Pintér György - Múzeumi krimik
A Lockheed számos legendás repülőgép alkotója, ám mind közül az egyik leghíresebb, és legnagyobb teljesítményű az F-104 Starfighter. Kelly Johnson főkonstruktőr tervezte gép hosszú, keskeny törzsével, késéles belépőélű, vékony kicsi szárnyaival inkább hasonlított egy ember vezette rakétára, mint elfogó vadászgépre. (A fesztáv kevesebb mint 7 méter volt.)
Eleinte a géppel elég sok probléma adódott. A katapultülést úgy tervezték, lefelé robbant ki, ezt később sok pilóta szerencséjére megváltoztatták. A kezdeti egyszerű távolságmérő radar után komolyabb rendszereket építettek be. Az alap 1 gépágyú, plusz 2 Sidewinder rakéta fegyverzetet is kibővítették még egy-egy szárny alatti és egy törzs alatti csomóponttal. A Starfighter noha számtalan rekordot repült, az USAF-nál nem nagyon szerették a pilóták, és a baleseti statisztikája miatt kiérdemelte a nem túl dicsérő "özvegycsináló" nevet.
Az USAF gépeit végül a Nemzeti Gárda alakulatai kapták. A típus Európában ért el igazán nagy sikert.
Harci alkalmazásban a Starfighterek Vietnamban debütáltak, de mivel hatótávolságuk és fegyverzetük korlátozott volt, jelentősebb sikereket nem értek el. Pakisztáni F-104-ek időnként kakaskodtak az indiai vadászokkal, és a taivani Starfighterek is kergettek kínai MIG-eket. Néhány F-104 a NASA színeiben nagysebességű kísérletekben vett részt, néhány pedig QF-104 néven célgépként végezte.
Az ESCI makettje nem mai darab, ez a szép grafikájú doboz kinyitása után azonnal nyilvánvalóvá válik. A felületek pozitív panelezésűek, viszont nagyjából pontosak. Mindössze két öntőkereten sorakoznak az alkatrészek. Sorja alig akad, ám a kidolgozás itt-ott mintha határozatlan lenne...
A pilótafülke sajnos elég szegényes, a műszerfal csak matricából készíthető el. A kabintető és a szélvédő egy darab, akinek van türelme és kézügyessége, az szétvághatja. A törzsféklapok nyitott állapotban is elkészíthetők, a hajtómű is viszonylag részletes. Sokat dob a maketten, hogy a Vulcan gépágyút is mellékelik teljes terjedelmében. Fegyverzetként két Sidewindert, két póttartályt, és egy törzs alatti kazettás bombát kapunk.
A makett kétségtelenül legjobban sikerült darabja a matricalap. Ezen a 479. Harcászati Repülőezred egyik, a vietnami Da Nang-ban állomásozó terepszínű gépének jelzései vannak, valamint az ugyanilyen festésű 198. Harcászati Repülőszázad Puerto Rico-i Légi Nemzeti Gárda matricái kaptak helyet. Akik viszont a hagyományos ezüst USAF gépeket kedvelik, azoknak is jut matrica: a 436. Harcászati Repülőszázad jelzéseit rakhatják a gépre.
A makett minőségben a Testors F-104-től fényévekkel jobb (annál minden makett jobb) de elmarad a Hasegawa/Revell makettjétől. A Monogram F-104-esét még nem láttam, de talán azzal lehet egy szinten. (ha nem épp ugyanaz...) Az ESCI makettje pont olyan, amit a kezdő, lelkes ifjú makettezőknek is bátran lehet ajánlani, a vén iszapszemű veteránoknak pedig nem okozhat gondot a feljavítása.