerhiány emberségesebb lett volna. (Csehszlovákia ekkor a Varsói Szerződés tagja volt, csakúgy, mint Lengyelország. És a Biafrába szerződtetett bozótpilóták között volt lengyel is.)
Nos, a Trumpi legyártotta az Il-28-at 1/72-ben. Nem bonyolult az építés. Semmi macera. Persze be kellett szereznem a nigériai légierő jelzéssorát. A festésre "autentikus" színtérkép nincs, bár a Hi-Decal matricasora mellé van egy ilyesmi. Gyanús rajzok, illetve korabeli színes diákból szkennelt képek voltak csak. Így ezeket kellett felhasználnom. Van kép a helyi hadimúzeumban kiállított darabról. De hogy ez mennyiben azonos a Biafra ellen bevetett cuccokkal, azt nem tudom. Mindenesetre a háromszínű álcázófestés jól fog mutatni a nyers aluszínű magyar Il-ek mellett. A festésnél sokat segített a külön bevásárolt maszkoló készlet. Ebből kettőt próbáltam ki. Végül a KV gyártmánya került felhasználásra. Az Eduard kicsit összezsúfolta a dolgait nehezebb kideríteni, mit, hová. Persze, ez ízlés dolga.
Biafráról, Nigéria többségében ibók által lakott tartományáról és annak elszakadási kísérletéről már írtam.
Az igazság az, hogy a szakításkor sem Nigéria, sem az önállósulni akaró(?) Biafra nem volt felkészülve arra a vérbe fulladó, két és fél éves háborúra, ami az 1967. május 30-i ünnepélyes enugui zászlófelvonás után következett.
A felek sem komoly szárazföldi, sem légi, sem tengerészeti erőkkel nem álltak túl jól. Erre szokták mondani, hogy "nem is tudom, hogy gondolták".
A világ ekkor még sokkal egyszerűbb volt. Volt ugye a szocializmust építő béketábor Hegyeshalomtól Vlagyivosztokig és Murmanszktól mondjuk Hanoiig. És volt a másik oldal, a szabad világ – ahogy magukat nevezték az akkor többnyire demokratikus, vagy annak kikiáltott országok. Nos, ezek a dologok azonban nagyon európaiak. Afrikában minden másként ment. Az Európában ekkor már – úgy tűnt – kiveszett fogalmak, formák működtek. Törzsek, etnikai zavargások, külső beavatkozás – akár fegyveres is. 1960, Afrika Éve még csak 7 éve múlt el, amikor tizenhét egykori gyarmat szerezte meg függetlenségét. Ilyen volt a britek által két nagy, egymástól nagyon csak eltérő kultúrájú, vallású, hagyományú etnikum területeiből kialakított államalakulat, Nigéria is. Más országok, ha a terület egyik vége tocsog az olajban, virágzásnak indulnak, a semmiből városok emelkednek, csilli-villi minden – amit a turisták látnak. És vannak országok, ahol az anyagi lehetőségek nem jutnak oda, ahol a köz javára használódhatnának, hanem a helyi uralkodói elit és/vagy vezető réteg zsebébe vándorol. Onnan aztán vagy "csurran-cseppen", vagy nem. A hadsereg sem a haza megvédésére, hanem a belső elégedetlensége megfékezésére rendeltetett. Ehhez pedig nem kell százezres tömeg. No, ez volt a helyezt Nigériában is.
Az ibók egyre inkább kiszorítva a hatalomból úgy látták, hogy a földjükön "csörgedező olajforrások" bevételeiből, ha lenne saját államuk, élhetnének, mint M'arci Hevesen, vagy éppen Biafrában. Jellemző módon a frissen kikiáltott szakadár állam élére is egy éppen arra járó ezredes állt. Naná, hogy kitört a háború!
Node, a háborúhoz három dolog kell, amint ezt Montecuccoli óta tudjuk. A pénzen lehet fegyvereket vásárolni. No meg jönnek mindenfelől a szövetségesek, akik, persze nem szívjóságból, hanem titkolt, vagy nyíltan hangoztatott célokkal beállnak egyik, vagy másik – esetleg mindkét küzdő fél mögé.
Nos, így kerülhetett az Iljusin iroda csodás gyártmánya a biafrai égre. Vannak, akik állítják, hogy Egyiptomból kapták. Akár igaz is lehetne, mert egy ideig valóban egyiptomi személyzet repülte őket. Csakhogy a harcok kirobbanása, július eleje előtt egy jó hónappal lezajlott a hatnapos háború. Ezután Egyiptomnak nem, hogy kölcsönözni való Il-28-asai nem maradtak, de semmiféle. Az izraeli légierő – biztos, ami ziher - a Tu-16-okon kívül ezeket is szétbombázta még a repülőtereken.
Lényeg, hogy a Il-ek megérkeztek. Csakúgy mint MiG-17F-ek is. Az pedig, hogy az addig masszívan brit befolyás alá tartozó területeken megjelentek a szovjet hadiipar termékei, éppen elég ok volt az aggodalomra. Ugyebár először a fegyverek, aztán az azok kezelését megtanító tanácsadók, majd szovjet légi- és tengerészeti bázisok, ifjú tisztek a keleti akadémiákon... tovább is van, mondjam még? Így aztán az addig vacilláló angolok teljes mellszélességben beálltak a központi kormány mellé. Nehogy már az ellenség keze betegye a lábát hazánk kebelére!
Ettől függetlenül az Il-28-ak tették a dolgukat az egyiptomi személyzettel. Ők, mivel – nem minden alap nélkül – úgy tudták, hogy a lázadók oldalán izraeli támogatás is van, nagyon lelkesen bombáztak minden lőszerraktárt, csomópontot, repülőteret, asszonyt, kecskenyájat, gyereket, mindent, ami arra járt. Amikor már túl nagy volt a sajtóvisszhangja az értelmetlen (van értelmes?) pusztításnak, a hős egyiptomiakat lecserélték csehszlovák személyzetre. Nem mintha a nigériai szárazföldi és tengeri blokád előidézte élelmiszerhiány emberségesebb lett volna. (Csehszlovákia ekkor a Varsói Szerződés tagja volt, csakúgy, mint Lengyelország. És a Biafrába szerződtetett bozótpilóták között volt lengyel is.)
Nos, a Trumpi legyártotta az Il-28-at 1/72-ben. Nem bonyolult az építés. Semmi macera. Persze be kellett szereznem a nigériai légierő jelzéssorát. A festésre "autentikus" színtérkép nincs, bár a Hi-Decal matricasora mellé van egy ilyesmi. Gyanús rajzok, illetve korabeli színes diákból szkennelt képek voltak csak. Így ezeket kellett felhasználnom. Van kép a helyi hadimúzeumban kiállított darabról. De hogy ez mennyiben azonos a Biafra ellen bevetett cuccokkal, azt nem tudom. Mindenesetre a háromszínű álcázófestés jól fog mutatni a nyers aluszínű magyar Il-ek mellett. A festésnél sokat segített a külön bevásárolt maszkoló készlet. Ebből kettőt próbáltam ki. Végül a KV gyártmánya került felhasználásra. Az Eduard kicsit összezsúfolta a dolgait nehezebb kideríteni, mit, hová. Persze, ez ízlés dolga.
|
|
|
|
|
Berendezés
|
|
|
Szárnyra kelt
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Maszkolva
|
|
|
Színezve, de még "hason"
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az utolsó előtti állapot
|
|
|
Az utolsó előtti állapot
|
2025.01.27.
Utolsó módosítás: 2025.01.29.
Utolsó módosítás: 2025.01.29.