Kawasaki Ki-100
1:48, Hasegawa
No.JT38
Pintér György - Múzeumi krimik
Volt ugye a Ki-61-es Hien vadászgép, amit soros motorral építettek. A motorokat gyártó gyárat amerikai bombatámadás érte, viszont egy raktárban volt már 2-300 darab Hien törzs legyártva. Ezért a japánok a Ki-61-es sárkányára beépítettek egy 1500 lóerős Mitsubishi Ha-112 kétsoros csillagmotort. Áramvonalazó lemezekkel megoldották a fúziót és már készen is volt a Ki-100-as. Sokak szerint jobb lett, mint az elődje, és a legjobb bombázók elleni japán vadászgépként emlegetik. A későbbi példányokat már a maketten is látható buborék kabintetővel látták el.
Nagyon szeretem a Hasegawa makettjeit. Pont azt az építési koncepciót adják, amit mostanában annyira szeretek. Könnyen feljavíthatóak, sokféle feljavító készlet vásárolható hozzájuk, és ezáltal én dönthetem el, hogy mennyire bonyolódok bele az építésbe, feljavításba. Megvettem az Eduard kabinmaratását, de végül fel sem használtam. Ennek az volt az oka, hogy az Edu a Ki-61-es kabinbelsőt adja hozzá, de az nem pontos. Egy múzeumi példányról készült képeket tanulmányozva inkább magam készítettem el, javítottam fel a kabinbelsőt. A RAF-múzeumban lévő példányt állítólag totál élethűen restaurálták. A hidraulika kezelőszervei is másak voltak például. A NASM-ban kiállított Ki-45 törzs kabinfestése alapján festettem le a kabint saját keverésű khaki színre. A külső felületeket Z63 szegecselővel rádliztam végig. A futómű hidraulikakábeleket kapott, és azt hiszem, nagyjából ennyi feljavítást végeztem. Összességében a makett könnyen összeállt.
A típus festése meglehetősen vitatott. A felső felületekre általában a Kawasaki gyári sötétzöldjét, a 7-es számú Ohryuko Nana Goshoku olív-zöldessárgát, és újabban egy nagyon sötétzöld színt jelölnek meg álcázó színként. Alul natúr fém volt. Ráadásul folyamatosan dobnak piacra újabb japán színeket, eltérő elnevezésekkel. Sokolka kolléga elmondása szerint a Tsuchi-iro, azaz föld színnel volt lefestve, illetve a NASM-ban lévő eredeti Ki-45 törzs színét kell lemásolni, mert ugyanazon gyártósoron készültek. Egyébként régebben sokat kutattam a japán színekkel kapcsolatban, de annyira káoszos, hogy a jól bevált módszer szerint igyekszem eredeti roncsról beazonosított árnyalat alapján festeni a japán gépeimet. Most is ez történt. Persze a Ki-45-öst is ahány szögből fényképezték a múzeumban, annyi árnyalatot mutatott. Végül öt színt kevertem ki Gunze Hobby színekből, mert ahogy festettem, mindig másmilyennek láttam.
Minden jelzést a Montex ehhez a készlethez gyártott maszkolójával festettem. A fakításhoz utóárnyékolást használtam, mert én azt szeretem. Az alsó felület Gunze H8 ezüst. Fényes lakkréteg után Tamiya bemosót alkalmaztam. Viszonylag erős kontrasztot adott, de pont ezt keresetem, mert az eredeti képek alapján ilyennek látom a gépet. A kopásokhoz olajfestéket és AK akavarellceruzákat használtam. Japán gép lévén biztos mindenki látványos kopásokat és koszolást várna, de ezeken a buborékkabinos Ki-100-asokon nem voltak ilyenek. Én legalábbis nem láttam egy képen sem. Az eredetiről ugyan csak egy felszállás közbeni távoli képet találtam, de a hasonló jelzésű egység gépei mind ugyanolyanok voltak.
Úgy döntöttem, hogy a makett készen van, és küldtem képeket Sokolka fórumtársunknak, aki néhány pontatlanságra hívta fel a figyelmemet, amit javítottam is. Például meg mertem volna esküdni, hogy a RAF múzeumban lévő példány légcsavarlapátjának színe valami gagyi utánzat, de kiderült, hogy az a jó, mert az eredeti japán bevonattal festették le. Valamint úgy néz ki, hogy ez a példány nem is létezett, mert a róla készült képet retusálták. A 83-as számú gépet átretusálták 33-ra, eltüntették a fehér törzsgyűrűt és a fehérkeretes hinomarukat alacsony láthatóságúra, fehér keret nélkülivé varázsolták. Már nem mérgelődök emiatt, mert sorra futok bele az ilyenbe, hogy a végén derül ki, hogy ne is olyan volt...!
Sokolka segítségét ezúton is köszönöm. Az építést nagyon élveztem, remek makett!
Építés
Nagyon szeretem a Hasegawa makettjeit. Pont azt az építési koncepciót adják, amit mostanában annyira szeretek. Könnyen feljavíthatóak, sokféle feljavító készlet vásárolható hozzájuk, és ezáltal én dönthetem el, hogy mennyire bonyolódok bele az építésbe, feljavításba. Megvettem az Eduard kabinmaratását, de végül fel sem használtam. Ennek az volt az oka, hogy az Edu a Ki-61-es kabinbelsőt adja hozzá, de az nem pontos. Egy múzeumi példányról készült képeket tanulmányozva inkább magam készítettem el, javítottam fel a kabinbelsőt. A RAF-múzeumban lévő példányt állítólag totál élethűen restaurálták. A hidraulika kezelőszervei is másak voltak például. A NASM-ban kiállított Ki-45 törzs kabinfestése alapján festettem le a kabint saját keverésű khaki színre. A külső felületeket Z63 szegecselővel rádliztam végig. A futómű hidraulikakábeleket kapott, és azt hiszem, nagyjából ennyi feljavítást végeztem. Összességében a makett könnyen összeállt.
Festés
A típus festése meglehetősen vitatott. A felső felületekre általában a Kawasaki gyári sötétzöldjét, a 7-es számú Ohryuko Nana Goshoku olív-zöldessárgát, és újabban egy nagyon sötétzöld színt jelölnek meg álcázó színként. Alul natúr fém volt. Ráadásul folyamatosan dobnak piacra újabb japán színeket, eltérő elnevezésekkel. Sokolka kolléga elmondása szerint a Tsuchi-iro, azaz föld színnel volt lefestve, illetve a NASM-ban lévő eredeti Ki-45 törzs színét kell lemásolni, mert ugyanazon gyártósoron készültek. Egyébként régebben sokat kutattam a japán színekkel kapcsolatban, de annyira káoszos, hogy a jól bevált módszer szerint igyekszem eredeti roncsról beazonosított árnyalat alapján festeni a japán gépeimet. Most is ez történt. Persze a Ki-45-öst is ahány szögből fényképezték a múzeumban, annyi árnyalatot mutatott. Végül öt színt kevertem ki Gunze Hobby színekből, mert ahogy festettem, mindig másmilyennek láttam.
Minden jelzést a Montex ehhez a készlethez gyártott maszkolójával festettem. A fakításhoz utóárnyékolást használtam, mert én azt szeretem. Az alsó felület Gunze H8 ezüst. Fényes lakkréteg után Tamiya bemosót alkalmaztam. Viszonylag erős kontrasztot adott, de pont ezt keresetem, mert az eredeti képek alapján ilyennek látom a gépet. A kopásokhoz olajfestéket és AK akavarellceruzákat használtam. Japán gép lévén biztos mindenki látványos kopásokat és koszolást várna, de ezeken a buborékkabinos Ki-100-asokon nem voltak ilyenek. Én legalábbis nem láttam egy képen sem. Az eredetiről ugyan csak egy felszállás közbeni távoli képet találtam, de a hasonló jelzésű egység gépei mind ugyanolyanok voltak.
Úgy döntöttem, hogy a makett készen van, és küldtem képeket Sokolka fórumtársunknak, aki néhány pontatlanságra hívta fel a figyelmemet, amit javítottam is. Például meg mertem volna esküdni, hogy a RAF múzeumban lévő példány légcsavarlapátjának színe valami gagyi utánzat, de kiderült, hogy az a jó, mert az eredeti japán bevonattal festették le. Valamint úgy néz ki, hogy ez a példány nem is létezett, mert a róla készült képet retusálták. A 83-as számú gépet átretusálták 33-ra, eltüntették a fehér törzsgyűrűt és a fehérkeretes hinomarukat alacsony láthatóságúra, fehér keret nélkülivé varázsolták. Már nem mérgelődök emiatt, mert sorra futok bele az ilyenbe, hogy a végén derül ki, hogy ne is olyan volt...!
Sokolka segítségét ezúton is köszönöm. Az építést nagyon élveztem, remek makett!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025.07.24.
Utolsó módosítás: 2025.08.01.
Utolsó módosítás: 2025.08.01.